2012. február 7., kedd

Napsütés díj

NAPSÜTÉS DÍJ

Meglepödve láttam, hogy Svájcba szakadt barátnöm, Orsi blogján, http://svajcikalandjaink.blogspot.com/ díjat kaptam.
Nagyon örülök neki!
Köszönöm szépen Orsikám

Vannak szabályok is, mint olvastam.
Àt kell venni a díjat, ezt most itt megteszem.

Meg kell köszönni annak, akitöl kaptam
Orsi  köszönöm szépen!  

Kitenni a díjat a blogomra, tud valaki oroszul? Èn el tudom olvasni, de nem értem, az elsö szó blog, az biztos,


Tovább adom 4 másik blognak...ez nehéz lesz, mert nem sokat blogolok, még kevesebbet olvasok sajnos, idöhiány miatt, blogok, amiket olvasok és nagyon szeretek, azok kint vannak a kedvenceim között, ebböl ketten már díjazottak, Szitya és Orsi, szóval még nem tudom megadni, kinek megy a 4 díj.

... ha ez is ez meglesz, írnom kell magamról 3 dolgot, valami olyat gondoltam, ami még itt nincs megírva, de olyan nagyon kevés van.:-)
Talán a lányok születése elötti idöböl. Most jöttem rá, hogy milyen kevés idöm van visszagondolni az AZELÖTTI (szülés elötti  dolgokra)
Oke, akkor 
1. Visegrád
A gyerekkorom egyik fontos színhelye, nagymamám lakott ott és imádom felidézni az ott töltött idöt, nyaralást, amikor nagyon, nagyon meleg nyár van, csak egy kis póló és sort és szandál, az abszolúte szabadság, (vacsorára itthon legyetek) a tesómmal  biztonságban kószáltunk az ásatások, kompkikötö,  Salamon torony(mindig ingyen bemehettünk, mert ismertek bennünket) és fagyisbódé körül, imádtam ott lenni. A strand és a szomszéd fatelepen, ahol a papám dolgozott a frissen vágott fa illata.....hmmmm

2.Elvis, Marilyn, Hungária
Bevallom, hogy nagy rajongó vagyok, mindent imádok,ami 50-es 60-as évek-beli, petticoatts, rózsaszín Cadillac, cicás napszemüveg, és a többi, nagy álmom, hogy egyszer eljussak Graceland-be, Elvis múzeumába, hehe, majd ha nyugdíjas leszek.
Szeretek Elvist hallgatni és kívülröl tudom az összes Hungária slágert, vokált is. A Csókkirályt már a lányok is tudják:-)

3.Hogy tanultam meg korcsolyázni
A nagymamám révén családunk barátságban volt egy osztrák családdal, akik rendszeresen meglátogattak bennünket Bécsböl, három gyerekük volt, Kurt, Doris és Jenny, én a lányaik sok-sok ruháját megörököltem, ami a szüleimnek anyagilag hatalmas segítség volt, mi is hárman voltunk, így nekem nem nagyon kellett ruhát venniük (soká úgy hittem, a ruhát mindenkinek a "bécsiek" hozzák, nem a boltban vesszük, hatalmas zsákokat hoztak és én turkálhattam és próbálgathattam a ruhákat) másrészt rengeteget szekáltak az iskolában és sok rossz dumát kellett meghallgatnom, hogy felvágok a "másmilyen" ruháimmal. (70-es 80-as évek, Magyarország)
De nem erröl akartam, hanem hogy egyszer csak hozták azt a korcsolyát.

Fehér cipö, egybeépítve a korcsolyával, bár kissé megviselt, gyönyörü volt, a cipö nyelve belül narancssárga szivaccsal volt kidolgozva, nekem álominak tünt. Füzös a közepéig, aztán olyan kis akasztók voltak rajta, mint a túrabakancsokon,(meg a korcsolyákon, na:-))tudjátok)

A házunk elött kicsi koromban télen rengeteg talajvíz jött fel, ahol laktunk, nem volt az utcában szembeni házsor, hanem egy nagy zölt terület, játszótérrel. Itt állt a víz, még a játszótér is gyakran víz alatt volt.
Ez a rengeteg víz tavasszal egész éjjeli kutykuruttyot, békazenét hozott magával télre pedig be szokott fagyni, álomi jégpálya volt, hatalmas, biztos volt 10x15méter, vagy még több is. Mélysége talán max.10-15 centi, volt ahol csak pár centi, itt-ott kilógtak gyökerek belöle, vagy valami ág, de nekünk eszményi volt  csúszkálni.
Az egész pár méterrel a házunk elött kezdödött. Ide vitt ki ölben apukám, mert a korcsolya már a lábamon volt,  besétált velem a jég közepére, letett és szépen bement a házba.

Èn meg megszédülve a lehetöségtöl, szép cipötöl, felálltam és fél órás bukdácsolás után egyszerüen tudtam korcsolyázni. A legfurább, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy én nem tudok, vagy nem sikerül, biztos voltam benne, hogy menni fog. Azóta sem nagyon éreztem ilyet, bár nagyjából tisztában vagyok a korlátaimmal, de gyakori, hogy valamiröl azt gondolom, nem fog menni, aztán simán megcsinálom. 
A korcsolyázást egyszerüen tudtam.

8 megjegyzés:

  1. Orosz: blog, amely mosolyra fakaszt :)

    VálaszTörlés
  2. Juditkám, olyan jóóó dolgokat írtál, azért akármennyire anyák vagyunk és akármennyire nincs fontosabb dolog most már a gyerekeinknél, néha tényleg jó egy kicsit visszaemlékezni, idöben egy kicsit visszamenni és felidézni, hogy jéééé, volt életünk a gyerekek elött is és mennyi jó, vicces, szép dolog történt velünk akkor is!!!!
    Köszönöm, hogy leírtad ezeket a kis történeteket!!!!!! remélem, jól vagytok, a héten megpróbállak megcsörgetni!!!!!
    Millió puszi Nektek!!!! Orsi
    ps. Marcel azóta is emlegeti, milyen jó volt, mikor öten voltak egy ágyban a lányokkal Nálatok :))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is ahogy visszaolvastam, mosolyogtam, hogy miket lehet megtudni az emberröl, ha kicsit kikapcsolja a most és itt-et, jönnek a régi emlékek.
      Marcelt a lányok is emlegetik, (betette a gyurmát a mikróba, haha!) meg téged is, Orsi hozta a gyurmát:-)Nagyon hiányoztok a bécsi életböl!Puszi

      Törlés
  3. Jumpl, ez nagyon kedves kis bejegyzés volt, pedig nem is a lányokról szólt! Minden nap izgatottan nézem, hogy volt-e időd írni:) Szeretem olvasni a mindennapjaitokat, és nézni, ahogy nőnek és szépülnek a lánykáid!

    Egy régi nlc-s fórumtársad: jutkaditka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szijjjaaaa!!!!De jó, hogy még vagy és olvasol bennünket! Ti még együtt vagytok a fórumon? Már nem merek benézni, olyan régen voltam, meg az nlc nagyon lassan tölt fel nálam. Remélem jól vagy, örülök, hogy írtál!Puszillak

      Törlés
  4. Ezen a korcsolyáson jót nevettem. Bár nekem is menne

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig könnyü ám! Csak kövesd a módszerem:-)))
      (én síelni szeretnék tudni, de megtanulni nem fogok már)

      Törlés