2011. szeptember 19., hétfő

Normális?

Normális vagyok én, hogy várok 8 évet gyerekre, fekszek mozdulatlanul 2 hónapot, hogy minél jobban, nagyobbra fejlödjön, 2 éve éjjel-nappal fenn vagyok és megadok neki mindent ami erömböl telik, aztán 2 évesen beadom egy helyre, olyan emberekre bízom, akiket 2 hónapja láttam elöször életemben???
Normális vagyok, hogy hagyom, hogy a kicsi karjait lefejtsék rólam és ordítva elvigyék elölem?

Èn ebbe belehalok.....
A drága kicsi Marlene itthon egész nap puszilgatja kezemet, lábamat, ahol ér, ruhámat, hajamat simogatja, mert úgy érzi talán a 2 éves kis eszével, hogy bizonyítania és mutatnia kell, hogy szeret, mert én azt nem tudom és ha kimutatja, akkor nem adom oda az óvónéninek?

Nem tudom, jól döntöttem-e, jobb lett volna várni fél évet még? Vagy még tovább? Mi lesz ha nem szokik be, az idö szorít, hamarosan dolgozom, és még mindig csak napi 1 órát vagyunk az oviban. Addigra Marlene kisírja a szemét. nem egyfolytában sír, le lehet kötni, de újra, meg újra eszébe jutok, mikor megyek értük, piros a szeme, orra és ordítva fut hozzám és mondja, haza, mama, haza, mama.

Tudom, hogy megszokja, tudom, hogy minden gyerek beszokik elöbb-utóbb, tudom, hogy jó neki a gyerek társaság, tudom, hogy ez az élet rendje.
De ezt nem lehet kibírni, megszakad a szívem, hogy ilyennek látom a kis napsugaramat, aki mindig mosolygós, jókedvü, kedves, most meg ha csöngetnek, összerándul, ha ugat a kutya, fut hozzám, hogy megijedtem mama, ha valaki jön hozzánk, rögtön startol a karjaimba.
Az oviban nem bögtem, de itthon többször is, magamat hibáztatom, hogy ilyen  félös lett.

A többiek, Elisa és Isabella ma pl. mentek szó nélkül be a csoportba, el sem búcsúztak tölem, csak integettek vissza, semmi sírás, reggeliztek is. Gondolom ök majd késöbb reagálják le, most látják, hogy Marlene foglal le magának, majd utána jönnek ök, vagy lehet, hogy ök simán beszoknak az oviba?

Muszáj nekik, már nincs visszaút, nem akarok visszatáncolni, ha már így határoztam, különben sincs garancia, hogy fél év múlva jobban menne a beszoktatás, ja, helyet sem kapnánk év közepén, meg munkám sem lenne,. de ez most mindegy is, csak ki akartam írni magamból a dilemmát. Már elmondtam Zsókának is délután és könnyebb lett, hogy elmeséltem, söt ö is megnyugtatott, hogy mindez normális.

A hét végéig még sok minden történhet, remélem jó irányba fordulnak a dolgok. Szorítsatok!

8 megjegyzés:

  1. Hat ez biztos nagyon nehez neked, es az is hogy 2 evig kuzdottel veluk ejjel es nappal, es most biztosan egy nagy dolog hogy nincsenek veled csak ugy atadtad oket, de ennek igy kell tortenie.Igaz nalunk csak 3 evesen mennek oviba a gyerekek mert bolcsi nincs igy kisebb korba nem mennek.De sokszor a 3 eves kor is kicsinek szamit, de megszokjak.Sok erot kivanok neked ehhez,es mostmar kenne nagyobbitjak a benn toltott idot.A draga kis Marlinek meg sok erot kivanunk ehez, hisz o latszik a legerossebbnek es megis milyen kis erzekeny lett.puszika

    VálaszTörlés
  2. Nomi, normális vagy és nagyon jó anya!!!!!! Sajnos ez minden gyereknél így van, mi 3. hetet kezdtük az oviban és elég lassan haladunk. Ben 2,5 éves és neki megy a legnehezebben a csoportban a beszokás, a kisebbek csak az elején sírtak nagyon, de most már tök jól elvannak. Nekem azt mondják a hozzáértők, hogy az "jó", ha az elején sírnak, mert akik nem sírnak az elején, náluk később jön ki, amikor már anyuka is dolgozik és nehezebb minden... meg fogják szokni ők is az ovit (én is ezzel vígasztalom és biztatom magam), olyan még nem volt, hogy ne szokják meg a gyerekek. Nekik van egy nagyon nagy előnyük a többiekkel szemben: hárman vannak, ott vannak egymásnak és meglátod, meg fogják majd védeni egymást, játszani fognak egymással!!!

    Bennél is van egy ikerpár, és az első kb. tíz nap volt nehéz, most már ott is alszanak, pedig kisebbek, mint ő.

