2013. február 23., szombat

3,5 évesek

3 és fél év vagyis 42 hónap, kicsit hosszúra sikerült beszámoló a fejlödésükröl, inkább emlékeztetönek írtam, magamnak, mint olvasmánynak,  mivel a 3 éves beszámoló elmaradt, itt most bövebben kifejtettem, ki hol tart.


Három és fél éves kislányaim egyre ügyesebbek, önállóbbak, egyéniségük, személyiségük fejlödik, (de még hogy!) lassan kirajzolódik, ki miben jobb, ügyesebb, az érdeklödési körük is különféle, ovisok lettek, naponta tanulnak valami újat (nem mindig jót), hihetetlen, mennyire szívjak fel az információkat, mindenki a maga tempójában.

Elsöszülöttem Marlene nagyon érzelmes-érzékeny, a hisztissége ritkán jön már csak elö, föleg, ha fáradt. Megpróbál gyakran kedvességgel, ragaszkodással elérni valamit. Ha csúnyán nézek rá, megpróbál egy bájmosolyt, hátha el lehet érni vele  valamit. Amikor megszidom valamiért, komolyan hallgatja, aztán mikor odaérek, hogy ilyet többet ne csinálj, jó? Akkor elmosolyodik, rávágja jó és megsimogatja az arcomat és nevetve elfut. Igyekszik nagyon "jó lenni" Próbálkozik persze ö is a csínytevésekkel, de finomabban, ritkábban, mint a többiek és ha Elisa vagy Isabella valamit elkövet, ö már rohan is árulkodni.
Ö a legnagyobb alvóm, este elsönek alszik el, reggel utolsónak ébred, szereti fogni és simogatni a kezem, mikor elalszik. Àtalussza az éjszakákat, ritkán ébred fel, néha sír, ha rosszat álmodik, de vissza is alszik rögtön. Még alváshoz kell neki a cumi. Akkor is kéri, ha nagyon fáradt, vagy nagy sérelem éri.
Nagyjából szobatiszta, éjszaka még kell neki pelenka.
Hatalmas a szókincse, szeret mesélni, látni rajta, hogy pont akkor találja ki, amit mondani akar.
Nagy szerepjátszó, hol anyuka, hol doktorbácsi (nem néni!), kioszt mindenkit, telefonál, intézkedik, mindenképp el kell érnie amit akar, megmagyarázza, miért csinálja most ezt vagy azt.
Szeret biciklizni, hintázni, csúzdázni, fözni, dolgokat konyharuhába, takaróba csomagolni, madzagot csomózni, cipöfüzüt, bogozni, nem köti le semmi még hosszabb ideig, inkább mindennel játszik kicsit. Nagyon szereti a növényeket, mindennap ellenörizte nyáron,  van-e érett paradicsom, szeder, vagy paprika a kertben.
Jó evö, mindent szeret, föleg a húsos dolgokat, tésztákat. Gyümölcsöket mindenfélét. Ha valami új kerül a tányérra, ö az elsö aki kipróbálja. Szeret kísérletezni, megkóstolta már az erös paprikát is, mustárt is, amit a többiek nem mertek. Nagyon kevest iszik, ebben kell gyakran noszogatni.
Mozgása kicsit még kordinálatlanabb, mint a többieknek, ahogy mondani szoktam, Marlene az árnyékban is megbotlik, képes elesni egy papírzsebkendöben, mindenhonnan szerencsétlenebbül esik le, mint a többiek. Topa.:-)
Már tud ö is, mint a többiek bukfencezni, próbál egy lábon ugrálni, mint Eliza és Isabella, de inkább szereti nézni öket és nagyokat nevetni rajtuk. Sokszor van, hogy ö ül és csak neveti, hogy a többiek mit müvelnek.
Németül sokkal jobban tud már, ezért is könnyebb neki most az ovi, nem sír már, holott a 10 hónap bölcsit végigordította, itt az ovis csoportba önként és dalolva megy be minden reggel.
Társaságban félénk, nehezen oldódik fel, nem beszél, ha valamit mond, a fülembe súgja, azta´n én vagyok "a hang", nekem kell hangosan mondani. Nagyon szeret itthon beszélni, de ha csak egy látogatónk is van, akkor Marlene visszahúzódik, egy kivétel az anyukám, senki másnál nem oldódik fel. Néha ha jobb a kedve, kicsit beszédesebb, de úgy mint ahogy mi látjuk, senki nem ismeri.
Ritkán ad puszit, vagy a többieknél ritkábban mondja, hogy szeret.
Az oviban nincs barátja, csak Isabellával és Elisával barátkozik. Apukáját nagyon szereti, de vele is néha barátságtalan.Még Mortit is megrúgja néha, pedig a kutya mindenki kedvence.
Èn is kapok néha csúnya nézést, de nekem nem meri mondani, hogy nem szeret, azt mondja: Jó, akkor nem kapsz semmit és én nem barátkozok veled.:-)
Kis díva, de tele szeretettel és kedvességgel.



