2012. január 28., szombat

Tegnap

Marlene vigyorog

...most komoly

Isabella-nagyon huncut

Elisa - ez az egyeteln fotó készült, aztán már tépte is le a fejéröl a parókát

Kivételesen szent a béke-ez elözö este készült

Starbucks girls

Shih-tzu kölkök, Morti kutyánk kistestvérei, Jimmy és Luci

A parókát farsangra vettem, gondoltam, mekkora buli lesz az én állandóan öltözködö lányaimnak, ha felvehetik. Nagyot tévedtem, persze elkövettem a hibát, hogy felvettem és úgy mentem be vele a szobába, a lányok meglepödtek, majdnem megijedetek, mi lett velem. Senki sem akarta felpróbálni a hajat, pedig amúgy még a karácsonyi maradék lamettát is a fejükre tették.
Ezek után (mivel mindenképp le akartam fotózni öket kék hajjal, (gyengébb idegzetüek és okos anyák ezt most ne olvassák el) megvesztegettem öket egy gumicukorral, így már felvették.
A többi kép Zsókáéknál készült, Ádám a Starbucksban dolgozik és a csajok felöltöztek a kötényeibe. A kutyuskákat jól megdögönylöztük, nagyon édesek, pláne a barátom Luci, imádom, olyan kis aranyos, nagyon hazahoztam volna, mert eladóak, de van itt így is elég káosz.

Négyesikrek

video

Egy szombati nap kipróbáltam milyen, ha négyesikreim vannak.
Florian 2 héttel a lányok után született és a mamájával együtt feküdtünk a kórházban, azóta is gyakran találkozunk és a gyerekek nagyon szeretik egymást. Ezen a szombaton mi vigyáztunk rá egész délután.
Az az igazság, hogy három után négy gyerek igazán semmi többlet gondot nem okozott, söt, mivel így párosan voltak és egykorúak,  sokkal jobban eljátszottak.
Az asztalnak is négy oldala van, elfértek, együtt ettek, ittak, a közös nyelv is megvolt, Florian csak németül beszé,l, de a lányok az ovinak hála már mindkét nyelven kommunikálnak. Persze a más gyereke miatt valahogy jobban aggódtam, pláne hogy az elsö fél órában fejest ugortt a heveröröl a padlóra, jól beverte a fejét (még ügyetlenebb, mint Marlene, pedig ö aztán mindenben képes elesni és mindenhonnan szerencsétlenül leesni) de aztán több baleset nem lett, meg tudtam vigasztalni és kétszer is mamának szólított.:-)
Este jöttek Floriánért, de csak hatalmas sírás közepette sikerült hazavinni.
Itt akart aludni:-)
Négyesben

Àgyat is választott magának

Vacsora

Pihenö

Mesenézés

Papa olvas

Vonatoznak

Kicsi a rakás



2012. január 18., szerda

Decemberben....

...voltunk Mikulásnál, majd rakok róla képet, Isabella nagyon várta, aztán sírt kicsit, mert megijedt, de mondta is, sírtam, aztán adott csomagot mégis:-)
December a karácsonyi bulik hónapja volt, volt az oviban, a munkában a betegeknek és nekem a munkatársakkal is egy. Lett volna még csak a mi házunknak egy, a kollégákkal, de annyira szar volt a hangulat, hogy senki nem akart bulizni.
A bulikat megelözö kedden volt egy osztályértekezlet, ahol a fönövérünk rengeteg kritikát kapott, minden miatt, nagyon kiakadt, aztán mivel megvolt az alaphangulat (elégedetlenség az osztályon plusz sárdobálás) ebben az értelemben folytaódott tovább, mindenki mindenkivel veszekedett, ordibált, sírt, kirohant, cirkuszolt, du.3ra mindenki k.o volt érzelmileg.
Másnap délölött megbeszéltük még a munkában az elözö napi történéseket Elisabeth-tel, (fönövér) és este volt a céges buli, ahová ö már nem jött el, felhívott, hogy nagyon ki van akadva, nem bír jönni, holnaptól betegszabira megy.
Ma január 18.-án még mindig nincs, ott hagyott engem minden munkával, mint eb a sza(ha)rát, karácsony elött, ehhez jött még, hogy 3 ápolónö beteg volt, a maradékböl pedig kettö a keddi történések miatt szintén beteget jelentett. Pénteken álldogálltam az irodában és SENKI sem jött dolgozni.
Két heimhilfe, amolyan segédnövér féle jött aztán 8ra, akikkel valahogy megoldottuk a dolgokat. Normális esetben fél 1kor végzek, aznap 3 elött 10 perccel rakétastarttal indítottam at oviba.

