2010. május 24., hétfő

9 hónap



Kis rózsaszín hölgyek...9 hónapja születtek

A távirányító nagy kincs, csak ritkán lehet megkaparintani




Ma 9 hónaposak

Mai kiruccanás, nagyot aludtak a jó levegön


Hidak a Dunán



Mi 4en




Kék Duna, de tényleg milyen kék!



Bambababák, nem tudtam öket megnevettetni:-)


Ùgy szeretlek, majd megeszlek!




Naaaagy puszi a tesómnak

Elisa






Marlene









Isabella




Elisa szép csöndben odaólálkodott a polcokhoz és nézzétek mit csinált!
A kis RontóPál:-))))
Most is csak gyorsan írok, mindjárt fürdetés, a lányok még sétálnak a papával, anyós meg a sógornál, szóval enyém a kecó, hehe, lehet bulizni.
Már alig várom, hogy hazaérjenek, mert meg sem álltam azóta, mióta elmentek, a hálót raktam rendbe, meg a mosást pakoltam ki, szárítóból behajtogattam gyorsan mindent a szekrénybe, (se törölközöt, se ágynemüt nem vasalok már, söt a pólóimat sem, amiben itthon vagyok, úgyis fél óra múlva le van köpve, meg van nyálazva, jó az úgyis nekem) és elökészültem a fürdetéshez, szóval hajtás volt.
Délelött a Duna szigeten voltunk ,(Donauinsel), nagyon szép idö volt, rengetegen voltak, sokan sárkányt eregettek, fociztak, lacrossoztak, grilleztek, görkoriztak, bicikliztek.
Csináltam képeket is, majd este felteszem, ha még lesz idöm/eröm.

A lányok nagyon kivirultak, mióta nem betegek, sokat fejlödtek mozgásilag is, meg észben is.
Van egy plaofnról lelógó méhecskénk, a Zümmzümm (fantáziánk a névadásban nem ismer határokat, erre mondaná egy ismerösöm, hogy ha lenne kutyánk az Bodri lenne, a macskánk meg Cirmos):-)), na a méhe mindenki imádatának tárgya, meg kell minden nap többször húzni, hogy le fel ugráljon, és nem mutatják , de jelzik, hogy ott a Zümmzümm és húzzuk meg.
Másik nagy szerelem a Morti, öt is napjában párszor meg kell mututni, hogy hol van a Morti?, keresik, lehajolnak és lenéznek a földre, hogy ott van-e.
Marlene nagyon nevetös, szinte mindennel meg lejhet nevettetni, ha mi nevetünk ,akkor ö is.

Elisa 2 napja dumál, eddig is, de most már "bababa", "bübü", meg ilyeneket, Isabella kiabál még mindig, Marlene nem sokat beszél.
Még jövök, megjöttek az embereim a sétából.

2010. május 18., kedd



Délelötti káosz nálunk, egész elöl Isabella, aztán Mortikutya, majd a kompban Elisa és hátul a padlón Marlene


Marlene vigyori



Elisa

Isabella



Isabella kiflit eszik :-)))




Fejlödés

Amint látható lejjebb, a lányok kezdenek pörögni-forogni, most már nem napi egyszer, meglepetészserüen, hnem ha a földön vannak, mozognak, fordulnak.
Marlene még mindig hátrafelé kúszik, Isabella próbál mászni, seggét az égbe dobja és tolja magát elöre az orrán, Elisa még lusti, de alakul, már néha ö is elfordul oldalra, nagy ritkán hasra, ha én segítek neki, akkor már jó soká bírja hason, nyúl mindenért, de arra még nem jött rá, hogy ha egyik kezével valamit elvesz, akkor a másikkal támaszkodni kell, így vagy hintázik a hasán, vagy orra esik, néha már kitámaszt.
Ma volt megint a fizikós nálunk, hát nem vagyok elájulva töle, de lehet, hogy nem is várható el, hogy 45 percben sok minden történjen, általában minden csajszit külön megnéz és elmondja, hogy mit gyakoroljunk velük a köv. hétben.
Amúgy szerinte nagyon sokat haladtak a lányok, én is látom, hogy már ez vagy az jobban megy, persze dolgozunk sokat, hogy fejlödjenek, mármint a lányok meg én.
Azért naponta használjuk a bébikompokat is, de persze nem órákig vannak benne, nekem nagy dolgog, hogy 10 perc csönd van és mehetek fogat mosni, vagy enni gyorsan valamit.

