2011. szeptember 27., kedd

Ma több kép-kevesebb beszéd :-)

A Trón :-)
Amúgy nem ül rá a bilire, Isabella viszont állandóan belepisil, ha itthon vagyunk, rekord idö alatt vetközik

Megpróbálgatom ezt a pár cipöt, mamáét is



Megyünk az oviba

Imi szülinapján, Lipóton, Laurával(a szülinap, az majd egy külön beszámoló lesz)

Vetközik állandóan, a pelus már a földön

Ebédet!

Kivettem a matracot az ágyból, nagyon tetszett nekik, még majdnem el is férnek egymás mellett


Mostanában a nagy változások miatt nagyon rosszul alszanak, elalszanak az ágyukban, aztán fél-egy óra múlva mind kint van velem a nappaliban, éjjel is ez megy, a férjem roppant mulatságosnak találta, hogy hogyan alszunk, íme, le is fotózta.  (ennél kényelmetlenebbül nem lehet aludni, de így legalább LEHET aludni.)

Kiskutyák a homokozóban, ugattak is

Már megint a ku.... Penaten krém, le kéne lakatolni. ha tudnátok, hogy el volt zárva, a kis büdös mégis kitúrta, bekent mindent. Most már csak egy tégely van, azt feltettem a szekrény legfelsö polcára!!!!!
Nézzétek hogy néz ki! még megszidni sem nagyon tudtam elöször, annyira megijedtem, aztán meg a röhögéstöl nem tudtam komoly lenni.

Elisa ágyába mászott át, ott müködött, ráadásul alvásidöben ,szép csendben, míg a többiek aludtak.

A fal és a kéznyom
At ovi elég jól megy, rövike sírás, majd megvigasztalódnak, tegnap már mindenki festett, szép sárgák voltak, mire mentem értük, Elisa nem akart hazajönni. Ma elsözör esznek ott, kíváncsi vagyok, hogy megy.

2011. szeptember 22., csütörtök

Akkor és most




 Még beleférnek a kocsiba, úgy gondoltam a télre még jó lesz a babakocsi, védettebb, melegebb és könnyebb kormányozni, mint a buggyt. Òriásiak lettek a csajok.

2011. szeptember 21., szerda

Lehet, hogy.....

Lehet, hogy beszokunk az oviba?
Jelenteni jöttem, csak röviden, mert nagyon kifárasztott a mai nap.
Tegnap még nagy ordítás volt Marlene részéröl reggel, aztán másfél órát bent voltak mindhárman nélkülem a csoportban, ahol Marlene hol sírt, hol nem, Elisa és Isabella játszottak, reggeliztek, futkároztak, nem kerestek.
Tegnap egész délután az oviról beszélgettünk, meséltem az Anna és Petiböl, azt a részt, hogy Anna óvodába megy(százezredszer), imádják. Marlene mondta, mama is jön oviba, "mingyá jövök, mama", mondja hozzá...

Csak pozitívumokat hoztam fel, szép ovi, aranyos óvó néni, sok-sok játék, kedves gyerekek, finom reggeli, stb..
Ma reggel indulás elött Marlene mondta, nem kell sírni mama, ma nem kell sírni:-)
Azért nagy dráma volt megint, ordított nagyon, ma Isabella is sírt kicsit, mert Marlene sírt, hát akkor ö is. Òvó néni kérdezte öltözködés közben, hová lett az Elisa, hát ö már berohant játszani, úgy ahogy volt, kabátban, zokniban:-)

Kijöttem, de ma kicsit kevésbé fájt a gyereksírás, nem tudom miért (kezdek beszokni az oviba?) és kb. 20 perc múlva jött ki a srác dadus (Manuel), hogy minden oké, Marlene nem sír, játszik.

