2015. szeptember 21., hétfő

Zsákomban a mákom, mákomban a.....

Ez most kivételesen nem a lányokról szól, hanem rólam.
Nehéz így írni a blogot, hogy kikerülöm a témát, hol töltöm az idömet, miért nem dolgozom, miért vagyok mindig fáradt, miért nem alszom éjjel....

Elhatároztam, hogy leírom ezt is ide. Része az életünknek, már 11 hónapja, ezzel kelünk, fekszünk, a lakás egy átjáróház volt az elmúlt fél évben, mert MINDENKi segíteni akart és jött és segített.
Tavaly decemberen mammográfián derült ki, hogy "valami"  van.

Nagyon megijedtem. Következö héten már a biopszián voltam, utána nagyon nehéz 2 hét várakozás után kiderült, hogy rosszindulatú daganat. Mellrák. Nekem.
Nem kell részleteznem, mi volt az első gondolatom, mint mindenkinek. Miért én, miért most, mi lesz a gyerekekkel.

Januárban mütét, majd mint kiderült, a nyirokcsomókban (pontosan egyben) is találtak rákos sejteket.
Februárban megint műtét. Nyirokcsomó eltávolítás.(11 darab)
Aztán 2 hónap szenvedés, begyulladt, vizesedett, leszívták, újra és újra, csö bennem 9 napig, így hoztam-vittem a csajokat oviba, vásároltam, föztem, kutyát sétáltattam, szülinapokra jártunk, játszótereztünk, éjjel meg a falat kapartam.
Azt hittem ez borzasztó, de nem ez volt az.
Hanem a kemoterápia, 6 ciklus, 18 héten át, három hetente.
Na az olyan volt, hogy a fal adja a másikat.
Olvastam én mindenhol, hogy milyen könnyen vette mindenki, meg minden másnap kemoval megmászta a Himaláját, dupla Lutzot ugrott, lefutotta a maratont, de nekem nem így sikerült.
Volt 2 ciklus, amit csak kicsit éreztem meg. (kicsit, az az, hogy szenvedsz, mint a kutya, de nem akarsz meghalni)
Meg volt másmilyen is....nem akarom részletezni, tényleg lehet, hogy majd a lányok olvassák ezt egyszer.
Nekik sem volt könnyű, mikor először megláttak kopaszon, Isa sírt, Marlene eltakarta a szemét, azt mondta, ö ezt nem akarja látni....puszilgatták az operált felemet, kezemet, simogattak, bejöttek a kórházba hozzám, rajzoltak nekem millió gyönyörű rajzot...


A kemoterápia augusztus közepén lezárult és remélem soha többet nem találkozunk!!!!
Volt egy kis pihenö és most sugárkezelés van, 4 hete, még 2 hétig kell mennem, minden nap megyek, eddig 21x voltam, már csak 12 van hátra.

Ezzel le is zárul, majd egy évig tartott.
Meggyógyultam, szerencsém volt, idöben észrevettem és szerencsére semmi áttét nem volt.
Szerencse...
Most tartson ki egy ideig, ha lehet.
Elmondhatatlan, mennyi segítséget kaptam az anyukámtól, nagynénémtől, keresztanyámtól, barátnőimtől, kapok most is.
Visszaadhatatlan, meghálálhatatlan....
Tavaly ilyenkor azt reméltem, hogy a beköltözés után szusszanunk egy kicsit, nyugi lesz, elég volt a válás, bíróság, lakáseladás, költözés kétszer, végre nyugiiiii..... 

Csak annyit szeretnék üzenni, hogy remélem, arra akar rávezetni az élet, vagy sors, vagy bármi, amit ezzel az évvel megtanultam. Remélem.
Most már elég lesz, köszönöm a leckét.

Anya + én


Mancival

Izuval

Elizkával

Kemoterápia- egy kihagyható kaland




18 megjegyzés:

  1. Alig tudok szóhoz jutni... Nehéz könnyek nélkül olvasni a soraidat. Már a terhességről és a szülést követő nagyon intenzív időszakodról írt bejegyzéseidnél is csodáltam, milyen bátran és kitartással veszed az akadályokat. Én a felét se bírnám annak, amit te mosolyogva elhordozol. Nagyon tisztellek. És szívből kívánom, hogy tényleg egy nyugodt, békés időszak következzen az életedben. Ha az ÉLET mindazzal, ami eddig történt veled, tényleg arról akart meggyőzni téged, hogy minden problémát meg tudsz oldani és nem létezik lehetetlen számodra, akkor azt hiszem, hogy ez a lecke már tényleg kipipálható. Mert senkinek semmi kétsége efelől! Kívánom, hogy mielőbb légy túl ezen a betegségen, és végre egy boldog, nyugodt időszak köszöntsön rád, amikor minden egy kicsit könnyebben, egyszerűbben és zökkenőmentesebben megy. Mert megérdemled! És remélem, a tényleges segítőid - anyukád, barátaid - mellett, lelkiekben mi is, akik a blogodat olvassuk, támogathatunk. Remélem, hogy a sok jó kívánság, és pozitív érzés, elér hozzád, és ebből is kis erőt meríthetsz. Szeretettel és egy nagy virtuális öleléssel, sok-sok jót kívánva: Marcsi Gárdonyból

