2011. január 29., szombat

Reggeli pizsamás képek

A papa nagyon viccesen lefotózta, hogy eszünk reggel hatkor. Csak én mosolygok, de csak mert megígérte, hogy akkor hoz kávét :-)

Isabella már ébren, a többiek félig

Kis rabruhás gengszterek

Ezt a bájmosolyt...

Most sírtam éppen, de már mosolygok

Isabella és Marlene

Napközben fenn csücsülünk az ágytámlán

2011. január 26., szerda


Ma megszületett az új unokatesónk, kisfiú, Àronnak hívják és 3880 gramm, 49 cm hosszú.
Jól vannak anyukájával együtt, aki nagyon ügyes volt.
Már láttuk is, olyan mint a tesója volt, Dani újszülött korában. Nagyon édes!
Déza, Kati és Dani, gratulálunk nektek!

Elisa spontán reggeli tánca

video

2011. január 17., hétfő

Ferien-Automesse (Utazás és autókiállítás)

                                                      Felváltva alaudtak
                                                Papa küzd kettövel
                                                       Isabella meg én
                                               Èrdekes lyuk a padlóban
                                                    Kettes kocsi három csajszival
                                                     Görög nö tógában :-)))
                           (babérkoszorú és fürt szölö a kezébe nem volt itthon, azzal még meggyözöbb lenne a kép)

A fenti képeken a kiállításon vagyunk, nem sokat láttunk, de azért jól szórakoztunk, kimozdultunk és a lányok is futkároztak kicsit. Ettünk kürtös kalácsot a magyar standon, gyüjtöttünk pár katalógust, föleg gyerekbarát vagy családi hotelekröl, hallgattunk szép zenét, (volt egy élö cseh zenekar, cimbalommal, hegedüvel, nagybögövel, kicsit magyaros volt) kaptunk lufikat, ettünk tiroli sajtot és sonkát, ittunk egy pohár pezsgöt (metroval mentünk) szóval jó volt. Mindenki jól elfáradt és este jól elaludtak a lányok.

A babakocsis kép arról szól, hogy le akartam fotózni a kocsit, hogy ha leveszem a huzatát kimosni, utána vissza is tudjam tenni, erre mindenki belekívánkozott.

A tógás nöci pedig fürdés elött van, várni kellett az elözö babára, aki még nem végzett a fürdöben és addig rákötöttem a pelust, nagyon tetszett neki, abban flangált pár percet. Kis díva.

 Azzal kezdödött az év, hogy Svájcba szakadt barátöm meglátogatott bennünket, nagyon jó volt újra látni Orsi. Tényleg jól kidumáltuk magunkat, várunk megint.
Annyira dumáltunk, hogy Marlene egy pillanatban, mikor nem figyeltünk, háttal leesett a fotelböl, fejre, lett is egy nagy dudor a fején, lejjebbi képeken jegeljük+vigasztaljuk.

                                                            Kisírt szemmel
                                                    Variációk egyes babakocsira (persze mindenki azonnal bele akart ülni és üvöltöttek, így mindenkit belepakoltam és úgy furikáztunk a lakásban, miközben brümmögtem. Jó hogy senki sem látott, csak Harald, ö kiment röhögni a konyhába. :-)))
                                                        Isabellát NEM nyomta össze Elisa, a lába látszik csak, ö ül hátul
                                           Elisa kinötte a maxicosyt
                                               Hárman ruhában
                                                Itt nagy komolyan
                                           Kicsit nevetünk is

Ùj év, szebb napok....

