2013. április 8., hétfő

Micsoda nap!

Már éjjel sem tudtam jól aludni, mert tudtam, hogy mi lesz hétfön egész nap.

1.A pincéket, a babakocsi tárolót ürítik, vagyis rendet kell rakni, persze az utolsó napra hagytam, mert a hétvégén egyrész nagyon hideg volt, másrészt a lányokkal nem lehet rendrakásba kezdeni.
2.A lányokat délben el kell hozni az oviból, mert egykor idöpontunk volt a családi pótlék miatt (emeltet kaptak, amit most felülvizsgálnak, ezért kellett mennünk)

Reggel nagy nyivákolás volt az ébredés miatt, a lányokat kicsit megviselte az óra visszaállítás, azóta nagyon nehezen kelnek reggel.
Persze senki sem akart öltözni, oviba menni.
Nagy nehezen elindultunk 8kor, simán bemenetek, nem sírt senki.

Hazasöpörtem és kb.2 óra alatt, mintha megszállt volna valami erö, kipakoltam a kocsitárolót, rendberaktam a pincénket, lehordtam, ami odavaló volt, kiszórtam a szemétbe, amit már fél éve tervezek kidobni. Amiket el akarok adni, kimostam, kitisztítottam és lefotóztam, hogy fel tudjam tenni a netre.
Kicsit kaotikus a lakás, mert mindenhol van valami, ami szárad, vagy vár a gazdájára, de nem baj.
Kicsit pakoltam  pincében, megsétáltattam a kutyát, elmosogattam, mostam egy adagot, összepakoltam az útra mindent.
Megterveztem az utat, elöször babakocsit akartam vinni, de egyedül, 3 gyerek+hátizsák+babakocsi, kicsit sok lett volna. Gyalog mentünk. Lányokért mentem az oviba, még ettek, de gyorsan végeztek és be a kocsiba, autóval a gyorsvasúthoz (egyetlen parkolóhely volt szabad és azt kikaptam).
A vonaton ettek-ittak ,aztán odaértünk a metróhoz, ahol még 2x át kellett szállnunk (belvárosba mentünk), Elisa 3x esett el a mozgólépcsön, ahol lehetett mentek egyedül, de leginkább úgy ment, hogy hátizsák a háton, Marlene és Isabella kezét fogtam és Elisa fogta Isa kezét. Isabella nem tud normálisan menni, csak ugrálni ,szökdellni és rohanni, így Elisa átpártolt Marlene oldalára, ott nyugisabb volt a helyzet.
Az utcán egyik kezemben két kis kezet fogtam, a másikban egyet, volt is nyávogás, hogy neeee..., próbáltam az egyiküket a kapucnijánál fogva terelni, de ez sem jó megoldás.
Várakozásomat felülmúlták  a lányok, legalább is nem akasztottak ki túlságosan, kivéve, mikor csigalassan átaraszoltunk a zebrán, ahol húztam öket magam után, hogy gyorsan, mert már villog a zöld, erre Marlene rájött, hogy a zebra közepén elejtette a cicáját, amit a kezében cipelt, na azért még visszamentünk, aztán söprés át az úton, már pirosban, de a kocsisok nagyon türelmesen vártak, nem dudált senki,  bár gondolom, miket gondolhattak.

A hivatalban semmi várakozás nem volt, senki, de senki nem volt ott, egyetlen ügyfél sem, senki.
Már felkészültem mindenfélével, hogy mennyit kell majd várni (mesekönyv, kirakó, gumicukor, ital, kifli, alma) és mivel foglalom le öket. Annyira gyorsan sorra kerültünk ,hogy még  a játszósarkot sem tudtuk letesztelni. A doki nagyon kedves és megértö volt, igaz a csajokra pont rájött az a "kihagytam az alvást és most 150 %-on pörgök" roham, (bebújtak az öltözökabinba, behúzták a függönyt és azt kiabálták magyarul, távozzál innen te szörnyeteg!-még jó, hogy a doki nem tudott magyarul) holott én pont azt a hatást szerettem volna kelteni, hogy ezek milyen kis szegények, koraszülöttek, elesettek, de nem jött be. Kicsit nyugtalanok voltak amúgy is, mert nemrég kaptak oltást és a doktorok emlegetése nem igazán jó pont náluk, ezért odaadtam nekik a cumit  (I+M), hátha kicsit "kisbabásabb" benyomást keltenek a jó doktorban.

