2013. január 30., szerda

A hétfö reggel...

....tipikusan káosszal kezdödik, kinéztem, szakad a hó, akkor kocsit pucolni, mielött elindulunk.
Beöltöztettem a lányokat, (öltözékünk momentán a következö darabokból áll:
-3 kistrikó
-3 póló
-3 bugyi
-3 harisnya
-3 nadrág
-3 sínadrág vagy overall (Elisa szerint "Überall" a neve :-)
-3 kardigán vagy meleg pulcsi
-3 kabát vagy overall, akkor kabát nem
-3 sapka
-3 sál
-6 db kesztyü
Közben megcsinálok 4 copfot, megmosok 3 arcot és megmosok 60 (!!!) fogacskát, megpisiltetek 3 kislányt, akik ide-oda futkosnak.
Na ez minden reggel így megy, de hétfön még rátettünk egy lapáttal, ugyanis beraktak a lányokat az autóba,  (elötte gyorsan leellenöriztük, megvan-e még a hóember a kertben, ezt mindennap 2szer meg kell tenni)  éééés...nem indult a kocsi. Akku lemerült, se kép, se hang, semmi.

Oké, életbe lép a B terv, anyuka gyerekeket kipakol, babakocsit elövesz, bárányszörrel megágyaz a babakocsiban,  gyerekeket bepakol, betakar (hova a jó életbe tettem az esövédöt a hármas babakocsiról???) gyorsan cipöt vált, mert nem sítúrára öltözködött, kézitáskából átpakol a hátizsákba és a szakadó hóban elindul a 66 kilót tolva a járdán, (gyerekek 18+14+14 kg + kocsi 20 kg) ami kb.50 cm szélességben le van pucolva, a babakocsi szélesége 108 cm, így a fagyott jéggöröngyökön teljes erejéböl tolja a kocsit.
Nem tudom, emlékeztek-e a Delta föcímére, ahol az eszkimóknak beöltözött pasik húzzák a szánt a hóviharban. Hát ezt képzeljétek el kb.
A távot 35 perc alatt teljesítettük, az ovi elött remegö inakkal álltam és vártam, hogy legyen eröm felmenni a 4 lépcsön.
Hazafelé már könnyen ment, vidáman lépkedtem a hóban, elvileg szeretem, csak aznap valahogy nem annyira. Késöbb vettem csak észre, hogy a bal elsö kereke a babakocsinak tök lapos volt, úgy toltam el az oviig.
Cipöpróba
Délutánra megjavult az autónk és mentem is értük, nagyon-nagyon megbecsülve azt a drága öreg jószágot, "aki" minden nap elfuvaroz minket az oviba.


2013. január 25., péntek

Még egy havas film...


Heti fotók

Látogatás Lalunál

Katica Lalu 

Kígyók

Nyuszik

Törpék

Hóangyalt csinálnak (szárazedzés)

Kifáradva

Èhesen

Ma nincs ovi

Elsö hóemberünk és a pózolók

Répaevök

Portré

Hógolyó

Elisa fent

Esti bolondozás

Hercegnö

Rebeka nálunk

Kisbevásárlás

Nagybevásárlás

...és egy közepes

2013. január 17., csütörtök

Ho-ho-hóóó!!!






















A lányok legnagyobb örömére VAN HÒ!!!!! Reggel rohannak az ablakhoz, hogy megvan-e még és boldogan hasalnak bele délután, ha megjövünk az oviból. Ma sajnos nem tudtunk szánkózni, mert túl magas volt a hó, de sokat futkároztunk, én a legtöbbet, mert három külömbözö pontján az udvarnak estek el és hívtak, nem tudtak felállni a magas hóban. Fél órás levegözés után izzadtam, mint a ló, a csizmám tele volt hóval és lihegtem is. Próbáltam összehozni a lányokna egy hóembert, de nem jött össze, a hó nem állt össze, meg inkább elrontották, mint segítettek. Ez az élmény még várat magára.Pedig alig szedtem össze 10 centi magas havat a talapzatnak, Isabella már rohant, hogy hozza a répát az orrának :-))) Nagyon lelkes volt.
Az utolsó kép ma este készült, annyia édesek voltak, puszilkodtak, meg összebújtak.

