2015. augusztus 24., hétfő

A blogot folytatni kell...

...ez jár az eszembe már hónapok óta...
Mi lehetne jobb apropó a folytatásra, mint a lányok szülinapja? Ma van a 6. szülinapjuk, tudom, mennyi családtagunk, barátunk, ismerősünk, ismeretlen olvasónk izgult értünk hat éve ilyenkor és mennyi erőt adott annak idején a sok sok üzenet, hogy gondoltok ránk, velünk vagytok.
Rohan az idö és bármennyire is szeretném rögzíteni az emlékezetemben a napi  vagy csak heti történéseket, nem megy, elfelejtem, történik megint valami, aztán megint arra gondolok, de jó lett volna leírni, hogy a lányok is olvashassák késöbb, de már nem emlékszem.
Tegnap esti mese helyett a születésük reggelét meséltem nekik, vagy ezredszer már, nagyon szeretik hallgatni és ha valamit máshogy mondok, reklamálnak, vagy mondják helyettem a történetet és nagyokat nevetnek. Persze egy fantasztikus kalandnak hangzik ahogy elmesélem nekik, a rossz dolgokat, aggódást, félelmet mind kihagyom, csak a szépet mondom, ami az akkori valóság egy darabja.

Ott hagytam abba, hogy költözünk, egy kölcsön lakásban voltunk 1,5 hónapig, amit egy barátunk adott oda, csak 1,5 szoba volt, de legalább tudtunk valahol lakni, míg megkaptuk ezt a lakást.
Maradtunk a kerületben, egy kicsit távolabb a volt lakástól, ami nem is baj, hess, hess rossz emlékek, de jobban a központban vagyunk. Van itt minden, villamos, boltok, 3 játszótér 3 irányban, de a legeslegjobb a Duna az utcánk végében, ahol szintén 2 játszi, nem messze fagyizó, nagy zöld terek, csónakok, szörfök, strandolók, hattyúk, kacsák, gyönyörü kilátás van.
A lakás is jó, 2 hálószoba, elég kicsik, de egy nagy nappali-ebédlö van hozzá, meg egy hatalmas terasz, amit már sikerült beültetnek sok sok zölddel, még paradicsomunk is van, sőt, eper is termett. 
Van egy gardrób, egy nagy fürdö és külön wc.
Jó helyünk van.
Rengeteget segítettek a barátaink a költözésben, nem tudom, mit csináltam volna nélkülük, a cégem autóját kértem kölcsön, ami hatalmas teherautó, de még így is telepakoltunk 4 személyautót a maradék cuccokkal.
Soká pakoltam kifelé a kartonokat, mire elfogyott mind.
A lányok maradtak a régi oviba, erre az egy évre nem váltottunk, így is volt nekik elég változás, ez legalább stabil maradt a kis életükben. Most látom, mennyire jó volt, hogy maradtak. Az óvónők és a kis barátok mind nehezen válnak meg a lányoktól és viszont. Volt nagy sírás a búcsúbulin :-)

A lányok, ezek a kis ördögök, hol is kezdjem, mit is meséljek...
Hat év...
Megnöttek, (nem sokat komolyodtak) szépek, okosak, jó szívűek, elevenek, szeretik egymást és engem is nagyon.
Veszekednek is, kiabálnak egymással, néha szemtelenek, sokszor kell elmondani nekik mindent, (köszönni, megköszönni, válaszolni, ha kérdeznek) ezekkel néha az idegeimre mennek, de nagyon lassan alakulnak.Majd csak meglesz a napi 100szori elmondás eredménye, meg a példabeszédé, hogy milyen aki nem köszön, meg satöbbi... :-)
Leginkább meg imádnivalóak, nem is panaszkodom, sulykolom beléjük a viselkedési szabályokat.

Marlene most 18 kg, nagyon soványka, eszik, de nem eleget úgy látszik, kedvence a krumplipüré, alma, rizs pörköltszafttal, a fött kukorica, meg minden gyümölcs. Nagylelkü, mindekinek ajándékokat, rajzokat készít, alaposan becsomagolja, beköti szalaggal, pár csomóval, masnival. Ö tanult meg elöször masnit kötni.
Almalevet szeret vizezve, reggelire teát, szereti a limonádét is.
Még mindig nehezen barátkozik, de sokat javult, már meg mer szólalni, ha olyan kedve van idegenek elött is, a kisebb gyerekeket simán rendre utasítja a játszótéren, németül.
Nagyon szeret árulkodni, ö legtöbbször nem látja magát hibásnak, akkor sem, ha ö kezdte a veszekedést, vagy ö hibázott. Kimagyarázza. Veszíteni jól tud, nem zavarja különösebben, tegnap futottunk versenyt és mindig utolsó lett, de ö inkább azon nevetett, hogy mindig felbukott a célban és hempergett a fűben.