    Szóval kitartás és fel a fejjel!!! Minden rendben lesz a lányokkal is, Nálad jobb anyukát nem igen láttam még, ne keress hibát Magadban!!!! Sok sikert! Anita

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Eleje óta követem a blogodat, most "előjövök".
    Nekem is van egy kisfiam, aki aug. 20-án töltötte be a 2.évét. Mi már 6 hónapja járunk bölcsödébe. Nagyon nehezen kezdődött, az első pár nap amit ketten töltöttünk a bölcsiben, a seggembe bújva teltek, és amikor eljöttem az sok sírással járt.
    Aztán jött az ottalvás (kb. másfél hét után, de nekünk is bejött 1 hét után 1 hét betegség)...már előre féltem... bevittem reggel, és mondták hogy menjek vissza fél 1-re mert délben alszanak, fél órát próbálják altatni, és ha nem megy, kiadják. Remegő gyomorral mentem vissza fél 1-re. Mikor benéztem a csoportba elámult szemem, szám... az én "seggbebújós" kisfiam aludt a kiságyon! :)
    Én biztosra mondhatom, hogy nekünk a bölcsi csak előnyönkre vált! Sokat önállósodott, sokmindent tanult ! Még a mai napig van egy-egy pár mp-es sírás reggel ha korán érkezünk és ügyeletben olyan dadus van akit nem csíp, de teljesen jól érzi magát a bölcsiben!
    Hidd el, csak az eleje nehéz ... aztán teljesen természetes lesz, hogy reggel a bölcsiben kezditek a napot! És milyen jó is az, amikor a munkaidő végeztével már alig várod, hogy rohanhass a gyerkőc(ök)ért ! :))

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Én csak szimplán sírok ezen a bejegyzésen...:(

    ((Mi majd csak jövőre megyünk oviba..jajjj,mi lesz???

    Kitartást!Együttérzek veled!!!

    VálaszTörlés
  5. Olyan aranyos vagy Judit, imádni való az aggódásod és minden anyukával sírok egy kicsit, mert nekem így 30 év után is felsejlenek a reggeli csimpaszkodások,sírások és ahogy a munkahelyemre bőgve mentem be, egész nap ott voltak náluk a gondolataim, jajj vajon mi van velük....)A két leányzóm együtt indultak, három és négy évesek voltak amikor oviba kezdtük, hát ugyanezt éltem át. Sok sikert kitartást, meglásd milyen jó érzés lesz amikor már simán mennek ezek a reggeli elválások és majd már hozzátartozik a mindennapi élethez a bölcsis-ovis napjaitok a lányok sikerei,ami egyértelműen a Te sikered lesz!!! Ölellek puszillak, Levi és Zsófi mamija.

    VálaszTörlés
  6. Szia Judit, ezt a bejegyzésedet nem most olvastam először, de most sikerült írnom is hozzá. Meg kell jegyeznem, hogy ismét végigbőgtem.

    Tanácsot nem tudok adni, hiszen nincs személyes tapasztalatom és tudom, hogy én jobban fogok bőgni az ovis elválásnál, mint ŐK. Nagyon nem lennék a helyedben és nagyon sajnálom, hogy nem teheted meg, hogy otthon maradj Velük. DE erősítsen a tudat, hogy Ők legalább ott vannak egymásnak, nem úgy, mint az "egyke" gyerkőcök.

    Nagyon nehéz lehet Neked, Nekik. Kívánom, hogy legyetek túl mihamarabb ezen a borzasztóan fájdalmas időszakon és élvezzék a Lányok az ovit, szeressék, mint második otthonukat!

    Szeretettel:
    Vivien

    VálaszTörlés
  7. Drága lányok, nagyon köszönöm amiket írtatok, nagyon jól esnek a vigasztaló és együttérzö szavak! A ti írásaitokon meg én bögtem, hogy ilyen jók vagytok hozzám, hogy megértetek, pedig mire elküldtem a "Normális?" írásomat, már meg is bántam, de aztán bent hagytam, ez is én vagyok, a lányok meg majd jókat nevetnek rajta, ha nagykorukban olvassák, hogy milyen anyjuk van:-)
    Nagyon szépen köszönöm a támogatásotokat, Iza, Anita, Tina, Andi, Zsu és Vivien!
    Bocsi, hogy most nem írok egyenként mindenkinek, de biztosíthatlak benneteket, hogy minden hozzászólást többször elolvastam és még ma is idejöttem, miután elbizonytalanodtam, hogy eröt merítsek a szavaitokból! Nagyon jól esik, hogy vagytok és írtok! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  8. Te drága Juditom! Neked nagyon jól kell tudnod, milyen a beszoktatás, anyukád sokat mesélt neked a gyerekekről. Az teljesen más téma, amikor Fertetics gergő Ági néninél a bölcsibe 2. nap hazaküldött, hogy itt alszom. Igaz akkor égett a képemen a bőr, de én az "egykémnél" fél évig jártattam a szám, milyen szuper lesz a bölcsibe. El kell engednünk őket, igaz nagyon nehéz neked egyszerre hármat, de mikor kezdjed el? Akkor lesz a következő nagy lépés, amikor középiskolába nem egy helyre mennek, mert addig még tudod irányítani őket. Aztán apukájuk felkötheti azt a bizonyosat, amikor a lovagok jönnek:) De gondolj abba bele, ilyen érzése volt a Te szüleidnek is, amikor a szélrózsa minden irányába mentetek! Kibirták és büszkék voltak rátok, gondolj erre! Kitartást, csak ezt tudom Neked mondani, erős vagy, gondolnod kell már a munkádra is! Ez az élet rendje! Mondanám nagyanyád idézetét: ba...ni bele, szól a zene! Puszi Kincses Dóri és Feri

    VálaszTörlés