Aztán még fél órát olvastam, telefonáltam, akkor jött ki az Angela néni, hogy  mindenki nagyon jól van, még pelust is cseréltek rajtuk és szerinte hazamehetek egy órára, ha akarok, hát naná!
Gyorsan bevásároltam, egyedül(!!!), itthon összerámoltam, elmosogattam, de akkora volt a csend, nagyon fura volt, egyfolytában az órát néztem, hogy odaérjek idöben a csajokért, de szégyenszemre bevallom, annyira, de annyira jó volt egy órát egyedül lenni itthon.
Nem pihentem, vagy ilyesmi, de nem volt rajtam a nyomás, hogy mindjárt kelnek, vagy jönnek, vagy hallgatózni kell a szobába befelé, nem másztak-e fel valamire, amíg kijöttem.
Mikor visszaértem, belestem a csoprptba és mindhárom gyönyörü, ügyes kislányom az asztalnál ült és festettek!
Marlene sírta el magát, mikor meglátott, de amúgy mindenki integetett a csoportnak, hogy szia, tschüss, wiedersehen ésöltöztünk és jöttünk haza.
Ma kicsit nyafik a lányok, sokat jönnek az ölembe, de gondolom ez az új szituáció miatt van, néha puszit kapok, néha mérgesek rám, majd egyensúlyba kerül bennük is lassan minden.
Délután vendégeink voltak, Gudrun és Florian, jót játszottunk, Flo alig akart hazamenni. Jövö héten mi megyünk hozzájuk.
A hetünk amúgy is kicsit zsúfolt lett, tegnap Lydia és Pascal volt itt, ma Gudrunék, holnap Móni barátnöm jön, pénteken Zsókáék, szombaton Márti és Lalu.
Ki sem kell tennünk a lábunkat otthonról, a héten nagyon népszerüek vagyunk.:-)))

2011. szeptember 19., hétfő

Normális?

Normális vagyok én, hogy várok 8 évet gyerekre, fekszek mozdulatlanul 2 hónapot, hogy minél jobban, nagyobbra fejlödjön, 2 éve éjjel-nappal fenn vagyok és megadok neki mindent ami erömböl telik, aztán 2 évesen beadom egy helyre, olyan emberekre bízom, akiket 2 hónapja láttam elöször életemben???
Normális vagyok, hogy hagyom, hogy a kicsi karjait lefejtsék rólam és ordítva elvigyék elölem?

Èn ebbe belehalok.....
A drága kicsi Marlene itthon egész nap puszilgatja kezemet, lábamat, ahol ér, ruhámat, hajamat simogatja, mert úgy érzi talán a 2 éves kis eszével, hogy bizonyítania és mutatnia kell, hogy szeret, mert én azt nem tudom és ha kimutatja, akkor nem adom oda az óvónéninek?

Nem tudom, jól döntöttem-e, jobb lett volna várni fél évet még? Vagy még tovább? Mi lesz ha nem szokik be, az idö szorít, hamarosan dolgozom, és még mindig csak napi 1 órát vagyunk az oviban. Addigra Marlene kisírja a szemét. nem egyfolytában sír, le lehet kötni, de újra, meg újra eszébe jutok, mikor megyek értük, piros a szeme, orra és ordítva fut hozzám és mondja, haza, mama, haza, mama.

Tudom, hogy megszokja, tudom, hogy minden gyerek beszokik elöbb-utóbb, tudom, hogy jó neki a gyerek társaság, tudom, hogy ez az élet rendje.
De ezt nem lehet kibírni, megszakad a szívem, hogy ilyennek látom a kis napsugaramat, aki mindig mosolygós, jókedvü, kedves, most meg ha csöngetnek, összerándul, ha ugat a kutya, fut hozzám, hogy megijedtem mama, ha valaki jön hozzánk, rögtön startol a karjaimba.
Az oviban nem bögtem, de itthon többször is, magamat hibáztatom, hogy ilyen  félös lett.

A többiek, Elisa és Isabella ma pl. mentek szó nélkül be a csoportba, el sem búcsúztak tölem, csak integettek vissza, semmi sírás, reggeliztek is. Gondolom ök majd késöbb reagálják le, most látják, hogy Marlene foglal le magának, majd utána jönnek ök, vagy lehet, hogy ök simán beszoknak az oviba?

Muszáj nekik, már nincs visszaút, nem akarok visszatáncolni, ha már így határoztam, különben sincs garancia, hogy fél év múlva jobban menne a beszoktatás, ja, helyet sem kapnánk év közepén, meg munkám sem lenne,. de ez most mindegy is, csak ki akartam írni magamból a dilemmát. Már elmondtam Zsókának is délután és könnyebb lett, hogy elmeséltem, söt ö is megnyugtatott, hogy mindez normális.

A hét végéig még sok minden történhet, remélem jó irányba fordulnak a dolgok. Szorítsatok!

