2015. szeptember 21., hétfő

Zsákomban a mákom, mákomban a.....

Ez most kivételesen nem a lányokról szól, hanem rólam.
Nehéz így írni a blogot, hogy kikerülöm a témát, hol töltöm az idömet, miért nem dolgozom, miért vagyok mindig fáradt, miért nem alszom éjjel....

Elhatároztam, hogy leírom ezt is ide. Része az életünknek, már 11 hónapja, ezzel kelünk, fekszünk, a lakás egy átjáróház volt az elmúlt fél évben, mert MINDENKi segíteni akart és jött és segített.
Tavaly decemberen mammográfián derült ki, hogy "valami"  van.

Nagyon megijedtem. Következö héten már a biopszián voltam, utána nagyon nehéz 2 hét várakozás után kiderült, hogy rosszindulatú daganat. Mellrák. Nekem.
Nem kell részleteznem, mi volt az első gondolatom, mint mindenkinek. Miért én, miért most, mi lesz a gyerekekkel.

Januárban mütét, majd mint kiderült, a nyirokcsomókban (pontosan egyben) is találtak rákos sejteket.
Februárban megint műtét. Nyirokcsomó eltávolítás.(11 darab)
Aztán 2 hónap szenvedés, begyulladt, vizesedett, leszívták, újra és újra, csö bennem 9 napig, így hoztam-vittem a csajokat oviba, vásároltam, föztem, kutyát sétáltattam, szülinapokra jártunk, játszótereztünk, éjjel meg a falat kapartam.
Azt hittem ez borzasztó, de nem ez volt az.
Hanem a kemoterápia, 6 ciklus, 18 héten át, három hetente.
Na az olyan volt, hogy a fal adja a másikat.
Olvastam én mindenhol, hogy milyen könnyen vette mindenki, meg minden másnap kemoval megmászta a Himaláját, dupla Lutzot ugrott, lefutotta a maratont, de nekem nem így sikerült.
Volt 2 ciklus, amit csak kicsit éreztem meg. (kicsit, az az, hogy szenvedsz, mint a kutya, de nem akarsz meghalni)
Meg volt másmilyen is....nem akarom részletezni, tényleg lehet, hogy majd a lányok olvassák ezt egyszer.
Nekik sem volt könnyű, mikor először megláttak kopaszon, Isa sírt, Marlene eltakarta a szemét, azt mondta, ö ezt nem akarja látni....puszilgatták az operált felemet, kezemet, simogattak, bejöttek a kórházba hozzám, rajzoltak nekem millió gyönyörű rajzot...


A kemoterápia augusztus közepén lezárult és remélem soha többet nem találkozunk!!!!
Volt egy kis pihenö és most sugárkezelés van, 4 hete, még 2 hétig kell mennem, minden nap megyek, eddig 21x voltam, már csak 12 van hátra.

Ezzel le is zárul, majd egy évig tartott.
Meggyógyultam, szerencsém volt, idöben észrevettem és szerencsére semmi áttét nem volt.
Szerencse...
Most tartson ki egy ideig, ha lehet.
Elmondhatatlan, mennyi segítséget kaptam az anyukámtól, nagynénémtől, keresztanyámtól, barátnőimtől, kapok most is.
Visszaadhatatlan, meghálálhatatlan....
Tavaly ilyenkor azt reméltem, hogy a beköltözés után szusszanunk egy kicsit, nyugi lesz, elég volt a válás, bíróság, lakáseladás, költözés kétszer, végre nyugiiiii..... 

Csak annyit szeretnék üzenni, hogy remélem, arra akar rávezetni az élet, vagy sors, vagy bármi, amit ezzel az évvel megtanultam. Remélem.
Most már elég lesz, köszönöm a leckét.

Anya + én


Mancival

Izuval

Elizkával

Kemoterápia- egy kihagyható kaland




Elsö hetek az iskolában

Az elsö hét föleg lelkesedéssel telt, a lányok alig várták, hogy mehessenek másnap megint az iskolába.
Azt láttam rajtuk, hogy gyorsabban fáradnak, sok újdonság, új emberek, szokások, ételek, minden más és több önnállóságot is várnak el tölük.
A második hét hétföjén Elisa kicsit megbotránkozva kelt reggel, miii????már megint suliba kell menni????
:-)
Bizony volt egy kis szipogás, sírás az osztály ajtajában, de nem mi voltunk az egyetlenek, akik sírdogáltak. Mások is rájöttek, hogy ez nem egy hetes program volt, hanem menni kell továbbra is.

