2011. február 26., szombat

Másfél év

A lányok 24.-én lettek18 hónaposak. Másfél év!
Hogy szalad az idö!
Sok minden változott körülöttük, föleg ök maguk, nagyobbak, okosabbak, ügyesebbek lettek.

Marlene a kedveskedö, simogat, ölel, puszil, nem cuppant, csak odateszi a száját az arcomhoz és azt mondja mmmmm....
Néz, mosolyog és félrehajtja a fejét, ha olyan a kedve, annyira kedves tud lenni.
Ha valami nem sikerül neki, nagyon be tud gurulni, sikít, kiabál, földre fekszik, nagyon érzelmes, mindent nagyon megél.Jót is, rosszat is. Borzasztóan tud hisztizni, ívbe kifeszíti magát és bömböl, nagy krokodilkönnyket sír, az orra piros és nagyon szánnivaló.
Enni nagyon szeret, ö a legjobb evö.
Ügyesen eszik kézzel, de ha etetem, azt is nagyon szereti.
Szereti a húst, a tésztát, savanyú uborkát, sajtot, müzlit, néha a zöldséget, joghurtot, minden rágcsálnivalót, (minden kekk/keksz) a banánt (gán-gán-gán), almát (ana) csak megrágja majd kiköpi, kinyútja a nyelvét és "leporolja" róla az utolsó almadarabkát is.A levest is szereti, de nem annyira, mint a többiek.
Még üvegböl iszik, pohárból még nem tud jól.

Sok mindent mond, utánoz, mondja keksz, (kek) kaktusz (kak), nem, igen, mama, papa, vauvau, mú, cincin, hápi, Omi, auto, ház, baba, bébi, németül is pár szót, meg sok minden mást, nagyon szeret nevetni, ha csak egy morzsányi humor van valamiben, akkor ö nevet rajta.
Táncolni is szeret, de igazán énekelni a legjobban, ez olyan, mint a Némoban a bálnák éneke, magasan-mélyen, kicsit jódlizva, nagyon vicces.
Nagyon ragaszkodó, elsö és utolsó szava a nap folyamán mama, ha idegen jön, akkor is csak áll és szajkózza, mama, mama.
Ha elmegyek, ö az aki keres, elmondja többször is, mama.
Ha hazajövök valahonnan, (ritkán megyek el nélkülük) szalad elém és ölel, nem akar elengedni, puszilgatja a kabátomat, vállamat.
Ha tisztába teszem, mondja, kaka? Mondom nincs kaka, akkor rázza a fejét. Nagyon gyors, mindent rángat, kipakol, mindent felpróbál, vonul fel és alá benne, semmilyen csatot, gumit nem tür a hajában, ha másnak a hajában van csat, azt is kiveszi, hozza nekem, teee...(tessék akar lenni)
Most mindenre nem a válasz, akármit kérdezek, neeem.....
Foga már lent elöl is van 3, a 4.nem akar kijönni. Hátul nönek a rágófogak, fent kettö márkint van, egy meg lent, elöl meg nem jön.
Jól alszik éjjel, sajnos most jönnek a fogak, ezért nem, de amúgy gyakran átalussza az éjszakát. Mindig ö az utolsó, aki elalszik, elötte énekel, felmondja, mi volt egész nap, "elmeséli " a napját, aztán szunya. Utolsó az ébredésben is, nem zavarj,hogy a töbiek ott állank az ágyánál és ordítva psszttt!!!!!-eznek. Mert ha valakit kihozok a szobából, már mondja, pszt!, hogy a többiek alszanak. Persze aztán, ahogy leteszem öket futnak az ajtóhoz döngetni, kopogni, kiabálni. (mert nem szabad)


