2011. május 18., szerda

Òvoda

Pénteken levelet kaptam, hogy (hosszas huzavona után) felvették a lányokat az oviba.
Már 4-5ször telefonáltam az MA10-zel, akik ezt intézik, hivataos levelet vittem arról, hogy október 1.-én vissza kell mennem dolgozni, mert lejár a gyes és mégis sikerült az okos ügyintézö néninek úgy összekeverni a dolgokat, hogy a lányokat november 1-töl vennék fel. (amikor én már elméletileg egy hónapja dolgozom)

Helyünk megvan, el is mentünk ma bemutatkozni, a biztonság kedvéért vittem Anitát, hátha egyedül nem bírok a lányokkal.
Persze megneszelték a kis boszik,hogy ma valami készül és reggel fél 5kor már fenn kukorékoltak, Isabella és Marlene és nem is aludtak el újra. Elisa fél 7ig aludt
Tehát mire 10re odaértünk az oviba, I+M pont elszunyókáltak.
Bementünk hát Elisával bemutatkozni.
Kb. egy órát beszélgettem a vezetönövel, addig Elisa és Anita felderítették a kertet, volt csúszda, innen kezdve Elisa imádta az óvodát:-)
Azzal kezdte a vezetönö, hogy ugye nem baj, ha el lesznek a lányok kicsit kényeztetve, mert ök nagyon várták a hármasikreket:-)
Júniusban lesz szülöi értekezlet, ahol majd megismerkedünk az òvonöikkel, megkapják a jelüket.........eddig jutott szegény és én itt hirtelen elkezdtem bömbölni, engem is nagyon meglepett, gondolom öt is, kérdezte mi a baj, mondom, neheeeem tudom elképzelniiiiii....hüpp hüppp......hüpp.......hogy ........bömbi-bömbi-bömbi........szipog, szipog, hüpp.........hogy majd itt hagyjam öket.........

Egyszóval szépen bemutatkoztam.

Legszívesebben elsüllyedtem volna, ráadásul hónapok óta elöször ki voltam kicsit sminkelve és láttam, hogy csupa fekete a zsebkendö, szóval nagyon szégyelltem magam. (aztán láttam, hogy mennyire megsajnált, mert könnyes volt a szeme, olyan mint én, ha valaki sír, nekem is kell.)
Neki is 3 gyereke van és elég nehezen ment az elszakadás, majd meglátom, jó lesz, itt mindent megtesznek majd a gyerekekért, amit késbb meg is tapasztaltam.
Az ovi világos, szellös, gyönyörü, nagy kerttel, sok játékkal, két bölcsis csoporttal, mindekettöben 15 gyerek és 2 gondozónö+dadus+tanuló.
A kaja 50 %ban bio, csak marha, pulyka és vegetáriánus kaják vannak, kapnak reggelit, ebédet, uzsonnát, (havi 58 Euro körül/gyerek).
Azt, hogy novembertöl jöhetnek, egyböl felháboította és kis megbeszélés után a másik irodában, közölte, hogy nyugodtan jöjjünk szeptembertöl:-)))
Èn fél napra szeretném csak öket elöször vinni, hogy szokják, aztán jövöre talán hosszabb ideig, meglátjuk, hogy bírják majd.
Rengeteg mindent kellett aláirni, a legextrémebb volt, hogy atomreaktor baleset esetén belegyezek-e, hogy rögtön az oviban adjanak a gyerekenek kálium jodidot, hogy megelözzék a pajzsmirigyrákot? (örülök, hogy mindenre gondolnak, de kicsit vicces, nem?)
Nagyon meg vagyok elégedve az elsö látogatásunkkal, a lányok nem nagyon akartak hazamenni, de muszáj volt elindulni.
Elisát megpuszilta egy nagyobb kislány és Isabellához is odament egy kislány, bekötötte a cipöjét, nagyon édes volt.
Ezt a nyarat még jól kihasználjuk aztán irány az élet!
(Délután elmeséltem Haraldnak az ovilátogatást, (NAGY BÖMBI), utána aszomszéd csajnak (BÖMBI), majd Zsókának is a telefonba (Bömbi, bömbi), Harald kérdezi, jaj, szegény, mi van bébi? Mondom, NEM TUDOM ABBAHAGYNI!!!!! bömbibömbibömbibömi.........
:-)))))
:-)))))
:-)))))