A héten egyedül vagyok, mert anyukám nem ér rá, már pakolja a dolgait a költözéshez, anyós meg majd pénteken jön csak ,hát mit mondjak, minden alkalommal megállapítom, hogy oké, nehéz egyedül, de valami kis önbizalmat ad, hogy mikor este lefektetem öket, látom, hogy ma is jól ment minden, ettek rendesen, sétáltunk, nem sírtak sokat, játszottunk is, söt a házimunkát is nagyjából elvégeztem, szóval bírni fogom egyedül is, pláne ha már nem kell etetni öket, ha beleültetem a lányokat az etetöszékekbe és eléjük teszek pár falatot, amit majd felcsipegetnek,
este együtt ülnek a kádban, (most amíg egy fürdik, a másik kettöre vigyáni kell, illetve szórakoztatni kell öket), hát remelem bírni fogom továbbra is.

Hétvégén otthon voltunk, csütörötökön ünnep volt itt, így már szerda este elindultunk, ble is keveredtünk a nagy hazafelé tartók dugójába, Schwechattól Parndorfig egyesebn lépegettünk, én vezettem, H. meg szórakoztatta az egyre türelmelenebb lányokat, alszanak ök az úton, ha megy a kocsi, csak hát nem mentünk.
Elénekeltünk már mindent, kiitták az összes útra vitt teát, már az összes játékot ami elöl volt, ráztuk, H. bújócskázott velük, egy szóval mindent csináltunk, mire tényleg hisztibe fordult volna a dolog, elindult a sor.
Otthon nagyon jó volt, kivéve az idöjárás, május közepén 6 fok, valami brutális hideg, be kellett füteni. Rengeteg esö esett, elöttünk is állt a víz a játszótéren.
A lányok kaptak fülbevalót csütörtökön, nagyon jól viselték, csak a csattanástól ijedtek meg, amúgy rögtön, hogy felvettem öket, abbahagyták a sírást.
A kozmetikusom azt mondta, fél évben fúr összesen három pár fület, így csak 3 fülbevalója van, nincs nagy választék.
Ùgy gondoltam, mivel ez csak 6 hétig lesz a fülükben, olyan mindegy, hogy néz ki. De nagyon szépek lettek, Elisának fehét strassz virág kövekböl, középen egy kék kövel, nagyon jól illik a kék szeméhez, Isabelláé egy arany lepke, nagyon édes a mini fülcimpájában, Marlene meg egy rózsaszín kerek kövest kapott, jól áll a sötét hajához.
Olyan felnöttesek lettek hirtelen a fülbevalóval.
Majd lefotózom öket, próbáltam, de nagyon nehéz, mozognak nagyon.
Csütörtökön lesz az elsö korai fejlesztö órank, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz, örülök, hogy lett idöpont, mert csak öszre ígérték, hogy lesz hely.
Òvodás korukig minden héten jön majd egy néni, aki foglalkozik velük, mind a hárommal, meg vannak náluk havi találkozók a fejleszett gyerekeknek, már voltunk ott Isabellával, mindennel fel van szerelve a szoba, jó lesz majd ott a lányoknak.
Amúgy a heti foglalkozás itthon lesz nálunk és ingyenes, a várostól, ami nagy könnyebbség, a fiziko úgy is rohadt drága, 75 juro egy alkalom, amiböl majd a harmadát visszakapom a biztosítótól, egynelöre 10 kezelést írtak fel, remélem nem kell több.
Még mindig csak azzal a 2 foggal büszkélkedhetünk, ami Isabellának van, pedig a többiek is nyálaznak, rágnak nagyon, de nem jön a fog.
Hajuk szerintem sokat nött, sokat nevetnek, Marléne annyira aranyos, ha valaki nevet, akkor ö is akar, hangosan heherészik.
Isabella is nagyokat nevet, de csak ha ismerösök vannak körülötte, vagy ha mi játszunk vele, idegenekkel kicsit bizalmatlan.
Elisa mindenkire mosolyog, nagyon barátságos.
Már megismerik a cumisüveget, ha egyik látja, hogy a másik iszik, hangosan kiabál vagy sír, hogy ö is akar.
A kaját kinézik a számból, mikor délben gyorsan ettem egy pár falatot, ott voltak körülöttem és mint akit megbabonáztak, végig bámultak mind a hárman, még jó, hogy már hozzászoktam a bámuláshoz evés közben, mert a kutya is mindig bámul, (igaz ö még beveti a megvertkutya nézést, hogy aggyááál enni, nem ettem három napja és engem vernek, meg olyan szegény kutya vagyok), de fura így enni.
Kajában is van egy kis elörelépés, úgy néz ki mégsem lesznek zöldséggyülölök a lányok, nagy sláger a spenót, a tök, a cukkini, csirkével, vagy más hússal, a répát is megeszik újra, délelött pedig az almát, banánt, répát szokatak enni, nagyon szeretik.
Ettek már rizst is, kicsit fintorogva, de megették.
A tápszert még mindig nagyon szeretik, kiisszák az utolsó cseppig az üveget.
Este fél 9 felé elfáradnak, evés és általában fél 10re legkésöbb mindenki alszik.
Marlene néha felébred 4-5 felé, eszik, aztán ö is alszik tovább, a többiek 6-7-8ig alszanak, mikor hogy.
Nagyon jó gyerekek, napközben is elvannak, játszanak, elbíbelödnek a játékokkal.Ma is pl. reggel nézték egy hang nélkül, hogy kiporszívóztam, felmostam, tetszett nekik, hogy ot sertepertélek körülöttük.