Elisa a legnagyobb, még mindig, 24 kg, nagyon magas és csinos, már nem vasgyúró baba, igazi kislány arca lett, a baba már eltünt.
Ö az aki sokat válogat, számomra hihetetlen, hogy három ilyen különböző gyerekem lett egyforma neveléssel, Elisa nagyon nehéz eset, minden pfuj,  leginkább az üres vagy szaftos tésztát eszi meg, gyümölcsöt, pürét, a húst is megeszi néha. Èdesszájú, minden édes föételt szeret.
Reggelire kakaót iszik, mást nem kér.
A holmijaira nagyon féltékeny, szereti a plüssállatait, azt másnak csak megkérdezés után szabad megfogni, semmit nem szeret odaadni, még nekem sem. Isabellával nagy haverok a hülyeségben, birkóznak, rohangálnak együtt, nagyokat nevetnek. Elisa nagyon hangos, majdnem mindig kiabál, ha belelovalja magát a játékba, durva tud lenni, igazi kis vadember.
Még mindig ö az, aki nem szereti ha megölelik, megpuszilják, csak ha ö akarja, akkor jön, bújik, simogat, de spontán ritkán tűri. Másrészt meg aranyos, kedves, barátságos, ha jó kedve van. Veszíteni nem tud, nagy sírások vannak, ha ö az utolsó a futásban, ha valaki (legtöbbször Isabella) kicselezi, vagy ha a társasjátékban, kártyában veszít. Hátat fordít, duzzog, sír.
Sokat játszik egyedül is, a szobájukba visszahúzódik és egyedül rakosgatja a babáit, vagy boltot rendez be.
Nagyon kényelmes, hagyja magát kiszolgálni. Ùjabban állandóan a kaki-pisi-cici-popó témával van elfoglalva, nagyon vicces neki és minden beszélgetésbe beleszövi, majd nagyokat nevet rajta. Hazafelé a Balatonról, hátul ült a kocsiban Marlénével, megint elkezdte a kakizást. Marlene elörehajolt és vérfagyasztó komolyan ezt mondta:
Elisa! Most indulunk. Az úton nem vagyok kaki, nem vagyok pisi, nem vagyok cici, nem vagyok popó! Ennyi!!!!
Majd visszaült a székébe és komolyan nézett előre. Elisa nagyon csöndbe lett ekkora szigorúság után és meg annyira nevettem elöl. De nem látták.:-)

Isabella a legkisebbem, leelözte Marlenét 2 kilóval, ö most 20 kg.
Nagyon sportos, mozgékony, állandóan éhes.
Ha meleg az étel és nem édes (pl.tejbegríz) akkor mindegy mi az, megeszi.
Szereti a gyümölcsöt is, meg az édességet, de a fött étel ne legyen édes.
A leggyorsabb hármuk közül,  testileg és felfogásban is, mire a másik kettő felfogja mi van, Iza már megcsinálta. amire kértem.
Veszítésben sokat fejlödött, már nem sír, nem duzzog.
Sokat beszél, mesél, magyaráz.
Nagyon szeret énekelni, táncolni, mint Elisa is, de Marlénét se hagyjuk ki, ö is szereti mindkettöt.
Az ovistársától megtanulta  egy német dal szövegét, kívülről fújja az egészet, nagyon nehéz szöveg és tudja, de angolul is énekel, (halandzsául) kedvence Britney :-)))

Rengeteget tudnék most írni még, de nagyon késön van és nagyon hosszú volt a nap. Folyt. köv.

Isabella 6 éves

Elisa 6 éves

Marlene 6 éves

Juhuuuuu ......szülinapunk vaaaan!!!!!!

Egészségetekre!






10 megjegyzés:

  1. még sosem kommenteltem nálad, de évek óta olvastalak - nagyon örülök, hogy írsz megint :) lányoknak boldog szülinapot! nagyon szépek!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Csatlakozom az előttem szólóhoz. :) Régóta zugolvaslak, hiányoztak a bejegyzéseid. Azóta mi is Bécsben élünk, sokszor eszembe jutottál így ismeretlenül is.
    Hihetetlen, hogy megnőttek a Lányok!
    Evelin

    VálaszTörlés
  3. Boldog szuletesnapot kivanunk a 6 eves nagy lanyoknak,hihetetlen hogy megnottek,milyen pici babak voltak es most milyen nagy lanyok lettek,szepek es ugyesek.Akkor ti is keszultok az iskolaba,az en lanyom is most 6 eves es o is megy iskolaba.Remeljuk tobbszor olvashatunk rolatok,hisz az eletetek reszesei vagyunk a blog altal,es olyan jo olvasni rolatok,az meg hihetetlen tenyleg hogy milyen mas a 3 lany.puszi

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó, hogy folytatod a blogot! Szeretem olvasni, és a lányoknak is élvezetes lesz visszaolvasni egyszer!
    További sok boldogságot kívánok Neked a 6 éves nagylányaiddal! Csodaszépek!!!

    VálaszTörlés
  5. de örülök, hogy írtál :) boldog szülinapot a gyönyörű Nagylányoknak ♥ - dius

    VálaszTörlés
  6. Nagyon örülök, hogy újra írsz! Már azt hittem, nem folytatod a blogot. Annyira sokat nőttek, változtak a lányok! Nagyon helyesek, szépek, aranyosak! Örülök, hogy rendeződtek a dolgaitok, és berendezkedtetek az új otthonotokban. Izgatottan várom ismét a bejegyzéseidet. Isten éltesse a lányokat!
    Szeretettel,
    Marcsi Gárdonyból

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm mindenkinek, nagyon kedvesek vagytok, azt hittem senki nem emlékszik már a blogra, nagyon jól esik, hogy még itt vagytok! Puszilunk mindenkit

    VálaszTörlés
  8. Jaj de örülök, hogy hírt adtál Magatokról! Tudod, nagyon sokszor eszembe jutottál, hogy mi van Veletek! Isten éltesse a 6 éves okos, ügyes, szép kislányaidat. Nagyon karakán Mami vagy! Nagyon sok erőt, nagyon jó egészséget, és sok boldogságot! Isten éltesen benneteket!
    Ica

    VálaszTörlés
  9. Úristen, de örülök, hogy visszatértél! :)

    VálaszTörlés
  10. De jó újra olvasni rólatok! :-) Nagyon jól írsz, fogalmazol és persze a történetetek sem mindennapi. A lányok különlegesek és aranyosak és nagyon szépek, és igazi gyerekek! ;-) További sok szépet és jó egészséget!

    VálaszTörlés