2013. július 21., vasárnap

Változások...

A legutóbbi bejegyzés óta kitört a nyár, csak este vagyunk a lakásban, ha lehet, kint a kertben, ki kell használnunk, hogy VAN még kert.
Nagyon élvezik a csajok a kintlétet, mezítlábazást, vizezést. Isabella legszívesebben mindenét állandóan vizesen tartaná, még a haj is mindig vizes, a kertben áll a sár és öntöznek a lányok fáradhatatlanul.Nincs az a vízmennyiség, amit el ne locsolnának.
Azért írtam, hogy van még kert, mert a lakást már hirdetjük, remélem gyorsan elkel, aztán ki tudja hol fogunk lakni, ha szerencsénk van, lesz egy park vagy valami zöld terület a közelben, ahol kitombolhatják magukat a lányok. Fájó szívvel hagyom itt a mi kis paradicsomunkat, ami közel sem tökéletes, hiszen fü csak mutatóban nö, poros, kicsi, de a miénk. Van hintánk, csúzdank, homokozónk, kis faházunk, tér biciklizni, rollerezni, beton krétás rajzokhoz, ültettünk borsót, paradicsomot, paprikát, egrest, málnát, van levendulám, rózsám, kerti kis virágaim, amit mind mind sajnálok itthagyni. De remélem, hogy jó helyre megyünk.
Még nem tudjuk hova, elöször el kell adni a lakást, hogy kaphassunk egy tanácsit, nem is mertem eddig beadni a kérvényt, mert mi lesz, ha hirtelen kapunk egyet, a régi lakás még itt van és a kettöt együtt nem lehet finanszírozni egyedül. De jövö héten bemegyek kérdezösködni.

A válás lezajlott, nem volt könnyü, szerdán volt, hétvégén még a lányok lefoglaltak valamennyire, de hétfö-kedd szerda itt voltam egyedül a gondolataimmal, kétségeimmel és nagyon nehezen evickéltem át a napokon és éjszakákon. Sajnos se a család, se a barátok nem értek rá, hogy kicsit érzelmileg megtámogassanak, szóval egyedül csináltam végig az egész hercehurcát. Sok kedves és aggódó sms-t kaptam, de nem tudtam senkibe kapaszkodni.
Szinte semmit sem aludtam a válást megelözö napokon...Ahhoz képest, hogy mennyire rettegtem töle, minden simán ment, csak akkor sírtam el magam, amikor a bíró kérte, hogy álljunk fel és elkezdte, hogy rámruházott jogomnál fogva kihirdetem a házasság érvénytelenségét, vagy valami ilyesmi...Na akkor kicsit megborultam, de aztán sikerült összeszedni magam, (annyira rendes volt a fickó, kérdezte, tartsunk-e szünetet) és szerdán délben elvált nö voltam.
A kocsihoz menet megint rámjött a sírás, de az utcán nem mertem, majd a parkolóban a kocsiba ülve megint rákezdtem, de arra gondoltam, mindjárt lejár a parkolócédula, ki kell menne ma garázsból, aztán itthonra meg elmúlt. Kicsit rámoltam, aztán jól kisírtam magam és mentem a lányokért az oviba. Este megint egereket itattam, föleg magamat meg a lányokat sajnálva, azért voltak szép idöszakok is ebben a 12 évben.
Másnaptól megfogadtam, hogy most már csak elöre nézek és remélem, hogy tényleg olyan jól megleszünk a lányokkal négyesben, ahogy azt elképzeltem.

A hét végén indultunk a Balatonra, így kezdhettem pakolni, összekészülödni. Ráadásul a Facebookon van egy csoport ,aminek a tagja vagyok, Hármasikres szülök csoportja, akikkel szerveztünk egy találkozót, a füredi strandon, ehhez igazítottuk a nyaralást is.
Valamennyire aktívkodtam a szervezésben, még az elutazásunk elött kaptam egy mailt a M1 Balatoni nyár müsorától, vagyis továbbította nekem a föszervezönk, hogy szeretnének meghívni minket a müsorukba.
Összeállt a csapat, jött egy két szponzor is, a Chio és a Dm támogattak bennünket, pedig nem is tudom hány céget és gyártót megkerestünk a kunyeráló leveleinkkel. :-)

Vasárnap reggel indultunk, Gudrunnal és Floriannal, plusz Morti kutya, akit jó elöre elhelyeztem egy barátunknál, de elözö nap felhívott, hogy mégsem tud vigyázni a kutyára, na mindegy, az utazó cirkusz elindult. Mivel nem volt nagyon meleg, pakoltam fürdöruhától esökabáton át meleg nadrágokig mindent, persze szuper idönk volt, elö sem vettem a meleg holmikat.
Florian már a kerületünkböl kiérve kérdezte, ott vagyunk már? (Shrek és szamár epizódja)
Négyszer kellett megállnunk a 220 km-en, ami ahhoz képest, hogy négy 4 éves gyerek, egy kutya és egy várandós nö is volt a kocsiban, nem is katasztrófa. (nem, nem én vagyok a várandós) :-)