Elisa a második, nyugodt, türelmes, de nagyon hangos ha kell. Imád szerepelni, nagyon belement a hercegnös korszakba, ami az oviból jött, a nagyobb lányok "megfertözték" a rózsaszín hercegnö imádattal. Minden ami csillog, érdekli, érdeklödése középpontjában áll az arany, gyémánt, kastély, herceg, rózsaszín.
Elisa mindent 150%-kal csinál. Ha örül, remegnek a falak a hangos nevetésétöl, ha sír, az egész ház hallja, ha dühös, kiabál, toppant, csapkod.
Ha mérges vagyok rá, nagyon elkeseredik, rögtön odajön és sírva mondja, mama bocsánat, már jó vagyok, oké?Pedig nem is mondom neki, hogy jó legyen, nem kell mindig jónak lenni. Ö megbán mindent, simogat, odabújik, ott marad, amíg meg nem gyözödik róla, hogy már nem haragszom.
Nem árulkodik, ö lerendezi a sérelmeit egyedül.
Jó alvó, igaz mindig utolsónak alszik el, de egyedül lehet hagyni, ha a többiek elaludtak, elbeszélget magában, addig móg bent vagyok, fogja a kezem, simogat, puszilgat. Reggel nehezen ébred, eddig M. volt a nagy alvó, most Elisát kell keltegetni. Mindig mosolyogva ébred.
A pelenkája reggelre nagyrészt száraz, ritkán fordul elö, hogy bepisil, napközben ügyesen megy a wc-re, kicsit szorulásos.
Szereti, ha a többiek találják ki, mit játsszanak együtt, ö követi öket. Ha egyedül játszik, soká elvan, kockákat rak, legot épít, vagy babákat öltöztet (vagyis vetköztet, mert öltöztetni nem akarja senki öket, nekem kell felöltöztetni mindig a babákat, hogy ök levetköztethessék öket)
Leginkább hercegnöset játszik, táncol, pörög, ugrál, de minden szerepjátékot élvez, boszorkány is szokott lenni, erös hangján ordítva kergeti a többieket .
Szereti a puzzle-t, a társasjátékot, a gyurmát, a rajzolást.
A legrosszabb evö a három lányom közül. Bár nem úgy néz ki, 18,5 kg,a legnagyobb, de nem eszik szinte semmit. nem tuom, mitöl néz ki így.
Legjobban a gyümölcsöt, zöldséget szereti, almát, mandarint, epret, minden gyümölcsöt megeszik, zöldségek közül a brokkolit, spenótot, kukoricát, salátát, savanyú uborkát, nyers répát, de a föttet is megeszi.
Ezen kívül a tésztát, kevés hússal vagy teljesen hús nélkül, más köretet nem nagyon, az édes ételeket szereti, palacsintát, tejbegrízt, de abból sem túl sokat. Joghurtokat, tejtermékeket sajtot megeszi. Hagyom, majd kialakul, egyenlöre örülök, amíg ezeket is megeszi. Mindig szomjas, állandóan inna.
Nagyon ügyesen labdázik, egyik kedvenc játéka, majdnem mindig elkapja és nagyon jól, célzottan dob.
Jól mozog, pláne ha van zene, de bukfencezni, egy lábon ugrálni, asztalról, székröl leugrálni is nagyon ügyesen tud. Imád tv-t nézni, öt köti le a legjobban a mese, tv-ben is, szóban is.

Németül nagyon jól beszél, de magyarul ö is jobban. Elalvás elött szeret a legjobban beszélni, napközben kevesebbet, de folyékonyan, bövített mondatokban beszél és csak az "r" és a "s" betük nem mennek még tisztán, különben nem pösze.
Napközben rengetegszer elmondja, hogy nagyon szeret, kedves, barátságos, mosolygós.
Igyekszik minden szituációba belepasszolni,  jól alkalmazkodik.
Imádnivaló szeretetgombóc.




