2010. április 27., kedd

Unom!

Unom a betegséget, a köhögést, a taknyot, az inhalálást, a gyógyszerekek, unooooooooooom!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ráadásul mi is elkaptuk anyával, most szipog, köhög az egész banda.
Most visszaszámoltam, a gyereke 5 hete betegek.
Mikor lesz már vége?
Holnap megyük gyerekdokihoz Marlenével, ha nem javult semmit a légzése, be kell feküdnöm vele a kórházba.
Kaptunk beutalót, persze nem oda, ismerik, hanem egy tök más kórházba (SMZ Ost)
Bittebittebitte ne kelljen kórházba menni!!!!!
Tegnap még dokihoz is mennem kellett, mert olyan hasfájásom volt, azt hittem vakbelem van, de hál Isten nem, ma laborban voltam, meg szedek gyógyszert, majd hétfön megyek újra, persze ezt külön meg kell szervezni, hogy itt legyen valaki, ha én elmegyek.
Amúgy minden oké lenne, csak ez a betegség ne lenne.

2010. április 26., hétfő

Kedvenc képem:

Három gyönyörüségem, Marlene, Isabella, Elisa
Kirándulásra készen

Megtámasztva már nagyon szeretnek üldögélni

Az erö legyen velünk! Nem lehet elég korán kezdeni a
Star Wars rajongást, yeahhhh........!

Középen a- mától már 2 (!!) fogú -drágaság


Fentröl fotózva










2010. április 24., szombat

8 hónap-egy fog!

Hatalmas büszkeséggel jelentem, hogy van egy foguk a lányoknak, igaz, hármuknak egy, de ez az elsö, nagyon örültünk neki.
Isabella a gyöztes, tegnap este bekapta az ujjamat és valami furát éreztem a szájában, még azt hittem bevett valamit, de aztán kapcsoltam, EGY FOGACSKA!
Nagyon édes, csak egy kis sarka látszik, valami kis fehérség, jaj, úgy örültem, rohantam ki a konyhába a többiknek mutatni, aztán körbeugráltuk, szegény majdnem sírvafakadt, nem tudta mi lehet velünk.
8 hónap telt el a születésük óta, nagyon gyorsan.

Elisa a legnagyobb, az ujjamba kapaszkodva felhúzza magát, nagyon szeret "húzz, húzz engemet-et" játszani, hason nem szeret nagyon, gyorsan elfárad, húzza le a nagy feje :-)))
Azért minden nap kicsit tovább bírja, forogni még nem nagyon tud, elfordul oldalra, de hasra még nem, pár centi és egy kis lendület hiányzik hozzá még.
Hanyatt fekve rögtön megfogja a lábait, zokniját lehúzza és a lábujjait néha a szájába veszi.
Nagyon szereti a pépes ételt, illetve gyümölcsöt, almát, banánt, tököt, barackot imádja, de a zöldségektöl még bokákol, meg vágja a pofákat, száját becsukja, vagy berreg, végül sírva fakad, hogy most már adjatok valami normális kaját, hát meddig várjak?
Szereti a teát, vizet.
Este nagyon éhes szokott lenni, aztán evés közben bealszik, ha fel is ébred lefektetéskor, gyorsan elalszik magától újra.
Èjszakákat általában átalussza, reggel korán kel, nem sír, hanem beszélget magában, míg be nem megyek hozzá.
Egyik este nem kapcsoltam ki az ágya feletti zenélöt, hát reggel elérte a zsinórját és zenélt magának. (persze mindenkit felébreszett)
Nagyon barátságos, mindekire mosolyog, az utcán is, bárhol, mindenki kezében szeret, nem fél idegenektöl.
Kicsit durva, hajat, arcot markol, húz, csapkod, rugdal, de nagyon bújós is tud lenni.