Igazából nem sokat kérdezett, én meg nem sokat tudtam mondani, mert leletekre, betegségekre volt kíváncsi, az meg hál Isten kevés van. A súlyukat, magasságukat kérdezte, oviba járnak-e, mit esznek, van -e még pelusuk, beszélnek-e, melyik nyelven jobban, ilyeneket.
Attól függetlenül, hogy kicsit kaotikus volt a beszélgetés (nyomom a dokinak németül, közben minden második mondatom magyarul, lányok halkabban, másszál le onnan, ne, nem szabad) nekem olyan jó érzésem volt végig. Annyira, hogy meg is mertem kérdezni a végén, hogy szerinte megkapjuk-e továbbra is az emelt családi pótlékot és azt mondta, szerinte igen, persze. Nem tudom, egyedül dönti-e el, vagy van valami bizottság, remélem igaz lesz.
Hazafelé a fáradt csapatommal kicsit lassaban mentünk és kaptak egy fagyit, mert annyira jól ment a hazaút is, semmi hiszti, balhé, (ja a rendelöbe vissza kellett menni, mert ott is ottmaradt az az átkozott cica-Marlene alvótársa) .
Itthon ettünk, kipihegtük magunkat és kimentünk biciklizni (mondom, valami erö szállt meg engem ma) és akkor hívtak a húsvét elötti interjúm munkaadói, hogy átnézték mégegyszer az önéletrajzot, meg a személyes beszélgetés is olyan jó benyomást tett, hogy tulajdonképpen lehetne késöbb is kezdeni, nem muszáj reggel 7kor és el tudnék-e jönni mégy egy interjúra, juhéjjjjjj!!!!!!!!!!!!! (én fél 8-at ajánlottam, de 8 óra még jobb lenne, persze nem akarom túlfeszíteni a húrt, majd meglátom mit akarnak)
Egy laborról lenne szó, oda adtam be a jelentkezésemet. Semmi olyasmi, mint az elözö helyen volt, hogy munkát hazavinni, meg felelösség mindenért, stressz, meg rohangálás, hanem pont ami nekem most kell, bemegyek, megcsinálom a munkámat és hazamegyek. Ùgy érzem ezen a téren most nincs szükség kihívásokra, az van otthon is elég.
Nagy változások jönnek, sajnos elválunk és egyedül fogom nevelni a lányokat a jövöben, ami elég nagy kihívás lesz.

A lányok annyira elfáradtak a délutáni alváskiesés miatt, hogy este 7kor elaludtak, én sejtettem, hogy ez lesz, úgyhogy már 6kor megfürdettem öket és miután megitták a kakaót, kidöltek.

Angyal pizsamában

Ha Florian levetközik, akkor mindenki más is

Vasárnap a játszótéren, 4 fokban!!!

Isabella gyakorol

Három hinta, hogy ne veszekedjenek

"Csak" ennyi állatunk / babánk van

Pénteki ugrándozás Sopronban

Egy kád tele gyerekkel

Unokatesókkal

Flo és a csajok

Lipóton melegszenek

Végül is elférnek

Marlene elsö felismerhetö rajza, Barbapapa

Póz és pizsi

Elisa minden újságban  a "kopogós" cipöket keresi





18 megjegyzés:

  1. Kedves Judit!
    Kb. 1 hónapja találtam rá a blogodra,kb. 2 hét alatt elolvastam teljesen az elejétől.
    Gyönyörűek a kislányaid,és le a kalappal előtted,mindent megteszel értük.
    Megdöbbenve olvasom,hogy elváltok!? :( Borzasztóan sajnálom.
    Nekem 2-es ikreim vannak,egypetéjű kislányok,májusban lesznek 5 évesek.Mi is 3 babával indultunk anno,de egyikőjük meggondolta magát és "visszabújt".
    Minden jót kívánok nektek a továbbiakban is,legfőképp egészséget.Remélem,írsz majd pici sűrűbben a blogra.
    Eszter

    VálaszTörlés
  2. Nincs is olyan sok plüssötök! Nekünk a két lánynak van egy tele ikeás ládája és van mégegyszer ugyanennyi a padláson. Vihetek hozzátok belőle? ;)
    Ez a takaros cserépkályha a Zsókáéknál van?

    VálaszTörlés
  3. Zugolvasóként írok neked, és megdöbbenve szomorúan olvasom h elváltok :( nagyon sajnálom. Kívánok sok erőt a lányok neveléséhez!

    VálaszTörlés
  4. Huhh, a valashoz drukkok (biztos, h nem mentheto?), sajnalom :(
    A lanyok cukik, a garazstakaritos porgos napodon meg csak amulok.
    Melohoz is drukk, meg az emelt csphez,
    x

    VálaszTörlés
  5. Sotske, örülök, hogy megtaláltál és tetszik a blog, írnék én többet is, csak mikor, ugye ezt neked nem kell mondani, kettövel is van elég munka.Köszönöm a kedves szavaidat, sajnos igen, leválunk. A férjemmel mi 8 évig voltunk gyerek nélkül és azt az idöszakot sírja vissza, én fel tudtam nöni a feladathoz, ö nem.Nagyon szomorú és már 2 éve megy a huzavona, csak a gyerekek miatt nem valtoztattunk. Öt mi zavarjuk,neki stressz minden, ami a gyerekkel kapcsolatos, meg sok minden más is van, gyakrlatilag 2 hónapja elköltözött. :-( Hát ez van.

    Zsizsik, haha, nehogy idehozz nekem valami plüssöt, így sem férek el tölük!!! :-)))Már 2 zsákkal tovább ajándékoztam! Igen a Zsókáék kandallójánal melegszenek, nagyon szép lett, ugye?