Harmadikam Isabella, AZ Akarat. Akart nagyon élni, hiszen a kis 640 gramm születéi súlyát feltornázta 3 és fél év alatt 14, 8 kg-ra, kemény, akaratos csaj, a legvadabb mutatványokat viszi véghez padlón, szekrényen, hóban, mindenhol.
Egyenlöre babás, nem úgy, hogy babázik, hanem ö a legbabább még a három közül, szeret ölben lenni, simogattatni magát, cipelve lenni, összebújni.
Amúgy nagyon fiús, lásd ugye tüzoltójelmez is farsangkor. Szoknyát eddig kb. kétszer tudtam ráadni, csak nadrágban szeret, de itthon föleg harisnyában és a legváratlanabb idöpontokban vetközik meztelenre, hogy aztán úgy futkosson a lakásban. Mezítláb, meztelenül. Semmiféle csatot, gumit nem tür meg a hajában, néha megengedi, hogy elöl eltüzzem a frufruját, de ez minden. Pedig pl. a rúzsomat mindig elkunyerálja és ö az, aki minden nap megdicsér rajtam valamit, (mama de szép a hajad, de szép a kabátod, de szép a körmöd).
Nagyon eröszakos, ha valamit nem kap meg, dühkitörés jön és dobálja a játékokat, hangosan sikít, csapkod.
Képes 17 szer (megszámoltam) elmondani, hogy a hólyag a hólyag a hólyag.........17szer, hogy a Hólyag és a szalmaszálas mese legyen az elsö amit megnézünk a Magyar népmesékben, mert azt ö választotta és az legyen az elsö és KÈSZ!!!!!!! (ez az egyik kedvenc kifejezése, hogy "és kész"!)
A másik, a semmi baaaj, így elnyújtva, ha valami leesik, kiborul, elromlik, rögtön jön a semmi baaaaaj, ugye mama?
Mindent szétszed, eltör, kibelez, gondolom nagyon kíváncsi mi lehet belül, ha van füle, letöri, ha van gombja, megnyomja, ha világít, fordítja a hátuljára, hogy mi lehet az, ami világít benne ,nekem egy kicsit olyan fiús, hogy a szerkezetére kíváncsi, azért "ront el" mindent.
Nem árulkodik, ö is egyedül rendezi le a dolgait, néha elég durván (harap, hajat húz, újabban nyelvet nyújt és szamárfület mutat, gondolom ez az óvodából jön, itthon nem látta, söt azt mondja a többieknek, "úgy kellett")
Hamar kifárad, délben nagyokat alszik, nagyon kell még neki a napközbeni alvás.
Örökmozgó sajtkukac, nem áll meg egy pillanatra sem, fut, rohan mindenhova, nem köti le semmi hosszú ideig, a mesét nagyon szereti ,de csak ha közben tornászhat, mászkálhat, de a füle ott van a mesén, hallgatja, érti.
Reggel ö kel elsönek, söt gyakran engem is ö ébreszt, jön, hogy mostmár keljek fel, melegítsünk kakaót, aztán amígy issza, kihasználja, hogy csak mi ketten vagyunk ébren és kéri, hogy csináljak neki takaróból fészket, fogjam a kezét.
A szorulásos idöszaknak köszönhetöen még mindig kizárólag pelenkába kakil, ha kell neki, akkor hozza a pelust és utána elvonul egy sarokba, szól mindenkinek, hogy menjetek innen, ne nézzetek, most kakilok. Amúgy nem hord pelenkát. A cumija gyakran kell még neki, föleg, ha fáradt, de van egy halvány ígéret, hogy nekiadja a húsvéti nyuszinak.
Estére nagyon elfárad, mégis nehezen alszik el, még rugdal, tornászik az ágyban is, aztán hirtelen kimerül az elem és már alszik is.
Az éjszakát ö is átalussza, de heti egyszer sírva ébred hajnali 4 óra felé, legutóbb kígyók voltak  a plafonon, attól félt. Kis simogatással elalszik újra.
A legjobb evö a három lányom közül, majdnem mindent szeret, ne mválogatós, alig bírja kivárni a tálalást, ö jön segít, viszi a tányérokat (csak hozzam már a kaját). Már délelött 10kor kérdezi, mi lesz az ebéd, és ebéd elött fél órával már ott nyammog  akonyhában, hogy hm, ez finom lesz, mikor eszünk? Minden órában megéhezik, mindig kell neki valami rágcsálnivaló, szereti a nyers répát, almát, banánt.
Ètelben semmit sem tudok kiemelni, mindenevö.
Kedvenc játeka az, ha mozoghat. Párnákból, takarókból utat építek és azon szaladgál, székekröl le-fel, asztal alatt kúszni, mászni. Mindent játszik, amit a többiek is, rajzol, épít, mesél, stb., csak nem köti le semmi hosszabb ideig, mé ga tv sem, neki közben is tornászni, ugrálni kell.
A legbátrabb a három közül pl.idegenekkel szemben is, köszön hangosan, elöre a szomszédoknak, integet az utcán az embereknek, ha verset kell mondani, ö kezdi elsönek, szégyenlös és mégis meg akarja mutatani, hogy ö tudja, nagyon szereti hallani, hogy milyen okos és ügyes kislány.
Ö mer a legtöbbet németül is beszélni, ha valami nem jut eszébe ,akkor próbálja máshogy elmondani, de nem hív,hogy segítsek, próbálja egyedül megoldani.
Szeret segíteni a konyhában, kevergetni, kóstolni.
Sokszor mondja nekem, hogy szeret. Azt mondja, az oviban a barátja az Antonia (òvó néni), de a többieket nem szereti. pedig nem is igaz, reggel,  ha beérünk, megy megpuszilni a Helenát.
Vág az esze, mindent nagyon gyorsan megjegyez, olyan dolgokra emlészik, amit én már rég elfelejtettem.
Legtöbbször komoly, de Marlenevel nagyon össze tud szövetkezni és nagyokat nevetnek egymáson.
Néha úgy érzem szorong, mert nálunk ha valaki hallgatózna, azt hinné, csak egy gyerekünk van, ugyanis leginkább ezt hallani:
-Isabella, ne mássz föl oda!
-Isabella gyere le onnan!
-Isabella, ne öntsd ki!
-Isabella hagyd békén!
-Isabella ne szekáld, ne szedd szét, ne borítsd ki, ne csináld!
Szegényt sokszor sajnálom, de egy hétördög bújt el benne.
Ugyanakkor szelid és szeretetreméltó, okos, kemény, öntörvényü, bújós cica.

