2013. május 13., hétfő

Soproni hétvége Òminál
































A soproni hétvége meglepöen jól sikerült, attól féltem, majd nem alszanak, nem találják fel magukat a lányok, de minden rendben volt. A délutáni alvás is megvolt, anya rengeteg kajával készült, program is volt, bár a jó idö csak vasárnap köszöntött be, azért mi jól éreztük magunkat.
Voltunk Nikollal és Lórival találkozni, akiket még a bécsi kórházból ismerünk, szuper ötelt volt a játszóházba menni, a lányokank és Lórinak is nagyon tetszett. Misu, Lóri kistesója majdnem átaludta az egészet, az elején azért még volt idönk kicsit barátkozni. 
Hihetetlen, mi lett ezekböl a minitöpörtyükböl, hogy megnöttek, milyen ügyesek. Nikollal váltottuk egymást mindig a kórházban, ö ment, mikor én jöttem, ránéztünk egymás babáira és a szülés után annyira jó volt, hogy egy szobában feküdtünk, jót dumáltunk ,itt a blogon is írtam róla. A gyerekek hamar összebarátkoztak és volt nagy puszizkodás a végén.
 Találkoztunk az unokatesókkal is, akikkel nagyot játszótereztünk, ök is olyan nagyot nöttek,  Dani a szerelmem, odasúgta, hogy ugye jössz megint hamarosan, Àron meg annyira közvetlen, barátságos, imádom öket.
A lányok sokat beszélnek róluk, nagyon szeretik a két unokatesót.
Voltunk fodrásznál is, ahol Isabella a legbátrabb, rögtön beült a fodrásszékbe,  megengedte, hogy levágják a haját, Marlene egyböl rákozott hátrafelé, mikor meglátta a sok idegent, ö nem bír egyböl felengedni, nem is vághatták le a haját, próbáltam, hogy ölbe veszem, de akkor sem.
 Ìgy ö maradt hosszú hajú, estig, mikor hazaértünk és kiderült, hogy már lekésett a fodrászolásról, elkezdett sírni, így este levágtam otthon a haját. nem lett olyan nagyon egyenes, de nem baj, jól áll neki is. 
Elisa is bátor volt, szép lett a haja, neki mindig nagyon beizzadt a nyaka, a haja csurom víz volt egy futkározás után, nem csakhogy jól áll neki, de nagyon praktikus is.Utána jutalomfagyi volt a bátraknak és a nem olyan bátraknak is :-)
A lányok ahogy kikanyarodtunk az utcából, sírtak, hogy  ök itt akarnak maradni, ne menjünk haza. Azt hiszem nagyon tetszett nekik a sok kényeztetés, program. Még nem értünk ki Sopronból, már aludtak a kocsiban, hazáig.



Kirándulás

Laza lányok indulás elött

Zsókával piknikeztünk

Èn is leültem kicsit :-)

A kút volt a legjobb játék


Ùj házunk :-)

Bécs határában már ilyen hegyek vannak


Marlene elszaladt pitypangot szedni


Isa még mindig tüzoltó akar lenni

Ùj járgány, ebbe mindenki belefér

Ilyen szép helyen laknak Andiék

Csajok lentröl


Zsóka ötlete volt, hogy elmenjünk egy kis délutáni kirándulásra, felvettem a lányokat az oviból és indultunk is, aznap jött meg az új járgányunk, lentebb látható, azt is elvittük.  Sokat gondolkodtam, vegyek-e még a lányoknak valami szállító jármüvet és úgy döntöttem igen, kell még.
Elöször is, ha valami lenne az autóval, nem tudom, hogy oldanának meg a bevásárlást, így is nehéz, ha hárommal elindulok, kettönek tudom fogni a kezét az utcán, a harmadik  a testvére kezét fogja, ezért mindig rettegek, hogy elszalad, kifut egy autó elé ,stb. Volt már, hogy átmentünk a zebrán és Elisa elejtett valamit, észre sem vettem egy pillanatig, hogy visszafutott érte, a zebra közepére.
Ha autó nélkül megyünk  a boltba, van nálam a válltáska, vagy hátizsák, de csak kisbevásárlást lehet így intézni, nehezebb dolgokat ilyenkor nem is veszek. Fogom a kezüket, de elég, ha valakinek folyik az orra és megtörlöm, addig a másik kettönek szigorúan megmondom, hogy ott álljanak mellettem, nem futhatnak el semerre.
Szóval arra gondoltam, ha egy-két gyerek beül a kocsiba, egy meg segít húzni (mert egy valaki mindig húzni akarja), belepakolhatom a hátizsákot, vagy táskát is a kocsiba.
Ha ki akarnak szállni, mindig szólnak és ha csak két gyerekre kell figyelni, már könnyebb a dolgom.
Vissza a fömenübe.kirándulás:
Hinterbrühlbe mentünk, Zsóka barátnöje ott lakik, volt ott egy szuper játszótér, kutya, futkározási lehetöség és friss levegö. nagyon jól éreztük magunkat, vittünk enni-inni, jót játszottunk, meglátogattuk Andit, hulla fáradtan értünk haza. Ezeket a képeket fel akartam tenni mindenképp ,mert olyan jól sikerültek, pedig a kirándulás már egy-két hete megvolt.