Marlene kicsit nyeklibb, nem tartja magát úgy kézben sem, mint a többiek, szerintem az izomtónusa nem olyan jó, mint kéne, majd május elején megyünk kontrollra, megnézetem.
Hason szeret, de nem sokáig, a seggét feltolja és körbe-körbe forog a játszószönyegen, hanyatt nagyon szeret rugdalózni, a járókában ott lehet hagyni, eljátszik 10 percig is egyedül.
Szereti az éneket, nálam lenni nagyon szeret, néha senkinél sem marad el, néz rám, sír, hogy hozzám akar jönni, ö lesz a leganyásabb.
Nagyon tisztán eszik, szépen nyitja a száját, a zöldséggel hadilábon áll ö is, öklendezi ki, meg berregi, ö csak almát, banánt, meg barackot evett eddig, minden nap probálok valami mást is adni, de nem kell neki.
Ö alszik a legnyugtalanabbul, de lehet, hogy azért mert mindig be van dugulva az orra, hason alszik, éjjel nagyjából átalussza az éjszakát, de hajnalban megéhezik, neki még kell 4-5 órakor kaját adnom, de aztán alszik reggel 6ig tovább.
Idegenektöl kicsit fél, ha az én kezemben van, néha mosolyog másokra, de jaj annak aki kézbe akarja rögtön venni, bár ez is hangulatfüggö, van, mikor nem bánja.
Hangosan nevetgél, itthon sokat mosolyog, "dumál", szeret a hintában is, kis dolgokkal elmókulászni, amit pl. ide-oda lehet tologatni, soká lekötik az apró dolgok.
A mutatóujja szokott a szájában lenni, cumit nem nagyon szeret.
Remélem hamarosan meggyógyul, még mindig taknyos és inhalálunk 4 óránkét.
Reggelente görcsösen köhög, ma pl. elmentünk déleött vásárolni, Harald, Elisa, Marlene meg én a 2-es kocsival, Isabella aludt, itthon marad a mamával.
Nekem nagy szó, hogy teljesen normálisan szombat délelött eljutok a bevásárlóközpontba, lányok gyönyörüen, egyformába felöltöztetve, mi mint normális emberek beférünk mindenhova a babakocsival, az emberek nem állítanak meg lépten-nyomon, mert a kocsi nem olyan feltünö, mint a hármas, szóval egész jó a helyzet, erre az elsö üzletben Marlene köhögörohamot kap és szegényke telehányja a kocsit, a ruháját, a gyorsan odakapó kezemet, egyszóval mindent.
Ezt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat.

Isabelláról már írtam, de leírom megint, olyan jó, van egy foga!
Ha hanyatt lefektetem, tuti, hogy 1 perc múlva hason van, pár percig bírja, majd ordít, mert elfárad, nem tud visszafordulni.
Megfeszíti magát, feldobja a popsiját a levegöbe, ha a kezét fogom, felhúzza magát és feláll.
Ö a legerösebb. Hihetetlen mi lett a kis 640 grammosból!
Van egy rugóra járó méhecske a pelenkázó felett, mindig mondom neki, hogy ott a zümm-zümm, egyik este meg Harladnak mondtam, hogy Isabella hogy szereti a zümm-zümm-öt, erre odanézett a méhecskére és mosolygott.
Az elsö gondolatom az volt, hogy köszönöm Istenem ,hogy értelmes, figyelemes, ugye nem lesz semmi baja.
Alig hittem a szememnek, hogy milyen kis okos.(jó, még nem Einstein, de ez volt az elsö nagyobb értelmes megnyilatkozása)
Szépen eszik ö is, érdekes, hogy ö nem csak gyümölcsöt szeret, mint a többiek.
Van egy csörgö cicája, azt nagyon szereti, meg az éneket is nagyon bírja, föleg a cirmos cica haj, meg a ha én cica volnék dalokat.
Meg nem áll a lába, állandóan rudalózik, mozog.
Kint a levegön alszik a legjobban.
Néha nagyon meg tud ijedni, idegenektöl is, akik benéznek a kocsiba, néha meg szereti a látogatókat.
Vékonyka, de nagyon erös.
Este korán elfárad, ö megy legelöbb aludni, néha felsí, de alszik tovább, reggel 6-7ig is elalszik, néha elforog, keresztben fekszik, vagy fejjel lefelé, egyik reggel a paplant a fejére húzta, aztán sírt mert nem tudott kiszabadulni alóla.

