2015. augusztus 29., szombat

Iskolahelyzet

A lányok augusztus 24.-én születtek, pechjükre nem évvesztesek, pedig ha 1-2 héttel késöbb születnek, maradhattak volna az oviban. Bár ott már valószínü unatkoztak volna, a csoportjuk vegyes, már csak kisebbek maradtak és bármennyire is foglalkoztak velük külön, még heti 1 angol is volt, meg külön gyakorlatok, játékosan persze, mégis kevés már nekik ez. Isabella már április környekén elkezdett pöszézni, mint egy kisbaba, azt játszották, hogy ö a kicsi a "csoportban" itthon. Engem ez nagyon zavart, amúgy is sokszor úgy érzem, le vannak kicsit maradva a kortársaikhoz képest, akkor még jött ez is, ez a babázás.
A lemaradást csak az én megfigyeléseimen alapul, az óvó nénik szerint, minden oké, de látom, hogy a többi gyerek komolyabb, más dolgok érdeklik öket, többet tudnak, néha úgy érzem, az enyémeket csak a "hülyéskedés" érdekli, semmi komolyabb dolgoról nem lehet velük beszélgetni.

Pedig próbálom, amennyire tudom, de sajnos idén én sem vagyok a topon, így is erőn felül teljesítek, ez majd egy külön bejegyzés lesz, a lényeg, hogy bármennyire igyekszem, nem tudom felkelteni az érdeklődésüket sok új dolog iránt. Jelenleg a lányok érdeklődése a kisállatok, (bárhol, utcán, állatkertben, filmen, képen) rajzfilmek, Barbie babák, rajzolás, kis mesélés, és főleg és elsősorban a mozgás iránt a legnagyobb.
Isabella nem bír megülni egy helyben, kivéve az evés és a filmnézés, de ott is már 10 perc után fészkelődik. Egyfolytában mozgásban van, bár nem hiperaktív.
Marlene még mindig nagyon félénk, bár sokat fejlödött, mer beszélni, föleg olyanokkal, akiket ismer és szeret, de nélkülem még nem nagyon akar menni sehova és elöfordul, hogy nem szólal meg, ha megijed.
Elisa álmodozik, nem koncentrál, vagyis annyira koncentrál EGY valamire, hogy semmi mást nem hall meg. Sokszor játszik egyedül a szobájukban a babákkal, vagy állatkákkal (Little Pet Shop a kedvencei), ilyenkor ha 3szor szólok, sem hallja meg. Lassabb is a többieknél, bár felfogásban nem, de tettekben igen.

Ezért mindenképpen szerettem volna öket visszafogni az oviba, még ha unalmas is lesz nekik, egyszerüen nem érettek még az iskolára.
De nem ment, itt nem lehet. De van egy lehetöség, a Vorschulklasse, egy fajta elökészítö vagy nulladik osztály az iskolában, azoknak, akik érzelmileg, értelmileg vagy testileg még nem érettek meg az elsö osztályra.

Amikor benn voltam az igazgatónőnél, ö mondta, hogy szeretné a lányokat külön osztályba rakni, (három első osztály indul)  de én rögtön mondtam, hogy szerintem kell még nekik egy év. Akkor átvitte őket két nagyon kedves tanító néni egy másik helységbe, (itt már tudtam, hogy nyert ügyem van és nem fognak megfelelni, mert onnan kezdve, hogy nem vagyok velük, meg két idegen kérdezgeti őket, a felét sem teljesítik annak, amit tudnak) és ott játékosan felmérték mit tudnak.
Pár perc múlva átment az igazgató és aztán jött is vissza, hogy igen, szerintük is előkészítőbe valók  a lányok. Nagyon örültem, nyertünk egy évet és mégis tanulni fognak valamit.

Az iskola nagyon szép és jó, a tanári kar nagyon fiatal, a lányok tanító nénije is olyan 20 évesnek néz ki, nagyon kedves, a lányok már találkoztak vele és megszerették egyböl. Még Marlene is.
A suliban 8-16ig lesznek a gyerekek,  az elökészítö osztály fö profilja a mozgás és kreativitás lesz az iskolaévben. Nekünk mindkettö nagyon fekszik ;-)
Kapnak tízórait, ebédet, itt nagyon szimpi, hogy 2 menüből lehet választani, önkiszolgáló rendszer van (erre kíváncsi vagyok, mert nálunk napi minimum egyszer valaki kiborít vagy elejt valamit) az iskolában mindenki vizet iszik, semmiféle cukros üdítő vagy limonádé nincs és nem is hozható be. Kérték is, hogy senki ne vigyen ilyesmit.
Van egy fedett, de amúgy nyitott tetőrész, ahol a friss levegőn lehet futkározni szünetben, van udvar, játszótérrel, hatalmas tornaterem és könyvtár, ahol el is lehet feküdni az olvasóknak. Minden tiszta, világos. A gyerekek osztálytermét is megnézhettem, nagyon szép tágas, biztos tetszeni fog nekik.
Már nagyon várják a sulit.
A tanítónö júniusban meghívta öket, hogy megismerkedjenek, hogy ne kelljen egész nyáron izgulni, milyen lesz, mi lesz. 2 órát voltak bent, ültettek egy napraforgót, amit majd vinni kell az első napon, (a mienk ki sem kelt, ültettem újat, az meg megnőtt 10 centire, de kisült a napon, míg nyaralni voltunk. Egy megállóra innen a virágosnál gyönyörű napraforgók vannak, már szemezgetek velük. Pont összefutottunk egy apukával az osztályból és első kérdése az volt, kikelt-e a mi napraforgónk :-D
Az is nagyon tetszett, hogy Iza mondta, a tanító néni már tudta mindenkinek a nevét.Kérdezem, hogyhogy? Hát úgy, hogy mindenkinek csinált egy nyakláncot, amin a neve a betűs gyöngyökből ki volt rakva és aki akarta, a nyakába akaszthatta. Nagyon aranyos ötlet.
Plusz a volt 4.-esek lesznek a testvérosztályuk, minden gyerek  írt egy kézzel írott levelet a kicsiknek, hogy üdvözli és várja, hogy megismerkedjenek egymással.
18 gyerek lesz az osztályban, 11 fiú és 7 lány.
 Nagyon örülök, hogy sikerült bejutnunk ebbe az iskolába, nagyon közel van hozzánk, gyakorlatilag az utca túloldalán, 2 perc alatt odaérünk, Örülök, hogy az utolsó évre nem váltottunk ovit, de ez a napi kétszeri ide oda utazás már nagyon elég volt.
Jó lesz a közelben lenni.
Megtaláltam a neveket

"Bagoly" osztály tanulója :)

Osztályterem

Pihenö és játszó sarok az osztályban

Osztálytermük


Könyvtár

Könyvtár heverészö része





Kis mutatvány :-)

video

2015. augusztus 24., hétfő

Programok mozaikban

Dino kiállításon

Iskolatáska 3x

Kert és fagyi

a Balatonon

hárman, kádban

Soproni erdöben

Ugráló a Praterben

Teniszes csajok, ez annyira cuki kép

A blogot folytatni kell...

...ez jár az eszembe már hónapok óta...
Mi lehetne jobb apropó a folytatásra, mint a lányok szülinapja? Ma van a 6. szülinapjuk, tudom, mennyi családtagunk, barátunk, ismerősünk, ismeretlen olvasónk izgult értünk hat éve ilyenkor és mennyi erőt adott annak idején a sok sok üzenet, hogy gondoltok ránk, velünk vagytok.
Rohan az idö és bármennyire is szeretném rögzíteni az emlékezetemben a napi  vagy csak heti történéseket, nem megy, elfelejtem, történik megint valami, aztán megint arra gondolok, de jó lett volna leírni, hogy a lányok is olvashassák késöbb, de már nem emlékszem.
Tegnap esti mese helyett a születésük reggelét meséltem nekik, vagy ezredszer már, nagyon szeretik hallgatni és ha valamit máshogy mondok, reklamálnak, vagy mondják helyettem a történetet és nagyokat nevetnek. Persze egy fantasztikus kalandnak hangzik ahogy elmesélem nekik, a rossz dolgokat, aggódást, félelmet mind kihagyom, csak a szépet mondom, ami az akkori valóság egy darabja.

Ott hagytam abba, hogy költözünk, egy kölcsön lakásban voltunk 1,5 hónapig, amit egy barátunk adott oda, csak 1,5 szoba volt, de legalább tudtunk valahol lakni, míg megkaptuk ezt a lakást.
Maradtunk a kerületben, egy kicsit távolabb a volt lakástól, ami nem is baj, hess, hess rossz emlékek, de jobban a központban vagyunk. Van itt minden, villamos, boltok, 3 játszótér 3 irányban, de a legeslegjobb a Duna az utcánk végében, ahol szintén 2 játszi, nem messze fagyizó, nagy zöld terek, csónakok, szörfök, strandolók, hattyúk, kacsák, gyönyörü kilátás van.
A lakás is jó, 2 hálószoba, elég kicsik, de egy nagy nappali-ebédlö van hozzá, meg egy hatalmas terasz, amit már sikerült beültetnek sok sok zölddel, még paradicsomunk is van, sőt, eper is termett. 
Van egy gardrób, egy nagy fürdö és külön wc.
Jó helyünk van.
Rengeteget segítettek a barátaink a költözésben, nem tudom, mit csináltam volna nélkülük, a cégem autóját kértem kölcsön, ami hatalmas teherautó, de még így is telepakoltunk 4 személyautót a maradék cuccokkal.
Soká pakoltam kifelé a kartonokat, mire elfogyott mind.
A lányok maradtak a régi oviba, erre az egy évre nem váltottunk, így is volt nekik elég változás, ez legalább stabil maradt a kis életükben. Most látom, mennyire jó volt, hogy maradtak. Az óvónők és a kis barátok mind nehezen válnak meg a lányoktól és viszont. Volt nagy sírás a búcsúbulin :-)

A lányok, ezek a kis ördögök, hol is kezdjem, mit is meséljek...
Hat év...
Megnöttek, (nem sokat komolyodtak) szépek, okosak, jó szívűek, elevenek, szeretik egymást és engem is nagyon.
Veszekednek is, kiabálnak egymással, néha szemtelenek, sokszor kell elmondani nekik mindent, (köszönni, megköszönni, válaszolni, ha kérdeznek) ezekkel néha az idegeimre mennek, de nagyon lassan alakulnak.Majd csak meglesz a napi 100szori elmondás eredménye, meg a példabeszédé, hogy milyen aki nem köszön, meg satöbbi... :-)
Leginkább meg imádnivalóak, nem is panaszkodom, sulykolom beléjük a viselkedési szabályokat.

Marlene most 18 kg, nagyon soványka, eszik, de nem eleget úgy látszik, kedvence a krumplipüré, alma, rizs pörköltszafttal, a fött kukorica, meg minden gyümölcs. Nagylelkü, mindekinek ajándékokat, rajzokat készít, alaposan becsomagolja, beköti szalaggal, pár csomóval, masnival. Ö tanult meg elöször masnit kötni.
Almalevet szeret vizezve, reggelire teát, szereti a limonádét is.
Még mindig nehezen barátkozik, de sokat javult, már meg mer szólalni, ha olyan kedve van idegenek elött is, a kisebb gyerekeket simán rendre utasítja a játszótéren, németül.
Nagyon szeret árulkodni, ö legtöbbször nem látja magát hibásnak, akkor sem, ha ö kezdte a veszekedést, vagy ö hibázott. Kimagyarázza. Veszíteni jól tud, nem zavarja különösebben, tegnap futottunk versenyt és mindig utolsó lett, de ö inkább azon nevetett, hogy mindig felbukott a célban és hempergett a fűben.