2013. május 6., hétfő

Mielött jöttetek...

...ha nem aludtam, aludtam másnap. Most gyorsan megyek aludni, mert ki tudja, holnap mennyit alhatok.
...olyan nem volt, hogy én ne egyek. Fontos volt, söt migrént kaptam, ha délig nem ettem semmit. Most este eszembe jut, hogy jé, még nem is ittam ma semennyi vizet és enni is kéne valamit, mert az a harapás alma és a csokis keksz morzsái, amivel megkínáltatok, meg a száraz kenyér, amit a dadus becsomagolt uzsonna után és én megettem, mert nem akartam a táskámba rakni, talán nem volt elég kalória.
......ha megláttam valamit, ami tetszett, bementem a boltba és ha okés volt, megvettem magamnak. Most ha velem vagytok, jó messzire elkerülöm a boltot, ki akar maszatos kezecskéket egy bézs zakón látni, vagy egyböl a gyerekosztály felé veszem az irányt, nektek mindig kell valami, mert kinöttétek megint a ruháitokat.
...ha vettem egy könyvet és tetszett,  kiolvastam. Most napi két-három oldalra futja, mert mikor elalszotok, ott van még a rendrakás, mosogatás, vagy teregetés, esetleg egy kis internet, hogy valami felnöttel is kommunikáljak a nap végén.
...ha kedvem volt valahova elmenni, elmentem. Most megnézem elöre a neten, hova kell menni, forgalmas helyen van-e, vagy elbírok veletek egyedül is, vigyek-e kocsit, vagy kismotort, biciklit, van-e játszótér, evési lehetöség a közelben, van-e wc,  csereruhát, italokat, szendvicset, ropogtatnivalót, játékokat, törlökendöt, papírzsebkendöt, cumit pakolok, mielött elindulunk.
...ha felhívott valaki, beszélgettem vele. Most elöre elnézést kérek a háttérzaj miatt, bemenekülök a háloszobába, de úgyis egy perc múlva utánam jöttök és hatalmasakat röhögtök azon, hogy egyfolytában azt mondom a telefonba: mi? ne haragudj nem értettem, ismételd meg légyszi, hallasz? Minél idegesebb vagyok, annál hangosabban vagytok.
...ha beugrott valaki hozzám, nem az volt az elsö gondolatom ,hogy Jézus, nem hever egy taknyos zsebkendö az asztalon? és add Uram, hogy  ne kelljen neki a fürdöszobába menni, mert ott úgy néz ki, mintha robbantottak volna.

....ès mégis, ti vagytok nekem a minden. MINDEN.
Kevés alvással, evéssel, ivással is kibírom, nem érdekel a bolt, a könyv, az utazás, a rend, mert TI vagytok nekem a legfontosabbak!
A legnagyobb boldogság nekem, hogy az anyukátok lehetek és nem adnám semmiért, hogy TI hárman vagytok nekem.
Elisa,te azt mondtad nekem ma elalvás elött, hogy mama te vagy a legjobb a világon!
Isabella erre rá akartál tenni még egy lapáttal és azt mondtad, mama te vagy a legjobb az egész országban :-)
Marlene te nagyon ritkán mondod, de ma megöleltél és azt mondtad, mama szeretlek a holdig, meg a napig meg vissza!
Hát ezekért a mondatokért (sem) érdekel engem semmi más most, csak TI!
Boldog anyák napját nekem, köszönöm lányok, imádlak titeket!