Elisa a nagy erö-nagy szeretet, mindenkit nagyon szeret (a földre nyomni és megdögönyözni) ölelgetni, küld puszit, cuppant, annyira szorít, ha megölel, hogy beleremeg, de mindenkit így ölel, nagyon erös. Már valamivel nagyobb a többieknél, kis görbe lábain jön-megy, de nagyon szeret üldögélni is, "olvas", nézegeti a könyveit, vagy befekszik a hintába és tv-t néz vagy a többieket.
Nem küzd nagyon a dolgaiért, ha elvesznek töle valamit, más játék után néz, vagy sír, néha azért nem engedi magát,ha Isabella elvesz töle valamit, jön panaszkodni nekem.
Nagyon szeret építeni, kis dolgokkal elfoglalja magát, sokszor úgy elvan, aztán egyszer csak csatakiáltással rámveti magát és megpróbál a földre nyomni.
Nagyon hajlékony, simán leül spárgába, lábait állva is az ágyban pl. felemelgeti a rács tetejére.
Nagyon szereti utánozni a többieket, ha valamelyik új dolgot csinál, ö is akarja rögtön.
Evés- hát ö a legrosszabb evö, nagyon válogatós, anélkül, hogy megkóstolná, megszagolná az ételt, rázza a fejét és nem kér.
Néha segít, ha azt mondom, Elisa, lehet, hogy van benne borsó, akkor megkóstolja és meg is eszi, amit kap, de nagyon keveset eszik. (pedig nem úgy néz ki) :-)
Szereti a joghurtot ,a savanyú uborkát, a müzlit szárazon, tésztát, levest nagyon, minden rágcsálnivalót, sajtot, néha húst, de inkább a kenyeret.Krumplit semmilyen formában nem eszi meg.
Szeret táncolni, sokat huncutkodik, nagyon fejlett a humorérzéke, sokszor rámnéz elöbb, hogy szerintem is vicces-e a dolog, de sokszor nevet dolgokon, amit nem is gondolnék, hogy neki ez vicces lehet.
Ö is sokat dumál, a kedvencem a Puppe, ez babát jelent németül, nem azt mondja baba, hanem Puppe, de olyan kis osztrákos kiejtéssel, puppé:)))


Jó alvó, keveset kel fel éjjel, reggel soká alszik.
Ha kérdezem, ugye Elisa? -akkor nagyot bólint és rávágja: Ja!
Kacsintani is tud, vagyis azt hiszi:-))) nagyot bólint a fejével, ez a kacsintás.
Mindenkit megölel, megszeretget.
Sokszor a földre nyomja a lányokat és dögönyözi öket, azok meg kedvüktöl függön vagy nvetnek, vagy sírnak rajta.
Ö jött rá elsönek kb. egy hete, hogy le lehet nyomnia kilincset és kinyitja az ajtókat. Már feléri.


Isabella az energiabomba. Nagyon nagyon sok erö és türelem, nyugalom kell hozzá. Marlene és Elisa együtt nem kíván annyi figyelmet, mint ö.
Mindenhol ott van, mindent leránt, kipakol, felmászik (most pl. nincsenek székeink a a nappaliban, mert arról mászott az ebédlöasztalra, ott trónolt, mikor kjöttem a gyerekszobából, ahol Elisát pelenkáztam) minden alá benéz, mindent szétszed, lábát behurkolja a kiságy rácsai közé, ujját bedugja a Duplo alján levö lyukba (beszorul, naná), a konyhában csak a veszélyes dolgok érdeklik...ésatöbbi.
Reggel 6-fél 7 felé kel és 7-fél8-ig, míg a többiek felébrednek, mi ketten vagyunk, játszunk, úgyhogy mire felébred mindenki, már k.o vagyok.
Nagyon szeret, ölelget, puszil, de aztán leakaszt egy nagy pofont, vagy megharap, megcsavarja az orrom, kiszámíthatatlan. Azt mondja mami, pedig nem mondtam nekik soha, hogy mami vagyok.
Elöször mamaiii voltam, most már mami.
A többieket is gyakran megharapja, Elisa ujja vérzett is múltkor.
Nagyon ügyes, jó tornász lesz.