Hétfötöl aztán válságstáb volt, minden extra dolgot töröltünk, minden vizsgálati idöpontot, amit lehetett eltoltunk, minimális vizitet csináltunk, behívtunk mindenkit, akit lehetett, hihetetlen, mik voltak, a pszichológusunk, aki növér végzettséggel is rendelkezik, bejött egy nap az ápolásban segíteni, jöttek a 3.kerületböl növérek, jött az Alzheimer napközi vezetöje (ötvenes jó fej svájci pasi) Max, megfözni az ebédet, a volt 23. kerületi vezetö, Christian, aki most teljesen más munkát végez, egy hétig ott hagyta az íróasztalát és nálunk segített, a szomszéd katonai kórház gyakorlatvezetöje (szintén képzett ápoló) Oliver, reggel 5kor bejött és kiosztotta nekem a gyógyszereket a köv. 2 hétre, meg öszeírta, mit rendeljek a gyógyszertárból. Minden nap rugalmasság és kreativitás volt a fö téma, hogy tudnánk megoldani a mai napot. Nagyon elfáradtam, még 24.én, szenteste délelöttjén is bent voltam, de hál Isten minden rendben ment.
Még a betegek és hozzátartozók karácsonyi ünnepségét is levezényeltem, otthon is találtam önkéntest, a férjemet, akit becibáltam puncsot melegíteni, sütit felvágni a munkahelyre.
Ráadásul egy héttel karácsony elött eltörtem két lábujjamat, de nem tudtam elmenni dokihoz, mert annyi dolgom volt, aztán meg féltem, mi lesz ha operálni akarnának, mert nem csak sima törés lehetett, láttam én a szakszememmel. Kórházban fekvésre karácsony elött nem is mertem gondolni.
Jó sok fájdalomcsillapítóval meg egy egy számmal nagyobb cipövel, jó sok ragtapasszal a lábamon kibírtam. (meg is lett az eredménye, hogy nem mentem dokihoz, még mindig fáj és nagyon csúnyán meg van dagadva)
Veztönk azóta sincs, de már keresik az utódját és hamarosan rendezödik a helyzetünk.

Az ovis buli nagyon aranyos volt, 5kor kezdödött, a gyerekek délelött vaníliás kiflit és almás rétest sütöttek nekünk, volt puncs és az óvó nénik mind ott voltak, pedig reggel, mikor mentem, már ketten ott voltak közülük, úgyhogy egy jó 12 órás müszakjuk nekik is megvolt.
A földre raktak párnákat, középen egy adventi koszorú gyertyái világitottak, 2 óvó néni gitározott és énekeltek, Elisa mindent énekelt velük, Isabella elment tornázni a matracra, nem kötötte le a dolog, Marlene pedig el volt foglalva a kezem szorongatásával, mert ugye, ha ovi, akkor én otthagyom, tutira akart menni, hogy nehogy elmenjek, fogta a kezem végig.
Nagyon bensöséges és vidám volt az ünnepség.

A lányok azon a héten fotókat is kaptak, kirakták a falra, Isabella és Elisa felöltöztek Mikulásnak, nagyon édesek, majd megpróbálom beszkennelni.
A céges buli nagyszabású volt, volt minden, büfé, zene, diszkó, köszöntök, beszédek, a Prater galériában volt,  hatalmas hely, de a legjobb volt, hogy ott volt majdnem az egész régi munkatársi bandám és mind a  nyakamba ugrottak, annyira jó volt látni öket, a mostani helyemröl csak két kolléga volt, akik a vacsora után gyorsan elhúztak és meg átültem a régijeimhez és jót dumáltunk, röhögtünk.
Valamikor 11 felé keveredtem haza. (na mit szóltok? Èn kimenön!!!, ja és mindenki aludt mire hazaértem és nélkülem is nagyon jól elaludtak!)