2013. január 12., szombat

Èves vizsgálat

Január 9.-én újra mennünk kellett a koraszülött kontrollra.
Már csak évenként egyszeri vizsgálat van, elég korán keltünk, 8.30-ra oda kellett érnünk. Idén kicsit szerencsétlenül szerveztem meg, biztos a karácsony, meg a munkahely váltás gondolata kötött le, nem gondoltam bele, mivel jár ez és elfelejtettem, mennyire el szoktunk fáradni, mire megvan minden.
A férjem és egy barátnöm jött velünk, Florian mamája.
Ök eleve késtek, söt arról nem volt szó, hogy a kicsit is hozza magával, így igazán sok hasznát nem vettük a segítségnek. Gyerekenként kell egy felnött, aki öltöztet, vetköztet, miközben és dumálok. Mert kérdeznek, megállás nélkül.
Elöször megmérték öket:
Elisa 103 cm és 18,5 kg
Marlene 100 cm és 14,8 kg
Isabella 99 cm és 14,5 kg.
Utána mi Marlenevel a professzornál voltunk (Sophie néni, mint mindig, imádom) amígy Harald a két másik lánnyal a pszichológusnál kezdett. Sajnos ez nem volt túl jól megszervezve így, pláne, hogy a férjem alig tud valamit a gyerekekröl, nem tudom, hogy válaszolta meg a kérdéseket. Ö azt állította jól ment, de mikor bementem a pszichológushoz, rögtön azzal nyitott, hogy ugye a férje nem túl gyakran van egyedül a gyerekekkel? (hehe)
Mindegy, végül mi kész voltunk, akkor marlene ment a férjemmel és én a másik kettövel a dokihoz. Mikor mi is végeztünk, átmentünk a pszichológiára, ahol Marlene vörös, kisírt szemmel várt, a nyakamba ugrott és el sem mozdult rólam, talán 4 feladatot volt hajlandó megoldani, a többire nem szólt semmit.
Nem tudom, milyen eredményünk lesz, majd postázzák. Végül is nekem mindegy, mit állapítanak meg, mert Marlene itthon folyamatosan dumál, táncol, énekel, a szókincse kimagasló, csak éppen idegenekkel nem áll szóba, söt ismerösökkel sem, akiket nem minden nap lát.
Mire végeztünk, Harald az idegösszeomlás szélén volt, nagyon elfáradtunk mind, csak ö még sokkal jobban.
A pszichológus tanácsa nekem, hagyjam, hogy más is legyen a gyerekekkel, ne csak én. Kurva jó, már bocsánat, de ki akar egyedül az én három rosszcsontomra vigyázni?????
SENKI!
Volt már, hogy elmentem egyszer vagy kétszer otthonról, a férjem duzzogott, a barátnöm meg azóta is azt emlegeti, hogy én nem tudok elszakadni a gyerekektöl. Mert biztosra akartam menni, hogy minden úgy zajlik, mint ahogy én szoktam csinálni (pl.fektetés, fürdés, hogy minél kisebb legyen a változás nekik), a lehtö legkésöbbi idöpontban indultam el.
Nekem az, hogy ez a három gyerekem van, akik a  lehetö legutolsó idöpontban jöttek, mikor még lehetett, a legnagyobb ajándék az életemben. Nem akarok semmit kihagyni velük kapcsolatban. Nem akarok síránkozni 10 év múlva, hogy nem volt annyi idöm foglalkozni a gyerekekkel, most meg már mekkorák.
Minden percet, akkor is ha halálosan fáradt vagyok, imádok velük. Akkor is, ha dacolnak ,visszadumálnak, nem fogadnak szót.
Minden reggel újult erövel ébredek, pedig elözö nap már akkor aludtam, mikor a párnán landolt a fejem.
Mert annyi eröt, boldogságot, igazi életet adnak nekem.
Ök a mindeneim és nem kérek bocsánatot semmilyen pszichológustól, mert velük töltöm a legtöbb idömet és nem tánccal, tornával, barátnökkel.
Na! Ez volt a kiakadás, most kiborítottam az egyharmadát a hétvégi feszültségnek.

Amúgy minden rendben a csajokkal, Elisát a koncentrálási képességéert, Isabellát a mozgásfejlödéséért, Marlenet pedig általában magáért dicsérték meg. (mikor ott voltam, lassan oldódott kicsit)
Orvosilag: Isabella kap új terápiát a szorulásra, amúgy mindenki szuper, egészségesek a kis 30 hétre született egy kiló alatti bébijeim. Jippijé!!!

A második harmad kiakadásom saját hibám, péntek éjfélig föztem, meg egész szombat délelött, egyedül+ a három gyerek körülöttem és a vendégek nem kértek ebédet, mikor tálaltam, ettek egy kis levest és hazamentek. Gudrunék is jöttek volna késöi ebédre, ök is lemondták.
Ùgyhogy rengeteg kaja maradt, én meg duzzogok.