Jól eszik, imádja a levest, mindenfélét, csak leves legyen, de a legjobb, ha van benne tészta. Mondja is, tsszta. A kedvence a túró, dudu -nak hívja és addig eszi, amíg van, itt lehet kapni azt a Cottage Cheese nevü túró féleséget, azt imádja. Joghurtot, uborkát, sajtot, kenyeret, zsemlét, zöldséget is szereti, a rizst is nagyon, ha pl.parízeres kenyér van, Marlenevel megosztoznak, nekiadja a szelet parízert, ö meg megeszi a vajaskenyeret.
Szereti etetni többieket.
Este gyorsn elalszik, addigra kimerülnek az elemek:-)
Szeret ö is táncolni, futkozni, de pl. kockákhoz, építéshez nincs sok türelme.
Nagyon szeret mesét hallgatni, de csak ha az ölembe ülhet, egyébként Elisa is, ölben szereti a mesét, Marlene mellém ül, úgy hallgatja.
Mindent mond, amit a többiek is, de csak szégyenlösen, maga elé suttogja.Ha a többiek mellettem vannak, ö meg a szoba másik felében, akkor is ott a füle, ha a másik két lányt kérdezem, Isabella válaszol elsönek.
Nagyon okos, rájött, hogy mivel lehet figyelmet elérni, pl. tudja, hol kell távirányító nélkül kikapcsolni a tv-t, vagy hogy kell leszedni a pelenkázó polcát, akkor jövök és megszidom és a szidás is figyelem, még ha negativ is.

Mindhárman fel tudnak mászni a nappali dohányzóasztalára, sajnos nem szabad nekik, mert felállnak és egymást löködik, 2 napja is, Elisát röptében kaptam el, ahogy Marlene lelökte, éppen el tudtam még kapni.
Nagyon szeretnek kint lenni, eljött az idö, hogy nem akarnak a babakocsiban megülni, még egynek megengedném, hogy kiszálljon és kézenfogva jöjjön velem, da akkor a másik kettö is rögtön ki akar jönni.

Ha vásárolni megyünk, kb. 20 perc után Marlene elkezd sírni, befeszíti magát és addig ordít, míg haza nem érünk, ott ki szoktam engedni öket az udvaron, de 3 irányba szoktak szétfutni, a múltkor is, Elisa befutott a folyosóra és vészesen közeledett a pincelejáró lépcsöjéhez, Marlene hátrastartolt a kertbe, Isabella meg a kapuhoz, kidugta a rácsok között a fejét és elfordította, persze így nem tudta visszahúzni.
Èn meg ott álltam a bevásárlószatyorral. Leborítottam mindent, aztán mentettem Elisát, kihúztam Morzsi fejét a rácsokból és hátramentem a kettövel Marlene után. Szerencsére ott már nyugi volt, mentünk cicát lesni, azt nagyon szeretik.
Mire bevittem öket, mindenemen folyt a víz:-)))
Ha kiengedem öket a konyhába, folyosóra, elös útjuk a konyhába vezet, egyik kinyitja a fiókot, a másik kiveszi a müzlis dobozt, nyami-nyami, mondják és hozzák, hogy nyissam ki.
Elisa a savanykás dolgokat, uborka, narancs, paradicsomot eszi, Isabella a joghurt, túró (Rudi), tejszelet dolgokért van oda, Marlene szereti a húst is, felvágottat, virslit.
Este még 250-300 ml tápszert kapnak, reggel is, de csak Elisa nem issza meg,  a többiek az utolsó cseppig kiisszák.
Már nem babák, úgy megnöttek, megnyúltak, kislányok, jönnek, mennek, intézkednek, önálló akaratuk van, saját humoruk, szokásaik, felismernek embereket, emlékeznek dolgokra, annyi ölelést, puszit kapok, úgy ragaszkodnak, ha néha mérges vagyok rájuk, mindent, mindent elfelejtek egy kis kedves gesztus miatt, megsimogatnak, rámmosolyognak,  pár év múlva az orromnál fogva vezetnek és átveszik a parancsnokságot.
Imádom öket.

18 hónap!

