2014. március 26., szerda

még panaszkodom....

...mert olyan jó kiírni magamból, ez most nem hármasikres bejegyzés, csak ki kell raknom a lelkem, vagy inni egy pálinkát, amit nem bírok, úgyhogy inkább írok....
Ma reggel eltoltam a lányokat a babakocsival oviba, lásd lejjebb, 72 kiló összsúly, utána elmentem dolgozni, persze 2 csatlakozást is lekéstem és amilyen "gyakorlott" metrózó vagyok Bécsben, rossz helyen szálltam le, aztán gyalogolhattam még 15 percet.

Munkában mindenkinek rossz kedve volt, hirtelen melegfront, betegek ordítoztak, kollégák kötekedtek, főnök harapós volt, de eltelt az idő, sikerült mindent elintézni, amit akartam.
Utána gyorsan haza, hívtam az autómentöt, közben kimentem a kutyával sétálni. Jött az autómentös, beindította a kocsit, el tudtam vinni a szervizbe, elötte még megpróbáltam a csomagtartóba eröltetni a biciklit, hogy legalább onnan ne kelljen majd gyalogolni az oviba. Nem fért be.
Szervizben leadtam a kocsit, megcsíptem a buszt, ami az ovi félútjáig elmegy, onnan  gyalogoltam.
Csajokat összeszedtem az ovi kertjéböl, Elisa annyira játszott, hogy bepisilt, gyorsan felmentünk a csoportba átöltözni, nagyon kellett sietni, mert fél 5re jött az elsö lakásnézö, egy család 2 kicsi gyerekkel.
Az enyémeket vonszoltam haza, nem akartak, volt sírás, toporzékolás, Marlene leült egy kerítésre, hogy ö most pihen kicsit, nem is lett volna baj, csak nekem sietös volt.
Nagy nehezen haza,  a lakás nagyjából rendben volt, előző éjjel összerámoltam és a vevők késtek kicsit, így tudtunk gyorsan uzsonnázni. Mindg nagyon éhesek, ha hazaérünk.
Az evés után a félájult fáradt gyermekek mintha Red Bullt ittak volna, magukhoz tértek és rohangásztak, kirámoltak mindent.
Marlene lufit fújt a biciklipumpával, Elisa a Barbie elveszett cipőjét kereste, ehhez ki kell pakolni az egész Barbie részleget, mert a rohadék cipö kb. 2 cm, Isabella kezet mosott, kb.5 perce folyt a víz és kiabált, nézd mekkora habot csináltam!!! Àááááá........!!!!!!!!!!!!!!!
Egyfolytában mentem utánuk és raktam el ,amit kipakoltak, hogy legalább addig rend legyen, míg belépnek a vevők.
Le is ment rendben minden, megmutattam mindent, közben jött egy úr a kis bicikliért, amit feltettem a fb-ra, azt vitte el. Szegényke ott várt a folyosón, míg a lakást mutogattam.

Fél hatkor újabb lakásnézö, egy nagyon-nagyon fura ingatlanos és a vevöje. Nem tudom, mi lesz, de alig néztek meg valamit és a vevö rámondta, hogy megveszi.
Nem is örülök neki, mert nem hiszem el neki. A pincét nem is akarta látni, a kertet sem nagyon, most egész este azon agyaltam, mit akartak.
De megveszi, neki sürgösen kell egy lakás és ez jó lesz. Ilyen vevöm még nem volt. Kíváncsi vagyok, jeletkezik-e még. De tuti, hogy nem. Ilyen vevö nincs. Semmi papírt nem írtunk, úgyhogy meg a lakás eladás tovább.

Ezen csodás nap után már könnyű ujjgyakorlatként megfürdettem, megetettem a lányokat, meséltem 3 Anna-Petit, aztán egyet fejböl is, majd elénekeltem a Bóbitát és a lányok elaludtak.
Lehet, hogy mégis kéne egy pálinka......


2014. március 24., hétfő

Elisa: " A 3kerekü bébiknek való" :)


Elromlik...

