2014. február 27., csütörtök

Február

Kezdünk belerázódni az új évbe, már ideje is lesz, vége a télnek, végre ki tudunk menni.
Egy szem hó sem volt nálunk, vagyis egyszer, fél centi, idén kimaradt a szánkózás, a lányok nagyon várták, hogy essen, minden reggel ellenörizték, hogy van e hó kint.
Sajnos nem jött össze, bár gondolkodtam, elmenjünk-e valahová, ahol esett hó, de aztán nem volt rá idö.
Sokan jönnek lakást nézni, egyáltalán nem tudom megtervezni a heteket, söt napokat sem nagyon.
Végre mindenki meggyógyult, Isabella azért meg a finisben összehozott egy lázgörcsöt, húgyúti fertőzéssel, azt hittem már vége a lázgörcsös időszaknak, hogy kinőtte,de nem...
Este még fenn voltam, mikor fura hangok jöttek a babafigyelöböl, meg mindig be van kapcsolva, mert ha rosszat álmodnak és sírnak (ritkán) akkor gyorsan ott tudok lenni, mielött felébrednének a többiek is.
Mikor indultam a gyerekszobába, már tudtam, hogy lázgörcs, hoztam a gyógyszert, beadtam gyorsan, magához is tért, aztán nyüglödött tovább, átvittem gyorsan hozzám, 2szer hányt, persze az ágyamba, mert erre nem számítottam. Akkor ment felfelé megint a láza, mert a szirupot kihányta, adtam egy kúpot neki meg Essigpatscherl-t (ecetes zokni, itt minden szülö esküszik rá és tényleg hat),akkor lement a láz, reggelig ébren félálomban örködtem, aztán reggel elvittük a lányokat az oviba és beballagtunk a kórházunkba. Ott megállapították a húgyúti fertözést és Isabella kapott antibiotikumot. Azóta mindenki oké, csak én nem...Azt hittem már vége, másfél év roham nélkül, a doki szerint még egy-két évig eltarthat, mire kinövi. Nem is olvasok a neten semmit már, a sok hülyeséget, csak magamat bolondítom meg. Jól lesz, kinövi. Kivizsgálták, nem epilepsziás, elmúlik. Mantra,mantra, mantra......
Most mindenki jól van, egy kis megfázást leszámítva.
Voltunk korizni, nagyon tetszett nekik, sok helyre lehetne menni ,csak annyira rövid az idö, mivel nem alszanak az oviban, du.ötre mindenki k.o.
Három, néha fél négy körül hozom öket el az oviból, hazaérünk, éhesek, fél öt, mire elkezdünk játszani, hatkor vacsora,  fürdés, hétkor fogmosás, lefekvés, mese, éneklés, legkésöbb fél 8kor alszanak.
 Volt, hogy barátnöztünk, este hatig, de akkor már úgy kell bevonszolnom öket az autóból, annyira fáradtak voltak.
Hétvégén persze reggel 6kor fenn vannak, néha lefektetem öket délután, akkor 2-3 órát is aludnának, de este 11kor még nem akarnak aludni, meg az egész heti rendszer bedől.
Remélem tavasszal jobb lesz, nem sötétedik olyan hamar, jobban bírják majd talán.
Vasárnap először életükbe moziba megyünk, szerintem be fognak aludni :-)))
Mostani kedvenc mesék az összes, amiben hercegnök, Barbie-k fordulnak elö, minden ,ami rózsaszín, lila, csillog, csajos és nyálas, Elisa imádja a hercegeket, Marlene az állatokat, Isabella a félelmetes dolgokat, boszi, sárkány, mostoha. A Shreket nagyon szeretik, meg a  rövidebb meséket.
Viszont azt hittem a Szörny Rt. nagyon fog tetszeni nekik, rettegnek tőle.