Szerintem a napi program nagyon jó, nem tanulnak igazán betüket, számokat, de sok fejlesztö dolgot csinálnak, feladatokat oldanak meg, vágnak, ragasztanak, festenek, sokat tornáznak, kinn vannak a kertben is gyakran.
Napi egy óra angol van, egy tanítóval, aki nem tud németül (Isabella: "nagyon unalmas,mama, mert senki sem érti, mit mond") :-D
Heti 2 hittan óra, 2 zeneóra, ezeket mások tanítják, a többi óra mind, mind a tanító néninkkel, (Marlies)  ö az angolon is benn van és segít.
 A lányok nagyon megszerették öt.
A többi gyerekkel is nagyjából megismerkedtek, Marie, akit már korábbról a játszótérről ismerünk,  mindenki barátnője, neki is két lánytestvére van és az anyukája is nagyon kedves.
Pont ma voltak itt nálunk, nagyon jól éreztük magunkat együtt.
A fiúk "buták" mert lökdösődnek, meg meghúzzák Marlene copfját, főleg Marlene panaszkodik rájuk, ugye nem az oviban vagyunk már, ahol minden fiú a barátja/rajongója  volt.

A reggeleink kicsit nehezen indulnak, én szeretnék 6.15kor kelni, hogy megihassam nyugiban a kávémat és elolvassam a híreket.
Az elsö héten alig bírtam öket felébreszteni, pedig csak 11ig meg késöbb 14ig voltak az iskolában.
Most meg fenn van mindenki 6kor. Fenn kukorékolnak korán reggel, mielött megszólal az ébresztőóra, mikor én még annyira aludnék. (késön fekszem és éjjel is sokat fenn vagyok)

Este korán mennek aludni, 8kor, legkésőbb fél 9kor mindenki alszik, annyira fáradtak, hogy nem bírják tovább.
Reggel meg ez.
Csak úgy tudnám kitrükközni öket, hogy 5re állítom az ébresztőórát, gyorsan és titokban megiszom a kávémat, elolvasom a híreket, majd visszabújok az ágyba. Hm...

Persze a felkeléssel kezdődik aztán a stressz, senki sem akar, wc-re menni, mosakodni, reggelizni, felöltözni, fésülködni, stb. Èn nem vagyok egy olyan reggeli kis napsugár, aki kipattan az ágyból és mindenkit felvidít, meg motivál, jókedvre derít. Söt.
Aztán ott a reggel témája.
Marléne: Fölt tojás (így föLt -nek mondja a főtt tojást) vagy bundás kenyér
Iza: melegszendvics vagy lágy tojás
Elisa: tejbegríz vagy szalámis sajtos kenyér, de melegen. vagy vajas pirítós...

Általában van kompromisszum, de ha azt akarom, hogy mindenki reggelizzen, legtöbbször én engedek.
Vagyis csinálok egy reggel "főlt" meg lágy tojást is, azt mindenki szereti. Vagy toast kenyeret melegen, pirítósnak, aki kéri szalámival meg sajttal. Tejbegrízt nem eszünk reggelire. Se rántott húst, meg lasagne-t, amit Iza kért múltkor reggel.
De kész romhalmaz a konyha már a reggeli után.Csinálok uzsonnát is, amit elvisznek, mert délután fél 4ig vannak, hátha megéheznek. Tízórait és ebédet kapnak a suliban.

Mikor mindennel elkészültünk, indulunk, szerencsére az iskola nincs messze, 7.40kor indulunk, 7.50re ott vagyunk, még a mi lassúcsiga tempónkban is kényelmesen odaérünk.
Még felmegyek velük az öltözőbe, amíg lehet, bekísérem őket. A többi szülő kinn elbúcsúzik a gyerekétől, mi még bemehetünk az előkészítősökkel.
Ma nem volt már sírás, szerintem alakulunk!b :-D
Sulifal-kabát kombó-szemkápráztató
Uzsonna 3x

Csajok reggel a liftben

Hétvégi biciklizés