Alig élveztem kicsit a nyugit, az egészséges gyerekeket, már megint történnie kell valaminek. Rossz elöjelként "csak" az antennánk adta fel, ami a szatellitet fogja, 2 napig semmi tv, sebaj, több mesére jutott idö.
Azt mondanom sem kell, milyen az, mikor halványlila gözöd sincs a kábelekröl, antennákról, igaz, kicsi technikai vénám van, össze tudok kötni egy video vagy dvd lejátszót egy tv-vel, de ennyi.
Tehát ahogy kell, mielőtt kihúztam a rossz vevő kábeleit, szépen lefényképeztem a telefonommal, hogy úgy is dugjam majd vissza az új antenna vevőbe mindent. Fogtam a régi, rossz vevőt és bevittem a Media Marktba, hogy nekem ilyen adjanak megint.
Adtak is nem kevés pénzért, szépen otthon összekötöttem mindent, ment is, de csak a német nyelvü adások, a magyart (UPC-nk van és így tudunk 20 magyar csatornát fogni) nem sikerült behozni.
Hívtam a szerelö ismerösünket, aki vasárnap el is jött, mert ez egy ilyen szerelö, hogy vasárnap is eljön, áldja meg az ég, de nem tudott velem mit kezdeni, hétfön visszavittem a gépet, de nem vették vissza, mert hogy szerintük semmi baja. Hm.
Ùjra haza, bekötöttem újra, elkezdtem vele játszani ééés sikerült, nem tudom, miért, a bénák szerencséje valószínü, az antenna felismerte a szignált mégis.
Ezután a telefonom akadékoskodott, nem ír ki hívásokat, nem lehet felvenni a csörgő készüléket,  kikapcsol, csak úgy. De ezzel lehet élni, nem katasztrófa, majd ha itt lesz az ideje, lehet cserélni, adig meg kihúzom vele.
Múlt héten viszont beütött a mennykö, idöben végeztem a munkában, be a kocsiba és nem indul, akku lemerült.Hívom az autómentöt, 45 percig vártam rájuk, hát leégett az ablaktörltö motorja, az szívta le az akkut. Töltik, sikerül , gyorsan haza, ovi, stb. Másnap újra oviba reggel, munka, munka után be a kocsiba és nem indul a kocsi!!!!! Itt megeresztettem pár szép szólásmondást, amit a kis falumban tanultam.

Mivel kicsit megkéstem, otthagytam a kocsit a munkában, metroval haza, kutyasétáltatás, aztán eltoltam az üres hármas babakocsit az oviba, mert tudtam, hogy nem érünk haza egy óra alatt, fél 5re meg jöttek lakás nézni. A lányok nagyon boldogok voltak, hogy babakocsival jöttem értük, úgy ültek benne, mint a hercegnök hazáig. Nekem szuper edzés volt, a kocsi 19 kiló, a lányok 52 kg, egyenöl 71 kiló, szóval megvolt a tréning aznapra.
Reggel, mivel autó a munkahelyen, gyalog (babakocsival) oviba, eljátszottam még egyszer a 71 kilós mutatványt, utána be a munkába. Munka után autómentö, újabb diagnózis, nem is az ablaktörlő, hanem az indító lóg (starter hängt, nem tudom, magyarul indító-e a neve). Nem is tudta beindítani a pasi, hanem húzott egy darabig és úgy indult be az autó. Lelkemre kötötte, meg ne álljak sehol, egyenesen be a szervizbe, mert nem fogom újra elindítani tudni. Délután a csajokért gyalog megint.

Egy szervizt ismerek, ahol már egyszer voltunk a kocsival, oda mentem, meg is csinálták másnapra, csillagászati összegért. (kicsit rinyáltam, hogy hármasikrek, autó nélkül halál, bevásárlás, munkába menés, stb, nyaf-nyaf)
Hétvégén semmi baj sem volt, voltunk itt-ott kocsival, minden rendben.
De!!!Ma délután kijövök a munkából és a szemétláda, mocsok, dög szegény kisautó NEM INDUL!!!!!!!
Annyira ideges lettem, hogy elszédültem és ki kellett szállnom mély levegőket venni, utána beszálltam újra, becsuktam ajtót, ablakot és olyan cifrát mondtam, hogy mindenki megirigyelhetné.