Gondolkodtam a címen, azt hiszem szebb napokat szeretnék magunknak idénre.
A 2010-es évünk jó nehéz volt, betegséggel, kevés alvással, sok aggodalommal, semmi idövel magamra, magunkra.
Leginkább a "túlélésre játszunk" elvet követtem, minden nap felkelés után arra gondoltam, ma milyen lesz a napunk és csak ne történjen semmi váratlan, ami a napi megszokott rendszerünket összekuszálhatná, sikerül-e legalább valamennyire rendet rakni, elmosogatni vagy a mosógépet kipakolni.
Esznek-e ma a lányok rendesen, el tudnak-e aludni, elég figyelmet kapott-e mindenki ma, milyen lesz az éjszakánk, és így tovább.
Szeretnék szebb napokat, kevesebb aggódással, kevesebb szorongással, nekem több alvással és több játékkal a lányokkal.
Szeretnék kiszabadulni velük a "világba", hogy ne csak a lakásban és a kertben legyünk, hanem el tudjunk menni különféle programokra, más gyerekekkel találkozni, játszótérre menni, bevásárolni, hogy ne kelljen mindent úgy megszervezni, hogy ha nekem elintéznivalóm van, akkor a gyerekek mellé szerezni kell valakit, aki itthon marad velük, hanem velük együtt el merjek indulni.
Szeretnék több bátorságot, mert ha valahova menni kell, én már szorongok elözö nap, kérdés, hogy autóval vagy gyalog menjünk, 3mas babakocsiban vagy a 2+1ben vigyem öket (akkor kell szervezni még valakit, aki az egyik kocsit tolja), beférünk-e az úton a metrónál a liftbe a 3mas kocsival, vagy meg kell kérnem valakit, hogy segítsen felciplni az 50 kilós kocsit a lépcsön (20kg a kocsi meg 30 kg  lányok).
Ahova megyünk, ott hogy pakolom ki öket, ma türelmes leszek-e a sok sok kérdezövel, vagy felidegelem magam a néha hülye kérdéseken. (még mindig a top 3-mas listámon van a "hát én felakasztanám magam a maga helyében!" szólás.)

Na lényeg, hogy szeretnék bátran elindulni a lányokkkal mindenhová és kevesebbet pánikolni elöre.
Végül úgyis mindig megállapítom, hogy na, sokkal jobban ment, mint gondoltam, persze mert mindent leszervezek elöre, volt, hogy elmentem az útvonalon letesztelni centivel, hova férünk be.

Gondolta-e volna valaki, hogy a metrokocsiba beférek a 3mas kocsival, de mivel középen van egy kapaszkdó csö a padlótól a plafonig, ami miatt nem tudom áttolni a másik oldalra a kocsit, így mi csak azoknál a megállóknál tudunk kiszállni, ahol az ajtó azon az oldalon nyílik,  ahol beszálltunk.
Múltkor halálra idegeskedtem magam, hogy hány megállóval tovább kell menni, ha a Praternél a másik oldalon nyílik az ajtó és ott beférünk-e majd a liftbe? (jó helyen nyílt ki)

Szeretnék heti 1-2 órát csak magamnak, elmenni valahová és nem izgulni, hogy az otthonmaradottak elbírnak-e a 3 leányzóval. Harald max.1 órát bírja velük egyedül, de abból fél órát a kiságyban vannak.
Ha ketten vannak velük, az már megnyugtatóbb, pláne ha olyan, aki ismeri a lányokat, (anyukám, Zsóka, Anita) de még kettönek is megterhelö hosszabb távon velük lenni.

Szeretném ha kevesebet lennénk rászorulva anyukámra, neki is megterhelö a 2-3 hét itt, a végére már nagyon el szokott fáradni, föleg ha éjszaka is kelni kell, ezért akkor nem is nagyon zargatom, csak ha mindhárman felkelnek, akkor ébresztem, kettövel én is elbírok éjjel.
Arról nem is beszélve, hogy 15 hónapja, mióta a lányok itthon vannak, nem nagyon voltunk mi öten egyedül.
Mi, akik 8 évig megszoktuk Haralddal, hogy ketten vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk és most 15 hónapja mindig itt van valaki.(persze ne ma lányokrol van szó, hanem a nagymamákról)
Nagyon hálás vagyok a segítségért, anyukámnak, anyósomnak is, csak értitek, hogy csak mi legyünk, az jó lenne.Igaz, ha meg nincsenek itt, nehezebb egyedül.

2010-ben az én jól szervezett kis háztartásom darabokra hullott, semmit nem talalok, mert az mosogat, rakodik, akinek ideje van, sokszor anyukám, anyósom, a háztartási segítségünk, vagy néha barátnök, ismerösök, aztán találd meg a kis teaszüröt, vagy a reszelöt, a vasalást a minimumra csökkentetem, hiába imádom a friss, vasalt ágynemüt, már lemondtam róla, a pólóimat, nadrágjaimat már rég nem vasalom, a szakácskabátok és nadrágok még vasalódnak, meg a legszükségesebb dolgok, de ennyi. A fiókokban káosz, a zoknik páratlanok, semmit sem találok ami éppen kell.
Nem nagy dolgok, de zavarnak.