Ritka pillanat, szoknyában, csattal, el sem hinnénk, amiket írtam róla, de ilyen is tud lenni








2013. február 18., hétfő

Dumák

Sült csirke volt vacsorára, középre tettem a tálat, amin a combok voltak, Isabella fölé hajol, nézi, majd:
-Mama, ez már nem csipog, ugye?

Aztán vett egyet és beleharapott, rámnéz, azt kérdi:
-Nem fáj neki, ha harapom?

Hóemberünket minden reggel ellenörizni kell a kertben, hogy megvan-e még?
Tegnap délután Marlene hátraszalad, megnézi, minden oké, majd visszakiabál:
-Mama, ez még él!

Szintén ö, magyarul nem jutott eszébe, hogy kell mondani, hogy felakasztani valamit:
_Én ezt ide fel...,fel..., felhengetetem. (Aufhängen-felakasztani)

Elisa is keveri néha:
Fürdökádban:
-Isa ne öntsd a vizet az én Gesichtemre ! (arcomra)

Marlene: Mama én úgy szeretnék nagy lenni és bálba menni, mint a Hamupipöke!
Mondom neki, ha nagy leszel, veszek neked báli ruhát és elmehetsz a bálba és táncolsz a herceggel.
Ö: De én az Elisával akarok táncolni, ö lesz a feleségem!
 Ò, mondom én és az Isabellával mi lesz?
Marlene: Ö a te feleséged lesz, jó mama?
Isabella felugrik: Hurrááá!!!!!

Èn ezredszer: Elisa ne ugrálj tele szájjal!!! (és hozzáteszem)  mert a torkodon akad a falat és itt nincs herceg, hogy megmentsen, mint a Hófehérkében!!!
Elisa: De!!! A papa az én hercegem! :-)))

Isabella reggel fél ötkor jön az ágyunkba (tényleg ritkán jön)
Mama én olyan szomorú vagyok..
Kérdem, miért?
Erre ö: Engem senki sem szeret...
(erre mindketten elkezdtük babusgatni, hogy csak rosszat álmodtál, mindenki szeret, felsorolom az összes családtagot, barátokat, ismerösöket, ovis társakat, erre ö elfekszik keresztben az ágyban és mély horkolással válaszol)

Elisa úgy alszik el, hogy elötte fogja a kezem és beszélget az ujjaimmal, pl. na te kicsike, hogy vagy, mi volt ma a dolgozóban, és te ujjacska, mit csináltál ma, stb. Közben egyenként megpuszilja az ujjaimat és mondja, nagyon szeretlek, nagyon szeretlek, ötször. Közbe szólok, én is nagyon szeretlek Elisa, erre ö:
Most ezt én a KEZ-nek mondtam!!!!

Egyszer kicsúszott a számon valami csúnya...
Tegnap Marlene mondja:
Isabella tudod, hogy nem szabad azt mondani, hogy anyja picsája?
Isabella: Èn nem is mondtam, hogy anyja picsája...
Elisa: Mama és okos vagyok, nem mondom, hogy anyja picsája
Marlene: Mami mi nem vagyunk buta gyerekek, mert nem mondunk ilyet, ugye?
:-))))

Elisa vagy Isabella mondta, már nem tudom:
-Mama, tudod mi a Zsebibaba anyukájának a neve a Micimackóban? Èn:
-Persze, Kangának hívják!
-Neeem, hanem Zsebimama!!!! Háháháhá, mama megvicceltelek!!!!

Az elsö 3 babájuk is a Micimackóból kapott nevet, a lányok szerint Ròbert Gina egy, Róbert Gina  kettö és Róbert Gina három a nevük. GINA, nem Gida!

Isabella mindenkit megkérdez, akit neten, képen látunk, hogy hívják. Egyik babát Zoénak hívták, akit néztünk. Azt mondja, nekem az nem tetszik, adjunk neki másik nevet. :-)


Minden babát Àronnak vagy Gerdának hívnak, Isabella is "piciÀron", ha ö a kisbaba.

Szeretik a "màjszkrémes" kenyeret, (vicces annak, aki érti németül, itt a Mais a kukorica, de ök a májkrémre gondolnak)  dudut (túró, itt Cottage Cheese).

Az oviban a "rizshust" így rövid "u" val, ami a Reisfleisch tökéletes fordítása.

Gyakran nem tudják megmondani, magyarul, mi volt az ebéd, pl.Nockerl - tudod, olyan hokedli (nokedli?), halkockák (rudacska) "marmeladen"  palacsinta, Kartoffelkrumpli :-), vagy Nudel és "szósze". (tészta szósszal), az "és" pedig magyarul.

Pár kép még tegnap estéröl hajmosás utáni hülyéskedésröl:











.



2013. február 14., csütörtök

Be my Valentine...


Ezzel a képpel kívánunk minden kedves ismerösünknek, barátunknak és csaladtagjainknak boldog Valentin napot.


Igen, mi ünnepeljük ezt az számomra "idegen" ünnepet, mert a lányok az oviban is kaptak szívecskéket, itthon meg virágot a papájuktól, (én is kaptam töle is, meg a lányoknak is vett, hogy nekem adják) olyan szép volt, jöttek a szál rózsájukkal...Èn meg vettem nekik szívecske csokit és nagy egyetértésben megettük mindet ma délután és összebújtunk nagy szereteben a lányokkal, mint a többi 364 napon is:-)))