ImageChef.com - Custom comment codes for MySpace, Hi5, Friendster and more

2011. február 19., szombat

Pár új foto-új járgány


Megjött az új kocsink, egyenesen Angliából, nagyon megharcoltam érte, de sikerült!
Ilyen esernyöre csukható kocsi ami egymás melletti, máshol nem kapható, egy használt volt az Ebay-en, de lecsúsztam róla, a kocsi könnyü,  szélessége "csak" 95 centi , ( a másik, a zöld Urban Jungle kocsink 107 cm széles) ami nagyon jó, befér a kocsinkba és a lányok aludni is tudnak benne, le lehet engedni a háttámláját.
Könnyü összecsukni és széthajtani, fel tudom egyedül is emelni, (a másikat csak nehezen) és könnyü tolni is. (bár ebben az UJ kocsi jobb a felfújható kerekeivel bármilyen terepen könnyü tolni)
Még nem teszteltem, majd tavasszal, ha nem kell anniy ruha, kabát, lábzsák, stb., de számításaim szerint beférünk a Lidl-be, Billába, Zielpunktba, Baumaxba, pékségbe, gyógyszertárba, bankba, postára vele, ezek a környékbeli üzletek, ahova naponta vagy többször a héten be kell menni.
A metroba, villamosra, buszra  felférünk vele, Schnellbahnra (az olyan hév-féleség, gyorsvasút) csak a modern, alacsonyküszöbüre, de az nem baj.
Nagyon örülök neki, most kicsit mozgékonyabbak leszünk ezzel a kocsival.
A neve Obaby Triple Pushchair és az elös kocsinkhoz képest nagyon olcsó volt, még így is, hogy új és Angliából vettük.
Harald kritizálta, hogy fekete, de ebböl csak fekete van, na meg összenyálazni, belekekszezni, lemorzsázni ideális a fekete szín.
A lányok rögtön belemásztak, itt tologattam öket a nappaliban:-)))



Ùj járgány tavaszra

                                                             Én mindenhova felmászok!!!!!
                                                    
                                             Legújabb hobbynk: asztalon ücsörgés
                                                        Fel-le mászkálás, leesés.
                                                       Itt az Òmi!


                                                        Nem félek felállni sem!
                                        Már fejest is ugrottam innen, pedig anyukám 5 centire állt tölem!!!


                        Èn még csak egyszer tudtam felmászni az asztalra, de az ágyon tudok ugrálni is!

                                          Ül, fekszik, mászik....lehetetlen fotózni!

Tudós nök :-))



2011. február 18., péntek

Alvás-betegség

Mostanában a megfázás miatt nem alszunk, semmi komoly, csak orrdugulás, orrfolyás, kis láz, de nem vészes, viszont az éjszakai alvás (ami amúgy sem fényes) még rosszabb lett.
Egy hete megy ez, ma éjjel végre mindenki aludt, de nem veszem ezt semmiféle nagy változásnak, két hétben egyszer át szokták aludni az éjszakát, hát most ez volt az az éjjel.
Meg tudnám szokni:-)
Az idö olyan rossz, nem tudunk kimenni, pedig annyira szeretnének már kint futkozni, ha nyílik az ajtó, mutogatnak, hogy oda, oda....
Amúgy mindenki nagyon ügyes, szerintem nagyot nöttek, ki kell válogatni megint a babaruhákat, sokat kinöttek már megint.
Jó lenne már ha melegebb lenne, hogy ne kelljen ennyit öltözni.
Már 2x el tudtunk menni Zsókáékhoz, ami nekem nagy szó, kicsit kimozdultunk.  Olyan jó volt és nagyon szeretnek ott a lányok.
Hétvégén megjött a nagymama, most egy hétig marad, nagyon örültek neki a lányok, azóta is rajta lógnak, de ha kimegyek, azért keresnek.

