2013. április 15., hétfő

Csajos hétvége

Kipróbáltam, milyen egyedül utazni, egyedül lenni, a lányokkal és meg kell mondanom, semmi baj nem történt, söt nagyon jól éreztük magunkat négyesben is. Szóval a jövö nem olyan ijesztö, meg tudom csinálni egyedül is.
Pénteken délelött összepakoltam, úrtavaló, ruhák, (hideg/meleg, mindenre felkészültem) lett is egy óriási pakk ,de elfértünk, mentem a csajokért az oviba, aztán irány Magyarország, a kutya az anyósülésen, igazi magyar kutya, már a kerületünkböl kifordulva túrta az uzsonnástáskát.:-)

Az utunk jó volt, leszámítva, hogy Bécstöl  Parndorfig csak 80-nal lehet menni, le van zárva egy sáv. A határon átkelve hatalmas záporba kerültünk, ami Györig kitartott, alig láttam valamit és a csajok is kezdtek nyugtalankodni, de egész úton nem kellett ordítanom, csak kibeszéltem  a lelkem. Ha unalmas a cd, ha megettek, megittak mindent, jön a barchoba hároméves szinten.  (pl. mi az? fehér, szörös, ugat és a mienk?, vagy Ki az? Kékszemü, Sopronban lakik, szeret csíkos pólóban járni és nagyon szeret minket?, )
Na ezzel el lehet lenni addig, míg az ötletekböl ki nem fogyok.
Akkor énekeljünk, mondókázzunk, mesélek gyerekkoromból pár egyszerü történetet, stb. A végén úgy érzem, kiürült az agyam, mire hazaérünk.

Elisa induláskor nagyon vicces volt, már mentünk és elöre szól:
-Mama, elhoztuk a bukósisakot? Èn:
-Minek?
-Hát hogy le tudjak bukni a Balatonba!
Egyértelmü, hogy egy háromévesenk a bukósisak lebukni kell, nem? :-)))

Ja és hogy ha Magyarország akkor Szentiván vagy Balaton. :-)
Isabella meg elöreszólt, hogy nézd mama, hogy elMackoltam magam az ülésen! Mondom, talán elvackoltad, erre ö, neeeem, nálam úgy mondom, hogy elmackoltam magam. :-)))

Sürü programunk volt, megint Esztiék vendégszeretetét élveztük, akivel már 6 éves korunk óta ismerjük egymást, nagyon jól éreztük magunkat náluk.
Szombaton a Jótékonysági Kürtöskalács sütésen voltunk, egy fiatal barátunk rákos beteg és neki gyüjtöttek, adakoztak barátai, ismerösei, mi is, az egész falu, hihetetlen ez az összefogás!

Délután erdöt jártunk, este barátokkal találkoztunk, vasárnap temetöben voltunk a nagypapánál, nagymamáknál, játszótereztünk, meglátogattuk anyukám barátnöjét, aki közben az én barátnöm is lett. Délután hatalmas alvás után (én is elaludtam a csajokkal) még játszótér és ismerösök látogatása volt a program. Este 8ra értünk haza, kicsit megcsúszva az alvásiöd miatt, de a lányok jól bírták.
Gyors fürdi, aztán be az ágyba, azt látni kellett volna, mi kosz lejött a lányokról, hiába falun voltunk, jól összemocskolták magukat mindennel és nagyon boldogok, kimerültek, pirospozsgásak voltak estére.

Barbizás

Erdöben

Elisa nárciszai

Mindenhol ibolya

Ezt még neked adom....

Kullancsmágnes, négyet szedtünk ki belöle

Jól elfáradtak a sétában- Julcsi és Lotti a két bébiszitterünk :-)

Vendégségben

hárman

öten

nyolcan :-)
Zsuzsó, Eszti, én meg az összes lányunk

Gyönyörü tavasz

Àllva kifestözött
Ibolyák ,de szépek vagytok

Mesenézés

Gyurmázás

Koncentráció 1.

2.

..és 3.




2013. április 8., hétfő

Micsoda nap!