Voltunk Zsókánal is látogatóba, kiskutyanézöbe, többször is, nagyon tetszett a lányoknak a sok kis szörpamacs. Zsóka fözött nekik, imádnak náluk lenni.
Isabella nézegetett Zsóka konyhájában, nyitogatja a szekrényeket, kérdezem, Isabella keresel valamit? Mire ö: Igen, a karácsonyt...majd gondolkodva...nincs karácsony a szekrényben.

Ùjabban félnek mindenfélétöl, pl.Isabella a denevértöl (Anna Peti mesekönyvben volt), a tüzijátéktól,  Elisa a rókától és boszorkánytól, ezek is mesekönyvben voltak (kisvakondban a róka meg akarta enni a verebet) Marlene nem jellemzö, hogy félne.
Ö nagyon bújós lett és cumis,mióta az óvoda van, cumizik, beül az ölembe, megfogja a kezemet, de nem csak úgy, hanem kinyújtja a kezét és át kell kulcsolni, ha nem jó, megigazítja.
Fura, de Isabella mindig tapsol, mielött elalszik, két háromszor összeüti a tenyerét, mikor már félig le van hunyva a szeme, mindig arra gondolok, mintha lenne egy olyan szerkezete belül, mint a tapssal leoltható villanynak az amerikai filmekben, ö is lekapcsolja magát éjszakára.
Elisa az elsö két évben nem volt nagyon ragaszkodó, ha ölbe vettem, oké, de magától nem jött, most ö is váltott, nagyon ragaszkodó lett, nagyon szeret ölelkezni, összebújni, szereti, ha simogatják. Nagyon sértödös, ha rászólok, már könnyes is a szeme, "mama és ügyes vagyok", mondja és hatalmas krokodilkönnyeket sír.
Ha csúnyán ránézek, toppant, menj innen, csúnya vagy, mondja, de már bújik is hozzám. Az ovi meghozta az agressziót is, löködik egymást, egymás fejét ütik játékkal, vagy a hajukat húzzák, kiabálnak.

Az éjszakáinkra nem vagyok büszke, még mindig nem alusszák át, Elisa kel elsönek, kb. fél1-1 felé, átjön hozzám és el is alszik, ha visszateszem az ágyba, alszik kicsit, aztán megint jön. A harmadik-negyedik próbálkozás után feladom és együtt alszunk a nappaliban. Valamikor 3 felé Isabella is csatlakozik, kirohan a nappaliba és hív, mondom, itt vagyok, jön hozzám ésreggelig egyfolytában mozog, rugdal, forgolódik,  így alszunk reggelig. Marlenen általában egyszer kel, pl. tegnap éjjel sírt, hivott, mama segíts, töröld meg a szememet (ezt mindig mondja), majd cumit kért és azt mondta, kérem szépen a tejcimet (majd elolvadtam) beraktam a cumiját, erre ö: köszönöm, elég volt és aludt tovább.   :-)
De ez egy szerencsésebb éjjelen volt.

Múltkor annyira ideges voltam már, azt mondtam Isabellának, ha nem hagyod abba, felrobbanok, mindjárt kijön a göz a fülemböl.
Na innen kezdve állandóan szaladt megnézni a fülemet, jön-e már a göz, mikor látta, hogy mérges vagyok, kiabált, jaj mama, jön a göz!!!!!!!
Èn nem tudom, mitöl lettek ilyen félösek, egymást is ijeszetgetik , aztán hajszolják egymást a pánikba, meneküljünk, jön a róka, a barlangi pók, a krokodil, nem is láttak még krokodilt élöben, se rókát, de annyira félnek töle. Ez normális?