Ez egy nagy véletlen volt, hogy egy videon egy-egy hasra ill. hátrafordulást is fel tudtam venni, amúgy ha bekapcsolom a gépet, még véletlenül sem csinálnak semmit:-)))

Isabella így nevet

2010. május 9., vasárnap

2010. május 3., hétfő


Végre tavasz!



Ruhában



Marlene inhalál, Morti "segít"




Játszunk a szönyegen





A papára MINDIG nevetünk!

Isabella kicsit elnyomva középen


Ùtra készen



Kalapka




A befött





Elsö cipö

2010. május 2., vasárnap

Anya

Mindig az szerettem volna lenni, anya.
Jó sokára sikerült és nagyon örülök, hogy így lett, hogy nem hagytam ki ezt az élményt.
Sokat gondolkodtam rajta, miért váratott a sors ennyi ideig, miért pont most sikerült, miért hárman egyszerre, miért....
Végül arra jutottam, hogy szerencsém volt.
Más magyarázatom nincs, pedig végigzongoráztam a "jutalom a sok-sok várakozásért", (hehe) vagy a "már gondolatban feladtam, azért sikerült", (muhaha), van még egy csomó ilyen válasz a fejemben, de végül odajutok mindig, hogy szimplán szerencse.
Lottó ötös, vittem a bankot.
Èrdekes, hogy már akkor is, mikor tudtam, hogy ez lesz az utolsó lombik próbálkozásunk, sosem láttam magam a jövöben gyerek nélkül, tudtam, hogy valahogy anya leszek majd, ha nem is szülök saját gyereket.

Anyának lenni büszkeség, öröm, boldogság.

De anyának lenni nehéz is.

Dönteni kell folyton.

Nyugodtnak maradni, mindig újat mutatni a gyerekeknek, vidámnak lenni, megtanítani öket nevetni, meg sok más mindenre is, a világ dolgait elmagyarázni, késöbb nem mindent megengedni, következetesnek lenni, higgadtan viselkedni, megvédeni öket a sok bajtól, (mindentöl úgysem lehet), humorral nevelni, játszani, felolvasni, vigasztalni, egészségeset fözni, de finomat is, napirendet kialakítani, programokat kitalálni, barátokat szerezni nekik, sütit sütni, szülinapi partit szervezni, jelmezt készíteni, stb.

Hát ez csak egy töredéke annak, mit csinál egy anya.

Jaj, mennyi mindent.

Ès már én is ez vagyok, egy anya.

EZ NAGYON JÒ!

Anyák napjára







Álmomban az éjszaka

aranykertben jártam.

Aranykertben aranyfán

aranyrigót láttam.

Aranyrigó énekét

a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez

szél ringatta ágon,ahány

harmatcsepp ragyog

fűszálon, virágon

Édesanyám, fejedre

annyi áldás szálljon.
(Móra Ferenc)





Minden anyukát szeretettel
köszöntünk



Anyák napján!









2010. május 1., szombat

Egy picikét...

....jobban vagyunk, mindanyian.
Mi felnöttek is túlvagyunk a legnehezebbjén, mikor az ember alig vonszolja magát, orra bedugulva, tüsszög, köhög, na szóval jobb már.
Gyerekek is kicsit jobban, még náthásak, de nem kell kórházba menni, inhalálunk szorgalmasan.
Ez a pár nap jó idö is segített, kint voltunk sokat a friss levegön.
Hétfön megyünk Marlenenvel gyerekorvoshoz, kedden jön a fizikoterápiás Isabellához, szerdán pedig nagy kontroll lesz az AKH-ban, koraambulancián.
Lesz programunk héten.
Remélem nem szidnak meg, mert legutóbb úgy köszöntünk el, hogy mire megint jövünk, már heti 2x húst esznek a gyerekek, így nem kell a vascsepp, hát ehhez képest, Elisa csak almát, banánt, néha répát eszik, Marlene alma, banán, esetleg pár kanál répa vagy krumpli, igaz, Isabella meg mindent eszik, amit elé teszünk, hatalmasakat tátogat, alig bírja kivárni a következö kanál kaját.
Most próbálom a répa+almát, valamennyit esznek belöle, de a kombinációi ezeknek a kajáknak gyorsan kimerülnek, azért krumplit banánnal vagy répát banánnal nem akarok adni nekik, a banán szorulást is okoz, nem akarom túlzásba vinni.
Alma jöhet nekik mindig, azt nagyon szeretik.
Megyek is, csinálok kaját a csajoknak.