Hát ez a 8 hónapos összefoglaló...nagyott nöttek, sokat fejlödtek.
Csodálatos látni, ahogy napról napra nagyobbak, okosabbak, szebbek lesznek.
Nagyon büszke vagyok rájuk.

8 hónap


2010. április 19., hétfő

Alakul...

Alakul a régi rendszer vissza, a lányok nagyot aludtak éjjel, tegnap 2x sétáltunk, kint alszanak, mint a mormota, ma is elmentem velük, gondoltam összekötöm a kellemest (mármint nekik kellemes) a hasznossal és elbandukolunk a betegbiztosítóhoz, engedélyezetni a fizikóterápiát Isabellának.
Már megvolt az engedély, csak új kellett, mert elfelejtettem ráíratni, hogy a terápia jöjjön hozzánk, ne mi öhozzá.
Elöször is vasárnapvkipróbáltam, beférünk a Schnellbahn liftbe itt nálunk, így elméleileg el tudnánk menni bárhova a 3mas kocsival, ha jön a Wieselvonat, ami egy olyan modern, nincs lépcsöje, csak be kell tolni a kocsit.
Csakhogy nem jött egy átkozoztt Wiesel sem, csak régi vonatok.
20 perc után feladtam, elmentünk a másik irányba a villamoshoz, hogy majd felpréselödünk rá, na aztán szerencsénk volt, mert alig voltak rajta.
Csak 4 megálló a biztosító, ahol nem is volt nagy sor, alig vártunk valamit (ritkán fordul elö, mindig full tele van) elöadtam szerény kis kérésemet, felkészülve, hogy megint 3 hét mire megjön a papír, erre azt mondja a kedves fiatalember, hogy fél óra múlva jöjjek vissza, addigra meglesz.
Csak néztem, mint borjú az új kapura, mert azt is kérdezte, hogy segíthet-e még valamiben? Hát, hö, meg múú, mondtam, aztán odébbálltam.
Kicsit mászkáltunk Floridsdorf centrumában, persze rengeteg ember volt, (senkise dolgozik) rengetegen megállítottak, alig értünk vissza idöben, meg is lett a papír, nagyon örültem, engedélyezték a házi terápiát.
Mire hazaértünk, Marlene nagyon éhes volt, a visszaút utolsó harmadát már végigordította, ugye, aki nem eszik reggelit, így jár, anyja meg nem gondolta, hogy ilyen soká tart a tortúra, nem vitt neki, csak teát az útra.
Na, azért kibírta és a fél üveg tejnél bealudt.
Végül mindenki ügyesen evett, azán Marlene meg Isabella bólogattak kicsit, Elisa fent van azóta is, nagyon dörzsöli a szemeit, de nem mer elaludni, még lemaradna valamiröl.
Tegnap is nagyon jó napunk volt, Zsóka itt volt egész nap, meg még ebédet is hozott, (zöldbabfözeli+kümmelbraten) aztán jól elbabáztunk, meg kipletyóztuk magunkat.
Sokat segített.
Ma is jön, mert vett nekem babatápot DM-ben.
Harald is úton van haza, mi még elmegyünk a csajokkal a postára, megjött az Ebay-os csomagom, (ikerruhák) azt kell elhozni, aztán este játszunk megint, ez most új, leterítem a pokrócot, aztán tombolunk, mindenki pörög-forog, hasról hátra és vissza, megy a csiklandozás, énekelés, tornázás.
Lehet, hogy ennek a hatása, hogy este szó nélkül elaludt mindenki, nem kellett rázni öket, persze a betegség is múlóban, attól is lehet.
Vagy a friss levegötöl, a teliholdtól, a bolygók állásától és a hamufelhö tünésétöl, szóval valami okuk volt tuti rá.
Ma nem tudtam megnyitni a blogomat és a Google-on kellett megkeresnem, egy régi írásomhoz kapcsolt, ahhoz, mikor betöltöttem a 28.hetet.
Megbögetett.
Milyen messze jutottunk azóta........álmomban sem gondoltam, hogy ilyen lesz.
Ilyen nehéz, ilyen szép, ilyen megrázó és ilyen mindent betöltö érzés, ha ránézek a csajokra.


