2010. április 9., péntek

Pénteken már jött a segítség megint, anyósomék, reggel 9re itt voltak, sógormékkal Svájcból, 2 gyerekkel, szerencsére nem nálunk aludtak, hanem a másik sógorm lakásában, aki most Indiában van, nálunk csak ettek, itt voltak estig.
Nagyjából napközben úton voltak, a gyerekek múzeumba meg a Naschmarktra, Praterbe, városa akartak menni, reggel vagy este meg itt ettek.
Mondjuk a pénteket inkább azzal kellett volna indítani, hogy Elisa egész éjjel nem aludt, így beraktam reggel fél 4felé a babakocsiba és abban húzkodtam, egy óra múlva aludt el, betoltam a gyerekszobába. Fél 8körül felordított, Harald bement és kiabált, hogy jöjjek gyorsan, Elisa a padlón feküdt.
Nem tudom , hogyan, de kitornászta magát a babakocsi lábrészénél, (mi úgy gondoljuk) ülve érkezett a földre és elörebukott, mert a homlokán egy piros púp lett.
Ahogy felkapta Harald, már vigyorgott, mire mi meg bögtünk, hogy nem lett semmi baja.
Nagyon megijedtünk.
(tegnap megpróbáltam elmesélni a gyerekorvosnál Susinak, mi volt, de ott is elbögtem magam)
Egész nap figyeltem, hogy nincs-e valami agyrázkódása, vagy bármi, nem haragszik-e rám, hogy nem vigyáztam rá eléggé.
De már délelött simizett.
Ez az új tudománya, ha szembe ül, felemeli a kezét az arcomhoz és elöször egy, majd mindkét kézzel simogatja az arcomat és vigyorog hozzá. Elolvadok.

Na szóval húsvét, nyugisan telt, jó volt, a gyerekek Svájcból aranyosak voltak, bár kicsit hangosak, a sógoromék tök rendesek, anyós meg igyekezett a háttérben maradni. Sehova sem jött el velünk, a gyerekek nevelése miatt veszekedtek és azóta inkább nem jön, mert különban nem tudja megállni, hogy ne szóljon bele.
Vasárnap fen nvoltun ka Kahlenberg+Leopoldbergen, Klostenuburgban, nagyon szép volt, egy igazi étteremben ültünk mi minden, gyerekekkel együtt, igaz, csak az udvaron, igaz, csak ittunk, de étteremben, mi, hármasikrekkel!!!!!!
A "Hütte am Weg" nevü kislokál a legszebb húsvéti dekorácót nyújtotta, amit valaha láttam, sajnos nem volt idöm fotózni, de a szeme elött van, csodás volt, sok kis staddal, ahol levest, bort, szendvicset, grillezett bárányt, hideg sonkát árultak, aztán sok-sok tarka kis kosár a füben a gyerekeknek, hogy keressék az elrejtett tojásokat (én is találtam egyet), minde asztalon jácint, tojások, nárcisz, a kinti bár is feldíszítve, szóval igen szép volt.
Délután fagyiztunk itt kerüleben, aztán hátfön ebéd után mentek haza. Anyósom marad még jövö hét végéig.

Tegnap voltunk gyerekdokinál, majd leírom, mindenki beteg megint, visszaestek, lázasak, köhögnek, folyik a nyáluk, stb., ráadásul anyós is megkapta tölük, én még tarto mmagam.

Csak a súlyokat akartam, aztán mennem kell:

Elisa 8050 gramm

Marlene 7030 gramm

Isabella 5970 gramm

8, 7 és 6 kilók :-)

1 megjegyzés:

  1. Gyonyoru lehetett a sok seta a tajak,edes lahetet az eteremben meg minden.Szegeny kis Elisa nagyot eshetett ,anya biztosan nagyon megijedtetek.A lanyok sulya nagyon jo ,Isabella igaz levan aradva de biztosan o a legkisebb es o beteg is volt.Majd utana tornasza magat a tobbinek.
    Remelem nem komoly abetegseg es hamar helyre jonnek.
    Meg jo hogy anyos nem szol mar bele a lanyok nevelesebe en is utalom.
    Ja lattom a lanyok mar 7 es fel honaposak.JUlia ma 7 honapos pont.
    Puszikallom azokat a tunderi kis csajokat

    VálaszTörlés