Harmadik harmad:
 Már egy hete tanítom be a szupernövért, aki helyettem lesz a mh.-en és nagyon elegem van már. Már csak három napot kell dolgoznom jövö héten ,aztán 2,5 hét szabim van.
Azt hiszem, hirtelen megbetegszem hétföre. Már mindent elmondtam neki, mindent tud,  kerülgetjük egymást, egy nagy részét már átvette a munkámnak és nem bírom már a sok sajnálkozó arcot (betegek, kollégák, hozzátartozók, mind búcsúzkodnak)
Mint hallottam, már azt hitték mind, fönökmet is beleértve, hogy idén nem is jövök dolgozni, de én megint a nyúl vagyok, aki nem mer.
Befejeztem.
Pénteken úgy megkönnyebültem, mikor ezt eldöntöttem, hogy énekeltem hazafelé a kocsiban.
Na, most majdnem mindent kiborítottam. Ami maradt, nem publikus és nem is fáj annyira.
Egész nap fájt a fejem.
Most megyek és egyedül, zavartalanul megnézem a Gray´s  Anatomyt dvd-n.
Jó éjt.




2013. január 7., hétfő

2013

Betegséggel zártuk és kezdtük is az évet, de ennél súlyosabbak is megéltünk, rosszabb ne legyen. Ma mentek a lányok elöször oviba, nagyon nehezen keltek (mint én is), volt kiabálás, hiszti, sírás, nem akrok kakaót, nem akarok öltözködni, nem akarok menni, ráadásul mindent vinni akartakaz oviba, amit karácsonyra kaptak, mire mindhármat felöltöztettem, pulcsi, csizma, kabát, sapka, sál, marlene bejelentette, hogy kaki lesz, így levetköztettem és még 5 percig bebugyolálva vártuk, hogy legyen neki kaki, addigra mindenki leizzadt.
Az oviban meglepöen jókedvüek voltak már, mukk se volt, bementek szépen. Délután az óvónéni mondta, hogy skarlát van a csoportban, na szuper, remélem nem kapják meg.
Délután holtfáradtak voltak, már fél 7kor kezdtük az esti programot, vacsora, fürdés, kakaó, fogmosás, mese, aztán majdnem fél 10 volt, mire elaludtak.
Miért???
Nem értem, hiszen annyira elfáradtak, vagy pont ezért?
Ráadásul Isabellának kakinap volt, szorulásos, nagy szenvedés árán "hozza világra" a produktumot, elbújik a gyerekszobába és senki sem mehet be, míg nem végez.
Remélem idén ez is megoldódik, szeretném kivizsgáltatni, mi okozza.

Tavaly rengeteget fejlödtek a lányok, mozgás és értelmi szinten is, már nem babák, nagylányok, sokkal jobban beszélnek németül, magyar szókincsük hatalmas, sokkal jobban fejezik ki magukat, mint németül.
Isabella ma: mama, elfogyott a keksz, jaj, mit tegyünk? :-D Elisa: Mama ezt neked készítettem. Ez a választékosság meglepö, talán a sok mese miatt van, rengeteget olvasunk magyar mesekönyvekböl. A Boribon kezd lefutni, úgy érzem, már nagyok hozzá, Anna,Peti, Gergöt még mindig nagyon szeretik, Bogyót és babócát kívülröl fújják,  a Kisvakond, meg a magyar népmesék (Marlene szerint az magyar SZÈPmesék) és a Piroska, Hófehérke, Hamupipöke, Sicc, Süsü, meg az egyszerübb történetek kötik le öket. Max. 2 oldalas mese, föleg ha van benne gonosz, pl.boszorkány, sárkány, vagy farkas.
Bukfenceznek, egy lábon ugrálnak, táncolnak, forognak, egymást emelgetik, futkároznak sokat.
Játszani a legjobban szerepjátékokat szeretnek, pl. lejátsszák, hogy hogyan esett be a lepkekislány a patakba, ki kell menteni (Bogyó és Babóca történet), aztán közben bejön Sam, a tüzoltó és ö is segít kimenteni.
 Isabella imádja Sam-et, közölte, hogy ö tüzoltóautó lesz, ha nagy lesz, aztán kijavítottam, azóta  tüzoltó lesz.
Elisát imádom, ahogy minden Sam a tüzoltó rész elején megjegyzi: A Nojman mindig josszaságban töji a fejét.:-) (az a rosszfiú a Sam-ban)

Remélem szép évünk lesz, kevés betegséggel, nekem egy jó kis munkahellyel, boldog és kiegyensúlyozott lányokkal.
Már Isabella is elérte a 100 cm-t

Vicces lányok

Filmnézés kéz a kézben (Flo a 4.iker)

Kisvakondos könyvünk. Benne az igazság! (piros nyíl)