2011. május 5., csütörtök

Húsvét

Szombat reggel felkerekedtünk Magyaro. felé, az utunk elég eseményteli volt, Marlene végig énekelt, dumált, sírdogált, neki végig énekeltem-mondókáztam az utat, Elisa csöndben nézelödött, de csak Hegyeshalomig, ahol elkezdett hányni, (nem adtam neki kúpot elötte, mert pont elfogyott), majd a megérkezésünk elött 5 perccel elaludt, Isabella aludt a határig, onnan nézelödött és kölesgolyót evett, néha csatlakozott a síráshoz, énekléshez.
Nagyon örültem, mire odaértünk.
Barátaink, Esztiék már vártak bennünket, az idö csodás volt, majdnem egész nap kint voltunk ,a lányoknak maga a paradicsom, volt cica, hinta, hely futkározni, sok-sok játék, csúzda,homokozó, játszótárs Lotti személyében,szóval ha megkérdezem öket, biztos azt mondták volna, maradjunk örökre.
Nagyon jól éreztük magunkat, én rengeteget ettem, a lányoknak jött a nyuszi, Lotti is örült a nyúl ajándékainak, elmentünk sétálni, végre eljutottam a temetöbe apukámhoz, ahol jól kisírtam magam. Minden nap eszembe jut, milyen büszke lenne a lányokra, hogy szeretné öket.
Fagyiztunk is, délután Zsuzsóék is csatlakoztak, leginkább a gyerekek után futkároztunk, de így is tudtunk beszélgetni valamennyit, este fél 7 felé indultunk vissza.
A visszaút már jobb volt, mert indenki k.o volt, így az autópályára felkanyarodáskor már Elisa aludt, Isabella, Marlene és Harald még a határ elött elaludtak es mindenki akkor ébredt, mikor a házunk elé kanyarodtunk.
Csöndben és békében vezettem hazáig, végig gondoltam az egész napot, nagyon jó volt, hogy végre rászántuk magunkat az utazásra.


Vasárnap délelött tojásra vadászunk a kertben, meg a nyuszi hozott 3 kismotort, (vagy motrot?) azokat próbálgattuk, (azóta is óriási siker, sajnos valami félreértés miatt Marlene markolónak nevezi a motort, amit mindenki átvett, így ha megyünk az udvarra, minden zeng a  "majkoló-majkoló" kiabálástól.) (Örület, hogy miket mondanak, Isabella a tv-ben látva szólt nekem, hogy "jepülö" repül ott, ebédnél meg nagy szégyenlösen elsuttogta nekem, hogy Mahlzeit ("majzei") ez a jó étvágyat német megfelelöje, gondolom, hallotta, mikor mondtuk egymásnak.)
Visszatérve a tojáskeresésre, mindenki más módszerrel dolgozott, a nyuszi mindenhova kettesével tojta a tojásokat (mert gyorsan kellett dolgoznia) Marlene meg is látta az alkalomban rejlö lehetöséget és szépen összeütögette a fött tojásokat, amit talált. 6-8 darabot (sebaj, éljen a másnapi rakott krumpli) , Elisa motorizálva kereste a tojcikat, egyis fészektöl a másikig motorozott, Isabella csakis csokinyúlra ment, a tojások nem érdekelték, minden nyulat odahozott, "nyunyu"!! és "csoko" (most ez a kedvenc szava, kedvenc eledele), az orrát felhúzta és nevetett.
A délelött folyamán még 3-4 szomszédunk is benézett, rakomány nyulakkal és tojásokkal, délután Zsókáek is jöttek, szintén nyulakkal felszerelkezve, velük az udvaron játszottunk, majd mivel hideg lett, bent folytattuk.
Nagyon jó kis nap volt, a csajoknak is tetszett.
Hétfön délelött csak pihiztünk, délután pedig a Donauinel hatalmas játszóterére mentünk, majd a réten takarón piknikeztünk, futkároztak, ettek, barátkoztak.
Tölünk olyan 15 méterre két néger csaj ült, takarón, Elisa szépen odament, megnézte öket, majd mivel elég szimpik voltak neki, beült az egyik ölébe.:-)
Utána talált egy kislányt, valami arab forma volt, bár nagyon fehér börrel és göndör fekete hajjal, hatalmas fekete szemekkel, gyönyörü mint egy játékbaba, kb egyidösek lehettek, pár pillanatig néztek és aztán megölelték egymást, annyira édesek voltak együtt.
Utána a kislány ropival etette Elisát, próbálta Isabellát is, dehát öt nehezebb meghódítani.
Nagyon elfáradunk, szaladgáltunk a lányok után, Zsóka és anyukája is velünk volt, így jó dolgunk volt.
Nem tudom, hogy a sok új élmény miatt, vagy csak úgy, de a köv. 3 napban senki nem aludt éjszaka. Nem tudom mi volt, félálomban ültek kint velem a nappaliban, szunyókáltak, de nem aludtak, az ágyukba nem lehetett öket visszatenni, mert üvöltöttek, azért kipróbáltam, ki bírja tovább, fél 3kor Marlene és Elisát visszatettem az ágyba, fél óra hüppögés, mama hívás és masszív üvöltés után én adtam fel és hoztam ki öket újra, addig Isabella kint aludt.
Második ülve töltött éjszakám után jó bedagadt lábakkal fél 7kor feküdtem le reggel, hogy egy órát aludjak, 8ra már jött a korai fejlesztö.
Aztán kicsit jobb lett, de csak hogy még rosszabb legyen, pénteken Elisa elkezdett köhögni és nem tudta abbahagyni.
Gyorsan dokihoz mentünk, kaptunk egy pár gyógyszert, de éjfélig köhögött, közben már belázasodott az erölködéstöl, fájt neki ,ahogy eröltette a köhögés.
Két nap múlva Isabella, majd még két nap múlva Marlene ugyanez, mindenki másképp viselte, most csak kicsit taknyosak, köhögés jobb már.
Èjszaka mindenki csak egyszer kelt, szóval jippijé!!!!!!aludtam!!!!