2010. szeptember 29., szerda

...folytatás reggelröl...

Még a lányokról akartam írni, (mi másról) szóval megindult a fognövekedés is, Marlenenek lent 2, fent 3 van, a 2. és 3. majdnem egyszerre jött ki, meg is szenvedett szegény vele.
Elisának fent 3, lent 4, a fenti két elsö fog között van kb.2-3 mm szünet, olyan édes, ha nevet, mint egy nyuszi, úgy néz ki.
Isabella ebben is a vezetö ,neki már a 8.-at várjuk, fent 3, lent 4, nagyon szép kis egérfogak.Neki elöbb lett összesen 7 mint Elisának, E. még csak most bújtatta ki a 7.-et.
A leghoszabb haja Marlenenek van, szép barna, a nyakába, szemébe lóg, le kéne vágni, de az apja felhördült, mikor említettem, (:-), a csatokat, gumikat nem szereti, kiveszi, vagy kicsúszik a hajából.
Elisa is sok hajú, neki göndörödik itt-ott, aranyszöke és ha nagyon "dolgozik", jól megizzad a feje és akkor mindenhol csigákban áll a haja.
Isabella is növesztett sok-sok kis pihét,neki hajmosás után látszik igazán, mennyi van, de kis rövid hajacskák, egyenes, remélem még soká nem nö neki több haja, mert imádom a majdnem kopasz fejét puszilgatni.

A kontrollon megmérték öket, Marlene 8,6 kiló, Elisa 10,5 kiló, Isabella 8 kiló, Elisa 74 cm, a többiek 73 cm magasak.
(most visszanéztem egy éve, szeptemberben Marlene 1520 gramm volt, Elisa 1500 és Isabella 1335 gramm!!!!!!)
Istenem ,ha valaki akkor megnyugtatott volna, hogy jövö ilyenkor már ekkorák lesznek, egészségesek, normálisak és menni fognak! Nem idegeskedtem volna ennyit.
Ma Marlene elment az ülögarnitúrától az asztalig, (6 lépés), Isabella járja a köröket és Elisa is tett 2 lépést egyedül.
Ma krumpli-cukkini-csirkehús volt az ebéd, de inkább a mi kelkáposztafözelékünkböl kunyeráltak.
Marlene eszi a legtöbbet, bármennyit meg tud enni, ha jóllakott, rázza a fejét, nem kér többet és mondja Ne-ne-ne.
Elisa újabban mindent kikotor a szájából, amit mi adunk és ö visszarakja kézzel. (ez a spenótnál nem valami szép látvány) Ha kicsit elterelem a figyelmét, akkor nyel, de néha már nem bírok továbbénekelni, miközben etetem a többieket is, így néha szörnyen összekeni magát.
Isabella eszik a legtisztábban, ha valami ízlik neki, még akkor is eszik, mikor a többiek már rég végeztek, de azért elég válogatós lett, pl. a felvágottakat nem szereti, inkább csak vajas, vagy valamilyen megkent kenyeret, zsemlyét, stb. A gyümölcsöt nagyon szereti.
Ügyesen esznek már darabost, csipegetik az etetöszék tálcájáról.
Inni még nem tudnak pohárból, egyszerübb a cumisüveg egyenlöre, próbálkozunk, de kevés az idö rá.
Mndjárt jön a segítségem és kicsit összerámolunk itthon, a lányok kint alszanak.

Elisa úúúgy szereti öket:-)))

2010. szeptember 28., kedd

Hétköznapok

Már jó régen írtam, most 3 hétig egyedül voltam, anyukám el volt foglalva a saját lakása renoválásával, kész lett majdnem minden, hétfön jött, most könnyebb így, bár jól elvoltunk négyesben is, csak a sok rámolás a festés után, az nem hiányzott.
A lányok nagyon ügyesek már, Isabella megy egyedül, semmi más nem érdekli, csak rója a köröket a nappaliban, megy, megy, megy, esik, sír, feláll, megy.
Mondta a terápiás nöci, hogy ha elindulnak, semmivel sem lehet majd lekötni öket, mert csak a lépegetés érdekes, hogy sajat maguk tudnak helyetváltoztatni.
Marlene is indulgat, 4-5 lépést megy, aztán inkább lemegy mászni, az a biztos. Elisa álldogáll, nem kapaszkodik, de elindulni még fél.
 Sok mindent tudnak már, a legújabb a tapsolás, nagyon tetszik nekik.
Annyira gyoran fejlödik az értelmük most, csak nézek néha, hogy tudják, mit beszélek, értik.
A lakásunk kezd egy rendes lakáshoz hasonlítani már, lassan helyére kerül minden.