2013. február 12., kedd

Elsö farsang




Az elsö, igazi farsang, amikor már felfogják, mi ez, mit kell csinálni, amikor már tetszik nekik, hogy valaki "mások" lehetnek.
Hetekig ment a vita, ki mi akar lenni, Isabella az elején már kijelentette, ö tüzoltó Sam lesz, ami aztán javított, mert Marlene mondta neki, hogy az fiú, jó akkor a Penny lesz, ö a Sam kollégája :-)
Marlene a legkönnyebben rábeszélhetö, felsoroltam neki pár dolgot és a cica megtetszett neki, az lett ,Elisa rögtön kijelentette, hogy hercegnö lesz, vagyis Glinda, az északi szép boszorkány az Òzból. A kettö keveréke lett. Elisának semmijen "szépcipöje" nem volt, így kapott egy csillámos balerinát a H&M-böl, gondoltam, hogy baj lesz, hogy csak neki vettem, de arra nem gondoltam, hogy 2 nap múlva átkozom magam a ku.... cipö miatt, egész nap azon ment a veszekedés, végül beosztást csináltunk, ki hordhatja. 
Mert mindenki azt akarta, vernyogtak állandóan, hogy én is akarom, én is akarom. Végül vettem még két párat, igaz az olcsóbbik (Tescos) változatot, de az is nagyon boldoggá tette öket. Már napok óta ezt hordják itthon is, az oviban is.
A farsang itt olyan, hogy rendes ovis nap van, de sok sok programmal, farsangi fánkkal, gyerekdisco, tombola, az összes felnött is be van öltözve, de a szülök nem lehetnek ott, tehát semmi délutáni bulizás, mint otthon, pedig megnéztem volna, mit csinálnak.
A jelmezükkel nagyon elégedettek voltak, tegnap még este 11-ig cicafarkat varratam a harisnyára, koronát díszítettem fátyollal, csillagokkal, tüzoltósisakot festettem körömlakkal. 
Reggelre behavazott, felöltöztettem a népséget elöször jelmezbe, majd síruhába, meleg cuccokba, kimentünk, lepucoltuk az autót, aztán mentünk is.
Antonia óvó néni azt mondta, annyira elfáradtak, hogy alig tudtak ebédelni és evés után rögtön  el is aludtak.
Délutan még szánkóztunk kicsit a kertben, hogy  legyenek a friss levegön is.
Most pizzát sütöttem és viszem öket fürödni. Sajnos anyukám már nincs itt, a férjem meg bálba ment (dolgozni) így négyesben leszünk ma este.
Azt hiszem tetszett ma lányoknak a jelmezesdi. 








2013. február 7., csütörtök

Játszani, hogyan jó?

A lányok nagyon szeretnek játszani.
De nem játékokkal.
Egymással.

Van rengeteg játékunk, plüssállatok, Lego, Duplo, fakocka, mesekönyvek, festék, kréta, labdák, társasjátékok, kirakók, babák, babaágyak, babakocsik, babaruhák, konyha, edények,  cumik, barbik, stb.
Ök egymással játszanak szerepjátékokat.
Menekülnek egy kígyó elöl, eszeveszett futkározás, sikítozás, ordítás, nevetés közben.
Vagy egyikük beesik a patakba és a másik kettö kihúzza egy kötéllel (plüsskígyó, vagy selyemszalag)
Beülnek a nagy kartondobozba és eveznek a tengeren, jön a cápa.
Székeket összetologatnak és körbe lépkednek rajta, vagy onnan ugrálnak a heveröre. (sárga út az Òz-ból)
Egyikük elbújik és mikor a többeik jönnek, jól megijeszti öket, újra nevetés, sikítozás, rohangálás.
Beöltöznek a ruháimba és eljátsszák a Hófehérkét. (Elisa a hercegnö, a többiek törpék, a gonosz mosotha nem akar lenni senki)
Párnákból alagutat, kocsit, hajót, dombot, óvodát, utat építenek és azzal játszanak.
Tudom, jó a szerepjáték a fejlödésükhöz, rengeteget fantáziálnak, de ritkán fordul elö, hogy leülnek valamivel játszani.
Egymásnak kitalált neveket adtak,  Marlene -Bogi, Elisa-Lotti, Isabella-Julcsi/Áron, attól függöen, mit játszik.Egymást így is szólítják, majdnem mindig, (kivéve, ha árulkodás van), engem gyakran Esztinek szólítanak, az apjukat Polinak (barátaink neve)
Gyakran én is leülök velük játszani, akkor kicsit tovább elvannak, de egy idö után már elindulnak megint. Mesehallgatás újabban szintén így megy, hallgatják egy ideig, (Isabella dobol a lábával, nézeget körbe, de tudom, hogy az esze ott van, hallgatja, mert ha kérdezek valamit a meséröl, ö az elsö, aki válaszol) aztán egy idö után Marlene és Isabella már mozgolódnak, nem szeretnek egy helyben lenni. Elisa addig ül, míg lehetimádja ha mesélek neki.

