2011. október 31., hétfő

Esti nevetgélés

video

Marlene mesél:-)

video

A szöveg:
Ringel, Ringel Reihe, 
sind der Kinder dreie, 
sitzen unterm Holderbusch
rufen alle husch, husch, husch

Marlene elöadása kicsit érthetetlen:-)))

Ùjra egészségesen

Sajnos még 2 hétig tartott a betegség, végigment mindenkin, biztos valami nagyon durva vírus lehetett, mert volt, hogy Marlene és Elisa 39,5-39,8 -ig lázasodott, csak a hütöfürdövel tudtuk leszedni a lázukat.
Annyira elesettek voltak, muszáj volt heti 2x doki bácsihoz menni, antibiotikumot kaptak, meg egy csomó mást is, nagy nehezen lettek jobban,. 10 napig senki sem ment oviba. Csütörtökön aztán elkezdtük megint, nagyon ügyesen mentek, csak M. sírt, de ö is csak addig, míg engem látott, óvó néni azt mesélte, játszik, eszik, alszik, nagyon ügyes ö is.
Szerencsére a papa itthon volt, 2 nap ö volt velük egyedül, 1 nap Ádám is besegített,  1 nap Anita, én 2 napot voltam velük itthon, meg a hétvégék, így kihúztuk annyira, hogy nem kellett betegszabira mennem velük.
Ìgy is a 3 hetes munkaviszonyom alatt 5 napot már beteg voltam, a munkában nem volt vészes, mindenki rendes volt, persze, hogy mit gondoltak, azt nem tudom, de hát nekem elsök a gyerekek.
Haralddal megbeszéltük, hogy ha nagyon sokat lesznek még betegek és a munkahelyem sem bírja már türelemmel, akkor muszáj lesz elmennem munkanélkülire elmenni, amíg megszokják a bacilusokat és végigmennek rajtuk a gyerekbetegségek.
Majd áttérünk zsíros kenyérre, mert abból a pénzböl másra majd nem nagyon telik, de legalább megszünik az állandó idegeskedés, hogy oldjam meg a betegség miatti távolmaradásokat.

Most örömmel mennek az oviba, jól elfáradnak és minden nap valami újjal jönnek haza. Az éjszakáink sem olyn rosszak, az megvan, hogy 1 valaki mindig felébred, de aztán alszik is tovább (velem), szóval nem kell ringatni öket éjszakákon át.
A lányok egész mondatokban beszélnek, sokszor nagyon udvariasak egymással, (köszönöm, nem kérek többet, szívesen, bitte, danke, lécci, stb) velem, néha meg megy a hajhúzás, fejbeverés, lökdösödés.
Esti program, Isabella nagyon szeret a bilibe pisilni, minden este ül rajta, jön Marlene, ráül a másikra, pelenkástul, Isabella mondja neki, "Marlene, vedd le pelusodat", Elisa eléjük guggol és kérdezgeti, "hogy pisiltek, hogy pisiltek?"
Majd ha sikerült a "mü", I. felugrik, tapsol, bravó, bravó! "Marlene ne nézd meg pisimet" . Aztán mindenki startol a wc-be, hogy kiöntsük a pisit és mindenki lehúzhassa:-)

Még mindig nagyon megy a "NEM!", gyere ide: nem!, vedd le a cipödet:  nem!, gyere le onnan: nem!, és nem, nem, nem........mindenre.Remélem hamarosan vége lesz.
Kezdödik az "én", eddig a nevüket mondták, ki volt az?-kérdem,  Marlene, mondta eddig Marlene, most már azt mondja, èn! Ezt Elisa kezdte el mondogatni.
Marlene gyakran mondja, ha két figurát lát a könyvben, "szeretik mást" (egymást)
Amúgy vigasztalják egymást, simogatják, ha valaki sír.
Kedvenc játék a gyurma, lego, ceruza, fözöcske, a mese, mese, mese, könyvek minden nap minden órájában valaki nézegeti a könyvet, vagy hozza, hogy meséljünk.