    Anita nagyon kedves vagy, köszönöm, menni fog egyedül is, eddig is egyedül csináltam mindent és a lányok a legjobb dolog ami történt velem életemben.

    Zsuzsi, sajnos itt már nem menthetö semmi ,lásd fentebb, köszi a drukkokat, rám fér, holnap már megyek is próbanapra! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  6. megdöbbentem :( sajnálom , biztos menni fog egyedül is, szupermami vagy amúgy is :)

    Nagyon szépek a csajok, egy legközelebbi soproni kiruccanásnál összefuthatnánk persze csak ha van kedvetek, átjárunk mi is Sopronba.

    az ágyötletek nagyon szuperek, főleg a négyes variáció , gondolkodom egy negyediken :D habár nálunk külön szobájuk lesz de az alvás lehetne együtt :)

    az emelt családit miért vizsgálják felül, vagy te más emeltet kapsz mint mi? nekem a 3-ra 1100.- vagy neked,hogy ikrek több jár

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annamari, megnéztelek ám titeket és látom szabin vagytok, jó pihenést! Sz´repségesek a gyerekek!
      A Sopronnal kapcsolatban, szívesen találkozunk veletek, beszéljük meg. Ti merre laktok Burgenlanban? Ha van idöd, a juditwien@hotmail.com a mailcímem, ott lehet részletesebben is.
      Hajrá negyedik baba! :-)
      A családi pótlékot mi eddig emelten kaptuk, mert korszülöttek és kicsik voltak, most meg a normálra akarják visszállítani, mint amit te is kapsz. Ezt vizsgálták felül, hogy jár -e még az emelt.

      Törlés
    2. :) egy kis kettes kiruccanás volt a zapával mert 6 éve mióta Holly megvan seholsem voltunk.Köszönöm a bókot tényleg szépségesek de én elfogult vagyok :))

      Weppersdorf-ba lakunk a Kópházi határtól 25km-re,Eisenstadt-tól 35km, anyukámék laknak Sopronba hozzájuk járunk át hetente kétszer.

      kapjad csak az emeltet megérdemled, három picivel egyszerre nem egyszerű boldogulni :)

      az én email címem: harmat25@hotmail.com, ha készültök Sopronba jelezhetnéd de a blogomba is írhatsz és akkor megbeszéljük, a játszóház amúgy is a nagylányom gyengéje, arra mindig vevők vagyunk :)

      Törlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Szia Judit!

    megdöbbentett a válásról szóló mondatod... fel a fejjel!

    a munkához szorítok, hogy összejöjjön!
    Puszi: Petra/drache

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Petra, nagyon kedves vagy, te hogy élted túl? Nehéz volt?

      Törlés
  9. Szia Judit!

    Egy kérdésem lenne,bár tudom nem én rám tartozik,de azért érdekel,hogy mi történt apával,és hogy lehet ilyen gyönyörű három kis csajszi mellől elmenni,elválni...csak annyit,amennyit le lehet írni.
    köszönettel
    Ani:-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fentebb megnevezte Judit az okot. :) :(

      Törlés
    2. Szia Ani, hát igen, ahogy Vivien írta, fentebb írtam pár szót róla, a többit inkább nem írom le. A három gyönyörü kiscsajszi tud ám három kisboszorkány lenni, de nem ök az okai. Még emlékszem, miért kezdtem írni a blogot, hogy a csajok vissza tudják olvasni, mi volt velük a kezdetektöl, ezért hagynám inkább a részleteket.

      Törlés
  10. Kedves Judit, nagyon sajnálom, hogy így alakult az életetek! Talán egyszer rájön, hogy milyen üres lesz nélkületek az élete. :( Sok erőt kívánok Neked a váláshoz, a fájdalom feldolgozásához! Kívánok Neked és a Lányoknak sok boldogságot, legalább ynni örömöt, amennyit eddig is adtatok egymásnak, és akkor minden rendben lesz! :) És talán jön egy Apa jelölt, aki a világ legszerencsésebb férfijának fogja érezni magát három ilyen kis tündér-eleven fogadott gyermekekkel az oldalán! :)

    Kopf hoch, solange er noch dran ist! :)

    Vivien

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivien, köszi, nagyon aranyos vagy! Èn is nagyon sajnálom, a cél az volt, hogy olyan boldog gyerekkoruk legyen egy nagyon szeretö családban, mint nekem volt, hát ez nem jött össze! Köszönöm a jókívánságokat is, azon vagyok, hogy a lányok minél kevésbé sérüljenek és továbbra is boldogok legyenek, mint eddig, vagy még jobban!
      Egyenlöre a a jövöbeni apajelölt gondolatától is kiráz a hideg, ugyan ki lenne olyan bátor,hogy minket a nyakába vegyen! :-) (ez most nem kihívás volt, nehogy írni kezdjenek nekem itt a szinglipasik, nem keresek párt magamnak!!!) :-P

      (anyósom kedvenc mondása, hogy Kopf hoch, auch wenn der Hals treckig ist:-))) Köszi!

      Törlés
  11. Na! Minjárt megbögettek! ìrok mindenkinek külön,jó?

    VálaszTörlés