2013. december 27., péntek

Karácsony 2013

Szeretettel tudatom mindenkivel, hogy túl lehet élni (már) három bárányhimlős gyerekkel a karácsonyi ünnepeket, nem könnyű, de meg lehet csinálni, kedves kislányaim, ha majd ezt nagyobb korotokban olvassátok és nagyokat nevettek, hogy anyátok milyen bolond lett öregkorára, ne csodálkozzatok, kész csoda, hogy még nem a diliházban vagyok!

Vasárnap, 22.én megérkezett a felmentö sereg, anyukám képében, aznap jöttek az elsö pöttyök Elisára, ezt már könnyebben felismertem, mint Morzsinál és soha nem is fogom már elfelejteni, milyen a bárányhimlö pötty. Nem estem pánikba, mint elöször, sztoikus nyugalommal fogadtam, naná, hogy Elisa elkapta, állandóan egymáson lógnak. Csak azt reméltem, neki nem lesz olyan nehéz, mint Isabellának. Mert Isa is megszenvedett a sok-sok pöttyel, nagyon viszketett, éjjel is többször felébredt, hogy viszketnek a himlők, aminek csodálatos eredménye, hogy álmomban is tudom használni a rázókeveréket, félig nyitott szemmel, sötétben is tudom pacsmagolni a kiütéseket.

Elisa minden betegséget nehezebben hord ki, persze most is így lett, többet volt lázas, voltak napok, hogy csak feküdt, állandóan hozzám akart bújni, velem lenni, rajtam lógni, érthetö persze, ilyenkor csak én vagyok jó neki, aztán jött hozzá köhögés, volt, hogy 3 óra hosszat köhögött, a végén már sírt, annyira fájt a rekeszizma, közben meg csak köhögött és köhögött, semmi sem használt, sem az éjszakai köhögési szirup, se az Ambroxol, se az inhalálás, se a friss levegő,  se a házi praktikák, (hagyma, méz, stb). Végül ami segített, bár lehet, hogy amúgy is abbahagyta volna, hogy a kádba elkezdtem engedni jó forró vizet, belecsepegtettem 10 csepp teafa olajat és ültem a kád szélén és fölé tartottam, hogy a gőzt lélegezze be, na azután jobban lett.(ezt csak azért írom, hátha segít valakinek)

Miután hazaértem a munkából, 23.án mentünk el minden a dokihoz, utána vásárolni az ünnepekre, gyógyszertárba, hogy minden eshetőségre fel legyek készülve, aztán mikor már mindenki aludt, felhoztam a fát és "Jézuska" nekilátott díszíteni. Bár nekem tetszik a fánk, de az egész napi stressz után muszáj volt 1-2 Baileyst legurítani, amit az ünnepekre vettem, mielőtt elkezdtem a díszítést és ez meg is látszik rajta, kicsit hevenyészett lett a karácsonyfánk. (hiába, nem bírom a szeszt) :-)

Csodával határos módon szenteste reggelén mindenki jól volt, nagy öröm volt a karácsonyfa, meg nekünk nagy öröm, hogy láttuk, mennyire örülnek neki.
Nekik nem tünt fel,hogy az egyik oldalon alig vannak díszek :-)))Két reklamáció merült fel a lányok részéröl, egy: kevés a habcsók, kettö: Jézuska nem tett csillagot a tetejére  (hoppá,az meg hol a fenében lehet? Tavaly még megvolt)
Elkezdték rögtön éhgyomorra enni a habcsókot, mire észrevettem, mindenki megevett egyet.
Ez a halálom, hogy minden reggel rögtön képesek lennének édességet enni!!!

Délre mindenki eléggé lekonyult, le kellett fektetnem öket, aludtak is két órát, amire nem is számítottam, így könnyü volt a meglepetést megszervezni, amíg aludtak, itt járta Jézuska.

Délután háromtól este tízig mindennel játszottunk, mindent kipróbáltunk, könyvek nagy részét kiolvastuk, (azóta minden nap újra és újra) nagyon szép és békés, nyugodt karácsonyunk volt, bár továbbra is karantén van, senki sem jött, mi sem mentünk sehová,  de így is szép volt.

Marlene tegnap óta szintén bárányhimlős, úgyhogy pörög a verkli tovább, ma dolgoztam, de végre itt a hétvége!

