2011. április 14., csütörtök

Kimerültség-betegség

Megint kicsit betegek vagyunk, beleértve magamat is, torokfájás, köhögés, Isabella szeme begyulladt, kapott cseppeket, láz mindenkinek volt, de nem olyan vészes, kivétel az éjszakák.
Már jó lenne megint egy párat átaludni.

A legnagyobb baj én vagyok, magam, azt hiszem elértem a határhoz, eröben, türelemben, kitartásban, 19 hónapra volt elég az energiám, úgy látszik.

Kialvatlan, kedvetelen, savanyú vagyok, nem látom a végét a tennivalóimnak, mindennel el vagyok maradva, ráadásul a férjem sem nagyon segít vagy támogat semmiben, mindent egyedül kell csinálnom.(de ez egy blog témája lehetne, ami azt boncolgatja, hogy miért nehéz egy másik kultúrájú, beállítottságú, nemzetiségü emberrel összeházasodva lenni)
Ma nagyon fáj a torkom, semmit sem tudok nyelni, csak folyadékot, úgy érzem össze van szükülve és megfulladok.
A lányokkal igyekszem türelmes leni, de néha szakad a cérna és bizony kiabáltam már párszor, söt annyit, mint összesen amúgy a 1,5 év alatt.Ök is érzik, hogy most nem vagyok olyan, mint máskor, bújnak, lógnak rajtam, úgy érzem megfulladok és legszívesebben elfutnék világgá. (pár napra, hehe)
Ezért is nem írok a blogra, mert semmi kedvem megírni a kis vicces, napfényes történeteinket, pedig már összegyüjtöttem egy csokornyit, vázlata meg is van, de nem tudom rávenni magam, hogy befejezzem.

Biztos túljutok rajta hamarosan, depresszióra nem lesz idöm a csajok mellett,úgyhogy ki kell magamat húzni valahogy a gödörböl.


                                                   

2011. április 6., szerda

Vegyes fotók

                                                        Naaaagy szeretet
                                                      Isabella már ébren, Marlene visszaaludt
                                                       A tökéletes póz :-), annyira nöci
                                                        Magas lóról szólok hozzátok...
                                       Mama azt mondta,ha kicsit nyugodtan ülünk itt, mesél nekünk
                                                     Szöke barna kontraszt
                                                        Mélázik
                                               A nagy találkozás-végre élöben látja A CICÀT
                                          Ezen a lépcsön a kertben nagyon szeretnek üldögélni
                                                 Hármashinta
                                                          Cool babys :-)))))

2011. április 4., hétfő

Végre újra online

Már régen jelentkeztem, végre megjavult a gépem, tegnap óta újra vagyok, eddig csak az emberét használhattam, gyorsan gyorsan, ha volt idöm, igaz, a lányoktól nem nagyon lehet írni, estére meg kivagyok.
Nagyon jól vannak, betegek voltak, de már mindenki oké.
Megindult a beszédjük, rengeteget mondanak, sokat utánoznak, de mondanak maguktól is dolgokat, sokat meg is értek belöle. (néha meg semmit)
Elkezdtek egymással is kommunikálni, föleg a veszekedésekkor, kiabálnak egymásra, àrulkodnak.
A legtöbbet használt szó a "nem!!!", akkor is, ha igent gondolnak.
Eddig csak sírtak, ha egymás játékát elvették, de most van egy szó, a "nyemááányi" , ez azt jelent(het)i, hogy nem adom. Pl. ha egyik játszik valamivel és a másik odamegy, az elsö elfordul a játékával és rászól a másikra, nyemányi!
Egymást is név szerint ismerik, Isabella-Bejja, Elisa- Ejsza, Marlene-Manya vagy Mimi.
Kérdezem Marlenet, ki harapta meg, erre ö :Bejja, Bejja, mondom, az nem lehet, ö az ágyában van, erre M:....gondolkodik, majd Ejsza, Ejsza. Mondom, ö meg kint ül, akkor a mama.
Amùgy is én vagyok a bünbak, ki tépte le a tapétát? A mama, ki dobta le a macit, a mama, ki púzott:-), hát a mama. (ja és ki szép és okos? A mama!!!) hehe.
Nagyon sok szót ismernek, cica, ház, autó, ajtó, ablak, virág, ló, szia, cumi, csüccs, szép, tü, bök, luk, tévé, papa, mama, Àdi, Òmi, Karlo (szomszédunk), Morti, aki eddig Mííí néven szólíttatott, most már Mojti,  meg még rengeteg mindet, van pár szó, ami németül könnyebb neki, pl kérdezem Elisát, mondd, hogy maci, mondja, hogy Bär, vagy labda-Ball, baba-Puppe, de a legtöbb szót magyarul mondják.
Május végén befejezzük a korai fejlesztést is, a nénink heti 1x szokott jönni, de már nem kell nekik a fejlesztés, nagyon ügyesen behozták a kezdeti lemaradást.

Marlene még mamázik, ha idegent lát, meg nagyon szeret bújni, Isabella újabban simogatja a karját, föleg ha fárdt, felhúzza a pólója ujját és simizi a kezét, vagy este a lábát, ha én simizem, akkor ö nem, csak ha nincs rá elég idöm, akkor ö simizi magát, olyan édes.
Elisa újabban nem hagyja magát, visszaveszi a játékot, amit elvettek töle, söt kiabál is.
Marlene és Isabella újabban cumiznak, föleg lefekvés elött, de néha napközben is, kiveszik egymás szájából, aztán kergetöznek, kiabálják, hogy cumi, cumi!
Kedvenc játékuk a duplo állakert, a nagy müanyag építökockák, a formabedobók és mese, mese végtelenségig.
Marlene kedvenc plüssállata egy nyuszi, nyunyunak hívja, Isabelláé egy nagy puha mackó (Béjj nevü) és Elisáé a bárány (névtelen vagy néha Bá) és egy szamár a Micimackóból (iá). Ezen kívül még van egy csomó kedvencük, de ezek a délutáni alvóállatok.
Babák most nem nagyon érdelik öket.
Kint nagyon szeretik a hintát, a mérleghintát, a kis házukat, a homokozót (Marlene eszi a homokot és minden kis kavicsot, amit a homokban talál, odahozza egyenként), kismotort. (Makmak a motor)
Enni most nem nagyon szeretnek, persze nassolni szeretnének, a kölesgolyó még mindig nagy közszeretetnek örvend, (mert golyó-gogonak hívják)de ha vendégek jönnek és teszek ki csipszet, (csipp) ropit, akkor addig nézik a tálat, míg van benne. Persze kapnak belöle.
Gyümölcsöt annyira nem eszik, almát, körtét, banánt szoktam nekik adni, remélem most hogy jön a gyümölcsszezon, többet fognak enni belöle.
A déli alvás nagyon jól müködik továbbra is, 12 és fél 1 között elalszanak és fél3-3ig is alszanak.
Este jó fáradtak, mert már sokat vagyunk kint,akkor is gond nélkül elalszanak.

Elisa sokat rakodik, ki be a kisházba az udvaron a székeket, Isabella kint hintázni szeret, a hinta oldalsó tartórúdján csak a karjaival felhúzza magát és függeszkedik, nagyon erös.
Marlene a homokot szereti, (enni is), meg gyüjti a kavicsokat, meg a kisházban kikukucskálni az ablakokon és Kukk! -ot mondani, nagyokat nevetni ezen:-)))
Rakok pár képet is.
Amúgy is megsorozom a blogot, sokat fotóztam az utóbbi idöben.