Elisa újabban fél a boszorkánytól, amit egy könyvben látott, minden nap elmondja, nincs boszorkány és a biztonság kedvéért, németül is elmondja, hogy gibt es keine Hexe,  Isabella a denevértöl, ö is könyvben látta (Anna-Peti), este sírt is, fél óráig meséltem, hogy nem kell félni ,a végén már reménytelen helyzetemben (ugye aludni is kéne) egy gyönyörü rózsaszín, csillogó szárnyú denevért meséltem ,aki boldogan él az erdöben a mamájával és papájával, meg a kis denevér kistestvéreivel, ide-oda szökken és röpdös és nagyon aranyos:-)
Mire képes az ember, hogy nyugodtan aludjon a gyereke. (frászt kapok a denevértöl, utálom)

Pár képünk:
Àdám mesél (Flo és Isabella, mintha ikrek lennének)

Pocsolyázás

Báránysapka:-)

Felöltözve

Levetközve

1.Elisa hercegnö

Hollywoodi mosoly 1.

Hollywoodi mosoly II.

Hollywoodi mosoly III:

Szejetem, anyajos :-)

Igy is tudnak 

Fürdi elött

Tükörjáték

video

Ezt már rég be akartam tenni, de nem müködött valami a videofeltöltéssel, nézzétek, milyen kis majom:-)))

2011. október 14., péntek

Munkában

Ezt még a kórház elött akartam megírni, de nem így sikerült.
Annyira durva, nem is én lennék, ha nem történt volna ez is meg pont velem.

Október 3.án megjelentem majd 3 év kihagyás után a munkahelyemen, amiröl írtam korábban, (cégen belül áthelyzetettem magam, hogy közelebb legyek a lakóhelyünkhöz, egy fönövér helyettesi állásra jelentkeztem, korábban növérként dolgoztam ugyanennél a cégnél.
Az új kollégáknak bemutatkoztam, akik nagyon kedvesen fogadtak és elöadták, hogy a fönövér múlt héten balesetet szenvedett és itt az osztály, átvehetem
Àáááááááá´...............................!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Amikor nem tudod,
hogy zajlik a nap,
hogy mikor van vizit,
ki a doki,
 kik a kollégák,
 kik a betegek, (mindenki civilben van, nincs fehér köpeny)
elfogyott valamelyik gyógyszer,
rendeljél pelenkát,
vásárolni kell, adjál pénzt a kasszából (hol a kassza?),
jön két civil szolgálatos katona, hogy ök mától ide vannak rendelve szolgálatra,
felhív az egyik beteg lánya, hogy szerintem elaltattassa-e a macskát az állatorvossal (ez volt egyébként a nap egyik legnagyobb rejtélye,hogy hol van itt macska, és miért én döntsem el, hogy el kell -e altatni)
és, és és rengeteg kérdés, semmi válasz és senki, de senki nem tud segíteni, azt hittem megörülök.
Kb.2 órás idegtépö keresgéléssel és kérdezösködéssel teli küszködés után kiderítettem, kivel lehet konzultálni a legföbb kérdésekben, mit hol találok és mi van azzal a macskával?????
(egyik betegünké a 18 éves cica, felírtak neki szemcseppet, meg gyógyszereket, amit nekünk kéne beadni, de a cica küzd ez ellen és a betegünk lánya elaltattatja az állatorvossal, ha túl sok gondot okozna) Az állatvédök mielött felhördülnének, beadtuk neki a szemcseppet és NEM lesz elaltatva!
Azóta belelendültem a munkába, egyre jobb vagyok, bár még mindig nincs meg minden, amit keresek, de lgetöbbször megtalálom, ha nem keresem, csak hagyom, hogy felbukkanjon.
Vezettem már osztályértekezletet, 6 órán keresztül szóval tartottam 11 embert, ami szerintem nem semmi.
A betegek nem szenvednek hiányt, a többi meg majd alakul.Egy nagyon kínos dolog történt, ami nem az én hibám volt, de én lettem az egyik szenvedö alanya,ezt majd holnap mesélem el, mert lemerült a laptop akkum, meg álmos is vagyok.
Túléltem az elsö heteket, igaz, most Isabella meg a kórház kicsit kilendített a dologból, de hétfön újra nekimegyek!