Várjuk a szilveszteri vad bulit, öt csaj meg egy kutya, aki retteg a tűzijáték hangjától, (már délelőtt beköltözik az ágy alá) gyerekpezsgő, kocsonya és a maradék Baileys, jippijé!


Néhány kép a karácsonyról:






























Egy kis nosztalgia is, honnan indultunk:


2009

2010

2011

2012

2013


2013. december 22., vasárnap

BOLDOG ÜNNEPET!







Kedves család, barátaink, olvasóink! 


Boldog, békés ünnepet kívánunk Nektek és családotoknak!

Judit, Marlene, Elisa és Isabella




Kis zene hozzá:

 http://www.youtube.com/watch?v=yXQViqx6GMY





2013. december 17., kedd

Nincs idö.....

...semmire.
Októberben dolgoztam egy hónapot, nem akarok itt nyafogni, aki ismer, tudja, hogy nagyon nagyon sokat bírok fizikailag és még azon felül is rá tudok tenni egy lapáttal,  de kikészített rendesen a heti 30 óra.
Fél 6kor kelni, lányokat 6kor ébreszteni, aztán valahogy hétre beérni az oviba, ja, ma nem mosakodtunk? Mindegy, nyomás, siess, mozogj, igyekezz, indulj már, ez ment minden nap, aztán legkésöbb 7.15.órás starttal az ovitól átverekedni magam az egész városon a 10. kerületbe, minden áldott reggela dugóban ülni és remegni, hogy odaérek-e ma idöben az elsö beteghez, legtöbbször sikerült, de volt, hogy csaltam, (kétszer) 8.10re értem az elsöhöz és már 8kor elküldtem az irodába a bejelenkezö sms-t.
A betegeim súlyos pszichiátriai betegségekben szenvedtek, az otthoni ápolásuk volt a feladatom. Pszichiátriai betegeket nem nagyon kell ápolni, erre közben jöttem rá, inkább a gyógyszereiket kiadni (ha volt kedvük bevették ha nem, sőt napok óta nem, akkor agresszívek, veszélyesek is lehettek, voltak is), ellenörizni a lakásuk állapotát, lelkük állapotát, orvossal esetleg vizitelni náluk, bevásárolni nekik, vércukrot mérni, vérnyomást mérni, stb.
Ráadásul egy olyan elven müködö cég, hogy a gyámság alá helyezett betegek heti járandóságát is nekünk kell kifizetni, az elsö héten kaptam egy borítékban 1600 Eurot, hogy majd ezt osztom ki a betegeknek és ebböl vásárolok nekik kaját. Àpoláshoz köze sem nagyon volt a dolognak, aki nem ismeri Bécset, annak még idefűzöm, hogy a 10.kerületben senki se futkosson ennyi pénzzel a zsebében egyedül.
Minden nap du.3-ig dolgoztam (hiába mondtam, hogy heti 30 óra szerintem naponta 8-14ig tart, beosztottak minden nap háromig, aztán a dugóban vissza az ovihoz, négyre értem a gyerekekhez, hál Isten a bevásárlást  elintéztem a betegekével együtt délelött.
A hullafáradt gyerekekkel (nem alszanak már délután) fél ötre haza, kipakol, vacsora, aztán már volt, hogy a nappaliban ruhástul elaludtak, nagyrészt azért a fürdetésig kibírták, de az elsö mesén bealudtak,  este 7kor néma csend a lakásban. Èn még összerámoltam a lakást és gyors fürdés után azon gondolkodva, mit is egyek, elaludtam. :-)
A második héten egy beteg hozzám vágott egy képkeretet, súlyosabbat. Pont a mellkasomon talált e, ahogy felé fordultam,  kabátban voltam már, nem is fájt, csak a lelkemnek.
Egy másik megfogta a hajamat és nem húzta, csak fogta és nem engedte el.... Egy nap kiderült, hogy a menekült otthonban levö afrikai betegeim, akiknél heti 2x cukrot mérek, tbc-sek, a másik, akihez naponta megyek HIV pozitív, ráadásul egy fertözö májgyulladása is van.
A fönököm szerint pech, hogy kétszer is engem támadtak meg, pont rossz hangulatban voltak  a betegek, amúgy ritkán fordul elö....
A második héten megfordult a fejemben, hogy ez nem az álommeló.....
Harmadik hétre kétségbeestem, a csajok kezdtek be elegelni, alig láttuk egymást, fáradt, türelmetlen voltam, ök is, éjjel nem aludtam, felébredtem az éjszaka közepén és gondolkodtam, mi lesz ma, mit kell csinálnom, mi fog történni....szóval kezdtem kicsinálni magam.....
Napközben semmi idöm nem volt, mert azt a két órat, amíg a lányokkal lehettem, 4 és 6 között, sajnáltam házimunkára költeni, meg amúgy sem lehetett tölük semmit csinálni, mivel nem láttak egész nap, rajtam lógtak egyfolytában.
Este ha elaludtak, kétségbeesve próbáltam behozni a lemaradást, mosásban, rendrakásban, stb., de meglepöen kevés házimunkát lehet csinálni csendben...Aztán a 3.hét végén belenéztem a tükörbe és kertelés nélkül a szemembe mondtam, hogy ezt elbuktad leányom, ehhez még nem vagy elég szuperanya, add fel, mielött
-megvernek
-megfertöznek
-kikészülsz idegileg
-kikészülsz fizikailag
-megöl a lelkiismeret furdalás, hogy szaranya vagy.
Ìgy hát elballagtam a fönökhöz és töredelmesen bevallottam, hogy nekem ez nem megy, felmondok. Egy hetet még ráhúztam, mert már kész volt a beosztásom, de az utolsó nap szó szerint számoltam a perceket, mikor lesz vége már.