Van egy film, nem tudom, mi a magyar címe Èjszaka a múzeumban? Ben Stiller a múzeumör, na azt nagyon szeretik,  föleg a "fáreó-t " (fáraó), meg a kicsi embereket benne, még nem látták az egészet végig, de részleteket már igen, ahol nem félelmetes, a vicces részleteken már nevetnek nagyokat.
Mindenki nagyon szeretne már anyuka lenni, meglepö módom föleg Isabella, a karácsonyi bepisilö baba nagy siker, azóta is öltözteti, dédelgeti a "Lujzi" babát, ö nevezte el így.
Eltervezték, mi lesz a gyerekeik neve :-))
Isabella: Leonie, Leo és Lujzi
Elisa:Lotti és Lujzi
Marlene:Csillag, Virágocska, Dínia, Borszínü (ez fiú név!) és Fiona
Na! Ennyi unokám lesz! :-)))
Az én beceneveim Isabella szerint :Gyémánt Rózsaszál, Ezüstarany Gyémántszál, Aranyszálú Virág, stb., ez naponta változik.
Még mindig szerepjátékoznak, tornakirálynök, vagy korcsolyázó hercegnök, pontozzák egymás gyakorlatait, "hat húsz pont", de szeretnek rajzolni, festeni is, Isa föleg a konyhában szeret segíteni, mindig ott van, kávét föz, kever, önt, "elmosogat"
.Elisa Barbikkal is szeret játszani, kifestözni, vágni, színezni, Marlene kötözni, (cérnát, madzagot összeköt különbözö dolgokat, csomózni is tud, alig lehet kibontani) tixoból nem lenne elég egy rakomány, imádják letekerni és mindent összeragasztani vele.
Egy spulni cérna, 2 tekercs tixo és a gyerekek boldogok. :-)))
Kiraktuk! 

Balerinák papírból


Mély koncentráció


Vonatozni is jó!

Isabella fonata-Csenge csinálta

Elisa haja-szintén Csenge müve

Gryllus koncert elött

Pénzbedobálós játék-mindent ki kell próbálni

Mai kor gyermekei

Hóangyal, hát ennyi havunk volt

Isabella korizik



Korcsolyázás után mindeki k.o

Elisa hármasikrei

Az én hármasikreim :-)

2014. február 2., vasárnap

Rossz start az új évben

Kicsit "elaludtunk a startnál", mondhatnám így is, mivel az elsö héten még mindenki itthon volt, ki lázasan, ki köhögve, de mindenki betegen.
A második héten kezdödött az ovi, még mindig otthon, nekem már csak 4 ápolási napom maradt, amit felhasználhatok, ha a gyerekek betegek, ezért barátainkat kértem meg, hogy vigyázzanak a lányokra.
Már nem tudom, hogy volt, mert csak a következö nap túlélésére koncentráltam mindig, de a harmadik héten hétfön mindenki ment oviba. À, nem is így írom, könnyebb listába szedni:

3.hét, hétfö- mindenki oviban, délben hívnak, Isabella lázas, munkából elkérezkedni, hazavinni mindhármat.
kedd- mindenki itthon, Andrea vigyázz rájuk kettöig, míg hazaérek
szerda-mindenki itthon, Andi vigyáz rájuk
csütörtök-mindenki oviba, délben hívnak, Elisa rosszul van, nálam a mh-en vizit, Elisa nem lázas, csak fáradt, viszem a mh-re magammal vissza, 2ig munka, majd megyünk a többiekért az oviba
péntek-mindenki itthon, Andi férje vigyáz rájuk 2 órát, míg Andi ideér, nekem muszáj bemenni, fontos.
Andi férje eltéved, negyed 11kor befut, én el a munkába, a legfontosabbakat elintézni, majd fél 2kor haza. Délután 2 lakásnézö. Hál Isten a lakás nem vészes, Andi előző nap összerámolt kicsit. Amit tudok, még gyorsan összerakodok.

Amikor elmentek  a lakásnézök, megfürdettem a lányokat, elaludtak és én csak ültem konyhában és azt gondoltam, hogy gyerünk, gyerünk, mi a következö lépés, most mi jön? És rájöttem, hogy vége a hétnek és vége a nyomásnak, és esküszöm úgy éreztem, most a legjobb lenne leinnom magam a sárga földig, szemeztem a szilveszteri maradék pezsgövel, de nem nyitottam ki, mert tudtam, hogy úgysem bírok egy pohárnál többet inni, azért meg nem érdemes.
Pénteken már senki sem volt beteg, úgy látszik, kellett nekik még egy hét otthon, hogy eröre kapjanak, nem kellett volna eröltetnem, hogy menjenek. Igaz, akkor már szerintem kirúgtak volna.
Beszereztem egy csomó immunerősítőt,  amit most szednek és remélem átvészeljük a telet komolyabb betegség nélkül.