Elisa a legnagyobb, még mindig, 24 kg, nagyon magas és csinos, már nem vasgyúró baba, igazi kislány arca lett, a baba már eltünt.
Ö az aki sokat válogat, számomra hihetetlen, hogy három ilyen különböző gyerekem lett egyforma neveléssel, Elisa nagyon nehéz eset, minden pfuj,  leginkább az üres vagy szaftos tésztát eszi meg, gyümölcsöt, pürét, a húst is megeszi néha. Èdesszájú, minden édes föételt szeret.
Reggelire kakaót iszik, mást nem kér.
A holmijaira nagyon féltékeny, szereti a plüssállatait, azt másnak csak megkérdezés után szabad megfogni, semmit nem szeret odaadni, még nekem sem. Isabellával nagy haverok a hülyeségben, birkóznak, rohangálnak együtt, nagyokat nevetnek. Elisa nagyon hangos, majdnem mindig kiabál, ha belelovalja magát a játékba, durva tud lenni, igazi kis vadember.
Még mindig ö az, aki nem szereti ha megölelik, megpuszilják, csak ha ö akarja, akkor jön, bújik, simogat, de spontán ritkán tűri. Másrészt meg aranyos, kedves, barátságos, ha jó kedve van. Veszíteni nem tud, nagy sírások vannak, ha ö az utolsó a futásban, ha valaki (legtöbbször Isabella) kicselezi, vagy ha a társasjátékban, kártyában veszít. Hátat fordít, duzzog, sír.
Sokat játszik egyedül is, a szobájukba visszahúzódik és egyedül rakosgatja a babáit, vagy boltot rendez be.
Nagyon kényelmes, hagyja magát kiszolgálni. Ùjabban állandóan a kaki-pisi-cici-popó témával van elfoglalva, nagyon vicces neki és minden beszélgetésbe beleszövi, majd nagyokat nevet rajta. Hazafelé a Balatonról, hátul ült a kocsiban Marlénével, megint elkezdte a kakizást. Marlene elörehajolt és vérfagyasztó komolyan ezt mondta:
Elisa! Most indulunk. Az úton nem vagyok kaki, nem vagyok pisi, nem vagyok cici, nem vagyok popó! Ennyi!!!!
Majd visszaült a székébe és komolyan nézett előre. Elisa nagyon csöndbe lett ekkora szigorúság után és meg annyira nevettem elöl. De nem látták.:-)

Isabella a legkisebbem, leelözte Marlenét 2 kilóval, ö most 20 kg.
Nagyon sportos, mozgékony, állandóan éhes.
Ha meleg az étel és nem édes (pl.tejbegríz) akkor mindegy mi az, megeszi.
Szereti a gyümölcsöt is, meg az édességet, de a fött étel ne legyen édes.
A leggyorsabb hármuk közül,  testileg és felfogásban is, mire a másik kettő felfogja mi van, Iza már megcsinálta. amire kértem.
Veszítésben sokat fejlödött, már nem sír, nem duzzog.
Sokat beszél, mesél, magyaráz.
Nagyon szeret énekelni, táncolni, mint Elisa is, de Marlénét se hagyjuk ki, ö is szereti mindkettöt.
Az ovistársától megtanulta  egy német dal szövegét, kívülről fújja az egészet, nagyon nehéz szöveg és tudja, de angolul is énekel, (halandzsául) kedvence Britney :-)))

Rengeteget tudnék most írni még, de nagyon késön van és nagyon hosszú volt a nap. Folyt. köv.

Isabella 6 éves

Elisa 6 éves

Marlene 6 éves

Juhuuuuu ......szülinapunk vaaaan!!!!!!

Egészségetekre!