 Az utolsó munkanapomon szikkadt aggyal araszoltam hazafelé a dugóban és a volt kolléganöm hívott, juhú, legalább megy az idö (bár a kocsi áll), és aszongya nekem hogy, talált nekem egy állást, erre én, hogy pont most mondtam fel, erre ö, hogy akkor tuti, mert ezt nekem találták ki, hívjam fel öket. Èn agyhalott üzemmódban:Jó majd otthonról megnézem a neten és felhívom öket.
Gyorsan haza, mivel utolsó napom volt, egy órával elöbb végeztem és el is akartam hozni a lányokat elöbb az oviból,  kutyával gyorsan séta, aztán a beszkennelt életrajzot, papírokat, ajánlásokat elküldtem a címre, amit a kolléganöm adott, bár belenéztem a hirdetésbe, de annyira jónak tünt, hogy tuti lecsapott már rá valaki, de hogy ha Emilia megkérdezi, mondhatom, hogy elküldtem nekik a pályázatot.
Nem hittem el, mikor másnap csörgött a telefon, hogy jöjjek be állásinterjúra!!!!!!!!!!!
Az állás immár az enyém, december 2. óta, egy álom, hétfötöl péntekig, 9-14 óráig dolgozom egy fogyatékosok terápias otthonában, saját irodám van (na jó, hárman osztozunk rajta) 19 beteg jólétéröl gondoskodom, az eü.részét intézem a 19 bennlakó életének, úgymint gyógyszerek, vizitek, kötések, injekciók, szondák, ápolási tervek, dokikkal kapcsolattartás, szakoktatás, stb.Már az elsö napokban nagyon kedves volt a fogadtatás, meglátjuk, mit hoz a jövö, eddig tényleg a legjobb.

De!
Amióta elkezdtem dolgozni, volt egy gyomorvírus mindhárom lányomnál, csütörtöktöl hétföig tartó non stop hányás és hasmenés, mire mindenki meggyógyult, egy egész napot mentek oviba, aztán Isabella bárányhimlös lett. Àááááá.......!!!!!!!!!!!!!
Riasztottam az egész gépezetet, anya, barátnök, szomszédok ,ismerösök,hogy tudjak dolgozni menni, nem jelenthetek beteget rögtön az elsö munkahéten (ja, dehogynem, pénteken már nem is mentem, akkor tetötözött a hányás, ráádásul Mikulás napja volt, megkapták a csomagot és szinte le sem ért az édesség, ment  is egyböl a vödörbe) Recycling...
Csodálatos anyukám és barátnöim egyböl ugrottak, szomszédasszony bevásárolt, anya fözött, mosott, Susi bébiszitterekedett, teregetett, vasalt, Enikö vigyázott Isára és mindenki kérdezte mit segíthet. Zsóka szerzett nekem két drágaszép bébiszittert a jövöben elöforduló hasonló esetekre, csütörtökön jönnek elsöre Isára vigyázni, szerintem nagyon jók lesznek.
Izuka még pöttyös, de már nem viszket, láza sem ment fel nagyon, de sok-sok pöttye lett, volt pár álmatlan éjszakánk, reggel meg legyél szép és kipihent és add a legjobb formádat a próbaidön az új munkahelyen, hehe.