2011. szeptember 16., péntek

Ovi reloaded

Ùjabb nekifutás az ovinak, ezen a héten végig mentünk, nem lett beteg senki.
Mivel általában reggel fél 6-6kor kelünk, böven elkészülök a lányokkal fél 9-re, mikor indulunk. Nagyon akarnak menni, ma már reggel 7kor az ajtó elött tolongtak pizsamában, hátizsákkal, hogy oviba, autóval, menjünk!!!!
6 körül megisszák a tápszert, mindenki egy üveggel, kb. 200-250 ml, mikor hogy sikerül, aztán Elisa és Isabella még utánaküld egy kis almalével ízesített csapvizet.(deci víz+fél deci almalé- mióta isszák, a szorulásuk is jobb lett)) Már nem forralom nekik a csapvizet, csak ha olyan helyen vagyunk, ahol nem bízok a víz tisztaságában.
Isabella mindig elsöként ébred, mire észhez térek, kirohan a wc-re és lehúzza, ez most a legnagyobb dolog a világon, wc-t öblíteni. (Engem is követnek, ha megyek és egyfolytában mondják, ki húzza le, ha a mama végez. A múltkor valahogy a Morti is besompolygott a legkisebb helységünkbe (kb1x1 méteres a wc-nk) és így már öten tolongtunk bent, én ülve, egy gyerek az ölemben, ketten + a  kutya a földön.
Nem olyan vicces ám, mint leírva, bár mondjuk, ha én olvasnám más blogon, én is röhögnék.
De nem erröl akartam írni, hanem az oviról gyorsan, mert mindjárt elalszom. (mert megint nem emlékszem, mikor aludtak át - rólam nem is beszélve- egy éjszakát.)
Hétfön, kedden bent voltam velük a csoportban, szerdán kijöttem, azzal búcsúztam el, hogy mindjárt jövök, elmegyek vásárolni, nem is sírt senki. Kicsit fájt is, kint vártam az aulában, majd a teraszon, mikor visszamentem, Marlene egyböl jött, mama, kifli? Mert ugye azt mondtam, vásárolni megyek.
Csütörtökön volt egy kis sírás, fél óra után behívtak, hogy Marlene keres, de nem volt vészes, szerintem maradhattak volna még kicsit, de hát az óvónök jobban tudják, hogy kell beszoktatni.

Ma pedig Isabella és Marlene nagyon sírt, mikor kimentem, kb. 1-2 percig nyugtatni kellett öket, aztán 45 perc múlva behívtak, Marlene szemei vörösek, kisírva, orra piros, ordít és rohan hozzám, mama, mama, alig lehetett megvigasztalni. Isabella nevetve fut és ölel, Elisa oda sem jön,. mikor szólok neki, hogy megyünk, nem akar hazamenni.

Hát ennyi.
Nem vagyok meggyözödve róla, hogy jó így, ahogy most csináljuk, minden nap max. 1 órát voltunk ott, aztán szóltak, hogy menjünk, mára elég ( elég volt belölünk?), maradjon a gyerekeknek pozitív élmény az elsö hét. Hümm.
Már csak 2 hét van a munkakezdésig, vajon beszoknak akkorra?
Nagyon ideges vagyok emiatt.
A másik a nyelv, nem szólalnak meg semmilyen nyelven, itthon állandóan beszélnek, be nem áll a szájuk, ott meg sült halak, köszönnek ha odamegyünk, ha eljövünk, ennyi.
Mondta az óvónö, hogy most majd hamarosan  elkezdenek már beszélni, hahaha, ha tudná, hogy MINDENT mondanak, verseket, dalokat tudnak, az összes barátunk, ismerösünk nevét tudják, kérdeznek, annyira édes ahogy dumálnak és annyira rossz, hogy nem egy magyar bölcsiben vagyunk, ahol megértenék és megértetnék magukat. Ùgy sajnálom öket. Olyan kis tanácstalanok a csoportban, hogy a szívem szakad meg értük. Csak nézelödnek, vagy ha játszanak, akkor egyedül, vagy egymással.
Rossz, rossz, rossz hét......a jövö hét jobb lesz.
Jó éjt.