A múlt hetekben minden okés, senki sem beteg és nekem is elmúlt az a nyomás a gyomromról, ami már 2-3 hete ott csücsült.
Rengetegen jönnek lakást nézni, de eddig semmi komoly. A lányok már nagyon unják az idegenek folyamatos látogatását, nem is csodálom. Sajnos csak délután tudom a lakást megmutatni, mert napközben dolgozom, vagy hétvégén, de muszáj, mert el kell adnunk.
Már nagyon várom, hogy legyen vevönk, addig nem tudok semmit intézni az új lakással kapcsolatban, mert nem tudom, mikor költözünk.
A héten 12-en voltak itt érdeklődők, a lakásunk még sosem volt ilyen tiszta és rendes, minden éjjel takarítok, mert tudom, hogy másnap már nem lesz idö rá, amíg ideér az elsö, folyamatosan megyek a gyerekek mögött és rámolom el, amit előszedtek, hogy legalább addig rend legyen, míg megnézik a lakást.  
 Biztos vagyok benne, hogy hamarosan el fog kelni, csak még nem jött el az igazi!
Február óta várok valamire, elöször arra, hogy Harald meggondolja magát és megígéri, hogy megváltozik, aztán, hogy átvészeljem valahogy a válást, hogy elvigye a cuccait különösebb dráma nélkül, hogy meglegyen a munkám, hogy simán menjen a karácsony, hogy ne legyen szövödménye a bárányhimlönek senkinél, ezek mind kipipálva.
Már csak ez a lakáseladás van hátra, aztán lazítás....többet nem várok semmire, hanem élek, hétköznapiasan, mint mindenki, lesz több idöm játszani a gyerekekkel, barátokkal találkozni, csak élni, mint mindenki. Unatkozni nem akarok, nem is tudok, de egy kis semmittevés, miközben a gyerekek körülöttem játszanak és én csak nézem öket,  jól esne.
Hát ez az én nagy kívánságom 2014-re.






Szilveszteri meglepi

A szilveszterünk nagyon jól sikerült, a barátnömék jöttek le hozzánk, itt is aludtak, végre eljutottak ide, igaz, nem tervezték, de nagyon jól alakultak a körülmények és mi nagyon örültünk!
Annyira örültem, hogy itt voltak, a keresztlányom és a lányok imadják egymást, meg mi is jókat dumáltunk.
30.án jöttek és 1.-ig maradtak, Eszti barátnöm, férje, a lányuk Lotti, a keresztlányom és Eszti unokatesója, Niki.
A lányok még nem voltak teljesen meggyógyulva, így mi kihagytuk a városnézést velük, de 31.én este, mikor mindenki jobban volt, elmentünk egy órára a Práterbe velük.
Megvártuk az éjfélt, pedig már mindenki kornyadozott, kivéve Isabellát, akit éjjel egykor könyörögtem az ágyba, de még akkor sem akart.
Megengedtem mindenkinek, hogy fennmaradjon, amíg tud, Elisa és Marlene 11kor kidöltek, Isa bírta nagyon a bulit, kimentünk tüzijátékot nézni, nagyon tetszett neki.
Jól zártuk ezt a rettenetes évet, és barátokkal, jó hangulatban kezdtük az ideit.
Anyukámat 7.-én visszavittük Sopronba, ö is jól érezte magát nálunk, de jól el is fáradt a sok kis beteg ápolásában.
Januárban végre viszontláttam Svájcba költözött barátnömet, Orsit, bár még egész éjjel is tudtunk volna tovább beszélgetni, ezért a délutánért is hálás vagyok, hogy végre újra személyesen és ott folytatva beszélgettünk ,ahol tavaly abbahagytuk :-))
Zsókáék is beugrottak, velük is régen találkoztunk, lányok nagyon örültek nekik.
Hát így kezdödött  az évünk...
Elsö bárányhimlösöm

Elisa kapta meg másodiknak

Marlene a harmadik lett, de neki már csak a maradék jutott, kevés pötty

szilveszteri birkózás Polival

Angyali ördög

Hercegnöm

Kb.így is éreztem magam az év utolsó napjain...:-)

A lányok megadták a szilveszter módját

Gyerekpezsgö run!

Szépségem

Fel a bulira a Praterben

Èlöben sokkal szebb volt

Kis vidámparkozás is belefért

Forró puncs és forralt borozás

Igazi balerinák

Kiscsapatom

Orsi, végre!

Nádszálkisasszony ropilábakon Sopronban

Ismerkedés Anne-val

Teljes banda, már Flo sincs egyedül

Isa a született anyuka

Imi  a bajátunk