    VálaszTörlés
  2. óóóóóó.... szóhoz sem jutok én sem... én már eleve úgy gondoltam, hogy a hármasikrek menedzselése nagyon csodálatos, de korántsem könnyű feladat - pláne egyedül, pláne egyedül külföldön, munka mellett... de betegen? hú, hát nagyon-nagyon-nagyon kívánom, hogy a következő száz évetek olyan zökkenőmentes boldogságban és folytonos örömködésben teljen, amilyet csak kívánsz magatoknak! és teljes egészséget neked!!!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon ledöbbentem, amikor olvastam! Amit Te csinálsz nap mint nap a trikrekkel, az egészségesen is embert próbáló, hát még betegen! Emelem kalapom, és nagyon örülök, hogy kibírtad, túl vagy rajta, és kívánom, hogy ezután már csak jó dolgok jöjjenek az életetekbe!

    VálaszTörlés
  4. Lehidalok előtted, de komolyan. Nem semmi, amin és ahogy keresztülmentél. Kívánom a legjobbakat, mert megérdemled :) Anna

    VálaszTörlés
  5. Nagy ölelés! Hála Istennek túl vagy a nehezén. Tiszta szívből kívánom, mihamarabb nyerd vissza az erődet, légy újra teljesen egészséges. Nagyon jó egészséget, sok boldogságot Neked és a három Tündérnek!
    Ica

    VálaszTörlés
  6. Hiányoztál és arra gondoltam, azért nem írsz, mert a napi rutin mellett nincs időd. Döbbentem olvasom az igazi okot., nagyon sajnálom, hogy ezen a sok szörnyűségen keresztül kellett menned. Gyógyulást és nagyon sok boldogságot kívánok!!!!!
    Sok szeretettel:Ági

    VálaszTörlés
  7. Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek!
    Hál Isten minden oké velem, szerencsém volt, korán felismertem/felismerték! Minden rendben lesz!Már csak pár hét és vége a kezeléseknek!
    Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm mégegyszer!

    VálaszTörlés
  8. Marcsi:
    "És remélem, a tényleges segítőid - anyukád, barátaid - mellett, lelkiekben mi is, akik a blogodat olvassuk, támogathatunk. Remélem, hogy a sok jó kívánság, és pozitív érzés, elér hozzád, és ebből is kis erőt meríthetsz. " IGEN!!!! Sokat kapok tőletek is lelkiekben, visszajelzésben, ezek is mind-mind segítenek! KÖSZÖNÖM! Puszillak

    VálaszTörlés
  9. Szia,

    Tobbszor probaltam megfogalmazni, de nem sikerul. Nem ismerlek, csak regota olvasom a blogod. Eros no vagy, amit regita csinalsz nap mint nap sokak szamara eron felulinek tunik. Ez a betegseg, borzalmas, nehez elhinni hogy igaz. A fotokon a kendotol eltekintve nem latszik semmi. Az utolso foto es a cime osszeszoritja a torkom.

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. Buszke lehetsz magadra az erodert, es a csaladod es barataid szinten!
    Ivett

    VálaszTörlés
  12. Dobbenten olvastam es nagyon orulok,hogy gyoztesen jottel ki belole! Ebbol is,mint oly sok megprobaltatasbol.Az,hogy nem lehetett konnyu,nagyon enyhe kifejezes. Teljes egeszseget kivanok es sok-sok jot es oromet Neked es egesz csaladodnak!
    Vartalak vissza,jo,hogy ujra irsz! :)

    VálaszTörlés
  13. Csatlakozom az előttem szólókhoz. Döbbentem szembesültem a betegségeddel. Én is régóta olvaslak, a kezdetektől.. Elképesztő és hihetetlen, amit eddig is véghezvittél. Mostantól tényleg csak jó dolgok jöhetnek az életetekbe! Olyan szépek vagytok a lányokkal együtt, minden rossz ellenére ragyogtok! Hajrá!!! Sokan gondolunk rátok a háttérből!

    VálaszTörlés
  14. Istenem, nem is jutok szóhoz. Én is a kezdetektől fogva olvasom a blogod, az ikreink (nekem csak kettő) nagyjából egyidősek. A "kis maus" kifejezést, amit a doktor mondott nektek a kislányaitok születésekor, sokáig emlegettük a férjemmel, amikor a mi két kismauszunkra néztünk. Szívből kívánom, hogy ezután csak jó dolgok történjenek veletek!! Kata

    VálaszTörlés
  15. Sok-sok erőt, egészséget, kitartást kívánok neked, nektek! Nehéz időszakon vagytok túl, de menni fog, sikerülni fog, én hiszek bennetek!

    VálaszTörlés
  16. Be-be nézek, van e újabb bejegyzés. Remélem minden rendben van, addig is míg nem írsz nagyon nagy ölelés. Jó egészséget! Vigyázzatok magatokra. Ica

    VálaszTörlés
  17. azért vannak a jó barátok, hogy a bajban melletted legyenek.
    P

    VálaszTörlés