Játszunk

2010. április 17., szombat

Lassan, nagyon lassan kezdenek kikeveredni a betegségböl, szorgalmas ápolásnak és hatalmas mennyiségü gyógyszernek köszönhetöen.
Bonyolult még leírni is, mi mindent kapnak, Marlene 4 óránként inhalál, most már inhal.géppel, mert a kézi nem segített, sós víz+gyógyszer keverékkel, kap még homeos bogyót, orrcseppet napi 3x, este kortizonos kúpot, köhögésre napi 2x szirupot.
Elisa napi 3x inhal., a bébiinhalátorral, spray van benne, este köhögés elleni kúp, orrcsepp 3x és a homeos bogyó, orrát szívom többször, ö a legtaknyosabb.
Isabella napi 3x inhal sós vízzel, homeo, köhögési kúp, orcsepp 3x, ö viszont csak kicsit taknyos, viszont köhög, míg nem hány.
Szegénykéim, sípol a tüdejük, ahogy erölteti öket a köhögés, a szívem szakad meg.

A gyógyszerezést sajnos egyedül csinálom, anyós nem meri, meg tegnap el is ment haza, Haraldnak meg beesett hétvégére egy munka, még jó, hogy Zsóka átjött és segített, mert különben nem tudom, hogy bírtam volna.
Anyóssal jól megvoltunk, de azért jó kicsit magunkban lenni itthon.
Anyukám szerdán jön.
Remélem kikeveredünk lassan a betegségböl, mert már nagyon fárasztó, az éjszakai jól beállt ritmus is odavan, óránként kel alaki, aki aztán a köhögésével minimum egy másikat felébreszt.
Ma egész jó volt már, 4-töl keltek, M.+I. együtt, így legalább 11-tl regel 4-ig tudtam aludni.
Elisa kicsit fenn volt, de visszaaludt, így ö csak reggel 6-kor ébredt, még fenn van mindig, csapkodja a csörgöt.

Tegnap kicsit tornáztunk este a játszószönyegen, Elisa simán átfordul hátröl hasra, Marlene hasról hátra, Isabella is hasról hátra, de ö csak ha akar.
Sokat nevetnek, hangosan, hangulatukon nem látszik meg a betegség, talán Marlene az, aki a legragaszkodóbb most, ha meglát, nem marad el senkinél, hozzám akar jönni.
Mindenki nyálzik, már hamrosan jön a foguk, mindent eszeveszetten rágnak, napi 3x3 partedli a minimum.
Elisa még mindig szeret sikítozni, olyan hangos, hogy nem halljuk egymást és nagyon magas hangja van, Isabella kiabál, (heöööö, egüüüü, gü!gü! egügü, )Marlene halkan keveset dumál, de néha szeret felkiáltani, (he!)
Ma nem tudom mi lesz, talán Zsóka átjön segíteni, amúgy egyedül leszek, H. még ma is dolgozik ,este 5ig, remélem gyorsan hazaér, tegnap nagyon elfáradtam este egyedül.

Wolfgang is megjött Indiából, 12 órával azelött, hogy lezárták a légiforgalmat, szerencséje volt, jött rögtön hozzánk, nagyon barna és sovány lett, szombaton meg elvitte anyóst haza az én kocsimmal, mert az övéké kellett a barátnöjének.
Igy szombat este még beugrott és leadta a kocsikulcsot, kicsit szórakoztatott bnnünket az indiai+thaiföldi történeekkel, de este fél 10kor mi már nem nagyon bírtunk reagálni, H. egész nap dolgozott én meg ugye a csajokkal voltam, hullák voltunk mindketten.
10kor el is ment, mondtam neki, hogy mára bezárunk nem baj? (magától nem nagyon vette észre volna magát)
Nem haragudott.
Ma gyönyörü idö van, megyünk sétálni legalább én is kijutok kicsit, tegnap is nagyon jót tett, hogy szétnézhettem a világban egy órát.

2010. április 10., szombat

Lányok egy ágyban











Carolina

Leopoldbergi kilátás

Èttermi látogatás



Kahlenberg, a háttérben Bécs



Sváci rokonok, Dominic, Genna, Carolina, Konrad




Add csak ide azt a tojást, én megvizsgálom!