A karácsonyunk nagyon szép volt, bár stresszes kicsit, de délutánra minden elsimult, finom vacsora volt, a karácsonyfa nagy siker, a játékok, ajándékok meg pláne. A babakocsiknak nagyon örültek, de minden másnak is, kis zongora, mesekönyvek, ruhák, autó, babák, plüssállatkák, stb.
A szaloncukor is nagy meglepi volt, itt nincs, otthon vettünk, az öcsém annak idején szalonnAcukornak hívta, azóta is emlegetjük, Isabella szalonkának :-) nevezi.
 Kis baleset is volt, amikor elkeztük kipakolni az ajándekokat a nagy hévben valaki lelökte a fényképezögépet az asztalról, így nem készült egyetlen kép sem, vagyis pár a telefonommal.
 Sajnos az idén nagyon rövid volt az ünnep.
Kedden már mentem dolgozni, a lányok anyukámmal és a papával voltak itthon.
Egészségileg nem akarom elkiabálni, de mintah kicsit jobban lennének, most "csak" köhögnek és az orruk folyik.
Augusztus óta mindhárom kislányom 3 cm-t nött.
Azt mondják,ha nönek akkor is gyakran betegek. De hát ök mindig nönek.
Itt van pár fotó, mindeböl szemezgettem kicsit
Angyalkáim

A Mikulásnál-Nézzétek Isabella hogy sír:-)

Csomagot kaptak

Otthoni csomagfosztogatás

Marlene bevásárolt

Karácsonyi sütisütés

Az eredmény esztétikaliag hagy kívánnivalót maga után, de finom volt és elfogyott

Ovis karácsonyi buli

Ìgy énekeltünk

Céges buli

Volt kollégák (ich sende Euch die Bilder)

Büférészlet (volt koktél és desszertbüfé is, sajnos elfogyott, mire odaértünk)

Munkahelyen, betegeim karácsonyi bulija

Mind önkéntes segítök a háttérben

A 84 éves örök gyerek:-)

itt még jó volt a gépünk

jaj de szép a karácsonyfa!

Ajándékbontás
Ez volt az utolsó kép, amit a 6 hónaps fényképezögépünk készített. Azóta javítás alatt van, remélem visszakapjuk, még garanciás.

Novemberi történések

Mi minden volt novemberben......még itt tartok és szeretném kirakni, ha már megírtam, meg fontos is van benne, szóval kirakom, de ez tavalyi még...
Elöször is otthon voltunk a barátainknál, egy rövid hétvégét, túl rövidet....de eljutottunk a temetöbe, a lányok még sosem voltak a nagypapájuk sírjánál, megmutattam öket apának, aki tuti, hogy nagyon büszke rájuk. Bárcsak láthatta volna még a lányokat. Ha rájuk nézek, mindig eszembe jut, hogy örülne a három kis boszinak.

8.-án volt a koraszülött kontroll, anyával és Anitával mentem, meg a három csajszival, idöpontra mentünk, úgyhogy alig levetköztünk és csúsztak egyet a csúszdán, már be is kellett menni. Reklamáltak is rendesen.
Elöször testileg vizsgálták öket és büszkén mondhatom, minden a legnagyobb rendben, ezentúl "rendes" gyerekeknek számítanak, mert mindenben utolérték a velük egykorú, rendes súllyal és idöben született gyerekeket. Söt.
Ügyességben, mozgásban, finommotorikus képességekben le is köröznek sokat. Föleg pedig beszédben. Mindhárman folyékonyan beszélnek magyarul-németül és azt is tudják, kivel milyen nyelven kell. Nekem soha nem mondanak egy szót sem németül:-)
Vége a Beba tápszeres korszaknak, juhéjj!!!! Innen kezdve rendes tejet isznak, az átállás semmi gondot nem okozott, reggel-este isszák a tejcijüket, egyenlöre még üvegböl.
A professzor nagyon megdicsérte öket, meg engem is, hogy ilyen jól fejlödnek, pedig hát én aztán nem sokat tudok tenni, maguktól ilyen szuperek a lányok.
Isabella lázgörcsére figyelni kell továbbra is, sajnos volt azóta még egyszer, erröl késöbb. Elöfordul, hogy lábujjhegyen jár még, erre is figyelni kell, de nem aggasztó.
Marlene X lábú,mert lúdtalpas, ortopédushoz csakegy év múlva javasolják, még várjunk, azt mondták.
Elisa mint mindig, nem okoz semmi aggodalmat, leszámítva a hatalmas sértödékenységét, makacsságát, de hát a dackorszakra nincs orvosság.( tiszta anyja, mint ahogy megjegyezte valaki a családból):-P
Elisa 14,4 kg, Marlene 12, 8kg és Isabella 11,4 kg. Magasságuk majdnem egyforma, Elisa 1 cm-rel nagyobb, mint a többiek. 92 cm, M. meg I. 91 és 90 cm-re nöttek.