2013. január 1., kedd

Karácsony 2012

Az egész hét stresszes volt, de a csütörtök bolondokháza, reggel 8kor volt egy megbeszélés a mh-en, ahol általános az elégedetlenség, még nem írtam, (igaz sokat nem írtam mostanában), de jan.31.-el felmondtam, nem volt más választásom, azt akarják, hogy legyen egy fönövér, aki heti 40 órában, meg szombatonként is dolgozik. Eddig ketten csináltuk 20-20 órában egy másik csajjal. Ha megfeszítem magam, akkor is max.30 órát tudok elvinni, 3-kor mennem kell a lányokért az oviba.
Szombatok meg ki vannak zárva, nem megy, hova tegyem a gyerekeket?
Na ezzel indítok, csütörtökön a megbeszélésen 3 teljes munkaidös növér felmondott, kitört a káosz, krízismegbeszélés, stb., aztán vizit, hozzátartozók tömkelege, akik ajándékokat hozatk, beszélgetni akartak, a fönök lelépett már fél 10kor, a krízis miatt volt egy megbeszélése, egyedül maradtam, van egy betegünk, aki pszichésen nagyon labilis, öngyilkos akart elnni, szóval nagyon örültem, mire du.3kor (fél 12-ig dolgozom) leléphettem.
Péntekem már szabad volt, megjött anyukám, hogy felmentsen, amígy játszott a lányokkal, én az utolsó simításokat, vásárlásokat elintéztem.
Pénteken Marlene-nek nagyon piros volt a szeme, fáradt, gondoltam...
24.-én reggelre mindhárom babám piros, beragadt szemmel csodálta a karácsonyfát. (a fát a Jézuska 23.-án éjjel díszítette és csomagolt is éjjel 1-ig) Ùgy gondoltuk, így lehet a legjobban megoldani, hogy elözö éjjel díszítünk, ajándékozás meg 24.-én délután, tavaly is így ment és nagyon jól sikerült.
De kötöhártyagyulladás szenteste!!! Ezzel nem számoltam!
Pluszban a férjem megállapította, hogy a halászlé megbuggyant, nem érdemes átpasszírozni:-(
Ráadásul a hókocka olyan finom lett, hogy 24.-e reggelre elfogyott!!!!
Van még bejgli, meg püspökkenyér, meg más sütik, de a hókocka, az hókocka, jövöre dupla adagot kell sütni!
Napközben minden oké volt, ha attól eltekintünk, hogy egyfolytában szemeket kamilláztam, férjem levest fözött a halászlé helyett (sima csirkeleves lett, nagyon finom) és a kedves szomszédokkal bájologtunk, akik nem riadtak vissza attól, hogy fertözhetünk, ök csak benéztek. (szerencsére nem volt már hókocka, azt mindig sajnálom kínálni, annyirta szeretem)
A délutáni alvás után kicsit játszottunk és csengetett a Jézuska, volt nagyon öröm, mindenki megkapta a kívánt ajándékot, kivéve Marlene az èlö mosómedvét, helyette hatalmas plüsskutyát kapott (hiába, nem volt raktáron a Jézuskánál a mosómedve) Isabella pedig sértödötten közölte, ö nem kért babát, le is lökte a földre, de szerencsére Elisa örökbefogadta az övét is.
Amúgy nagyon tetszett nekik minden.
Estig játszottunk és néztük az Òz a nagy varázslót Judy Garlanddal, a film 1939böl való, nagyon jó,  a lányok imádják, föleg azt a részt, ahol a boszorkány szerepel. (szörnyü zöld feje van, fura, hogy a rajzfilmen a boszorkány nem ilyen félelmetes, Marlene még sem mer odanézni, filmen viszont imádja)
Kaptak a lányok konyhát (hangeffektekkel), társasjátékot, babát, konyharuhát, hatalmas plüsskutyát, edényeket, gyurmát, zongorát, ugató, villogó szemü  kiskutyát, szájharmonikát, mesekönyveket, (Bogyó és Babóca, Kisvakond és Boribon a sláger most) ,csatokat, ruhákat, nem tudom feltünt-e valakinek, hogy az eddig felsoroltak közül min. 4 ajándék hangokat ad ki!!! Szörnyü hangzavar van.

Már kicsit unatkoznak itthon, jövö héten lesz majd csak ovi, addig itthon. Nekem mennem kell holnap dolgozni, így anyukámmal és a férjemmel lesznek a héten itthon (csak délig, aztán jövök haza én is)
 Minden malörtöl eltekintve jól sikerült az ünnepünk, nyugodt, kedves karácsonyunk volt, sose legyen rosszabb!

Isabella+Dani, Elisa+Johnny, Marlene+Lili

Vonatozás

Karácsonyi vásár

Puncsozás - Marlene szerint KinderKuncs, nem Punsch

Repülöööök......

P