Remélem nem harap ez a nyúl!

Húsvéti új ruha



Sajnos a szüleim kapták a csokit......én csak nézhetem


Svájci sajtok, az arckifejezések szerintem a sajt szaga miatt voltak ilyen kétségbeesettek




2010. április 9., péntek

Pénteken már jött a segítség megint, anyósomék, reggel 9re itt voltak, sógormékkal Svájcból, 2 gyerekkel, szerencsére nem nálunk aludtak, hanem a másik sógorm lakásában, aki most Indiában van, nálunk csak ettek, itt voltak estig.
Nagyjából napközben úton voltak, a gyerekek múzeumba meg a Naschmarktra, Praterbe, városa akartak menni, reggel vagy este meg itt ettek.
Mondjuk a pénteket inkább azzal kellett volna indítani, hogy Elisa egész éjjel nem aludt, így beraktam reggel fél 4felé a babakocsiba és abban húzkodtam, egy óra múlva aludt el, betoltam a gyerekszobába. Fél 8körül felordított, Harald bement és kiabált, hogy jöjjek gyorsan, Elisa a padlón feküdt.
Nem tudom , hogyan, de kitornászta magát a babakocsi lábrészénél, (mi úgy gondoljuk) ülve érkezett a földre és elörebukott, mert a homlokán egy piros púp lett.
Ahogy felkapta Harald, már vigyorgott, mire mi meg bögtünk, hogy nem lett semmi baja.
Nagyon megijedtünk.
(tegnap megpróbáltam elmesélni a gyerekorvosnál Susinak, mi volt, de ott is elbögtem magam)
Egész nap figyeltem, hogy nincs-e valami agyrázkódása, vagy bármi, nem haragszik-e rám, hogy nem vigyáztam rá eléggé.
De már délelött simizett.
Ez az új tudománya, ha szembe ül, felemeli a kezét az arcomhoz és elöször egy, majd mindkét kézzel simogatja az arcomat és vigyorog hozzá. Elolvadok.

Na szóval húsvét, nyugisan telt, jó volt, a gyerekek Svájcból aranyosak voltak, bár kicsit hangosak, a sógoromék tök rendesek, anyós meg igyekezett a háttérben maradni. Sehova sem jött el velünk, a gyerekek nevelése miatt veszekedtek és azóta inkább nem jön, mert különban nem tudja megállni, hogy ne szóljon bele.
Vasárnap fen nvoltun ka Kahlenberg+Leopoldbergen, Klostenuburgban, nagyon szép volt, egy igazi étteremben ültünk mi minden, gyerekekkel együtt, igaz, csak az udvaron, igaz, csak ittunk, de étteremben, mi, hármasikrekkel!!!!!!
A "Hütte am Weg" nevü kislokál a legszebb húsvéti dekorácót nyújtotta, amit valaha láttam, sajnos nem volt idöm fotózni, de a szeme elött van, csodás volt, sok kis staddal, ahol levest, bort, szendvicset, grillezett bárányt, hideg sonkát árultak, aztán sok-sok tarka kis kosár a füben a gyerekeknek, hogy keressék az elrejtett tojásokat (én is találtam egyet), minde asztalon jácint, tojások, nárcisz, a kinti bár is feldíszítve, szóval igen szép volt.
Délután fagyiztunk itt kerüleben, aztán hátfön ebéd után mentek haza. Anyósom marad még jövö hét végéig.

Tegnap voltunk gyerekdokinál, majd leírom, mindenki beteg megint, visszaestek, lázasak, köhögnek, folyik a nyáluk, stb., ráadásul anyós is megkapta tölük, én még tarto mmagam.

Csak a súlyokat akartam, aztán mennem kell:

Elisa 8050 gramm

Marlene 7030 gramm

Isabella 5970 gramm

8, 7 és 6 kilók :-)

Sajnos nem értem ide, hogy mindenkinek kellemes ünnepeket kívánjak, de utólag megteszem, mindenkinek szép tavaszt kívánok!


Lányok játszanak

video