Káoszanyuka és a hétfö

Nem tudom, mi van ezekkel a hétfökkel, hogy nekem akkor minden olyan nehezen indul.
Pedig felkészülök, kirakom elözö este a ruhákat, összekészítem, nekem mi kell, de valamin mindig elcsúszunk, mint most is.
Ezen a hétfön az új oviban kezdtünk, mert a mi ovink most átalakítás alatt van, 4 hónapra kihelyeztek bennünket egy másik oviba, nem közel.
A mi ovink sincs a szomszedban, de ide még plusz három lámpán kell átmenni, gyalog lehetetlen eljutni oda a három gyerekkel.
Mint elörelátó anyuka, elözö héten már elautóztam arra, megnézni, hova is kell majd mennünk, nehogy eltévedjek, mert én mindig képes vagyok rá, a legegyszerübb helyzetekben is.
Megnéztem, ki volt írva, òvoda, utca stimmel, ház stimmel, hétfön nem lesz semmi gond.
Szépen bepakoltam a lányokat a kocsiba hétfön reggel 8kor. Ilyenkor a kedvük annyira mélyponton van, hogy hétfö is, meg ovi is, meg még új hely is, benyomtam a gyerekdalokat, de nem tetszett, rugdalták egymást, kiabáltak, vagy nyafogtak.
Sajnos rátett még egy lapáttal, hogy a múlt hét óta, lezárták azt az utcát, ahol be kellett volna fordulnunkaz ovihoz, így kerengtünk kicsit és az épülettöl jó messze tudtam csak megállni. Kiraktam öket a kocsiból és elindultam három hangulatilag totál mélyponton levö gyerekkel. Szerencsére megláttam egy cicát, ami mindig attrakció, akkor kicsit begyorsítottunk, hogy megnézhessék.
Kezdtem, hogy hüha, itt az ovi kertje, de szuper, nézzétek, mekkora hosszú csúzda van, majd itt fogtok játszani, hú orgonabokor is van, meg homokozó, de szuper, ugye lányok??? (legszívesebben én is mély depresszoban vonszoltam volna magam, hétfö lévén, de muszáj motiválni a csapatot)
Bementünk, az ovi folyosója tele volt játékokkal, föleg csilli-villi kirakókkal (Elisa:nézd mama, gyémántok) Fú, mondom, ebben az oviban még gyémánt is van!!!! Motiváció!!!!
Ès ekkor meghült bennem a vér!
 Megláttam Manuelt, az egyetlen férfi dadust az ovinkból, aki nem lehet itt, másik csoport dadusa, vigyorog, mint a tejbetök, basszus, rossz oviba jöttünk!!!!
Manuel nagyon kedvesen üdvözölt bennünekt és  elmondta, hogy hát igen, ebben az utcában három ovi van (anyátokat!!!!!) mi a három házzal arrébbiba tartozunk, ááááá´.........!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kiballagtam a nyafka bandával, de mama a gyémántok, mama, a csúzda, akkor most hová megyünk????
Sétálunk!!!!!!!!
Nem, nem akarok, nem, neeeeem, Isabella leült a járdára, Marlene szomjas lett, Elisa ott akart maradni Manuellel.
 Kicsit felemeltem a hangom, aztán vonszolták magukat utánam, az eröltetett menet a sivatagban nem szenved ennyire, mint ezek hárman szenvedtek.
Nagy nehezen odaértünk (Shrek és szamár  "ott vagyunk már?" jelenete jutott eszembe, de nem volt kedvem röhögni, söt....
Az ovi aranyos, ott is voltak " gyémántok", meg csúzda, Marlene sírt kicsit, mert ugye valami új, ezt nem lehet kibírni sírás nélkül, még egy utolsó puszi nélkül, a csoport kicsit más, mint amink "otthon" van, de tetszik nekik. Ès másnap nem volt már semmi gond, söt könnyebben megközelíthetö az épület, mint az elöbbi, kikaptam rögtön a ház elött egy parkolóhelyet! Na! Ìgy kell ezt csinálni!