Voltunk egy éves vizsgálaton, minden oké, oltást is kaptak, kivéve Marlene, aki kicsit szörtyögött, kellett megint inhalálni vele, de aztán rendbejött. Akkor megkapta ö is az oltást.

Itt voltak mindkét tesómék, még a lányok szülinapját ünnepeltük, olyan jó volt látni, ahogy játszanak, örülnek velük.
Dani nagyon jól elvan a lányokkal, bár ö már komoly óvodás, azért nagyon türelmes velük.
Nemsokára lesz kistesója, nekünk új unokatesónk.Remélem lány lesz, annyi babacuccunk van, amit odaadhatnánk.
Laoszban is megszületett az unokatesó, Harald bátyjának a kisfia, nem sokat tudok még róla, mert W. mostanában nem jön, de remélem valamikor megismerjük majd.
Jaj, annyit akartam írni, most meg semmi sem jut eszembe, korán van még, a lányok alszanak.
Ja alvás, nem akarom elkiabálni, de most elég jól alszanak, igaz napközben még mindig kint, este meg fél 10 elött nem alszanak el, de nagyrészt átalusszák az éjszakát.(ma 2x voltak fent, 1x Isabella, 1x Marlene)
Na, már hívnak is, majd innen folytatom.
Szememfényei

Dani vigyáz a lányokra
Kekszzaba

Betty Boo

Mindenre felmászik

Nevet nagyokat

Isabella a szekrényben
Kölesgolyó evés Laluval

A kertben

Isabella a hintában

Lalu kompozik

Bruno és a csajok

2010. szeptember 9., csütörtök

Költözés-festés



Papával a gurulós székben




Imádom, ahogy fogják az elöttük ülö vállát, annyira aranyos




A végén azért megszámoltuk öket, nehogy valakit bedobozoljunk



Marlene-combik hátulnézetböl és Isabella az egykézzel kapaszkodó


Isabella segít a papának, alul Elisa támasztja a kartonokat

2010. szeptember 6., hétfő


























Kedvenc helyük a kutya kosara

Nagycsalád

Szülinap képekben


Egy éves Piroskák



A bejárati ajtónál




Az elsö torta...ez meg mi lehet?

Marlene-Mit kell ezzel csinálni?



Isabella-Ha nem vigyázok, meg is haraphat



Itt már bátrabbak



Segít a mama kóstolni



Elisa-Hmmmm....finom


Kezdödik a pusztítás


Nekem ízlik!




Szerintem a hajamon is jól mutatna egy kicsi




Torta a földön-kutya boldog



Az enyém már kinyírva!


Kentem mindenhová


Az én tortám hova tünt?

2010. szeptember 4., szombat

Szülinap

Próbálom visszaidézni, mi volt aznap. Sajnos a festés-költözés miatt elmaradt a beszámoló.
Azóta annyi minden történt, már sajnálom, hogy nem írtam le rögtön a történteket.

Augusztus 24.-én egy évesek lettek a kicsinyeim.

Egy év tele örömmel, aggódással, egymás megismerésével, éjszakákon át tartó ringatással, véget nem érö etetésekkel, pelenkázással, negyven év gyerektelenség után hirtelen három gyerek anyjává válni nem kis dolog.
Hozzánöttem a feladathoz úgy érzem, már tudom, ki miért, hogyan sír, ki szeret hozzámbújni, ki az aki inkább csiklandozásra és huncutkodásra vágyik, ki kel elöször, ki fáradt, éhes, szomjas, szóval tényleg m0ndhatni már, hogy anya lettem.
Most azt mondom, a legnehezebben túl vagyunk.