Ijedtség

A lányok szokják az ovit, a bacilusokat, mióta oviba járnak, folyton taknyosak.
Isabella péntek és szombat éjjel még lázas is volt, aztán elmúlt, hétfön még elmentünk azért dokihoz, nézze meg öket, elözö csütörtökön is ott voltunk, felírt egy rakat gyógyszert, Marlenenek még antibiotikumot is, mert lett egy légcsögyulladása.
Hétfön minden oké volt, kedden este is, mindenki láztalan, kicsit folyt az orruk, de ennyi. Este 11-kor Isabella sírva kijött a szobájukból, tüzelt a homloka, megmértem, 39,2 volt a láza, gyorsan adtam neki lázcsillapított, ivott pár korty teát, majd felkiáltott, hátravágta magát, szeme kifordult és rángatózni kezdett.
Azt hittem, megáll a szívem.....
Kb. fél percig tartott  (életem leghosszabb fél perce) majd mintha aludt volna, nagyon szaporán lélegzett, szólongattam, nem volt eszméleténél.
Már a lázgörcs alatt hívtuk a rohammentöt. Még nem volt eszméletén,. mikor megjött a doki, meg 3 mentös. Bevittek bennünket a kórházba, Isabella a mentöben magához tért, az AKH-ban rögtön vettek töle vért, vizeletet, lázcsillapítót kapott, aztán az eredményre várva elaludt.
Sajnos az AKH-ban nem volt hely, (sem az SMZ Ostban, sem a Wilhelminenspitalban) így a Rudolfstiftungba vittek át bennünket, a 3. kerületbe, elöször sürgösségire mentünk, aztán  az osztályra, reggel fél 4 felé kerültünk ágyba.
Még a felvételen voltunk, mikor Harald befutott a cuccainkkal, vele mentünk fel az osztályra.

Egy vizsgálóba kerültünk, aminek két bejárata volt, ott cikázott egy növér, ki-be, annyira gyorsan, hogy azt hittem megbolondultam, kb. 5 perc is eltelt, mire rájöttem hogy két éjszakás növér van, akik egypetéjü ikrek lehetnek, (késöbb kiderült, hogy tényleg egypetéjü ikrek és egy osztályon is dolgoznak)ök rohangálnak ki meg be az ajtókon, ha nem lettem volna kétségbeesve, vicces is lehetett volna.(még egyformán is voltak öltözve, fehér köpeny, rózsaszín kardigán, hosszú, szöke lófarok)
Mi egy nagy ágyat kaptunk ketten, mellettünk két rácsos ágy volt, meg két kihajtható vendégágy az anyukáknak.(elös éjjel egy kislány volt ott, 3,5 éves, meg az anyukája, köv. éjjel jött még egy anyuka meg az egy évese)
Kicsit szükösen voltunk.
Nagyon kedves volt mindenki, bár elég szigorú növérek voltak,  folyamatosan informáltak mindenröl, volt játszóház a gyerekeknek, kaja türhetö, éjjel-nappal kikészítve 3 féle tea a gyerekeknek, málnaszörp, víz, piskóta.
Isabellát egy pillanatra sem hagyhattam egyedül, kapaszkodott bennem, bár utolsó este már sétálni indult a folyosón, alig bírtam megfogni, már nagyon jól érezte magát. De wc-re. fürdeni, mindenhova jött velem.
Minden éjjel monitoron volt, de nem ismétlödött meg a roham.
Sajnos elég komoly a helyzet, állandóan figyelni kell a lázát, nem szabad 38 fok fölé engedni, a lázgörcs az agy "elektromos kisülése" (a doki mondta így), ezzel védekezik az agy a hirtelen felszökö láz káros hatása ellen,kb. 4 éves korig gyakrabban megismétlödhet, általában a gyerekek 2-4%´nál fordul elö, késöbb epilepszia is lehet belöle.
Nagyon a hatása alatt voltunk, megijedtünk, anyukám szegény itt remegett egész éjjel, mi meg a kórházban.
Isabella nagyon sokat emlegette Marlenet, Marlene meg itthon öt. Elisa inkább engem keresett ,"megyek mamámhoz"
Nagyon sokat kerestek a lányok engem is, de Harald és anyukám mindent megtettek, hogy rendben menjen itthon minden.
Ma én mentem értük az oviba és mind sírtunk, mikor végre 3 nap után találkoztunk.Még sosem voltunk ennyit távol egymástól.
Isaballa még kapja az antibiotikumot, jól van, jó a kedve és nagyon boldog, hogy itthon vagyunk.
Azért még kétszer ellenöriztem, hogy nincs-e láza.
Köszönjük ott fent mindenkinek, aki vigyázott ránk, hogy nem lett komolyabb baj.
Pár kép a kórházból:
A mentöben

Tü a kezében

Folyosó festmény

Bohócok a kórházban (félt tölük)

Kilátás a 14.emeletröl

Melissa és Isabella

Isabella Anna-Petit olvas

Kis Morzsi a nagy ágyban