2011. január 17., hétfő

Ùj év, szebb napok....

Gondolkodtam a címen, azt hiszem szebb napokat szeretnék magunknak idénre.
A 2010-es évünk jó nehéz volt, betegséggel, kevés alvással, sok aggodalommal, semmi idövel magamra, magunkra.
Leginkább a "túlélésre játszunk" elvet követtem, minden nap felkelés után arra gondoltam, ma milyen lesz a napunk és csak ne történjen semmi váratlan, ami a napi megszokott rendszerünket összekuszálhatná, sikerül-e legalább valamennyire rendet rakni, elmosogatni vagy a mosógépet kipakolni.
Esznek-e ma a lányok rendesen, el tudnak-e aludni, elég figyelmet kapott-e mindenki ma, milyen lesz az éjszakánk, és így tovább.
Szeretnék szebb napokat, kevesebb aggódással, kevesebb szorongással, nekem több alvással és több játékkal a lányokkal.
Szeretnék kiszabadulni velük a "világba", hogy ne csak a lakásban és a kertben legyünk, hanem el tudjunk menni különféle programokra, más gyerekekkel találkozni, játszótérre menni, bevásárolni, hogy ne kelljen mindent úgy megszervezni, hogy ha nekem elintéznivalóm van, akkor a gyerekek mellé szerezni kell valakit, aki itthon marad velük, hanem velük együtt el merjek indulni.
Szeretnék több bátorságot, mert ha valahova menni kell, én már szorongok elözö nap, kérdés, hogy autóval vagy gyalog menjünk, 3mas babakocsiban vagy a 2+1ben vigyem öket (akkor kell szervezni még valakit, aki az egyik kocsit tolja), beférünk-e az úton a metrónál a liftbe a 3mas kocsival, vagy meg kell kérnem valakit, hogy segítsen felciplni az 50 kilós kocsit a lépcsön (20kg a kocsi meg 30 kg  lányok).
Ahova megyünk, ott hogy pakolom ki öket, ma türelmes leszek-e a sok sok kérdezövel, vagy felidegelem magam a néha hülye kérdéseken. (még mindig a top 3-mas listámon van a "hát én felakasztanám magam a maga helyében!" szólás.)

Na lényeg, hogy szeretnék bátran elindulni a lányokkkal mindenhová és kevesebbet pánikolni elöre.
Végül úgyis mindig megállapítom, hogy na, sokkal jobban ment, mint gondoltam, persze mert mindent leszervezek elöre, volt, hogy elmentem az útvonalon letesztelni centivel, hova férünk be.

Gondolta-e volna valaki, hogy a metrokocsiba beférek a 3mas kocsival, de mivel középen van egy kapaszkdó csö a padlótól a plafonig, ami miatt nem tudom áttolni a másik oldalra a kocsit, így mi csak azoknál a megállóknál tudunk kiszállni, ahol az ajtó azon az oldalon nyílik,  ahol beszálltunk.
Múltkor halálra idegeskedtem magam, hogy hány megállóval tovább kell menni, ha a Praternél a másik oldalon nyílik az ajtó és ott beférünk-e majd a liftbe? (jó helyen nyílt ki)

Szeretnék heti 1-2 órát csak magamnak, elmenni valahová és nem izgulni, hogy az otthonmaradottak elbírnak-e a 3 leányzóval. Harald max.1 órát bírja velük egyedül, de abból fél órát a kiságyban vannak.
Ha ketten vannak velük, az már megnyugtatóbb, pláne ha olyan, aki ismeri a lányokat, (anyukám, Zsóka, Anita) de még kettönek is megterhelö hosszabb távon velük lenni.

Szeretném ha kevesebet lennénk rászorulva anyukámra, neki is megterhelö a 2-3 hét itt, a végére már nagyon el szokott fáradni, föleg ha éjszaka is kelni kell, ezért akkor nem is nagyon zargatom, csak ha mindhárman felkelnek, akkor ébresztem, kettövel én is elbírok éjjel.
Arról nem is beszélve, hogy 15 hónapja, mióta a lányok itthon vannak, nem nagyon voltunk mi öten egyedül.
Mi, akik 8 évig megszoktuk Haralddal, hogy ketten vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk és most 15 hónapja mindig itt van valaki.(persze ne ma lányokrol van szó, hanem a nagymamákról)
Nagyon hálás vagyok a segítségért, anyukámnak, anyósomnak is, csak értitek, hogy csak mi legyünk, az jó lenne.Igaz, ha meg nincsenek itt, nehezebb egyedül.