Szeretném,ha a lányokis kicsit kiszabadulnának, lassan szük lesz a nappalink nekik, többet akarnak, néha kijöhetnek  a konyhába velem ,de általában úgy van, hogy Isabella rögtön a háló felé startol, vagy a kutyakajás tányérhoz, Elisa már a fürdöben és dobál mindent a kádba, ami a keze ügyébe akad, Marlene pedig a konyha felé sprintel, nyitja a fiókot és hangos "nyam-nyami" kiáltással veszi ki a müzlis dobozt. :-)))
Nehéz.

Ezt évnyitóra írtam, most értem ide a géphez, ez a 2011-es hivatalos elsö bejegyzésem és remélem nagyjából ügyesebben, szervezettebben fogom idén megoldani a dolgainkat.
A lányokra továbbra is lesz elég eröm és kitartásom, türelmem és egészségem.
Ök se legyenek betegek és továbbra is ilyen ügyesek és okosak legyenek, mi meg bírjuk cérnával, anyagiakkal és erövel.
Mást nem is kívánok

2011. január 3., hétfő

Szilveszteri cicák, nyuszik:-)

                                                      Isabella fáradtan
                                                      Marlene cica pizsamában
                                                     Papa cica-fáraó (szerinte)
                                                   Elisa cica
                                                    Isabella nyuszi
                                                       A Vouge-ban a helyem
                                                     Fogócska
                                                      Új évi pihi
                                                     Ez a legújabb szokásuk, a lábam közötti bújócska
                                                     Büfé babáknak
                                                    Büfé felnötteknek (mindent megkóstoltam, úgyhogy van mit leadni most)
                                                  Isabella kedvenc helye

Karácsonyfa csodálat

video

Igaz, már elmúlt az ünnep, de nagyon aranyosak, ahogy csodálkoznak a fára.
A "Médiasztárok" bejegyzésig vissza írtam a megjegyzésekre választ, ha valaki írt, válaszoltam.

2011. január 2., vasárnap

Boldog új évet!

24. péntek:
Míg aludtak a lányok, a Jézuska gyorsan feldíszítette a fát, megfözte az ebéd egy részét, szerencsére a szakács férj átvette a fözés egy részét.
Lányok délig aludtak, aztán megmutattuk nekik a fát, nagyon tetszett nekik, ott álltak körülötte egy ideig és mutogattak, hogy "dabda" (labda) meg Isabella, ha nagyon tetszik neki valami, akkor "ááááá"..de valami nagyon vicces módon mondja, szóval á-zott, odavoltak nagyon.
A délutáni alvás után ettünk, aztán jött az ajándékozás, minden nagyon szépen, simán, stresszmentesen ment.
Nem volt túl sok ajándék, hál Istennek, mert így pont jó volt, könyvek, játékok, ruhák, mindenböl egy kicsi, nem láttam, hogy túl lettek volna pörögve a lányok a sok új benyomástól.Szépen játszottak mindennel, söt a kicsomagolásban segítettek leginkább.
24.-én a férjem már nagyon meg volt fázva, végül az egész ünnepet végig tüszögte, köhögte, persze megkapták a lányok is, már 25.én este Marlene hányt, Isabella nem tudott elaludni, Elisa feltünöen nyugodt volt.

25.-26.szombat, vasárnap:
Nem aludtak egész éjjel, reggel 5ig fent voltam valakivel mindig, még a hálóba sem jutottam be, nemhogy lefeküdni, vagy aludni, jaj ,nagyon fáradt vagyok.....lázasak, sírnak.....

27.hétfö:
Reggelre mindenki lázas volt, délutánra meg kitört a hiszti, ordítás, láz 39,5  fok-ig, takony, köhögés.
Gondolom fáj a torkuk, mert semmi darabosat nem esznek meg, csak isznak.
Ma megyünk este 6-ra dokihoz, remélem ad valamit, mert a múlt éjjel megint reggel 5-ig nem jutottam el az ágyig, addig mindig egy vagy két leányzó ébren volt, köhögött, ordított, mamázott, még jó, hogy anyukám itt van, így tudtam reggel fél 6-tól fél 8-ig aludni.
Sajnos nem hogy jobb lett, de még rosszabodott a helyzet, mindenki nagyon lázas napközben is, elesettek, lógnak rajtam, sokat sírnak, szenvednek.Csütörtökön újra doki.