Tudom, tudom, ezután sem lesz könnyü, de a másfél hónapig az inkubátor mellett ülni minden nap, közben produkálni a tejet három gyereknek, (hárm hónapig anyatejet kaptak), majd itthon a nem egészen két kilós babákat 24 órában kiszolgálni, ketten monitoros légzés és szívhang megfigyelön voltak 1,5 hónapig, a szigorú 4 órás etetés-alvás ütemet betartani, éjjel pedig kelni, kelni, kelni...jaj, sokszor nem tudtam hány óra, nappal e vagy éjjel, csak mentem a gyerekszoba felé, mint a robot, a folyosón dülöngéltem a falnak, mert annyira fáradt voltam, féltem, hogy elejtem a gyereket, inkább lefeküdtem a földre, vagy vittem be magamhoz a hálóba, ott aludtunk el mindketten a fotelben...szóval ez már nincs.
Most már van egy napi megszokott rendünk, evéssel, játékkal ,sétával, alvással, a gyerekek szerintem ennek is köszönhetöen nyugodtak, kiegyensúlyozottak, nevetösek.
Az éjjelek még mindig húzósabbak, de néha összejön egy-egy éjjel, mikor csak 1-2szer kelnek. Az már jónak számít.

Tavaly ilyenkor tel voltam félelemmel, mi lesz velük, normálisak lesznek, állandóan azt néztem, hallanak, látnak, reagálnak?
Miért nem nevetnek, miért nem ülnek már, vagy állnak, forognak, stb.
Az elsö értelmes megnyilvánulásukkor én szétzokogtam a fejem, hogy Istenem, normálisak, hát mégsem lesz semmi baj.
Végtelenül hálás vagyok, hogy három ilyen drágaszép babám lett.

Hálás vagyok a mentösöknek, akik majd összecsinálták magukat a félelemtöl, hogy megszülök a mentöben és rekordidö alatt érek be velem a kórházba, a mütösöknek, anesztesnek, akik kivétel nélkül annyira kedvesek, rendesek, mosolygóak voltak mind, az osztályon ahol utána feküdtem, az összes növérnek és orvosnak, az ikerambulancia dokijának, a koraszülött osztályok csodás személyzetének, a szobatársaimnak, akik közül párral még most is kapcsolatban vagyok, az anyukámnak, a tesóminak, a sógornöimnek, akik végig támogattak, biztattak, a barátaimnak, akik rendszeresen jöttek, segítettek, vagy írtak, telefonáltak, drukkoltak és nektek is, akik most ezt olvassátok, nekem nagyon sokat jelent, hogy érdeklödtök, írtok.

A lányaim a legjobb dolog, amit valaha az életben csináltam. Amire nagyon büszke lehetek és vagyok is.
Ök tanítottak ez alatt az egy év alatt türelemre, kitartásra, összeszedettségre, arra, hogy mikor már nem bírom, akkor is bírni tudom, mert rájuk nézek és muszáj mosolyognom.
Hogy ök lettek nekem, ez a legnagyobb csoda az életemben.

A szülinap szük családi körben zajlott, anyukám volt csak itt, meg mi, anyósom nem akart jönni, (khmmm.... no comment)küldött pénzt a lányoknak.
Ebéd után volt torta, gyertyás, éneklés is, ez mind együtt eléggé meglepte a lányokat, Isabella megijedt a tortától, így kicsit vigasztalni kellett.
A tortákat kinyírták 10 perc alatt, két kézzel tömték magukba az édességet, (eddig elvétve kaptak csak ilyesmit) Elisa kent egy kicsit a hajára, füle mögé, könyékig habos volt, Marlene is igyekezett, föleg a szemöldökére és homlokára kente, de meg sem közelítette Elisát, Isbella pedig rövid eszegetés után a földre lökte az egészet, Morti kutya legnagyobb örömére.
Morti azt hitte karácsony van, annyi kaja hevert a földön a végén.

Nagyon örültek az ajándékoknak, a babák, könyvek, kockák, autók, ruhák kupacán jót játszottak a gyönyörü csomagolópapírral meg masnikkal. :-)))))
Délután sokat játszottuk és jól elfáradtak estére.
Nagyon szép nap volt én párszor elérzékenyültem, sokat gondoltam az egy évvel ezelötti napra.

Drága Elisa, Marlene és Isabella, legyen még részetek rengeteg szülinapban, éljetek nagyon soká, legyetek egészségesek, boldogok, szeressétek egymást és tudjátok, hogy mi mindig szeretni fogunk benneteket!

Addig is pár hétköznapi fotó


Marlene királylány


Középen a vigyori



Látogatás Lalunál




Isabella királykisasszony



Marlene nézi, hogy forognak a ruhák a mosógépben




Elisa a jövö komputerszakembere, pillanatok alatt lehívta nekem a tözsde állását, hétszer a képernyöre.



Christoph és Isabella




Christoph és Elisa


Babakör