2010-ben az én jól szervezett kis háztartásom darabokra hullott, semmit nem talalok, mert az mosogat, rakodik, akinek ideje van, sokszor anyukám, anyósom, a háztartási segítségünk, vagy néha barátnök, ismerösök, aztán találd meg a kis teaszüröt, vagy a reszelöt, a vasalást a minimumra csökkentetem, hiába imádom a friss, vasalt ágynemüt, már lemondtam róla, a pólóimat, nadrágjaimat már rég nem vasalom, a szakácskabátok és nadrágok még vasalódnak, meg a legszükségesebb dolgok, de ennyi. A fiókokban káosz, a zoknik páratlanok, semmit sem találok ami éppen kell.
Nem nagy dolgok, de zavarnak.

Szeretném,ha a lányokis kicsit kiszabadulnának, lassan szük lesz a nappalink nekik, többet akarnak, néha kijöhetnek  a konyhába velem ,de általában úgy van, hogy Isabella rögtön a háló felé startol, vagy a kutyakajás tányérhoz, Elisa már a fürdöben és dobál mindent a kádba, ami a keze ügyébe akad, Marlene pedig a konyha felé sprintel, nyitja a fiókot és hangos "nyam-nyami" kiáltással veszi ki a müzlis dobozt. :-)))
Nehéz.

Ezt évnyitóra írtam, most értem ide a géphez, ez a 2011-es hivatalos elsö bejegyzésem és remélem nagyjából ügyesebben, szervezettebben fogom idén megoldani a dolgainkat.
A lányokra továbbra is lesz elég eröm és kitartásom, türelmem és egészségem.
Ök se legyenek betegek és továbbra is ilyen ügyesek és okosak legyenek, mi meg bírjuk cérnával, anyagiakkal és erövel.
Mást nem is kívánok

3 megjegyzés:

  1. Judit, menni fog! A nehezén már túl vagy, innen már csak könnyebb lesz! Jön a tavasz, mehettek játszótérre, erre-arra.
    Lalumami

    VálaszTörlés
  2. Anya en mindig csodalak,es hat neked nagyon nehez lehet 3 kislannyal,foleg hogy egyidosek.Nalunk is nehez kettovel de azert mas hogy a Szabina mar 3 eves es ovis,es foleg hogy barmit meglehet vele beszelni,sot lehet vele beszelni,Julianak hiaba mondok vagy megerti vagy nem,o nem valaszol vissza nem tud beszelni stb.Neked meg 3 gyereket kell vigasztalj egyszere ha sirnak,3 gyereket altass stb.Remelem iden tenyleg jobb lesz minden es barhova eltudtok menni ahova csak akartok.Az meg vicces lehet ha te egy metresel mesz es mered hogy hova fertek be,de ilyen is van.Anya szerintem is ezutan kicsit konnyebb lesz,hisz mar kosak a lanyok es szerintem azert mar kicsit ertenek is ha mondasz valamit,aztan meg beszelhetsz is veluk,mostmar elmehetek jatszotere ,ide oda veluk,aztan meg gyalogolni is ,setalni .Meglattod olyan hamar megnonek es masok lesznek mire 2 evesek lesznek.Vagy ep nyaron lesznek masok,mikor kinn az udvarban szaladgalhatnak ,homokoznak stb.Kitartast kivanok neked anya.puszika

    VálaszTörlés
  3. Olyan szépen leírtad, nagyon tetszik. ;-)

    Judit, eddig is olyan ügyesen megoldottátok, menni fog továbbra is. Átérzem a dolgokat, mert nálunk ugyanez van, a 3 kicsitől nem sok mindenre futja az erőnkből és időnkből, de gyorsan megnőnek és könnyebb lesz (bár ugye kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, de azok már másféle gondok lesznek).

    A lányok továbbra is gyönyörűek!!!

    puszi: Mókus & Marci

    VálaszTörlés