2011. május 18., szerda

Òvoda

Pénteken levelet kaptam, hogy (hosszas huzavona után) felvették a lányokat az oviba.
Már 4-5ször telefonáltam az MA10-zel, akik ezt intézik, hivataos levelet vittem arról, hogy október 1.-én vissza kell mennem dolgozni, mert lejár a gyes és mégis sikerült az okos ügyintézö néninek úgy összekeverni a dolgokat, hogy a lányokat november 1-töl vennék fel. (amikor én már elméletileg egy hónapja dolgozom)

Helyünk megvan, el is mentünk ma bemutatkozni, a biztonság kedvéért vittem Anitát, hátha egyedül nem bírok a lányokkal.
Persze megneszelték a kis boszik,hogy ma valami készül és reggel fél 5kor már fenn kukorékoltak, Isabella és Marlene és nem is aludtak el újra. Elisa fél 7ig aludt
Tehát mire 10re odaértünk az oviba, I+M pont elszunyókáltak.
Bementünk hát Elisával bemutatkozni.
Kb. egy órát beszélgettem a vezetönövel, addig Elisa és Anita felderítették a kertet, volt csúszda, innen kezdve Elisa imádta az óvodát:-)
Azzal kezdte a vezetönö, hogy ugye nem baj, ha el lesznek a lányok kicsit kényeztetve, mert ök nagyon várták a hármasikreket:-)
Júniusban lesz szülöi értekezlet, ahol majd megismerkedünk az òvonöikkel, megkapják a jelüket.........eddig jutott szegény és én itt hirtelen elkezdtem bömbölni, engem is nagyon meglepett, gondolom öt is, kérdezte mi a baj, mondom, neheeeem tudom elképzelniiiiii....hüpp hüppp......hüpp.......hogy ........bömbi-bömbi-bömbi........szipog, szipog, hüpp.........hogy majd itt hagyjam öket.........

Egyszóval szépen bemutatkoztam.

Legszívesebben elsüllyedtem volna, ráadásul hónapok óta elöször ki voltam kicsit sminkelve és láttam, hogy csupa fekete a zsebkendö, szóval nagyon szégyelltem magam. (aztán láttam, hogy mennyire megsajnált, mert könnyes volt a szeme, olyan mint én, ha valaki sír, nekem is kell.)
Neki is 3 gyereke van és elég nehezen ment az elszakadás, majd meglátom, jó lesz, itt mindent megtesznek majd a gyerekekért, amit késbb meg is tapasztaltam.
Az ovi világos, szellös, gyönyörü, nagy kerttel, sok játékkal, két bölcsis csoporttal, mindekettöben 15 gyerek és 2 gondozónö+dadus+tanuló.
A kaja 50 %ban bio, csak marha, pulyka és vegetáriánus kaják vannak, kapnak reggelit, ebédet, uzsonnát, (havi 58 Euro körül/gyerek).
Azt, hogy novembertöl jöhetnek, egyböl felháboította és kis megbeszélés után a másik irodában, közölte, hogy nyugodtan jöjjünk szeptembertöl:-)))
Èn fél napra szeretném csak öket elöször vinni, hogy szokják, aztán jövöre talán hosszabb ideig, meglátjuk, hogy bírják majd.
Rengeteg mindent kellett aláirni, a legextrémebb volt, hogy atomreaktor baleset esetén belegyezek-e, hogy rögtön az oviban adjanak a gyerekenek kálium jodidot, hogy megelözzék a pajzsmirigyrákot? (örülök, hogy mindenre gondolnak, de kicsit vicces, nem?)
Nagyon meg vagyok elégedve az elsö látogatásunkkal, a lányok nem nagyon akartak hazamenni, de muszáj volt elindulni.
Elisát megpuszilta egy nagyobb kislány és Isabellához is odament egy kislány, bekötötte a cipöjét, nagyon édes volt.
Ezt a nyarat még jól kihasználjuk aztán irány az élet!
(Délután elmeséltem Haraldnak az ovilátogatást, (NAGY BÖMBI), utána aszomszéd csajnak (BÖMBI), majd Zsókának is a telefonba (Bömbi, bömbi), Harald kérdezi, jaj, szegény, mi van bébi? Mondom, NEM TUDOM ABBAHAGYNI!!!!! bömbibömbibömbibömi.........
:-)))))
:-)))))
:-)))))

8 megjegyzés:

  1. Én annak idején a bölcsis beiratkozás zokogtam végig. Mire a nagyon-nagyon kedves igazgatónő csak annyit kérdezett, hogy biztosan akarom én ezt? És akkor jöttem rá, hogy nem is, csak a család erőlteti, hogy adjam be a másfél évest amikor jön a kistesó. És akkora kő esett le a szívemről, amikor eldöntöttem, hogy mégse fogom beadni!
    Tudom, a te helyzeted egészen más - a lányok már nagyobbak, a munka is vár, itt is az ideje - csak azért meséltem el az én történetem, hogy megnyugtassalak: látnak ezek az igazgató nénik síró anyukát, nem is keveset. Mert az az elválás fránya nehéz. Nem nekik - nekünk! :-)))
    Marcsi

    VálaszTörlés
  2. Jaj Nomi aterzem hogy mit erzel.Tudod kicsit vagyis nagyon nehez lesz az elso napokat atelni,de aztan megy minden magatol.En isigy voltam ezzel,amikor Szabinat beirattam az oviba meg orultek,es buszke voltam arra hogy ovis lesz,habar mar 3 eves lett volna,de aztan az elso napok utan szomoru voltam,hisz lattam par napon keresztul hogy elszakitjak tollem,mert sir,es beviszik a terembe en meg eljovok.Szornyu volt,de ateltem,de sajlalom hogy te triplan kell majd ezt megelned szeptembertol,de kitudja lehet hogy siman beszoknak es nem lesz siras?

    VálaszTörlés
  3. Nomi irj nekem egy email cimet kerlek ide mert szeretnek kuldeni neked egy emailt,fontos lenne.Varom

    VálaszTörlés
  4. Olyan aranyos vagy....

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok! Nagyon aranyos volt ez a bejegyzésed. Elhiszem, hogy nehéz lesz elválnod a lányoktól, de ez az élet, meg kell szokniuk, hogy nem csak veled vannak és leginkább neked kell hozzászoknod, hogy nem vagy mindig velük. Nekünk is nehéz volt az elején, de már ez a napirendünk és minden megy a saját kerékvágásában. Bár, most októberben Zsófikámat másik bölcsibe visszük és oda is újra be kell majd szoktatni. Remélem nem lesz nehéz. Puszi nektek! Melcsi, Levi, Zsófi

    VálaszTörlés
  6. Juditkém, ez a poszt annyira te vagy :)) A nagy szíveddel!
    Emlékszem, én is majdnem sírtam, amikor az első nap Lili a bölcsiben volt, de igazából ő nyugtatott meg a legjobban, mert ugyan meg volt illetődve azért egy kicsit, de szívesen maradt. Aztán egy pár alkalom után már ráéreztem annak az ízére, hogy végre van egy kis szabadidőm és csak egy gyerekem. Szóval szerintem nem lesz időd sírdogálni és végre tudsz majd talán egy ici-pici időt magadra is fordítani. Jó lenne, ha lenne átmenet és nem kellene rögtön visszamenned dolgozni, akkor legalább tényleg tudnál egy kicsit aludni, feltöltődni.

    VálaszTörlés
  7. Jucuska, képzeld, még én is (!!!) bögtem mikor Lalu elöször maradt a bölcsiben. Most viszont mindketten élvezzük, ö szeret járni, én meg kicsit felszabadulok.
    o, hogy szept-töl már mehetnek, kell is egy hónap, mire beszoknak.
    Puszi,
    Lalumami

    VálaszTörlés
  8. Nagyon aranyos, amit írtál. :-)
    Nálunk a családi legendárium része, hogy amikor anyu először vitt a bölcsibe, felmásztam a rácsos ablakba és a rácsnál kapaszkodva bömbötem, hogy "anyucikááááááám". Anyu meg a rácsos ablak másik oldalán, az utcán kucorgott a párkány alatt, hogy ne lássam, és ő meg ott szipogott. A járókelők meg nem értették, hogy miféle dráma folyik itt éppen. :-)

    Ha jó a bölcsi/ovi, az sokat fejleszt a gyerkőcökön. A legfontosabb, hogy megtanuljon idegen környezetben is boldogulni, és idegen társaságban megtalálni a helyét.

    Ez az ovi, ahogy leírtad, elég jónak tűnik. Nem lesz itt gond!
    A másik nagy-nagy előny, hogy ők 3-an lesznek mindig mindenhol, sosem egyedül.
    Nekem egy 10 évvel idősebb tesóm van, szóval mire oviba, vagy suliba mentem, a tesóm már nem volt ott. Pedig milyen jó, ha van egy tesó a közelben!

    Szeretettel üdvözöl,
    gárdonyi olvasód, marcsi

    VálaszTörlés