2013. április 15., hétfő

Csajos hétvége

Kipróbáltam, milyen egyedül utazni, egyedül lenni, a lányokkal és meg kell mondanom, semmi baj nem történt, söt nagyon jól éreztük magunkat négyesben is. Szóval a jövö nem olyan ijesztö, meg tudom csinálni egyedül is.
Pénteken délelött összepakoltam, úrtavaló, ruhák, (hideg/meleg, mindenre felkészültem) lett is egy óriási pakk ,de elfértünk, mentem a csajokért az oviba, aztán irány Magyarország, a kutya az anyósülésen, igazi magyar kutya, már a kerületünkböl kifordulva túrta az uzsonnástáskát.:-)

Az utunk jó volt, leszámítva, hogy Bécstöl  Parndorfig csak 80-nal lehet menni, le van zárva egy sáv. A határon átkelve hatalmas záporba kerültünk, ami Györig kitartott, alig láttam valamit és a csajok is kezdtek nyugtalankodni, de egész úton nem kellett ordítanom, csak kibeszéltem  a lelkem. Ha unalmas a cd, ha megettek, megittak mindent, jön a barchoba hároméves szinten.  (pl. mi az? fehér, szörös, ugat és a mienk?, vagy Ki az? Kékszemü, Sopronban lakik, szeret csíkos pólóban járni és nagyon szeret minket?, )
Na ezzel el lehet lenni addig, míg az ötletekböl ki nem fogyok.
Akkor énekeljünk, mondókázzunk, mesélek gyerekkoromból pár egyszerü történetet, stb. A végén úgy érzem, kiürült az agyam, mire hazaérünk.

Elisa induláskor nagyon vicces volt, már mentünk és elöre szól:
-Mama, elhoztuk a bukósisakot? Èn:
-Minek?
-Hát hogy le tudjak bukni a Balatonba!
Egyértelmü, hogy egy háromévesenk a bukósisak lebukni kell, nem? :-)))

Ja és hogy ha Magyarország akkor Szentiván vagy Balaton. :-)
Isabella meg elöreszólt, hogy nézd mama, hogy elMackoltam magam az ülésen! Mondom, talán elvackoltad, erre ö, neeeem, nálam úgy mondom, hogy elmackoltam magam. :-)))

Sürü programunk volt, megint Esztiék vendégszeretetét élveztük, akivel már 6 éves korunk óta ismerjük egymást, nagyon jól éreztük magunkat náluk.
Szombaton a Jótékonysági Kürtöskalács sütésen voltunk, egy fiatal barátunk rákos beteg és neki gyüjtöttek, adakoztak barátai, ismerösei, mi is, az egész falu, hihetetlen ez az összefogás!

Délután erdöt jártunk, este barátokkal találkoztunk, vasárnap temetöben voltunk a nagypapánál, nagymamáknál, játszótereztünk, meglátogattuk anyukám barátnöjét, aki közben az én barátnöm is lett. Délután hatalmas alvás után (én is elaludtam a csajokkal) még játszótér és ismerösök látogatása volt a program. Este 8ra értünk haza, kicsit megcsúszva az alvásiöd miatt, de a lányok jól bírták.
Gyors fürdi, aztán be az ágyba, azt látni kellett volna, mi kosz lejött a lányokról, hiába falun voltunk, jól összemocskolták magukat mindennel és nagyon boldogok, kimerültek, pirospozsgásak voltak estére.

Barbizás

Erdöben

Elisa nárciszai

Mindenhol ibolya

Ezt még neked adom....

Kullancsmágnes, négyet szedtünk ki belöle

Jól elfáradtak a sétában- Julcsi és Lotti a két bébiszitterünk :-)

Vendégségben

hárman

öten

nyolcan :-)
Zsuzsó, Eszti, én meg az összes lányunk

Gyönyörü tavasz

Àllva kifestözött
Ibolyák ,de szépek vagytok

Mesenézés

Gyurmázás

Koncentráció 1.

2.

..és 3.




12 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyes vagy! Az előző bejegyzésed után (amiben leírtad, hogy elváltok) teljesen megzuhantam. Belegondoltam, hogy mi lenne velem, ha az én férjem is lelépne és itt hagyna a 3 lánnyal. Örülök, hogy Te ilyen erős vagy!

    Nem gondolkodsz hazaköltözésben? Mármint Magyarországra. Anyukád itthon tudna segíteni, nem?

    VálaszTörlés
  2. És olyan jó, hogy a 3 gyerek mellett még szánsz időt a fotózásra és blogírásra is, így mi is gyönyörködhetünk a lányaidban és megtudhatjuk, mi van Veletek!