Nem tudom átjött-e az érzés, hogy nem érem utol magam, sok sok kis közjáték még közben, hogy heti két lakásnéző van és éjjel takarítok, hogy másnap a lakás megnézhető  állapotban legyen, óvodában zajló programok maradéktalan teljesítése (vidám együtt éneklés forralt borral és gyerekpunccsal és mézeskalácsevéssel (aznapi elsö falatok a számban, addig nem volt idöm enni, belsö hang: meg ne zabáld mindent, mit szól a többi szülö, ez  a gyerekeknek van, inkább gyerekpuncsot, mint forralt bort éhgyomorra, mert lefordulsz az asztal alá!!! ) adventi koszorúkészítés (szerencsére anyukám is jött, mert a koszorút egyedül csináltam, gyerekek rohangásztak a többi gyerekkel és 2 percenként odajöttek megkérdezni, mikor tesszük rá a gyertyákat? Elfújhatom majd?)

Közben Gudrun barátnöm  szülése, ami hirtelen megindult és senki sem volt itt a családból Bécsben ,akihez a gyereke, Florian mehetett volna, elhozták hozzánk, este meg nem jöttek érte, hát megetettem, megfürdettem, lefektettem az enyémekkel együtt, (később derült ki ,hogy a nagymama megrekedt a határon valami kiránduláson és csak éjjel ér vissza) így reggel vitték el, (amúgy néggyel sem sokkal rosszabb, mint hárommal ,sőt, jobban elvoltak a gyerekek, csak én voltam k.o estére)

Karácsonyi bevásárlás (nagyrészt teljesítve) de a sok apróság még nincs meg, Gudrun tehermentesítéseként meghívtam egy délutánra a kisfiát mézeskalács sütésre, szerencsére Enikö is aznap jött a kislányával, így ketten elbírtunk az öt gyerekkel, most nem azt mondom, hogy ezek mint véletlenek, mert terveztem efféle délutáni programokat, de jó lenne egy unalmas hétköznapi délután már....:-)))
Apropo karácsonyi ajándékok: Elisa szeretne egy Tündérországot, lóval, meg csillámokkal, rózsaszín, meg lila legyen, legyen benne tündér is, Isabella egy Pipi popo babát (valami hülye robotbaba a tv2 reklámjából) de itt megjegyzem, minden kell nekik, amit a tv-ben reklámoznak, Marlene egy szárnyas pónit (megjegyzi: de két szárnya legyen mama, vagy tíz!!!!) Oké, ez kihívás, a tízszárnyú póni, a kétszárnyút simán megszerzem!
Ès....még ha lehet, egy gyurma bon-bon csináló Play doh készletet (megvan!) ami persze szintén a tv-ben volt, de a Toys r us újságban is kiszúrták egyböl.
Az elsö ami megtetszett nekik, a Duplo bevásáróközpont játéka, laza 150 euroért, de sikerült feltünés nélkül átterelnem öket az újság következö lapjára . Már augusztus óta gyüjtögetem a játékokat, úgyhogy kicsit sok lesz az ajándék, de nagyon szeretném, ha idén nem éreznék meg, hogy egyedül ajándékozom meg öket, apjuk nélkül, aki még egy csokimikulást sem hozott a lányainak december 6.án.

Zajlik az élet, nincs idö semmire, de csinálni kell, muszáj szakítani az együttlétre, gyertyagyújtásra, csiklandozásra, süti sütésre, nevetésekre, forró csoki ivásra gyertyafényben, karácsonyi vásárban puncs ivásra és ha ez a háztartás rovására megy is, nem érdekel, mert olyan jó ez a december, imádom és várom a karácsonyt!
Ha még maradt olvasóm ez utána nagy szünet után, köszi, hogy visszajöttetek olvasni, jövök továbbra is!

Pár kép októberböl
Harisnyapróba másképp

Marlénci nagyon szejetlek

Ijesztö csajok

A tökünk :-)

Reggeli jókedv

Esti jókedv (új hálózsákok)

Anyukák és "unokáim"

Igy alszanak néha

Ovis buli

Helenával, laternevel

Gyerekpuncs

Marlene a csillaglány

Ìgy is alszunk

Morti beköltözött a szennyeskosárba

Gyia ló!

Ikea tündérek