2013. május 6., hétfő

Káoszanyuka és a hétfö

Nem tudom, mi van ezekkel a hétfökkel, hogy nekem akkor minden olyan nehezen indul.
Pedig felkészülök, kirakom elözö este a ruhákat, összekészítem, nekem mi kell, de valamin mindig elcsúszunk, mint most is.
Ezen a hétfön az új oviban kezdtünk, mert a mi ovink most átalakítás alatt van, 4 hónapra kihelyeztek bennünket egy másik oviba, nem közel.
A mi ovink sincs a szomszedban, de ide még plusz három lámpán kell átmenni, gyalog lehetetlen eljutni oda a három gyerekkel.
Mint elörelátó anyuka, elözö héten már elautóztam arra, megnézni, hova is kell majd mennünk, nehogy eltévedjek, mert én mindig képes vagyok rá, a legegyszerübb helyzetekben is.
Megnéztem, ki volt írva, òvoda, utca stimmel, ház stimmel, hétfön nem lesz semmi gond.
Szépen bepakoltam a lányokat a kocsiba hétfön reggel 8kor. Ilyenkor a kedvük annyira mélyponton van, hogy hétfö is, meg ovi is, meg még új hely is, benyomtam a gyerekdalokat, de nem tetszett, rugdalták egymást, kiabáltak, vagy nyafogtak.
Sajnos rátett még egy lapáttal, hogy a múlt hét óta, lezárták azt az utcát, ahol be kellett volna fordulnunkaz ovihoz, így kerengtünk kicsit és az épülettöl jó messze tudtam csak megállni. Kiraktam öket a kocsiból és elindultam három hangulatilag totál mélyponton levö gyerekkel. Szerencsére megláttam egy cicát, ami mindig attrakció, akkor kicsit begyorsítottunk, hogy megnézhessék.
Kezdtem, hogy hüha, itt az ovi kertje, de szuper, nézzétek, mekkora hosszú csúzda van, majd itt fogtok játszani, hú orgonabokor is van, meg homokozó, de szuper, ugye lányok??? (legszívesebben én is mély depresszoban vonszoltam volna magam, hétfö lévén, de muszáj motiválni a csapatot)
Bementünk, az ovi folyosója tele volt játékokkal, föleg csilli-villi kirakókkal (Elisa:nézd mama, gyémántok) Fú, mondom, ebben az oviban még gyémánt is van!!!! Motiváció!!!!
Ès ekkor meghült bennem a vér!
 Megláttam Manuelt, az egyetlen férfi dadust az ovinkból, aki nem lehet itt, másik csoport dadusa, vigyorog, mint a tejbetök, basszus, rossz oviba jöttünk!!!!
Manuel nagyon kedvesen üdvözölt bennünekt és  elmondta, hogy hát igen, ebben az utcában három ovi van (anyátokat!!!!!) mi a három házzal arrébbiba tartozunk, ááááá´.........!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kiballagtam a nyafka bandával, de mama a gyémántok, mama, a csúzda, akkor most hová megyünk????
Sétálunk!!!!!!!!
Nem, nem akarok, nem, neeeeem, Isabella leült a járdára, Marlene szomjas lett, Elisa ott akart maradni Manuellel.
 Kicsit felemeltem a hangom, aztán vonszolták magukat utánam, az eröltetett menet a sivatagban nem szenved ennyire, mint ezek hárman szenvedtek.
Nagy nehezen odaértünk (Shrek és szamár  "ott vagyunk már?" jelenete jutott eszembe, de nem volt kedvem röhögni, söt....
Az ovi aranyos, ott is voltak " gyémántok", meg csúzda, Marlene sírt kicsit, mert ugye valami új, ezt nem lehet kibírni sírás nélkül, még egy utolsó puszi nélkül, a csoport kicsit más, mint amink "otthon" van, de tetszik nekik. Ès másnap nem volt már semmi gond, söt könnyebben megközelíthetö az épület, mint az elöbbi, kikaptam rögtön a ház elött egy parkolóhelyet! Na! Ìgy kell ezt csinálni!


2 megjegyzés:

  1. Ne haragudj de én jól szorakoztam, mintha filmből lenne jelenet :-) latlak benneteket, aranyosak...millió puszi nektek

    VálaszTörlés
  2. nekem is tetszett :) mókás lehetett, miért nem vetted fel és most jót nevetnél rajta :)nagyon aranyosak a csajok

    ezt a jégkrémet itt az utolsó képen imádjuk mi is :D tschisi ugye?

    hogy vagytok? régen írtál

    VálaszTörlés