2011. április 14., csütörtök

Kimerültség-betegség

Megint kicsit betegek vagyunk, beleértve magamat is, torokfájás, köhögés, Isabella szeme begyulladt, kapott cseppeket, láz mindenkinek volt, de nem olyan vészes, kivétel az éjszakák.
Már jó lenne megint egy párat átaludni.

A legnagyobb baj én vagyok, magam, azt hiszem elértem a határhoz, eröben, türelemben, kitartásban, 19 hónapra volt elég az energiám, úgy látszik.

Kialvatlan, kedvetelen, savanyú vagyok, nem látom a végét a tennivalóimnak, mindennel el vagyok maradva, ráadásul a férjem sem nagyon segít vagy támogat semmiben, mindent egyedül kell csinálnom.(de ez egy blog témája lehetne, ami azt boncolgatja, hogy miért nehéz egy másik kultúrájú, beállítottságú, nemzetiségü emberrel összeházasodva lenni)
Ma nagyon fáj a torkom, semmit sem tudok nyelni, csak folyadékot, úgy érzem össze van szükülve és megfulladok.
A lányokkal igyekszem türelmes leni, de néha szakad a cérna és bizony kiabáltam már párszor, söt annyit, mint összesen amúgy a 1,5 év alatt.Ök is érzik, hogy most nem vagyok olyan, mint máskor, bújnak, lógnak rajtam, úgy érzem megfulladok és legszívesebben elfutnék világgá. (pár napra, hehe)
Ezért is nem írok a blogra, mert semmi kedvem megírni a kis vicces, napfényes történeteinket, pedig már összegyüjtöttem egy csokornyit, vázlata meg is van, de nem tudom rávenni magam, hogy befejezzem.

Biztos túljutok rajta hamarosan, depresszióra nem lesz idöm a csajok mellett,úgyhogy ki kell magamat húzni valahogy a gödörböl.


                                                   

10 megjegyzés:

  1. Én eddig is csodáltam az erődet, amivel a mindennapjaitokat végig csináltad, mindig elszégyelltem magam egy-egy türelmetlen nap után, hogy nekem csak egy gyerkőc táncol az idegeimen, míg Te három csajszival milyen jól bírod. Ne érezd magad rosszul, ilyen időszak is van, majd jön jobb...és abban is teljesen megértelek, hogy milyen más nemzetiségű, kultúrájú, felfogású társsal élni, azt hiszem, tudom mire gondolsz...

    Jobbulást Nektek!

    VálaszTörlés
  2. Ó kedves, meglásd jobb lesz. Ez a kultúrás más országos dolog... Mivel Ti már ősidők óta koptatjátok egymást ;o) ezért jelen esetben valószínüleg csaka fáradság erősíti fel. Legalábbis nálam ez így van. Ha különösen nagyon fáradt vagyok még az első német sejtet is a búsba kívánom (de finom és nőies vagyok... :o) ) Tanácsot tuti nem tudok adni, csak remélem, hogy hamarost jobban leszel/ jobban lesztek!
    Vudúzlak! POZITÍV ENERDZSÍÍÍÍ, POZITÍV ENERDZSÍÍÍÍÍ!!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia Nomi!

    Fel a fejjel :)
    ++++++ energia, no meg egy átaludt éjszaka után már másképp látod a dolgokat.

    Ps: a kúltúrák közötti különbségekröl tudnék én is mesélni

    Drache

    VálaszTörlés
  4. Nekem van egy diasorom, vicces állatos fotókkal és kommentekkel. Mindig azt megnézem, mikor elkap a depi, és a kimerültség szélén vagyok. És valahogy mindig megmosolyogtat.Onnan meg már be is indul a pozitív spirál. Csak az első lökést kell valahonnan beszerezni, aztán megy minden újra rendben.

    Sajna, nem tudom az email címed, pedig olyan szívesen áküldeném azokat a képeket!Eddig még mindenkit megnevettetett.

    De itt van még egy kedves idézet Simon András grafikusművésztől is, amit nagyon szeretek:

    Szived rejtekén
    sebzetten hallgatsz,
    s most töviseivel
    mélyen lelkedbe váj
    az értetlen csend.
    De magányod lassan
    a végtelenbe foszlik...
    Láthatatlan karok ezrei ölelnek
    s felépül benned
    újra a Rend.

    Ezt is nagyon szeretem, amikor egy kicsit nyomi a hangulatom, mert eszembe juttatja, hogy ez is csak egy múló hangulat, és nemsokára összeszedem magam, és visszatér a jókedvem, helyre billen a világ egyensúlya.

    Szóval fel a fejjel! :-)

    Szeretettel:
    marcsi, Gárodnyból

    VálaszTörlés
  5. De nagyon szép ez a vers idézet!
    Drága Judit, tegnap mikor olvastam a bejegyzésed,arra gondoltam,milyen szívesen odarohannék segíteni neked,csak sajnos nagyon messze vagyunk egymástól. Remélem ma már rendeződni látszanak a bajok, valahogy mélyen érint ,ha kisgyermekes anyukák nincsenek egyensúlyban. Ne veszítsd el a humorodat,nagyon szeretem az írásaidat,erős vagy, tudom ez egy elcsépelt frázis, de mégis nekünk édesanyáknak mindent ki kell bírnunk,és menni tovább. Én már egy "Levi-Zsófi mama" vagyok,de a saját életutam alapján is nagyon át tudom élni az édesanyák minden rezdülését,együtt sírok együtt nevetek. Csoda amit nap,mint nap teszel a három gyönyörű egészséges lánykáidért, rendkívüli erő szeretet kitartás van benned. Minden jót szépet egészséget kívánok Nektek!
    puszi: Mamci

    VálaszTörlés
  6. Juditkám, nagyon okosakat én sem tudok mondani, de szeretnélek bátorítani, hogy lesz még jobb, biztosan. Én február végén voltam egy savanyú citrom házisárkány, de aztán valahogy kikecmeregtem belőle. Anyukád nem tud segíteni pár napra? Hogy tényleg el tudj szakadni akár csak egy vásárlás vagy pár órányi egyedüllét erejéig. Vagy ha nem az anyukád, akkor a lányzó, aki szokott neked segíteni? Ne szégyellj segítséget kérni, mindenkinek szüksége van feltöltődésre! A te feladatod emberfeletti, ne akard mindig egyedül megoldani.

    VálaszTörlés
  7. Nomi kedves.Pont azt irtad le amit en is erzek,mi is pont igy vagyunk betgeen,lazasan.Foleg en ahogy te is.A kedvem semmi , merges vagyok folyton,orditok a lanyokra,rosz ido van nem lehet kimenni, depreszios a hangulatom. En sem irtam ablogomba a ferjemrol meg azt tudom irni ami tet.Egyutt erzek veled es gyogyuljatok meg minnel hamarabb.puszika

    VálaszTörlés
  8. Drága kedves olvasóim, barátaim, annyira drágák vagytok, hogy ennyit és ilyeneket írtatok nekem, tényleg jobban lettem töle, köszönöm az együttérzö, vigasztaló sorokat és köszönöm, hogy vagytok nekem. Nagyon sokat jelent nekem.
    (segít az is, hogy látom, másnál is elöfordul ilyesmi:-)
    Nagyon aranyosak vagytok!

    VálaszTörlés
  9. Kellemes husveti unnepeket kivanunk nektek es az egesz csaladotoknak!

    VálaszTörlés
  10. merre vagytok,jo lenne olvasni rolatok?

    VálaszTörlés