2013. január 12., szombat

Èves vizsgálat

Január 9.-én újra mennünk kellett a koraszülött kontrollra.
Már csak évenként egyszeri vizsgálat van, elég korán keltünk, 8.30-ra oda kellett érnünk. Idén kicsit szerencsétlenül szerveztem meg, biztos a karácsony, meg a munkahely váltás gondolata kötött le, nem gondoltam bele, mivel jár ez és elfelejtettem, mennyire el szoktunk fáradni, mire megvan minden.
A férjem és egy barátnöm jött velünk, Florian mamája.
Ök eleve késtek, söt arról nem volt szó, hogy a kicsit is hozza magával, így igazán sok hasznát nem vettük a segítségnek. Gyerekenként kell egy felnött, aki öltöztet, vetköztet, miközben és dumálok. Mert kérdeznek, megállás nélkül.
Elöször megmérték öket:
Elisa 103 cm és 18,5 kg
Marlene 100 cm és 14,8 kg
Isabella 99 cm és 14,5 kg.
Utána mi Marlenevel a professzornál voltunk (Sophie néni, mint mindig, imádom) amígy Harald a két másik lánnyal a pszichológusnál kezdett. Sajnos ez nem volt túl jól megszervezve így, pláne, hogy a férjem alig tud valamit a gyerekekröl, nem tudom, hogy válaszolta meg a kérdéseket. Ö azt állította jól ment, de mikor bementem a pszichológushoz, rögtön azzal nyitott, hogy ugye a férje nem túl gyakran van egyedül a gyerekekkel? (hehe)
Mindegy, végül mi kész voltunk, akkor marlene ment a férjemmel és én a másik kettövel a dokihoz. Mikor mi is végeztünk, átmentünk a pszichológiára, ahol Marlene vörös, kisírt szemmel várt, a nyakamba ugrott és el sem mozdult rólam, talán 4 feladatot volt hajlandó megoldani, a többire nem szólt semmit.
Nem tudom, milyen eredményünk lesz, majd postázzák. Végül is nekem mindegy, mit állapítanak meg, mert Marlene itthon folyamatosan dumál, táncol, énekel, a szókincse kimagasló, csak éppen idegenekkel nem áll szóba, söt ismerösökkel sem, akiket nem minden nap lát.
Mire végeztünk, Harald az idegösszeomlás szélén volt, nagyon elfáradtunk mind, csak ö még sokkal jobban.
A pszichológus tanácsa nekem, hagyjam, hogy más is legyen a gyerekekkel, ne csak én. Kurva jó, már bocsánat, de ki akar egyedül az én három rosszcsontomra vigyázni?????
SENKI!
Volt már, hogy elmentem egyszer vagy kétszer otthonról, a férjem duzzogott, a barátnöm meg azóta is azt emlegeti, hogy én nem tudok elszakadni a gyerekektöl. Mert biztosra akartam menni, hogy minden úgy zajlik, mint ahogy én szoktam csinálni (pl.fektetés, fürdés, hogy minél kisebb legyen a változás nekik), a lehtö legkésöbbi idöpontban indultam el.
Nekem az, hogy ez a három gyerekem van, akik a  lehetö legutolsó idöpontban jöttek, mikor még lehetett, a legnagyobb ajándék az életemben. Nem akarok semmit kihagyni velük kapcsolatban. Nem akarok síránkozni 10 év múlva, hogy nem volt annyi idöm foglalkozni a gyerekekkel, most meg már mekkorák.
Minden percet, akkor is ha halálosan fáradt vagyok, imádok velük. Akkor is, ha dacolnak ,visszadumálnak, nem fogadnak szót.
Minden reggel újult erövel ébredek, pedig elözö nap már akkor aludtam, mikor a párnán landolt a fejem.
Mert annyi eröt, boldogságot, igazi életet adnak nekem.
Ök a mindeneim és nem kérek bocsánatot semmilyen pszichológustól, mert velük töltöm a legtöbb idömet és nem tánccal, tornával, barátnökkel.
Na! Ez volt a kiakadás, most kiborítottam az egyharmadát a hétvégi feszültségnek.

Amúgy minden rendben a csajokkal, Elisát a koncentrálási képességéert, Isabellát a mozgásfejlödéséért, Marlenet pedig általában magáért dicsérték meg. (mikor ott voltam, lassan oldódott kicsit)
Orvosilag: Isabella kap új terápiát a szorulásra, amúgy mindenki szuper, egészségesek a kis 30 hétre született egy kiló alatti bébijeim. Jippijé!!!

A második harmad kiakadásom saját hibám, péntek éjfélig föztem, meg egész szombat délelött, egyedül+ a három gyerek körülöttem és a vendégek nem kértek ebédet, mikor tálaltam, ettek egy kis levest és hazamentek. Gudrunék is jöttek volna késöi ebédre, ök is lemondták.
Ùgyhogy rengeteg kaja maradt, én meg duzzogok.

Harmadik harmad:
 Már egy hete tanítom be a szupernövért, aki helyettem lesz a mh.-en és nagyon elegem van már. Már csak három napot kell dolgoznom jövö héten ,aztán 2,5 hét szabim van.
Azt hiszem, hirtelen megbetegszem hétföre. Már mindent elmondtam neki, mindent tud,  kerülgetjük egymást, egy nagy részét már átvette a munkámnak és nem bírom már a sok sajnálkozó arcot (betegek, kollégák, hozzátartozók, mind búcsúzkodnak)
Mint hallottam, már azt hitték mind, fönökmet is beleértve, hogy idén nem is jövök dolgozni, de én megint a nyúl vagyok, aki nem mer.
Befejeztem.
Pénteken úgy megkönnyebültem, mikor ezt eldöntöttem, hogy énekeltem hazafelé a kocsiban.
Na, most majdnem mindent kiborítottam. Ami maradt, nem publikus és nem is fáj annyira.
Egész nap fájt a fejem.
Most megyek és egyedül, zavartalanul megnézem a Gray´s  Anatomyt dvd-n.
Jó éjt.




4 megjegyzés:

  1. Olyan édes vagy Judit!millio puszi neked

    VálaszTörlés
  2. Juditkám, köszi, puszillak én is

    VálaszTörlés
  3. Te vagy az elso blogolo, aki nem azon nyig, h mekkora nyug neki a gyerekevel lenni, hanem kikeri maganak, ha elkuldik pihenni, wow :)))
    Es neked nem egy van, esetleg ketto, hanem harom es ikrek, duplawow :)
    Sztem teljesen igazad van, le fognak szakadni nagyon hamar rolad, addig kell oket elvezni, amig hagyjak (az en 13 evesemnek faj talan ha puszit kerek tole, mintha a fogat huznak, pedig nem nyilvanosan puszizkodnek vele, meg asszem szeret is, csak megnott...)
    Gray's anatomy rulez

    VálaszTörlés
  4. Zsuzsiiii.....tennék ide szíveket, de nem tudok, annyira aranyos vagy, köszi! Na erre gondoltam, hogy majd 13 évesen kikérik maguknak, ha pusziszkodni akarok velük!!! :-) Szintén Gray´s imádó?

    VálaszTörlés