Hétfön ultrahangon voltunk Elisával, egy régi történet, amit még nem zártunk le, most megvan ez is, végül minden oké vele, se hormonzavar, se anyagcsere gondok, egyszerüen nagyobb, mint a többiek, pedig annyira keveset eszik, nem tudom, mitöl nö.
Már a 84es ruhák kicsik neki.Jó hurkás combija van és olyan erös, lehet, hogy Superwoman lesz, ha megszorítja a nyakamat, bizony érzem.
A napi kajája: reggel 100 ml tápszer (a többieké 250 ml), reggeli szinte semmi, 1-2 falat kenyér, semmi hús, 3-4 kanál müzli, vagy 3-4 kanál joghurt.
Ebédre a levesböl eszik, másodikat szinte soha, krumplit, rizst nem, néha kis tésztát eszik, aztán egy minijoghurt, vagy gyümölcsböl egy szelet alma, vagy 2-3 karika banán.
Uzsonnára pár karika virsli, de ha más van, akkor csak egy kis darab sajt, vagy uborka, 1-2 falat zsemlye, vagy kiflivége.
Próbáltam már mindent reggelire, vaj, felvágottak, lekvár, rántotta, bundás kenyér, májkrém, nutella (de pszt!), különbözö müzlik, túrókrém, vajkrém, sajtok, (kocka, kemény), de nem kell neki.
Sokat iszik, vizet, teát cukor nélkül, ritkán kapnak gyümölcs vagy zöldséglevet is, de vízzel hígítva.
Este 250 ml tápszer. Ettöl néz ki így, mint ahogy kinéz.
Nem nassolunk közben, vagy ha néha igen, akkor sem csokit, vagy édességet, hanem kölesgolyót, gyümölcsöt, joghurtot.
Ha én eszem, abból kér mindig, de 1-2 falat után elveszti az érdeklödését. (Isabella addig áll ott, amíg van a tányéromon, Marlene körülöttem kereng, ha lenyelte, már megint ott van, nyitja a száját, mondja, hamm, hamm.)
Szóval ö ilyen.
Most a növekedése a normál értéken belül van, eddig a felsö határon, most a grafikon közepén, átlagosnak mondható.(kérdezték, mi mekkorák vagyunk, Harald 193 cm, én 176 cm, szóval lehet nagy Elisa is)
Èn ezzel lezártam a témát, remélem nem kell többet mennünk.
Èjjel megint fenn volt 3kor, mostanában ilyenkor ébred, kis vizet iszik, muszáj kihoznom, mert annyira sír, hogy felébreszti a többieket. Fél órát kínlódik és aztán elalszik.
Aztán én is gyorsan be az ágyba, míg fel nem ébred a következö kisasszony.

2011. február 12., szombat

Játszótér

Sokat nem tudtunk fotózni, mert a lányok, mint a zsák bolha 3 irányba futottak, de azért lett néhány kép:










Játszóház

Nagy siker volt, spontán mentünk be, nagyon tetszett a lányoknak, bár ök voltak a legkisebbek, eléggé kelett vigyáznom, hogy ne tiporják le öket a nagyok, de szemük-szájuk tátva maradt a sok látnivalótól, sok új játéktól.
Ebböl is látszik, hogy mennyire be vagyunk szükülve a mi kis környezetünkre, nagyon nehéz velük egyedül elmennem valahova, így akár egy játszótéri látogatás is nagy kaland nekünk.
Hamarosan jön az új, sportosabb babakocsink, hármas, egymás melletti, azzal talán jobban tudunk már tavasszal mozogni.












2011. február 8., kedd

Bemutatom Àront....

...aki mint írtam, kis unokatesónk, az öcsém második kisfia.
Meglátogattuk, pont fenn volt és engem jól megnézett magának, én meg rögtön beleestem. A bátyja, Dani  által már foglalt volt a szívem "fiús" fele, de most osztozniuk kell Àronnal, mert beleszerettem egyböl.
Olyna puha, kicsi, törékeny, pedig majdnem 4 kiló és még így is fura, hogy az enyémek is ekkorák voltak, pedig Marlenet fele ekkorán hoztam haza a kórházból.
Van egy kis haja és résnyire nyitott kis kínai szemmel nézett, pont mint a tesóm, mikor felébred.
Nagyon nyugodtan nézegetett.
Dani is nagyon szereti.
Nagyon örülök, hogy megérkezett!
Legyél boldog, hosszú életü, vidám, okos, egészséges, szeresd a tesódat és szüleidet nagyon, Isten hozott a családban, Àron baba!
Nézzétek, ö az:




...további pillanatfelvételek