Már éjjel sem tudtam jól aludni, mert tudtam, hogy mi lesz hétfön egész nap.

1.A pincéket, a babakocsi tárolót ürítik, vagyis rendet kell rakni, persze az utolsó napra hagytam, mert a hétvégén egyrész nagyon hideg volt, másrészt a lányokkal nem lehet rendrakásba kezdeni.
2.A lányokat délben el kell hozni az oviból, mert egykor idöpontunk volt a családi pótlék miatt (emeltet kaptak, amit most felülvizsgálnak, ezért kellett mennünk)

Reggel nagy nyivákolás volt az ébredés miatt, a lányokat kicsit megviselte az óra visszaállítás, azóta nagyon nehezen kelnek reggel.
Persze senki sem akart öltözni, oviba menni.
Nagy nehezen elindultunk 8kor, simán bemenetek, nem sírt senki.

Hazasöpörtem és kb.2 óra alatt, mintha megszállt volna valami erö, kipakoltam a kocsitárolót, rendberaktam a pincénket, lehordtam, ami odavaló volt, kiszórtam a szemétbe, amit már fél éve tervezek kidobni. Amiket el akarok adni, kimostam, kitisztítottam és lefotóztam, hogy fel tudjam tenni a netre.
Kicsit kaotikus a lakás, mert mindenhol van valami, ami szárad, vagy vár a gazdájára, de nem baj.
Kicsit pakoltam  pincében, megsétáltattam a kutyát, elmosogattam, mostam egy adagot, összepakoltam az útra mindent.
Megterveztem az utat, elöször babakocsit akartam vinni, de egyedül, 3 gyerek+hátizsák+babakocsi, kicsit sok lett volna. Gyalog mentünk. Lányokért mentem az oviba, még ettek, de gyorsan végeztek és be a kocsiba, autóval a gyorsvasúthoz (egyetlen parkolóhely volt szabad és azt kikaptam).
A vonaton ettek-ittak ,aztán odaértünk a metróhoz, ahol még 2x át kellett szállnunk (belvárosba mentünk), Elisa 3x esett el a mozgólépcsön, ahol lehetett mentek egyedül, de leginkább úgy ment, hogy hátizsák a háton, Marlene és Isabella kezét fogtam és Elisa fogta Isa kezét. Isabella nem tud normálisan menni, csak ugrálni ,szökdellni és rohanni, így Elisa átpártolt Marlene oldalára, ott nyugisabb volt a helyzet.
Az utcán egyik kezemben két kis kezet fogtam, a másikban egyet, volt is nyávogás, hogy neeee..., próbáltam az egyiküket a kapucnijánál fogva terelni, de ez sem jó megoldás.
Várakozásomat felülmúlták  a lányok, legalább is nem akasztottak ki túlságosan, kivéve, mikor csigalassan átaraszoltunk a zebrán, ahol húztam öket magam után, hogy gyorsan, mert már villog a zöld, erre Marlene rájött, hogy a zebra közepén elejtette a cicáját, amit a kezében cipelt, na azért még visszamentünk, aztán söprés át az úton, már pirosban, de a kocsisok nagyon türelmesen vártak, nem dudált senki,  bár gondolom, miket gondolhattak.

A hivatalban semmi várakozás nem volt, senki, de senki nem volt ott, egyetlen ügyfél sem, senki.
Már felkészültem mindenfélével, hogy mennyit kell majd várni (mesekönyv, kirakó, gumicukor, ital, kifli, alma) és mivel foglalom le öket. Annyira gyorsan sorra kerültünk ,hogy még  a játszósarkot sem tudtuk letesztelni. A doki nagyon kedves és megértö volt, igaz a csajokra pont rájött az a "kihagytam az alvást és most 150 %-on pörgök" roham, (bebújtak az öltözökabinba, behúzták a függönyt és azt kiabálták magyarul, távozzál innen te szörnyeteg!-még jó, hogy a doki nem tudott magyarul) holott én pont azt a hatást szerettem volna kelteni, hogy ezek milyen kis szegények, koraszülöttek, elesettek, de nem jött be. Kicsit nyugtalanok voltak amúgy is, mert nemrég kaptak oltást és a doktorok emlegetése nem igazán jó pont náluk, ezért odaadtam nekik a cumit  (I+M), hátha kicsit "kisbabásabb" benyomást keltenek a jó doktorban.

