2011. október 14., péntek

Munkában

Ezt még a kórház elött akartam megírni, de nem így sikerült.
Annyira durva, nem is én lennék, ha nem történt volna ez is meg pont velem.

Október 3.án megjelentem majd 3 év kihagyás után a munkahelyemen, amiröl írtam korábban, (cégen belül áthelyzetettem magam, hogy közelebb legyek a lakóhelyünkhöz, egy fönövér helyettesi állásra jelentkeztem, korábban növérként dolgoztam ugyanennél a cégnél.
Az új kollégáknak bemutatkoztam, akik nagyon kedvesen fogadtak és elöadták, hogy a fönövér múlt héten balesetet szenvedett és itt az osztály, átvehetem
Àáááááááá´...............................!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Amikor nem tudod,
hogy zajlik a nap,
hogy mikor van vizit,
ki a doki,
 kik a kollégák,
 kik a betegek, (mindenki civilben van, nincs fehér köpeny)
elfogyott valamelyik gyógyszer,
rendeljél pelenkát,
vásárolni kell, adjál pénzt a kasszából (hol a kassza?),
jön két civil szolgálatos katona, hogy ök mától ide vannak rendelve szolgálatra,
felhív az egyik beteg lánya, hogy szerintem elaltattassa-e a macskát az állatorvossal (ez volt egyébként a nap egyik legnagyobb rejtélye,hogy hol van itt macska, és miért én döntsem el, hogy el kell -e altatni)
és, és és rengeteg kérdés, semmi válasz és senki, de senki nem tud segíteni, azt hittem megörülök.
Kb.2 órás idegtépö keresgéléssel és kérdezösködéssel teli küszködés után kiderítettem, kivel lehet konzultálni a legföbb kérdésekben, mit hol találok és mi van azzal a macskával?????
(egyik betegünké a 18 éves cica, felírtak neki szemcseppet, meg gyógyszereket, amit nekünk kéne beadni, de a cica küzd ez ellen és a betegünk lánya elaltattatja az állatorvossal, ha túl sok gondot okozna) Az állatvédök mielött felhördülnének, beadtuk neki a szemcseppet és NEM lesz elaltatva!
Azóta belelendültem a munkába, egyre jobb vagyok, bár még mindig nincs meg minden, amit keresek, de lgetöbbször megtalálom, ha nem keresem, csak hagyom, hogy felbukkanjon.
Vezettem már osztályértekezletet, 6 órán keresztül szóval tartottam 11 embert, ami szerintem nem semmi.
A betegek nem szenvednek hiányt, a többi meg majd alakul.Egy nagyon kínos dolog történt, ami nem az én hibám volt, de én lettem az egyik szenvedö alanya,ezt majd holnap mesélem el, mert lemerült a laptop akkum, meg álmos is vagyok.
Túléltem az elsö heteket, igaz, most Isabella meg a kórház kicsit kilendített a dologból, de hétfön újra nekimegyek!

5 megjegyzés:

  1. Ezek után légyszíves ne merj nekem többé önbizalomhiányt emlegetni! ;) Ez a helyzet - és az, hogy ilyen ügyesen megoldottad - azért rendesen kell, hogy nyomja a magadba vetett hitet. Talán akkor maradhatnál is főnővér, nem ? :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon ugyes vagy Nomi annak ellenere hogy semmit sem tudtal hogy hogy van,hol talaod a dolgokat e smit kell csinalj stb.Ngayon ugyesen megoldottal mindent, gratulalok.Csak igy tovabb.puszika

    VálaszTörlés
  3. Zsuzsikám:-))) Egyébként tényleg ad az ember önbizalmának egy löketet, hogy igen, megcsináltam:-)))Nem, nem fönövér nem akarok lenni, az túl sok meeting, meg fölösleges duma, megbeszélések, fontoskodás, szinte semmi kapcsolat a betegekkel, pedig az a legjobb az egészben, legszívesebben maradnék "gyalognövér", de ott nem volt üresedés.
    Iza, köszi a gratulát, igyekszem továbbra is, puszi

    VálaszTörlés