2011. május 5., csütörtök

Húsvét

Szombat reggel felkerekedtünk Magyaro. felé, az utunk elég eseményteli volt, Marlene végig énekelt, dumált, sírdogált, neki végig énekeltem-mondókáztam az utat, Elisa csöndben nézelödött, de csak Hegyeshalomig, ahol elkezdett hányni, (nem adtam neki kúpot elötte, mert pont elfogyott), majd a megérkezésünk elött 5 perccel elaludt, Isabella aludt a határig, onnan nézelödött és kölesgolyót evett, néha csatlakozott a síráshoz, énekléshez.
Nagyon örültem, mire odaértünk.
Barátaink, Esztiék már vártak bennünket, az idö csodás volt, majdnem egész nap kint voltunk ,a lányoknak maga a paradicsom, volt cica, hinta, hely futkározni, sok-sok játék, csúzda,homokozó, játszótárs Lotti személyében,szóval ha megkérdezem öket, biztos azt mondták volna, maradjunk örökre.
Nagyon jól éreztük magunkat, én rengeteget ettem, a lányoknak jött a nyuszi, Lotti is örült a nyúl ajándékainak, elmentünk sétálni, végre eljutottam a temetöbe apukámhoz, ahol jól kisírtam magam. Minden nap eszembe jut, milyen büszke lenne a lányokra, hogy szeretné öket.
Fagyiztunk is, délután Zsuzsóék is csatlakoztak, leginkább a gyerekek után futkároztunk, de így is tudtunk beszélgetni valamennyit, este fél 7 felé indultunk vissza.
A visszaút már jobb volt, mert indenki k.o volt, így az autópályára felkanyarodáskor már Elisa aludt, Isabella, Marlene és Harald még a határ elött elaludtak es mindenki akkor ébredt, mikor a házunk elé kanyarodtunk.
Csöndben és békében vezettem hazáig, végig gondoltam az egész napot, nagyon jó volt, hogy végre rászántuk magunkat az utazásra.


Vasárnap délelött tojásra vadászunk a kertben, meg a nyuszi hozott 3 kismotort, (vagy motrot?) azokat próbálgattuk, (azóta is óriási siker, sajnos valami félreértés miatt Marlene markolónak nevezi a motort, amit mindenki átvett, így ha megyünk az udvarra, minden zeng a  "majkoló-majkoló" kiabálástól.) (Örület, hogy miket mondanak, Isabella a tv-ben látva szólt nekem, hogy "jepülö" repül ott, ebédnél meg nagy szégyenlösen elsuttogta nekem, hogy Mahlzeit ("majzei") ez a jó étvágyat német megfelelöje, gondolom, hallotta, mikor mondtuk egymásnak.)
Visszatérve a tojáskeresésre, mindenki más módszerrel dolgozott, a nyuszi mindenhova kettesével tojta a tojásokat (mert gyorsan kellett dolgoznia) Marlene meg is látta az alkalomban rejlö lehetöséget és szépen összeütögette a fött tojásokat, amit talált. 6-8 darabot (sebaj, éljen a másnapi rakott krumpli) , Elisa motorizálva kereste a tojcikat, egyis fészektöl a másikig motorozott, Isabella csakis csokinyúlra ment, a tojások nem érdekelték, minden nyulat odahozott, "nyunyu"!! és "csoko" (most ez a kedvenc szava, kedvenc eledele), az orrát felhúzta és nevetett.
A délelött folyamán még 3-4 szomszédunk is benézett, rakomány nyulakkal és tojásokkal, délután Zsókáek is jöttek, szintén nyulakkal felszerelkezve, velük az udvaron játszottunk, majd mivel hideg lett, bent folytattuk.
Nagyon jó kis nap volt, a csajoknak is tetszett.
Hétfön délelött csak pihiztünk, délután pedig a Donauinel hatalmas játszóterére mentünk, majd a réten takarón piknikeztünk, futkároztak, ettek, barátkoztak.
Tölünk olyan 15 méterre két néger csaj ült, takarón, Elisa szépen odament, megnézte öket, majd mivel elég szimpik voltak neki, beült az egyik ölébe.:-)
Utána talált egy kislányt, valami arab forma volt, bár nagyon fehér börrel és göndör fekete hajjal, hatalmas fekete szemekkel, gyönyörü mint egy játékbaba, kb egyidösek lehettek, pár pillanatig néztek és aztán megölelték egymást, annyira édesek voltak együtt.
Utána a kislány ropival etette Elisát, próbálta Isabellát is, dehát öt nehezebb meghódítani.
Nagyon elfáradunk, szaladgáltunk a lányok után, Zsóka és anyukája is velünk volt, így jó dolgunk volt.
Nem tudom, hogy a sok új élmény miatt, vagy csak úgy, de a köv. 3 napban senki nem aludt éjszaka. Nem tudom mi volt, félálomban ültek kint velem a nappaliban, szunyókáltak, de nem aludtak, az ágyukba nem lehetett öket visszatenni, mert üvöltöttek, azért kipróbáltam, ki bírja tovább, fél 3kor Marlene és Elisát visszatettem az ágyba, fél óra hüppögés, mama hívás és masszív üvöltés után én adtam fel és hoztam ki öket újra, addig Isabella kint aludt.
Második ülve töltött éjszakám után jó bedagadt lábakkal fél 7kor feküdtem le reggel, hogy egy órát aludjak, 8ra már jött a korai fejlesztö.
Aztán kicsit jobb lett, de csak hogy még rosszabb legyen, pénteken Elisa elkezdett köhögni és nem tudta abbahagyni.
Gyorsan dokihoz mentünk, kaptunk egy pár gyógyszert, de éjfélig köhögött, közben már belázasodott az erölködéstöl, fájt neki ,ahogy eröltette a köhögés.
Két nap múlva Isabella, majd még két nap múlva Marlene ugyanez, mindenki másképp viselte, most csak kicsit taknyosak, köhögés jobb már.
Èjszaka mindenki csak egyszer kelt, szóval jippijé!!!!!!aludtam!!!!

2 megjegyzés:

  1. Drága Judit,nagyon köszi a részletes beszámolót,én is hiányoltalak benneteket. Örülök a húsvéti jól sikerült napoknak! Viszont ezek az átvirrasztott éjszák embert próbálóak. Valahogy át kell vészelni a nehéz időszakokat,hogy újra feltöltődjünk pozitív energiákkal. Nagyon drukkolok Neked,hogy zökkenőmentesek legyenek az éjszakák a nappalok!:)
    sok puszi :Zsu

    VálaszTörlés
  2. Hat a husvetotok az nagyon klasz volt.Jo is neha utazni,de sok nyunyu es csoko kerult a birtokotokba akkor.Gondolom Isabella orult a zsakmanynak nagyon.Hat gondolom milyen nehez ejszakaid voltak.REmelem azota minden oke.puszika

    VálaszTörlés