2010. június 3., csütörtök

Még eszembe jutott, hogy a nemalvós éjszakáim következményét megosztom itt a bloggal.
Elindultam sétálni a lányokkal.
Normális esetben minden elö van készítve, babakocsi, ruhák, tea, cumik, szatyor, takarók, esövédö a kocsira, esernyö nekem, telefon, kulcs.
Ha mindez kész, kezdem öltöztetni a lányokat.
Addig oké volt, hogy felállítottam a kocsit, felöltöztettem Elizát, elkezdett ordítani, Isabella lehányta a ruháját, Marlene elkezdett sírni, (mert a többiek is), anyós egyiktöl a másikig szaladgált.
Elkezdtem Isabellát komplett átöltöztetni, akkor láttam, hogy a háta közepéig kakis is.
Oké, akkor lemosás, átöltöztetés, a vegén már csak az volt a fejembe, hogy induljunk már el végre.
Gyorsan be a kocsiba mindhármat, szatyor, kulcs, telefon, anyóstól elköszöntem, elindultam.
A sarkon végignéztem mindent, megvan-e.
Aztán magamon is végignéztem.....
.........
Papucs volt rajtam, a vállamon egy pelenka, a hajamon egy hajpánt, amit mosakodáskor teszek fel.
Kicsit sírva fakadtam belül.
Hát ide jutottam én, aki anno a szemétkivitel elött is belelesett a tükörbe, hogy minden oké-e.
Totális feladása a saját igényeknek, az ember nem is gondol rá, hogy "én", csak "ök".
Aztán a papucs maradt, a hajpántot kivettem ,a pelenkát eltüntettem és feltettem a napszemüveget, ne sajnálkozzanak már a kifestetlen, kialvatlan szemeimen.
:-)
Igaz, az esetem nem übereli az Andrea barátnöm által látott anyukát az utcán, akinek a pólója elöl be volt türve a nadrágba, hátul kilógott és a hátára rá volt ragadva egy piros nyalóka.
:-)))))

3 megjegyzés:

  1. Betegre röhögtem magam...ne haragudj! De majd ez az időszak is elmúlik! :))

    VálaszTörlés
  2. :-))Utólag én is röhögtem ám.....:-)

    VálaszTörlés
  3. A férjem azt mondja,hogy ezt a blogot ki kell adatni mert jobb, mint a D.Toth Kriszta.Halálra röhögtük magunkat és le a kalappal a megfogalmazásért.
    Marcsi

    VálaszTörlés