ágy alá bújva

4 csajszi

Lady´s

Sározás után

2011. szeptember 10., szombat

Javulóban

Mindenki jobban van, végül egész szépen kikeveredtek a náthából, Marlenének van még höemelkedése és köhög, orra folyik, Elisa még a legtaknyosabb, de alakulunk.
Az éjszakáink nem voltak rosszabbak, mint amilyenek szoktak lenni, (mindenki 1-2x kelt) söt volt egy éjjel, amikor csak Marlene ébredt, ö is csak 5 percre, akkorát aludtam!!!
Mivel napközben nem voltak lázasak, a babkocsivalsétáltunk a parkban.
Isabella minden kutyát észrevesz, kiabál, kutuska, kutuska!
Ja, mondom, az a kutuska pont kakil, erre Isabella, az örök szorulásos: Ügyes vagy kutyuska, gyorsan kakiltál! :-))))
 Marlene meg visszafelé látja, hogy két mentös egy nénit rak ki a mentöautóból tolószékbe, nálunk a mentösök piros kabátban-nadrágban járnak és a ruhájukra hatalmas sárga fényvisszaverö foltok vannak felvarrva, szóval jó tarkák és feltünöek.
Marlene izgatottan: Mama, bohóc!!!:-)))
Ma játszótéren voltunk az udvar helyett, nagyon sok minden volt, amit ki lehetett próbálni, összevissza szaladgáltak, a végén Harald már tök ideges volt, mert mellöle nem szabad 10 centire sem elfutni, én hagyom öket pár méterre elszaladgálni, föleg, hogy a játszótér be van kerítve, nincs beton, kutya, az ajtó gyerek számára kinyithatatlan, max.más gyerekek üthetik meg öket a hintával, vagy leeshetnek valahonnan, de az ember azért figyel rájuk.
Na szóval maradtunk volna még, ha a papa bírta volna, de már éhes,szomjas, fáradt volt, úgyhogy mentünk haza egy óra után. Azért így is jó volt, meg hogy még nem teljesen gyógyultak meg, talán elég volt egy óra is a rohangálásra. A képeken nem is látszanak betegnek.












2011. szeptember 7., szerda

Diliház

Az úgy kezdödött, hogy 9kor este a lányok elaludtak, fél 10kor hangos ordítás, három torokból egyszerre, nem tudtam mi lehet, pont fogat mostam a fürdöben.
Mind felébredtek és nyilvánvalóan rosszul voltak valamitöl, de mitöl? Marlene köhögött kicsit és ennyi, a többiek csak szimplán sírtak.
És sírtak, és sírtak, bármit csináltunk. Nem kellett a tea, a víz, végül már a tápszert is kipróbáltam (éhesek maradtak volna?) Egy óra múlva mindenki elaludt, visszavittük öket az ágyukba és öt perc múlva kezdödött minden elölröl.
Megosztottuk eröinket, Harald a hálóban Isabellát próbálta altatni, aki egyre hangosabban sírt ,nekem sikerült a másik kettöt a nappaliban elaltatni, Elisa fogta a kezem, Marlene meg a másik kezemben volt.
Lefektettem öket a dívány két sarkába, kitömtem a széleket takaróval, hogy le ne essenek és mentem Isabellát átvenni, aki csak hajtogatta a hálóban, hogy mama, mamikám......
Végül elaludt ö is, próbáltam letenni az ágyába, a szeme kipattant és mondta, nem alszok ágyamban:-))
Oké, akkor vissza, újra elaltatni, közben felsírt Elisa, mitha fájt volna neki valami. Èjfél után elkezdtek szörcsögni, tüsszögni, orruk bedugult, nem kaptak levegöt.
A gyógyszeres készletemet utoljára talán a tavasszal láttam valamikor, azóta nem voltak betegek, de találtam egy orrdugulás elleni srayt, az segített valamit.
Kettö felé Elisa ès Marlene lázas lett (még mindig a nappaliban az egész család, sötétben, Morti kutya is csatlakozott, gondolta, nem maradok ki a mókából), akkor adtam nekik szirupot, félálomban ültünk feküdtünk ott.
Haraldot elküldtem kettökor aludni, hogy szólok, ha van valami, neki másnap dolgozni kellett menni.
 Négy óra felé elaludt az egész kimerült banda, egészen fél hatig, amikor kicsit fáradtan, de éberen kérték a tejüket.
Reggel mindenkinek 38 alatt volt a höje, fél 8kor szóltam az ovinak, hogy a betegek vagyunk, nem megyünk.
Két teljes napot mentünk oviba.
Nekem már hétfön feltünt, hogy 2 beteg gyerek is van a csoportban, de gondoltam már okésak, ha jöhetnek oviba.
Biztos tölük kapták meg a mieink is.
A mai napot fekete szerdának hívhatnánk, :-)))nem ettek, nem játszottak, nem aludtak délben, kimerültek, rosszkedvüek, bolondok voltak, csak rajtam lógtak, mindhárman egyszerre.
Ùgy sajnáltam öket, hogy így szenvednek.
Délelött bevásároltam a gyógyszertárba mindenböl, ami kell, szerencsére Anita ma jött, vele eljátszottak kicsit,míg elvoltam,  bár ö is mondta, hogy fú, ma nagyon helyzet van.
Este senki sem volt lázas, koppkoppkopp, remélem az éjszakánk is jobb lesz, mint a tegnapi.
Legkésöbb hétfön szeretnék már velük újra óvodába menni.
Még biztos összeszednek jó sok betegséget a következö hónapokban, félek is a munkahely miatt, hogy hogy fogom megoldani.
De valahogy majd kibírjuk, csak most nagy csalódás volt, hogy 2 nap után már összeszedtünk valamit.