30.Csütörtök:
Mikor elindultunk, Marlenének még 39 fokos láza volt, a rendelö tele volt, háromneged órát vártunk, addig próbáltuk lekötni öket, ettek egykis kölresgolyót, aminek nagyon örültem, mert 3 napja SEMMIT sem ettek, még a tápszert sem akarták.
Végül  bejutotunk, persze Isabella egyböl bepánikolt, hogy öt itt megint majd megszúrják, mint a múltkor, kapaszkodott az apjába, alig tudtuk levetköztetni, Marlene mamázott és nyújtogatta a karját felém, Elisa meg felfedezett, húzgatta a fiókokat, meg keringett ide-oda. Volt ott egy nagy csontváz, amire piros Mikulás sapkát meg piros zoknit húztak, az nagyon teszett volna neki, a doki néni látta, hogy a két ordítót nehéz kezelni, így Elisát az ölébe vette, míg mi a másik kettöt vetköztettük, majd ö vetköztette le Elisát, aki nagyon mosolygott rá.
Szerencsére minden oké, javulnak, legalább is a tüdejük tiszta, a köhöges jobb, már csak a láz meg a takony van, de az antibiotikum már mától hatni fog (remélem).
Jövö szerdán kontroll.

31.Szilveszter napja:
Mindenki láztalan, mosolygós, jobb kedvü.
Remélem nem lesz nagy durrogtatás kint az utcán. Félek a petárdától.
Délelött a bevásárló központig sétáltunk (elöször a friss levegön, egy hét után), nagyot aludtak odáig a lányok, mi gyorsan megvettük ami kellett (gyógyszer, hús, friss zsemle, szerencsemalacok) aztán irány haza, sajnos én is elkaptam a náthát a csajoktól, orrom bedugulva, tüsszögök, köhögök.Vettem jó sok aszpirint, citromot, remélem összeférnek majd az esti pezsgövel.:)
Napközba minden oké, este jöttek vendégeink, ettünk, ittunk, lefektettük a lányokat, gondolom megérezték, hogy buli van, mert aludni azt nem akartak, E+I végül fél 10 felé feladták, de Marlene még 11-kor is futkozott pizsamában, végül bevittem a hálóba, de ott meg behallatszott a petárdázás az utcáról, éjfél elött 10 perccel aludt el, nagy szenvedések után.
Gyorsan köszöntöttük az új esztendöt, himnusz énekléssel, aztán kimentünk tüzijátékot nézni a ház elé, a bébifont vittem magammal, nagyon szép volt minden irányban az égbolt, de nagyon hangos.
Èrdekes, hogy a lányokat egyáltlán nem zavarta a hangoskodás, aludtak.
Marlene aztán fél 2kor kelt és negyed 4ig nem tudot elaludni, nem volt éhes, szomjas, pelusa tiszta volt, kapott a köhögése miatt fájdalomcsillapítót és mégis. Ès mégse.
Èn gyorsan összerámoltam és 4kor már ágyban voltam, igaz, nem sokáig, mert E+I mivel átaludták az éjszakát, reggel 7kor keltek, de aztán délelött még ledöltem kicsit, inkább a megfázás miatt, nagyon gyönge voltam.
Kiderült aztán, mi volt a balhé tárgya Marlenénél, éjjel kibújt egy új foga elöl, fura módon a rágófogai már megvannak, de elöl lent eddig csak két foga volt, most már három van. Pont a szilveszter éjjelt választotta a fognövesztésre, hát remélem lesznek még jobb szilveszter éjszakái is szegénynek.

Ùj év napja...
.... óta délután bent alszunk, már 2 délután sikerült, berakom öket az ágyba és kis kiabálás után alszanak is, olyan jó, hogy nem kell öket napi kétszer öltöztetni, kipakolni.
Tegnap éjjel Elisa 10 perces fennlététöl eltekintve (fél 3kor igazoltan sírt, mert csupa pisi volt, át kellett öltöztetni) mindenki aludt egyhuzamban reggelig.

Ìgy tovább az új évben lányok!

Kicsit megváltoztattam a blogot, nekem most jobban tetszik és most látom, mennyi hozzászólást írtatok az elözö bejegyzéseimre, eddig nem látszott, csak ha rámentem az egérrel, ezért is váltzotattam, nem müködött, ígérem írok mindenkinek vissza, nagyon aranyosak vagytok.