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Engem is megdöbbentett a hír, hogy elváltok. Leginkább azért, mert szerintem soha egyetlen egy mondattal sem utaltál arra, hogy ilyen irányt vett a házasságotok.

    Ezt én abszolút pozitív értelemben írom. Mert ha a lányok egyszer majd tényleg elolvassák ezt a blogot, azt fogják látni, hogy az anyukájuk mindig az örömteli pillanatokat örökítette meg. És soha egy mondat erejéig nem panaszkodott, nem sopánkodott, nem sajnáltatta magát, pedig nem vitás, hogy három örökmozgó gyerkőc mellett azért nem lehet egyszerű feladat a napi teendők megszervezése, megoldása, ráadásul munka mellett. Hát még, ha közben a szív egy véget érő kapcsolat miatt is sajog odabent, némán... A fáradságos hétköznapokról is humorral és szeretettel írsz mindig, a bejegyzéseidnek nem az az üzenete, hogy anya mekkora mártír, hanem hogy örülsz, és büszke vagy rá, hogy ennyi mindent sikerül oldani, és örömödet leled mindenben.

    Szóval csak annyit akartam mondani, hogy irigylem a pozitív hozzáállásodat, hogy csak az örömteli pillanatokra koncentrálsz, és azokat igyekszel megőrizni, megóvni. És ha ebből csak egy picit is ellesnek majd tőled a gyerekek, akkor igazán boldog, és kiegyensúlyozott felnöttek lesznek.

    A válásról pedig csak annyit, hogy bár nagyon szomorú dolog, de az én szüleim is elváltak, és így felnőtt fejjel, már örülök, hogy anyunak akkor volt bátorsága két gyerekkel megtenni ezt a nehéz lépést. Mert a gyerekeknek kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog szülőkre van szüksége. Ha két ilyen szülő együtt is él, az az ideális, de ha csak különélve tudják ezt az állapotot elérni, akkor azt mondom, hogy jobb két különélő, de pozitív kisugárzású szülő a gyerek számára, mint két savanyú, egymást vagy önmagukat mardosó, boldogtalan szülő, akik egy fedél alatt laknak.

    Drukkolok neked, hogy simán vedd az akadályokat!
    Szeretettel gondol rátok: marcsi Gárdonyból

    VálaszTörlés
  4. Jutkaditka, köszi, igyekszem tényleg írni, játszani, fotózni, bár kicsit többet és jobbt szeretnék, de egyenlöre ennyi eröm van hozzá, igazából, ha összeszedném magam, sokkal jobbakat is tudnék írni, de örülök, hogy ez így belefér.Majd.

    Hazaköltözés: Nem. Ausztriában nagyon jó a szociális háló, egyedülállóként rengeteg támogatást kapok majd, ezt otthon nem kapnám meg. Kapunk lakást is a csajokkal, igaz, még nem tudom, hol.
    Otthon elmehetnék teljes munkaidöben dolgozni egy kórházba, éjjel-nappali müszakkal, 100 000 Ft-ért, ki lenne a lányokkal. Anyukám már idös, eggyel még elbírna, de hárommal, egész nap, még nekem is kihívás.Itt választhatok, hogy 20-25 vagy 30 órában szeretnék dolgozni, van olyan munkahely az eü.-ben, ahol a hétvégék szabadok, délutánjaim szabadok. Itt pl.ha a lányok betegek és mindenképp dolgoznom kell, kapok egy növért, aki vigyáz rájuk, ápolja öket. (ezt még sosem vettem igénybe) A lányok apukája itt él, igaz, most nem látogatja öket, (február végén elköltözött) de valamikor majd ráébred, hogy apa és akkor talán kíváncsi lesz rájuk.Ha Mo.-on laknánk, sosem látnák többet.
    Szóval maradunk.

    VálaszTörlés
  5. Marcsikám, te vagy az én "ösolvasóm", nem is tudom, mióta olvasol minket.(ide képzelj egy szívet)
    Nem nagyon akartam kiteregetni az életünket, a blog nem erröl szól, de aki olvasott a sorok mögött, látta, hogy én voltam mindenhol a lányokkal, az apukájuk nem nagyon vett részt az életünkben, sem segítség, sem támogatás, semmilyen formában, de ezt nem akartam ideírni.
    Az én hozzáállásom tényleg ilyen az élethez, hogy adott egy probléma, nem sopánkodok ,hanem igyekszem megoldani és valami jót kihozni belöle, mert a sírás-rívás nem használ senkinek.
    Az évek során hozzászoktam, hogy én oldom meg a problémákat, én intézkedem, ha valami felmerül, azt nekem kell megcsinálni.
    Èn is úgy érzem, jobb lesz így mindenkinek, föleg a gyerekeknek és én is nyugodtabban élhetek.
    Èv elején azt vettem észre, hogy én aki régen hatalmasakat tudtam röhögni, már nem is mosolygok annyit, csak a következö lépés jár mindig a fejemben, hogy ne kelljen gondolkodni, szorongok, félek és ez nem mehet így tovább. Csak nyugalmat szeretnék, kiegyensúlyozott lányokat, biztos jövöt.
    Köszönöm a drukkot és továbbra is várlak a blogra, sokszor puszillak

    VálaszTörlés
  6. Büszke lehetsz magadra es a harom gyönyörü nagy lanyodra! Csodallak!!! millio puszi

    VálaszTörlés
  7. Jaj, Juditkám, hát te is ugyanezt csinálod, ugyanilyen ügyes vagy te is. Büszke vagyok nagyon rájuk, olyan jó kislányok, imádom öket! Sokszor puszilunk mi is!

    VálaszTörlés
  8. Szia Judit!

    Mikor megtaláltam a blogot, majdnem fél éjszaka olvastam.
    Nekem is 3 lányom van, a két kicsi ikrek.
    Sokszor éreztem összecsapnak a hullámok a fejem fölött, és volt hogy bőgve ültem ide olvasni a blogod. Mire elolvastam pár találomra kiválasztott bejegyzést, utána azért bőgtem, mert szégyelltem magam, hogy neked ez milyen könnyen megy, és nekem könnyebb, még is itt sírok...
    Nekem egy példakép lettél, és nagyon sokszor adtál nekem erőt a gyerekneveléshez, vagy akár csak ahhoz hogy egyedül elmerjek indulni valahova a 3 gyerekkel!
    Sok erőt kívánok Neked, és a Lányok nagyon-nagyon büszkék lesznek Rád, mert nagyon jó Édesanya vagy!

    Őszinte tisztelettel:
    Niki

    VálaszTörlés
  9. Èdes Niki, nagyon aranyos vagy, hogy ezt írod, tudom, milyen, mikor az ember egyszerüen kimerül és nem bírja tovább. Nekem is voltak sírós napjaim. Voltak ilyen bejegyzések is, de azért én sem írom ide az összes rossz napomat, szóval a látszat csal ,nekem sem megy könnyen, csak az itt nem látszik! :-)Mekkorák a lányok? Van valami segítséged?
    Örülök, hogy segítenek kicsit az írásaim, én is sok-sok eröt kívánok neked továbbra is és sírás helyett írd ki magadból, hidd el segít. Ìrhatsz nekem is, ha nem akarsz csak úgy a nagyvilágba írni (juditwien@hotmail.com)hátha tudok valami okosat mondani, vagy csak megvigasztalni.
    Köszönöm hogy írtál nekem, gyere máskor is, puszillak

    VálaszTörlés
  10. csak gratulálni tudok az erõdhöz és a pozitív életszemléletedhez!Petra

    VálaszTörlés
  11. Szia!
    Már előttem mindent leírtak, csak ismételni tudnék egy-egy kiragadott mondatot. Büszke lehetsz magadra, egyenesen szuper vagy! Egy igazi, igazi önzetlen Édesanya! A javából.
    És jó lépés volt, hogy elváltatok. Mi 24 éve boldog házasságban élünk a férjemmel, viszont az én anyukám nem vált el aputól anno, és mi gyerekek, mindhárman megsínylettük, életünk végéig isszuk a levét mindennek.
    Szeretettel, törődéssel, odafigyeléssel neveled a lányokat, nyugalomban, lazán. Imádnivalóan írsz, volt, hogy éjszakába nyúlóan olvastalak, olyankor írtam is. Jó érzés volt, mikor utolértem magam és minden bejegyzést ismertem már és az összes fotót. És megtanultam a lányok nevét és hogy melyik név melyik lánykához tartozik.
    Én sem jönnék haza a helyedben, jó ott nektek, nagyon. Bármikor hazalátogathattok, már nagyobbak a csajszik, könnyebb lesz utazgatni. Itt úgyis olyan gáz az élet, tojnak rá, hány gyerek van, nem nagyon lehet boldogulni.
    Úgy örülök, hogy rátaláltam a blogodra anno! :)
    Ölellek, most biztos, hogy kell majd még az erő, túllesztek az egészen, aztán berendezitek a saját kis négyesbeni életeteket. Jahh... persze a cuki kutyival öt a helyes létszám! :o)
    Írok én is blogot. Láttam feljebb a mail-címedet, küldök oda egy meghívót, ha lesz időd, majd benézhetsz.
    Üdv: Mariann

    VálaszTörlés