Ùjra autómentö, újra indítás, haza, ovi és holnaptól gyaloglás. Sajnos sok sok baja lehet a kocsinak, amit ki lehetne deríteni, de már nagyon öreg szegény és csak az ablaktörlő motorjának javítása  lenne 650 Euro, amúgy motorhiba gyanús, szóval el kell búcsúznom tőle azt hiszem.
Ha azt megjavíttatnám, meg hamarosan  esedékes vizsgát megcsináltatnám, többe lenne, mint amennyiért vettük.
Nem tudom mi lesz velem kocsi nélkül, de nem lesz könnyű. Sajnos nem értek hozzá, nem antenna, hehehe, de mindenképp kell egy újabb, megbízható kocsi.
Most ezzel nyüglödök, mintha nem lenne elég más baj is.
Még mindig jobb, mint bárányhimlő karácsonykor hármasikrekkel, de azért kicsit félek, hogy mi lesz velünk. Tudom, sokat élnek autó nélkül, de nagyon nehéz a három gyerekkel  napi kétszer egy-másfél km-t megtenni, meg még érjek a munkába, meg vásároljak is be egy olyan városban, ahol a boltok 90% autósoknak van, messzebb, parkolókkal, gyalog nehezebben megközelíthetöen.

Ráadásul holnap lesz az évi kontroll a koraszülött ambulancián, fél 9re kell érnünk az AKH-ba, remélem sikerül, majd megírom mi volt, remélem jobban teljesítenek a lányok, mint tavaly. Èn tudom, mit tudnak, csak nem mutattak belőle szinte semmit ott a dokik előtt.
Gondoljatok ránk!
Marlene, Morti, Isabella
Elisa a vízban, kis hableány
Ebédemen osztozás
Tavasztündér 1.

Tavasztündér 2.

Tavasztündér 3.  
Csenge koszorúi


2014. március 12., szerda

Èjszakai látogatók

Nem minden éjjel, de legtöbbször minimum egy kislány reggelre az ágyamban van.
Estére nagyon elfáradnak, hatkor vacsora, utána fürdés, kakaó, tea, kinek mi, összebújás, fogmosás, mese, aztán legkésöbb fél 8kor alszik mindenki.(nekem kezdödik az én saját idöm, ebben nem csak összerámolás, kutyával kiszaladás a kertbe, takarítás, fürdés van, hanem néha filmnézés, vacsora, csoki, netezés és olvasás is)
Egyszer csak arra ébredek, hogy valaki szólongat a babafigyelön, mamaaaaa....mamaaaaaaaaaaaaa......ha nem sír, próbálok tovább aludni, úgy teszek, mintha nem hallanám, hátha ö is visszaalszik, mert ez nem komoly riasztás, már ismerem, csak próbálkozás.
 Az esetek nagy részében hallom, hogy nyílik a gyerekszoba ajtó és Isabella, mint a villám átszalad a folyosón (fél a sötétben) és felcsapom a takarót mellettem, befészkeli magát és alszik tovább.
Van, hogy Marlene sír, ö álmában szokott, ezt nem tudom nemmeghallani, átmegyek és megsimizem, megvigasztalom, újra elalszik.
Marlene általában reggel 5 körül jön át, heti 3-4szer, kicsit mesél, pisilnie is kell, vagy szomjas.
Elisa ritkán jön, inkább áthív, ö addig óbégat, míg át nem megyek hozzá.
Szintén befészkeli magát mellém, jó szorosan átkarol és alszik tovább.

Egy éjjel Isabella megállt a hálómban és elkezd mesélni valamit, valami nadrágot emleget, de fogalmam sincs, mit beszél, kicsit le vagyok lassulva, hajnali 3 körül nem vág az agyam.
Aha, mondom, oké, gyere a takaró alá, mert megfázol, ö jön, alszik is tovább.
Reggel látom a gyerekszobában a ruhásszekrény ajtaja tárva-nyitva, mondom itt meg mi történt?
Isa megjelenik az ajtóban és pizsama helyett van rajta egy kék virágos harisnya, azon egy sárga-rózsaszín bikini fürdőbugyi és felül egy pöttyös blúz. Mondom, mi van rajtad? Erre Isa, hát véletlenül bepisiltem éjjel és átöltöztem a sötétben, nadrágot nem találtam :-)))))
Az ágyat is lehúzta a drága, ahogy én szoktam....

Engem nem zavarnak, bárhol és bármikor tudok aludni, végül is szeretnek a saját ágyukban is, de  elöfordul, hogy kitúrnak az 160 széles ágyból,  mindhárman szétterülve aludtak az én ágyamban, meg Morti sem akart kimaradni a jóból, direkt a lábamra feküdt, egy ideig megpróbáltam lapjával az ágy szélén egyensúlyozva elaludni, aztán elballagtam kávét főzni és aranyat lelni...mert ki korán kel.....:)







Fürdökádi duma