2012. január 18., szerda

Novemberi történések

Mi minden volt novemberben......még itt tartok és szeretném kirakni, ha már megírtam, meg fontos is van benne, szóval kirakom, de ez tavalyi még...
Elöször is otthon voltunk a barátainknál, egy rövid hétvégét, túl rövidet....de eljutottunk a temetöbe, a lányok még sosem voltak a nagypapájuk sírjánál, megmutattam öket apának, aki tuti, hogy nagyon büszke rájuk. Bárcsak láthatta volna még a lányokat. Ha rájuk nézek, mindig eszembe jut, hogy örülne a három kis boszinak.

8.-án volt a koraszülött kontroll, anyával és Anitával mentem, meg a három csajszival, idöpontra mentünk, úgyhogy alig levetköztünk és csúsztak egyet a csúszdán, már be is kellett menni. Reklamáltak is rendesen.
Elöször testileg vizsgálták öket és büszkén mondhatom, minden a legnagyobb rendben, ezentúl "rendes" gyerekeknek számítanak, mert mindenben utolérték a velük egykorú, rendes súllyal és idöben született gyerekeket. Söt.
Ügyességben, mozgásban, finommotorikus képességekben le is köröznek sokat. Föleg pedig beszédben. Mindhárman folyékonyan beszélnek magyarul-németül és azt is tudják, kivel milyen nyelven kell. Nekem soha nem mondanak egy szót sem németül:-)
Vége a Beba tápszeres korszaknak, juhéjj!!!! Innen kezdve rendes tejet isznak, az átállás semmi gondot nem okozott, reggel-este isszák a tejcijüket, egyenlöre még üvegböl.
A professzor nagyon megdicsérte öket, meg engem is, hogy ilyen jól fejlödnek, pedig hát én aztán nem sokat tudok tenni, maguktól ilyen szuperek a lányok.
Isabella lázgörcsére figyelni kell továbbra is, sajnos volt azóta még egyszer, erröl késöbb. Elöfordul, hogy lábujjhegyen jár még, erre is figyelni kell, de nem aggasztó.
Marlene X lábú,mert lúdtalpas, ortopédushoz csakegy év múlva javasolják, még várjunk, azt mondták.
Elisa mint mindig, nem okoz semmi aggodalmat, leszámítva a hatalmas sértödékenységét, makacsságát, de hát a dackorszakra nincs orvosság.( tiszta anyja, mint ahogy megjegyezte valaki a családból):-P
Elisa 14,4 kg, Marlene 12, 8kg és Isabella 11,4 kg. Magasságuk majdnem egyforma, Elisa 1 cm-rel nagyobb, mint a többiek. 92 cm, M. meg I. 91 és 90 cm-re nöttek.

Ezután átmentünk a pszichológushoz, ahol különféle feladatokat kellett megoldaniuk, pl. tedd a nyuszit a ház MÖGÈ, melyik rajzon van a nagy fa, a kicsi fa, kis gyöngyöket egy lukba beledugni, rakd a kockákat egymás után hosszú sorba, képeket mutattak, mi ez, (fa, repülö, ház, cipö) mondták is a lányok németül, mi micsoda, egyre bonyolulutabb és nehezebb feladatok jöttek, kb. 3/4 óra volt per gyerek.
Nagyon jól "vizsgáztak", pláne Marlene nagyon jól zárt, 86-126 pontot lehetett elérni, ö 120 ponttal zárt, Elisa 102 körül, Isabella is 100 körül. Nem tudom pontosan, nem emlékszem, majd küldik írásban a vizsgálat eredményét.
Lépcsöre kellett felmászni, leugrani, páros lábbal ugrálni, egy földre fektetett kötélen végigmenni, azt átugrani, stb.
Nagyon elfáradtunk mindannyian, én mindhárom gyerekkel végigcsináltam a vizsgálatot, anya és Anita pedig a másik kettöt szórakoztatta kint a váróban.
Ezentúl csak évente kell mennünk és mindhárom kis koraszülöttem egészséges, okos, ügyes, nem hiába imádkoztunk, izgultunk a kis egy kilós testük felett az inkubátorban. Megint megköszönöm a "fentieknek" is, hogy így vigyáztak ránk.

Az oviba egyre szívesebben mennek, föleg E. és I., M. még sír reggelente, amíg lát, aztán megy és játszik a többiekkel, énekel, táncol, gyurmáz. Együtt és más gyerekekkel is játszanak, nagyon szeretik az óvó néniket, Gesát, Nikit és Angelát, a dadust Anneliesét is.
Esznek is ügyesen, legalább is ahogy hallom.
Rengeteget beszélnek, itt-ott már lehet sztorizni róla, miket mondanak.
Pl. nagy vicc még ma is, hogy mivel a kutyának bozontos farka van, így minden ami szörös, bozontos, az farka.
A papa szakállára is rámutatnak, farka. Ez sokat bosszantotta Haraldot, mindig kijavította öket, nem farka, szakálla, mi meg nevettünk, így soká azért is farkát mondtak, mert az vicces, mindenki nevet.
Míg Elisa jól beütötte az arcát egyik nap, jött sírva, mama megütöttem szakállamat.:-)))

Èn elkezdtem dolgozni, a november gyorsan eltelt, sok munka volt, délután meg még több itthon.
Lalu meglátogatott bennünket

Lotti sétál a csajokkal

Lotti bébiszittel

Ìgy aludtak a vendégségben

Avarban fetrengés

Elisa bebújt az avarba

Ahogy Marlene mondja "szeretik mást"

Morti kutyánk kistesóit dögönxyözik

Fehér és barna shih tzu

Marlene Zsókával

Elisa Àdámmal

Olyan édesek

Volt laternenfest

Az oviban felvonultunk, énekeltünk, puncsoztunk a kertben

Mindenkinek volt saját lámpása, imádták, még most is megvan, mennek vele körbekörbe a nappaliban:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése