2010. június 28., hétfő

Homokozós képek

A homokkal még barátkozunk csak
De a fü már a barátunk!

Bambulás



Játszókör



Elisa



Végre jó idö, végre ki tudunk menni ( de rengeteg a szúnyog Bécsben) végre itt van a nagymama, aki segít sokat, végre nyár van!
Nemsokára nyaralni is megyünk, a Balatonra, remélem jó idö lesz.
Lányok már 10 hónaposak elmúltak, Isabella az aki a legnagyobbat fejlödött, bárhol, bármikor álldogállni akar, semmi veszélyérzete nincs, egy kézzel tartja magát a kiságy rácsánál, persze esik nagyokat, fejét mindenhova beveri, mászik mint a rakéta, térdel, ülni nagy biztonsággal tud már, nem esik hátra, ha elöre döl, elöre rakja a kezeit.
Nagyon gyors és kiszámíthatatlan, mindig figyelni kell.
Kibújt az 5. foga, kis szenvedés után.
Haja is kezd sürüsödni, inkább szöke, mint barna, remélem lesz neki majd haja, bár imádm a kopasz fejét puszilgatni.:-)
Szeme zöldes-barnás már, nem kék, a szempillái nagyon hosszúak.
A kezeit nagyon szereti nyitni-csukni, nézni, hogy mozognak az ujjai, ha mondjuk, hogy gyere-gyere, nyitogatja az öklét.
Sokat kiabál még mindig, sírni keveset szokott, tegnap elkezdte, hogy "babababa", ez volt az elsö dumakísérlet.

Elisa is nagyott lépett, legalább is magához képest (mindig hasonlítgatom öket egymáshoz, pedig nem szabadna), átfordul hasra nagyon gyorsan, néha éjjel is, úgy alszik, hasról hátra még ritkábban, ülni nagyon szeret(ne), de gyorsan elfárad, akkor lefekszik, vagy elöre esik az arcára, vagy szerencsésebb esetben leteszi a kezét és úgy fordul át hasra.
Van, hogy elöredöl ülésböl, arca a padlón és utána igazítja a lábait hátra, hasonfekvéshez.
Nagyon mosolygós, barátságos, mindenkire nevet, hangosan is, (hehehe azt mondja), ha fel akarja magára hívni a figyelmet, akkor "Ha!"-t kiabál.
Még mindig mondja, hogy "papapa", "apa", "hapa".
Tudja, hol a Morti, a papa, az Omi, a zümmzümm, szereti a kukát a konyhában, mert mozog a fedele, a cipöspolcot nagyon szereti kirámolni, meg a táskámat is.

Marlene mozgásilag szintén elöbbre van, tud már hasonfekvésböl felülni, szépen ül, mászni még nem akar, de helyet változtat úgy, hogy tolja a seggét félig ülve elöre-hátra, vagy hason hátrafelé kúszik.
Hason alszik, de sokat mozog, sokszor találom keresztben hanyatt az ágyban, reggel nem sír már, ha felébred, hanem magyaráz a kis rekedt hangján, "dadada", bár még néha nagyon keservesen sírva ébred.A bébikomppal nagyon gyorsan tud menni, senki sincs biztonságban töle, Morti kutya is felül a cipösszekrényre, ha Marlene közeledik.(párszor nekiment már)

Napközben már kialakult valamiféle rend, tízórai után alszanak, ki többet, ki kevesebbet, pl. ma Isabella már fent van, (fél óra alvás), de Elisa már másfél órája alszik, Marlene egy órája aludt el.
Ha felébrednek, elmegyünk sétálni, majd ebéd, aztán van aki alszik, van aki nem, délután 5 felé van uzsonna, azután már senk isem szokott aludni estig.
Este 8-fél 9 felé esznek tápszert, most mindenki 250 ml-t iszik, aztán legkésöbb fél 10 felé alszanak.
Éjszaka Marlene szokott felébredni, legtöbbször éhes, aztán evés után alszik is rögtön tovább.
Rengeteget kakilnak, napi 3-4x nem ritka.
Enni már nagyon szeretnek, a tápszer csak reggel és este van, délelött gyümölcs pépezve, ebédre spenót, tök, sóska, cukkini, krumpli, répa, csirke, hal vagy marhahús, azért veszek kész babakaját is, csak egy vagyon, napi 10-12 üvegre lenne szükség, azt meg ki bírja hosszútávon? Igy fözök mindig gyorsan reggel valamit, aztán bedobom a mixerbe, ebédre is gyorsan megfö a zöldség, most, hogy anyukám it van, könnyebb, de mikor egyedül voltam, úgy nézett ki estére a konyha, mintha berobbantották volna.

Èn....magamról nem sokat tudok írni, nagyon sajnálom, hogy nem tudom megválaszolni a hozászólásokat, a rengeteg emailt, amit kapok, de arra van a legkevesebb idöm.
Tudok babakocsit tologatni az udvaron, miközben gyoran átfutom az újságot, meg sok-sok mást egyszerre csinálni, de a géphez csak akkor tudok ideülni , ha nyugi van. (már felébredtek közben ,megyek is)
Szombaton elfutottunk a második otthonomba (az ikejába), hogy szekrényeket vegyünk, mert semmi sem fér el már, ami kettönknek elég volt, (bár akkor is rengeteg cuccunk volt) most már nagyon szükös lett, de nem sikerült, máskor jobban fel kell készülni, nem volt szabad eladó, egyes dolgokat nem találtunk meg rögötn, nekem meg egyfolytában az járt a fejemben, mit csainál az anyukám, ha mindhárom csaj egyszerre ébred fel.
Igy hazajöttünk, de hazafelé legalább megvettük a tetöcsomagtartót, meg az alufellniket, nagyon cool így a kocsi, sokkal jobban néz ki, mint elötte.

A szekrényeket azt hiszem éjjel és online fogom megrendelni.

2010. június 24., csütörtök

Szombaton Sopronban voltunk, a Dani unokatesó 3. szülinapján.
Nagyon jól bírták a lányok az utat, a napot, a sok embert, minden okés volt, én is jót ettem, (a tesóm szakács, képzelhetitek, milyen kaják voltak, hm...nyami) méghozzá ülve (!!!) meleget (!!!), nyugalomban (!!!), na ilyen sem volt régen.
Dani nagyon édes volt, mindennek nagyon örült, rengeteg ajándékot kapott, mindent kiprobált, kapott finom tortát is, voltunk a játszin is hintázni vele, rollerezni, a csajokkal is lementünk, hátha elalszanak, sikerült is a jó levegön.
Megnéztük anyukám új lakását is, ami a közelben van, még sok munka lesz vele, de aztán nagyon szép lesz.
Nagyon jó napunk volt, este értünk haza.
Dani nagyon szomorú volt, hogy elmegyünk, azt hitte, ott alszunk, mint a mama szokott.
De ha nagyobbak lesznek a lányok, ott is fogunk aludni.
Pár képet raktam, hogy miylen volt a buli.

Dani szülinapja

Gyertyák elfújva
Roller


....meg ezer más ajándék

Nagy siker a habtapis szönyeg



Etetöszékben, igaz enni még nem jó benne, mert ingadoznak a csajok,
a hintában jobban szeretnek enni.



Danibaba a maxicosyban






Isabella és Dani





Tesóim meg a gyerköceink (egy hiányzik)






Dani rollert kapott tölünk szülinapra








Etetöbrigád :-)










2010. június 15., kedd

Èbren-alva

Haj, de vicces a mama!


Nyitott ablaknál, evés közben bealudtak. (így etetem öket, ha egyedül vagyok, takaróval támasztom az üvegeket)

Fejlödés

Felgyorsultak a dolgok, a lányokat nem lehet egy percre sem egyedül hagyni, ha kint vannak az ágyból, még ha a bébikompban ülnek is, Elisa kiborította a kukát, (kb.olyan magas, mint ö), egy másik nap levette a tetejét és kipakolta tetejéröl a koszos pelenkákat, Marlene a cipös szekrényröl pakolt le, föleg a szobapapucsot, amit feltettem, amíg felmostam, mikor elkaptam, pont a papucsot nyalogatta.
Isabella nagyon elbízta magát, ül, ül, ül, aztán borul, már szerzett egy jó nagy puklit a homlokára, lefejelte az egyik játékot, nagyon szívós, kicsit sír, aztán menne tovább rámolni.

Ha a szönyegen vannak, pörögnek ide-oda, aztán megesik, hogy egyik a másik hajába kapaszkodva kúszna elörébb, vagy egy játékra starltolnak ketten, (mindig Elisa nyer, beveti az erejét, csapkod is) vagy hogy az egyik lábikó nagyujját valaki szopogatja, de nem a gazdája.
Rúgják egymást akaratlanul is, mindig el kell húznom valakit a tüzvonalból.

Marlene leesett a heveröröl, egy pillanatra néztem csak másfelé, amíg Elisát felemeltem, Marlene már lenn is volt, az oldalára esett, puffant nagyot.
Annyira meglepödött, hogy nem is sírt, én meg felkaptam, mér nem sírsz, mér nem sírsz, kicsit megráztam, erre elkezdett nevetni.
Hál isten nem ütötte meg magát, nagyon alacsony a heverönk, de akkor is lehetett volna valami.

Ma volt megint fizikó, a csajszi el volt ájulva, mekkorát fejlödtek, persze vannak kisebb dolgok, amin javítani kell, de megkaptuk a gyakorlatokat, amit a köv. 2 hétben gyakorlunk.
Tegnap óta van egy kis segítségem, mivel anyukám most nem tud jönni, anyós meg most ment el, kezdtem elúszni a házimunkával, magyarul kezdett megenni bennünket a kosz.
Próbáltam én pl. felmosni, de a csajoknak van valami szenzorjuk beépítve, hogy aha, most kezdett el valamit dolgozni, ordítsunk kórusban.
Vagy ketten kompban jöttek mentek a lakásban, kerülgettem öket a felmosófával, ök meg megpróbáltak elgáncsolni.
Ismerös ismerösének a barátnöje, én persze egy igazi takarítónöt vártam, olyan nagydarabot, idösebbet , aztán jött egy kis csibe, (neve Scsipe - elsösorban a gyerekek körül segít + takarít is) nagyon helyes, kedves, ügyes, rendberántotta nekem itt a rendetlenség nagyját, nem sokat csinált még, de már van látszatja.
Nagyon féltem mi lesz, mert mindig én tartottam rendet, nem akartam, hogy valaki itt rendezkedjen nekem, de most meg már kifejezetten örülök, mert már nagyon a végét jártuk, kb. eljutottam a minden mindegy szintre, csak már valaki pakoljon össze.
Be kell látnom, hogy egyedül nem megy tovább, nekem is vannak határaim.
A csajszijaimat is szereti (lányok is öt, elsöre mosolyogtak rá) velük is jól elvan, voltak ma sétálni is.
Holnap vinnem kell az autót vizsgára, még nem tudom, hogy lesz, mert nem lesz segítségem, valószínü elöadom a cirkuszi mutatványomat, ami a vészhelyzetekre van, lányok be a kocsiba hordozóba, plusz a kettes babkocsi a csomagtartóba, el a vizsgahelyre (5 percre van tölünk) ott csajokat kipakolom a kettes kocsiba, Elisát és Marlenet, Isabella pedig rám lesz kötve, aztán hazaballagunk.
Ha kész a kocsi, ugyanez mégegyszer, csak gyalog oda, kocsival vissza.
Ès azért sem veszem észre a sajnálkozó pillantásokat!!!!!!
Jó éjt

video

Isabella mászik:-)))

2010. június 6., vasárnap

Kezdödik a dumakorszak, egyik pillanatól a másikra mindenki elkezdett gügyögni, Elisa már mondogatta, hogy papa, de most sokkal jobban mondja.
Elökészíti a száját, bekerekíti ó formára, aztán :"papa-apa-hapa", ez a repertoárja.

Marlene tegnap óta: Dada-da-da-dada

Isabella:Jaja ja-ja-ja-jajaja-jé
Nagyon édes.
Isabella már nagyon ügyesen négykézlábazik, Marlene is igyekszik, de szerintem most a megfázással nagyon legyöngült, szombat óta antibiotikumot kap, hétvégére meg kaptunk egy kórházi beutalót, ha esetleg rosszabbul lesz, de nem lett, inhaláltunk ezerrel.
Szerintem jobban vannak kicsit, köhögnek, meg taknyoak, de már sokkal jobb, mint a hét elején.
Marlene felnyoma magát négykézlábba, aztán kicsit hintázik és vissza hasra.
Isabella a kiságyban felhúzza magát a peremen és nézeget kifelé a földre.Csináltam róla videot, de a gépünk még nem 100%-os.
(ágyat le kell engedni, mert Isabella ki fog esni, ma meg is csináljuk)

Anyós hogy elment, nagyon jó kis hétvégénk volt, H. sokat segített, sétáltunk a Donauinselen, rengetegen voltak, jól leégtem a 1,5 órás sétában, tök piros vagyok.
Látszik, hogy ez volt az elsö meleg nap, mindenki kivetközve görkorizott, biciklizett, sétált, hármasiker kocsival mi voltunk az egyetlenek, bár ikreket láttunk.
Most várom a kolléganömet ,aki kicsit elviszi a lányokat sétálni, hogy én intézkedhessek, bank, posta, biztosító, stb.
Elötte esznek a csajok, aztán remélem alszanak.
Nagyon meleg lesz ma is, kicsit tanácstalan vagyok az öltöztetéssel kapcsolatban, mennyit, mit adjak rájuk, néha túlöltöztetem öket, néha hideg a kezük, szóval még gyakorlom a dolgot.

2010. június 3., csütörtök

Még eszembe jutott, hogy a nemalvós éjszakáim következményét megosztom itt a bloggal.
Elindultam sétálni a lányokkal.
Normális esetben minden elö van készítve, babakocsi, ruhák, tea, cumik, szatyor, takarók, esövédö a kocsira, esernyö nekem, telefon, kulcs.
Ha mindez kész, kezdem öltöztetni a lányokat.
Addig oké volt, hogy felállítottam a kocsit, felöltöztettem Elizát, elkezdett ordítani, Isabella lehányta a ruháját, Marlene elkezdett sírni, (mert a többiek is), anyós egyiktöl a másikig szaladgált.
Elkezdtem Isabellát komplett átöltöztetni, akkor láttam, hogy a háta közepéig kakis is.
Oké, akkor lemosás, átöltöztetés, a vegén már csak az volt a fejembe, hogy induljunk már el végre.
Gyorsan be a kocsiba mindhármat, szatyor, kulcs, telefon, anyóstól elköszöntem, elindultam.
A sarkon végignéztem mindent, megvan-e.
Aztán magamon is végignéztem.....
.........
Papucs volt rajtam, a vállamon egy pelenka, a hajamon egy hajpánt, amit mosakodáskor teszek fel.
Kicsit sírva fakadtam belül.
Hát ide jutottam én, aki anno a szemétkivitel elött is belelesett a tükörbe, hogy minden oké-e.
Totális feladása a saját igényeknek, az ember nem is gondol rá, hogy "én", csak "ök".
Aztán a papucs maradt, a hajpántot kivettem ,a pelenkát eltüntettem és feltettem a napszemüveget, ne sajnálkozzanak már a kifestetlen, kialvatlan szemeimen.
:-)
Igaz, az esetem nem übereli az Andrea barátnöm által látott anyukát az utcán, akinek a pólója elöl be volt türve a nadrágba, hátul kilógott és a hátára rá volt ragadva egy piros nyalóka.
:-)))))
Vééégre van megint netünk, vagyis az volt eddig is, csak gépünk nem, mindkettö felmondta a szolgálatot.
Idén már nem tudom hányszor kellett javítani öket.

A lányok most megint megfáztak, plán Marlene, megint inhalálunk napi 6x, nagyon köhög, sípol a kis tüdeje, úgy volt, hogy tegnapelött kórház, de aztán csak rendbejött, adják neki a kortizont, csak azzal javul, a kórházban is azt adtak volna, csak intravénásan, de hál Isten nem kellett bemennünk, nem is tudom mi lett volna a másik kettövel itthon.
Anyósom holnap megy haza, ez a látogatás nem ment olyan simán, mint a múltkori, volt egy kis összezördülés, sajnos H. az ö pártját fogta, pedig nem tudta, mi történt, na mindegy, végül anyós tök nagy igazságtalanságot vágott a fejemhez, nem akarom itt részletezni, a lényeg, hogy most már tudom legalább hányadán állunk, majd nagyon vigyázok, hogy kicsit kevesebb segítségre legyen szükségem a jövöben.(majd mi megyünk inkább látogatóba, mint hogy ö jöjjön)
Nekiállt itt rendezkedni is, idehívta a sógoromat és bepolcozták-felfúrták a szauna elötti kis tusolót, amit nem használtunk, hogy nekem legyen hova tenni a takarítócuccokat, végül megkérdezte, én hogy akarom, (már fel voltak fúrva a polcok) erre mondtam, hogy hát milyen jó, hogy engem is megkérdez valaki, elvégre itt lakom.(na ez sem tetszett neki, mert ö jót akart)
Aha.
Mindegy, holnap vége. Amúgy a gyerekeket nagyon imádja és sokat dajkálta öket, csak egy kicsit buzgómócsing, mindenbe beleszól, mindenhol ott van, ha jött a fizikós nö, annak is telebeszélte a fejét, meg a korai fejlesztönek is, a barátaimnak is, akik itt voltak látogatni, nem titok, mennyit fizetek a fizikóért, ide is megírtam, de arról dumált a barátnömnek, hogy én mennyit kiadok erre, hát miért kapjuk a családi pótlékot, az a gyerekeké, tápszerre, pelenkára, kezelésre menjen el, ne a mi dlgainkra.
Azon kívül ,a doki azt mondta kell a kezelés akkor kell, ha tízszer enyibe kerül, akkor sem érdekel.Na, téma lezárva.

Lányok:
Megvolt a 9 hónapos vizsgálatunk, Elisa 8830 gramm, Marlene 7300 gramm és Isabella 6400 gramm, szépen nönek, ügyesek.
Elisának múlt héten kijött az alsó két foga, két nap külömbséggel, semmi szenvedés, láz vagy valami jel, csak úgy ott volt.
Isabella kicsit megszenvedett, de kijött neki már a felsö egyik, a másik meg szerintem holnapra kint lesz ,annyira fehér már az ínye.
Marlene nyálzik, rág mindent, de sehol semmi, már csak ö az egyetlen fogatlan a családban:-)
Isabella a napokban felállt négykézlábra és elöre-hátra rugózik, (kutyázik), nagyon édes, most jött rá milyen jó, már nem lehet felöltöztetni sem, ahogy lerakom, már fordul is át hasra, kész müvészet még bepelenkázni is.
Elisa csak oldalra fordul, nagy néha hasra is, ha elég nagy a lendület, de nagyon meglepödik rajta, hasról hátra inkább vissazfordul, de a feje még nagyot koppanik, mindent nagyon nagy lendülettel csinál, kis gözmozdony.
Marlene próbálkozik a négykézlábbal, de most megint nagyon gyönge, visszaesik a fejlödéssel megint, de pörögni nagyon tud.
Jó taknyosak mindhárman, voltak egy hosszú sétán, lehet hogy az miatt.
Az éjszakáink nem alvással telnek, én a 3 utolsó éjszakán nem nagyon aludtam, sokat köhögnek, bedugul az orruk, arra is felébrednek, jaj, remélem hamarosan jobban lesznek.
Ma át akartunk menni Mo.-ra, de Marlene miatt nem tudtunk, engem délelött elküldtek aludni, mert már mindenben megbotlottam, mindennek nekimentem, olyan fáradt vagyok.
Aludtam 2 órát, nagyon jó volt.
Most megfürdettük a lanyokat, alszanak, kérdés meddig.
Gyorsan ugrok az ágyba én is, jó éjt.