Ezután átmentünk a pszichológushoz, ahol különféle feladatokat kellett megoldaniuk, pl. tedd a nyuszit a ház MÖGÈ, melyik rajzon van a nagy fa, a kicsi fa, kis gyöngyöket egy lukba beledugni, rakd a kockákat egymás után hosszú sorba, képeket mutattak, mi ez, (fa, repülö, ház, cipö) mondták is a lányok németül, mi micsoda, egyre bonyolulutabb és nehezebb feladatok jöttek, kb. 3/4 óra volt per gyerek.
Nagyon jól "vizsgáztak", pláne Marlene nagyon jól zárt, 86-126 pontot lehetett elérni, ö 120 ponttal zárt, Elisa 102 körül, Isabella is 100 körül. Nem tudom pontosan, nem emlékszem, majd küldik írásban a vizsgálat eredményét.
Lépcsöre kellett felmászni, leugrani, páros lábbal ugrálni, egy földre fektetett kötélen végigmenni, azt átugrani, stb.
Nagyon elfáradtunk mindannyian, én mindhárom gyerekkel végigcsináltam a vizsgálatot, anya és Anita pedig a másik kettöt szórakoztatta kint a váróban.
Ezentúl csak évente kell mennünk és mindhárom kis koraszülöttem egészséges, okos, ügyes, nem hiába imádkoztunk, izgultunk a kis egy kilós testük felett az inkubátorban. Megint megköszönöm a "fentieknek" is, hogy így vigyáztak ránk.

Az oviba egyre szívesebben mennek, föleg E. és I., M. még sír reggelente, amíg lát, aztán megy és játszik a többiekkel, énekel, táncol, gyurmáz. Együtt és más gyerekekkel is játszanak, nagyon szeretik az óvó néniket, Gesát, Nikit és Angelát, a dadust Anneliesét is.
Esznek is ügyesen, legalább is ahogy hallom.
Rengeteget beszélnek, itt-ott már lehet sztorizni róla, miket mondanak.
Pl. nagy vicc még ma is, hogy mivel a kutyának bozontos farka van, így minden ami szörös, bozontos, az farka.
A papa szakállára is rámutatnak, farka. Ez sokat bosszantotta Haraldot, mindig kijavította öket, nem farka, szakálla, mi meg nevettünk, így soká azért is farkát mondtak, mert az vicces, mindenki nevet.
Míg Elisa jól beütötte az arcát egyik nap, jött sírva, mama megütöttem szakállamat.:-)))

Èn elkezdtem dolgozni, a november gyorsan eltelt, sok munka volt, délután meg még több itthon.
Lalu meglátogatott bennünket

Lotti sétál a csajokkal

Lotti bébiszittel

Ìgy aludtak a vendégségben

Avarban fetrengés

Elisa bebújt az avarba

Ahogy Marlene mondja "szeretik mást"

Morti kutyánk kistesóit dögönxyözik

Fehér és barna shih tzu

Marlene Zsókával

Elisa Àdámmal

Olyan édesek

Volt laternenfest

Az oviban felvonultunk, énekeltünk, puncsoztunk a kertben

Mindenkinek volt saját lámpása, imádták, még most is megvan, mennek vele körbekörbe a nappaliban:-)