Igazából nem sokat kérdezett, én meg nem sokat tudtam mondani, mert leletekre, betegségekre volt kíváncsi, az meg hál Isten kevés van. A súlyukat, magasságukat kérdezte, oviba járnak-e, mit esznek, van -e még pelusuk, beszélnek-e, melyik nyelven jobban, ilyeneket.
Attól függetlenül, hogy kicsit kaotikus volt a beszélgetés (nyomom a dokinak németül, közben minden második mondatom magyarul, lányok halkabban, másszál le onnan, ne, nem szabad) nekem olyan jó érzésem volt végig. Annyira, hogy meg is mertem kérdezni a végén, hogy szerinte megkapjuk-e továbbra is az emelt családi pótlékot és azt mondta, szerinte igen, persze. Nem tudom, egyedül dönti-e el, vagy van valami bizottság, remélem igaz lesz.
Hazafelé a fáradt csapatommal kicsit lassaban mentünk és kaptak egy fagyit, mert annyira jól ment a hazaút is, semmi hiszti, balhé, (ja a rendelöbe vissza kellett menni, mert ott is ottmaradt az az átkozott cica-Marlene alvótársa) .
Itthon ettünk, kipihegtük magunkat és kimentünk biciklizni (mondom, valami erö szállt meg engem ma) és akkor hívtak a húsvét elötti interjúm munkaadói, hogy átnézték mégegyszer az önéletrajzot, meg a személyes beszélgetés is olyan jó benyomást tett, hogy tulajdonképpen lehetne késöbb is kezdeni, nem muszáj reggel 7kor és el tudnék-e jönni mégy egy interjúra, juhéjjjjjj!!!!!!!!!!!!! (én fél 8-at ajánlottam, de 8 óra még jobb lenne, persze nem akarom túlfeszíteni a húrt, majd meglátom mit akarnak)
Egy laborról lenne szó, oda adtam be a jelentkezésemet. Semmi olyasmi, mint az elözö helyen volt, hogy munkát hazavinni, meg felelösség mindenért, stressz, meg rohangálás, hanem pont ami nekem most kell, bemegyek, megcsinálom a munkámat és hazamegyek. Ùgy érzem ezen a téren most nincs szükség kihívásokra, az van otthon is elég.
Nagy változások jönnek, sajnos elválunk és egyedül fogom nevelni a lányokat a jövöben, ami elég nagy kihívás lesz.

A lányok annyira elfáradtak a délutáni alváskiesés miatt, hogy este 7kor elaludtak, én sejtettem, hogy ez lesz, úgyhogy már 6kor megfürdettem öket és miután megitták a kakaót, kidöltek.

Angyal pizsamában

Ha Florian levetközik, akkor mindenki más is

Vasárnap a játszótéren, 4 fokban!!!

Isabella gyakorol

Három hinta, hogy ne veszekedjenek

"Csak" ennyi állatunk / babánk van

Pénteki ugrándozás Sopronban

Egy kád tele gyerekkel

Unokatesókkal

Flo és a csajok

Lipóton melegszenek

Végül is elférnek

Marlene elsö felismerhetö rajza, Barbapapa

Póz és pizsi

Elisa minden újságban  a "kopogós" cipöket keresi





2013. április 4., csütörtök

Gyüjteményem

Összeszedtem már a jövöre nézve pár ötletet, mert az tuti, hogy nem lesz minden lánykámnak külön szobája a jövöben sem. Ìgy el kell kezdenem gondolkodni, hogy lehetne megoldani helyet spórolva az ágykérdést, mert ugye három ágy rengeteg helyet foglal. Ötleteket a netröl gyüjtöttem, van pár reális/megvalósítható is közöttük :-)