Az óvónö szerint jó elevenek. (ez most jó vagy rossz?) Mosolyogva mondta, de éreztem, hogy azt gondolja égetö rosszak.
Ha valahova elmegyünk, leginkább azt kérdezik, hogyhogy ilyen jók ezek a gyerekek?
Itthon gyakran veszekednek, de hamar ki is békülnek, ketten jól elvannak, hárman már nem annyira, csak ha valami szerepjáték megy.
A héten itthon vagyunk, délelött, délután rohangászás van, pedig minden nap elmegyünk valahova, délelött udvarra, motoroznak, szaladgálnak, délutáni alvás után kimegyünk, vagy ha esik, bent játszunk, de a rohangálás nem marad el soha. este még nem fáradnak el, van, hogy este 10kor alszanak el, pedig 7kor fürdetem öket, utána kakaó, fogmosás, mese, zenehallgatás vagy éneklés az ágyban, legkésöbb fél 9re mindennel kész vagyunk. De nem fáradtak...
Na mindegy, ilyen energiabombáim vannak, nem is érdekes, csak megemlítem, hogy nem fáradnak el.

Ma itt volt Helena játszani (ovistárs) és anyukája mondta, hogy Helena úgy elfáradt egyik nap, hogy fél7kor elaludt ruhástul a kanapén. Na nálunk ilyen még nem  fordult elö, kivéve, ha betegek voltak, egyszer talán.
Ma mivel négyen voltak Helenával, szépen játszottak a szönyegen, minden játékot kipakoltak, mindenki valamivel játszott, senki sem veszekedett, nem együtt játszottak négyen, hanem kettesével vagy egyedül,. közben szemmel tartották, ki mit csinál, de nem futkároztak, ordítoztak és fogadok, hogy gyorsabban elalszanak, mint szoktak.



                                           Nem olyan kis molyolós gyerekek, az már biztos.
Nem tudom jó-e ez, hogy ök így játszanak, az érzéseim szerint igen, meg látom, hogy ez okoz örömet nekik, de utána kellene olvasnom, hogy mennyire jó vagy rossz ez, merre lehet "terelgetni" az energiákat.



 

2013. február 2., szombat

Egy boldog nap


Pénteken már délben elhoztam a lányokat az oviból, hogy itthon aludják ki magukat, nagyon elfáradtak a héten, nyügölödtek, nyafogtak egész héten, keveset és rosszul aludtak.
Délben haza, nagy alvás volt, aztán itt álltam fél 4kor három boldogtalan gráciámmal és nem tudtam, hogy rázzam fel öket kicsit. 
Mivel egyedül voltunk és otthon sem volt semmi sürgös tennivaló, valami olyan kellett, ami kimozdulás, de egyedül is végre tudom hajtani, nem kell fogni öket egész idö alatt. Bevásárlóközpont!!!
Olyan ritkán megyek a gyerekkel ilyen helyre, amilyen ritkán csak lehet. Tömegben három kezet fogni, plusz táska, meg még intézzem el azt is, amiért jöttem, kicsit sok. De péntek délután volt, reméltem kevesen vannak, van jégpálya, Meki, futkározni is lehet, belevágtunk.
Már mikor kimondtam ,hogy hova megyünk, óriási volt az ováció, elöször megnéztük a jégpályát, nagyon szerették volna kipróbálni, de egyedül nem mertem bevállani, majd jövöre, csupa nagyobb gyerek volt.
Utána körhintázás, ültek hajón, traktoron, Disney figurás pörgön, aztán irány a Meki, már nagyon éhesek, szomjasak voltak. A lányok (még) nincsenek elájulva a Happy Meal menütöl,  (nem is bánom) lehet, hogy majd késöbb jön ez, egyenlöre a lényeg a kaja, de beülhettem volna velük a kínaiba is, annak ugyanúgy örültek volna.
Utána körbementünk, a lányok legnagyobb örömére láttunk egy csomó kutyát, tükröt, amiben megcsodálták magukat, újabb körhinta, majd egy gombóc fagyi mindenkinek. Mire hazaértünk, kezdödhetett az esti rituálé, így mindenki jó fáradtan került ágyba és gyorsan el is aludtak.
Elisa fogta a kezem elalváshoz és azt mondta, ugye mami milyen szép napunk volt?
Imádom!





Indulunk

Hajóznak

Végre kaja!

Szereti

Lovaglónök

Finom!!!

Mégegyszer megcsodáltuk a kínálatot

Cseréljünk!