2011. szeptember 5., hétfő

Bölcsisek lettünk!!!

Reggel hatkori felkelés nem újdonság nekem, ma is hallottam, hogy hat elött pici lábak tapicskolnak a kövön az elöszobában, és megszólal az ágyam mellett egy vékony hangocska, mama felébredtem! Bebújt mellém Marlene, 10 perc múlva Isabella is jött, de ö rögtön kiadta az ukázt, mama tejcit melegíteni! (tencit - így hívják ) Mire megmelegedett a 3 üveg tenci, Elisa is álldogált az ágyában, kérdezgetve, aludtál? aludtál? (hogy jól aludtam-e, söt egyszer reggel azt mondta nekem, amit én szoktam, hogy jó reggelt drágám, aludtál?:-)
Nem volt semmi fejetlenség, mert volt idönk böven, kocsival mentünk és a papa is velünk jött elsö nap a bölcsibe.
A csoport elött az öltözöben már ki volt készítve a jelük, fogasuk, felvettük a cserecipöt és bementünk.
Kb. 2 percig nézegettek a csajok, aztán szépen lassan megindultak, Isabella a csúszda felé, Marlene a tükörhöz :-), Elisa a babakocsi irányába.
Egy órát voltunk ott, holnap kicsit többet majd és 2 nap múlva kimegyek kicsit az elötérbe, aztán meglátjuk hogy fogadják.
Ma rajzoltak, gyurmáztak, meg mindent, amit szeretnek, egy kivételével, a kertbe kimenni már nem volt idö, de amúgy nagyon tetszett nekik.
Marlene énekelt németül kicsit, Elisa talált az asztalon egy fél vajaskenyeret, egyik kisgyerek hagyta ott, Elisa pedig tovább ette:-) Az óvó néni csinált neki másikat. Marlene almalevet öntött magának a kancsóól, vagyis majdnem, de még idöben észrevettük. Isabella viszont olyan gyors volt, hogy csak akkor vettük észre,mit csinál, nikor már a nyitott ablakban álldogált.
Otthon a  legtöbbször a kis Moritz-ot emlegették, (mert az olyan, mint a Piciáron, az unokatesónk) 16 hónapos és a földön hasalt (kicsit le van maradva mozgásilag) és mindenki megsimogatta. :-)

Nem nagyon kellett rábeszélni öket, hogy menjünk, lehet, hogy sok új benyomás volt, mikor szóltam, hogy megyünk, mindhárman söpörtek az ajtó felé.
Azt mondták a lányok, holnap is megyünk.
Juhúúú, éljen, megint nagy mérföldköhöz értünk és ezt a hegyet is megmásszuk.
(nem sírtam ám!!!!!)


Indulás elött

A helyünk az oviban

Elisa és a "bébi"

Versenyezzünk!

A hármasikrek elfoglalták a csúszdát

Nicole ken egy másik vajaskenyeret Elisának

Marlene a nagyok között

Ablakon kinézi nagyon jó (egy traktor nyírta kint a füvet)

Elisa kipróbálja a babakocsit

Marlene simogatja Moritz-ot (Moritz növére is Marlene)

Rajzolunk

Elisa hempereg

Marlene rajzol (mindig csigabigát, mást nem)


Elkésett balatoni-nyaralásos képek
















Most látom, hogy feltöltöttem a nyaralásos képeket, de nem tettem fel a blogra, íme pár júniusi kép még a Balatonról és a szentiváni fesztiválról