Másnaptól csodás idönk volt, strandoltunk, ettünk, ittunk, csak pihenni nem lehetett, de ez normális, nem is vártam. Hétfön megérkezett anyukám is, hogy kicsit támogasson bennünket, így már könnyebb lett az élet.
Kedden Marlene és Isabella belázasodtak, jó sok koszos meleg Balatonvizet benyeltek, szerintem attól, mert különben semmi bajuk nem volt, de csütörtökre mindenki újra jól volt.
Pénteken megérkeztek Eniköék, akiknél laktunk 2 gyerekükkel, akik közü leaz egyik egy nagyon vonzó 9 éves fiatalember, Àdám, Marleném a szemem láttára esett szerelembe vele. Csak öt nézte, csak vele ment, csak az ö kezét fogta. Mondta is nekem, hogy ugye mama milyen szép az Ádám? Marlene aki el nem távolodik tölem 5 méternél többre, simán ment bandázni a többi gyerekkel, ha Àdi is ment.Tegnap azt mondta, ö feleségül veszi az Ádámot.
Isabella lilán remegö szájjal sem volt hajlandó kijönni a vízböl, imádta, a leghidegebbe is belerohant, ki-be, alighogy megszáradt, már ment volna vissza. Mindent ki akart próbálni, lufivár ugrálót, játszóteret, lángost, palacsintát, ugrálót, csúszdát, vizibiciklit, falta az élményeket.
Elisa szintén vizicsibe lett, a tavalyi félelem a víztöl elmúlt és bátran hancúrozott a mélyebb vízben is.
Marlene inkább velem ment be a vízbe, a tavalyi bátorsága elmúlt, velem úszkált leginkább és nagyon jó leljátszott a parton a homokban, míg a többiek lubickoltak.
Lángosban Elisa a simát, Marlene tejfölöst, Isabella sajtos tejfölöst szerette a legjobban, palacsintában csak a kakaós mindekinek, bár megkóstolták a lekvárost is, de semmi más ízüt. Ettek sült halat és sült krumplit is.
Az idei év nagy slágere a vattacukor lett, bár tavaly még nem ízlett és Isabella félt töle, idén mindenki imádta.
Isabella kedvenc szava a "vegyünk" lett, mindent meg akart venni.
Este strandolás után még volt erejük a trambulinon izzadtra ugrálni magukat, aztán gyors fürdés után beájultak az ágyba.
Voltunk hajókázni, vonatozni, csak aznap nem vittünk fényképezögépet, de a legtöbbet strandoltunk.

Nagyon jól sikerült a nyaralásunk, nagy nehezen indultunk haza, a visszaúton mindenki aludt majdnem hazáig, annyira elfáradtak a gyerekek.
Jöjjenek a képek:


































6 megjegyzés:

  1. Nagyon sajnálom :(
    Nem akarok tolakodó lenni, de a gyerekfelügyeleti jog meg a vagyontárgyak elhelyezése is ilyen gyorsan ment? Végül hogyan lett megoldva a lányok feügyleti joga?

    VálaszTörlés
  2. Köszi...Igen, mindenben meg tudtunk egyezni. A felügyeleti jog közös, bár a lányok apja nem túlságosan töri magát, hogy láthassa öket, de remélem ez még változni fog.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Judit! Én is nagyon sajnálom, hogy így alakult, de talán jobb lesz így nektek, ha az apukájuk ennyire nem törekszik látni a lányokat.Azt nem értem, hogy ha ennyit küzdöttetek értük, hogyhogy ennyire nem érdeklődik irántuk? Kicsit a blogból is látszott már régebben is, hogy ő nincs annyira jelen. A lányok egyre szebbek, sok örömet kívánok velük! Emlékszem, amikor elkezdtem olvasni a blogot visszaugrottam oda, amikor születtek, és nagyon izgultam értük, még úgy is, hogy tudtam a későbbi posztokból, hogy rendben lesznek.Ismeretlenül is nagy ölelés!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Kriszti, nagyon köszönöm a kedves szavaidat! Èn sem értem a férjemet, azt tudom, hogy ö is akart gyereket, de nem így képzelte el, a sok próbálkozás, hogy én végig veszélyeztett terhes voltam, akkor be kellett feküdnöm a kórházba 2 hónapra, utána másfél hónapig naponta bejárni a kórházba a gyerekekhez és még ezután jött a neheze, mikor hazahoztuk öket. A férjem nem nött fel a feladathoz, én igen. Ö mindig támaszkodott valakire életében és már rám nem tudott, már nem tudtam 100%ban csak rá figyelni. Szerintem ez a legnagyobb baja.
    Köszönjük a dicséretet, annyira jó, hogy happy end lett a vége, ugye? Öllelek én is!

    VálaszTörlés
  5. Juditkam, te egy csodalatos es erös nö vagy, ugy ahogy irod nezzel elöre, meg nagyon sok szep evek következnek.Sajnalom hogy ilyen vege lett,kivanok nektek minden jot, millio puszi!

    VálaszTörlés
  6. Köszi Judit, remélem tényleg jönnek még szép évek...Èn is nagyon sajnálom, hogy így végzödött, de már tényleg tehetetlen voltam, én nagyon nehezen adtam fel...Puszilunk mi is titeket!

    VálaszTörlés