2010. február 25., csütörtök








Drága kislányaim, hat hónaposak vagytok. Fél évesek...
Sokat gondoltam erre a fél éves szülinapra, mikor még a hasamban voltak, hogy majd már milyen jó lesz, ugye egészségesek lesznek, ugye nem lesz semmi bajuk, ugye én is megúszom minden baj nélkül azt, hogy negyven évesen erre a hatalmas feladatra vállakoztam.
Hát most itt van.
Gyönyörüek, egészségesek, minden nap mutatnak valami újat és nem adnám semmiért azt az érzést, ami elfog minden reggel, mikor teli szájjal rámmosolyognak, ha bemegyek a szobájukba.
Èn is megúsztam, nem lett semmi baj, komplikáció, eröm rengeteg van és bírom napi 5-6 óra alvással, jobban, mint gondoltam, minden új nap új erövel tölt fel, az utcán egyre büszkébben tolom öket és már nem zavarnak a sajnálkozó pillantások sem.
A legtöbb ember gratulál, kiabál, örül velünk és mindenki kíváncsi a végtelenségig.:-)
Leggyakoribb kérdések:
-két lány és egy fiú? (Isabella sapija vajsárga, a többieké rózsaszín , de egyszerüen nem kaptam három egyforma rózsaszín sapkát)
(ja és erre tegnap, mikor azt válaszoltam, nem , három kislány, erre a néni azt mondta, nem baj, akkor is aranyosak :-)))
-nagyon megeröltetö?
-mikor alszik?
-mi a nevük?
-mekkora súllyal születtek?
-rendesen szültem öket? (hápersze)
-a babakocsit úgy készittettük?
...és még így tovább a végtelenségig, de én szeretek beszélgetni, pláne a kedvenc témámról (hármasikrek) hehehe...
Na szóval hat hónaposak, köszönöm Istennek, sorsnak, valakinek ott fent, aki vigyázott ránk, (apa, nagymamák), hogy ilyen nagy ajándékot kaptunk az élettöl.

2010. február 23., kedd

Mindenki alszik, próbálok gyorsan írni...
Már 4.napja egyedül vagyok a csajokkal és meglepöen jól megy, persze elfáradok estére, a lakás meg fut, de nem érdekel.
Vasárnap H. segített, tegnap Kispötty barátnöm és Bruno fia voltak itt, ma meg Orsi és Marcel, nagyon jó, ha benéz valaki.
A lányok nagyon jók, mintha tudnák, hogy most ügyesnek kell lenni.
Marlenet ma meg akartam mutatni Orsinak, hogy hogy hasal, erre hipp-hopp átfordult a hátára, csak néztünk, nem is tudtam szólni, annyira meglepödtem.
Azóta még háromszor sikerült neki ,de gyorsan elfárad, persze ha bekapcsolom a videot, az istennek sem fordul át, csak, ha nincs ott a gép.
Isabella ma fürdött, mert tegnap elaludt, mire a többeik végeztek, ezért ma délölött pótoltuk, nem volt nagy ordítás, végül a vödör-módszer bevált, kis sírással, de már nincs az a halálfélelem a szemében és nem remeg az életéért, mint eddig.
De mivel nagyon komplikált vödörben fürdetni, (két emberes) kaptam még az otthoni barátnöktöl egy müanyak tartót, amit a kádba kell tenni és az tartja a gyereket, nem kell fogni. Na ez bevált. Isabella kicsit szepegett, de azért megpróbált rugdalózni a kis piszkafa lábaival, mintha (majdnem) tetszett volna neki.
Elisa sikongat továbbra is, kiabál, hogy hé, jöjjön már valaki, ha unatkozik. Nagyon erös hangja van, ébreszt mindenkit, így sokszor még alig nyikkanik, már lopom is ki a szobából, hogy a többiek aludhassanak.
Marlene tegnap este fél 11töl reggel fél 10ig aludt. A végén már 10 percenként néztem be, lélegzik-e még.Tiszta frász ez a gyerek.
Holnap vagy csütörtökön elmegyek a templomba, hogy megkérdezzem a keresztelö részleteit, nem ismerem ki magam, ijesztegetnek ,hogy a keresztszülök nem lehetnek elváltak, (itt már egy kiesik) aztán, hogy mind meg legyen bérmálva, itt megint kettö kiesik a háromból, meg ne legyen kijelentkezve a temlpomból (fizesse az adót) itt is kiesett az egyik.
Remélem nem kell elmennem a munkahelyemre, hogy szentéletü apácákat keressek keresztszülöknek.(mert nálunk van egy csomó apáca a Caritasnál)

Ja, meg legyen idöpont is, mert mi már mindenkit értesítettünk az idöpontról, de a temlpom ezt még nem tudja:-)))
Max. csapunk egy bulit Isten nevében:-)))

2010. február 20., szombat


A kórházi "banda"

Isabella, Florian, Elisa, Sebastian, Marlene
A tegnapi napunk a látogatás jegyében telt, reggel H. visszavitte anyósomat Bad Hallba, én meg egyedül maradtam a lányokkal, jól viselkedtek, mintha tudták volna, hogy nincs segítségem.
Fél 11 tájban jött Gudrun és Marijana, velük osztottam meg kb.15 m2-t két hétig a kórházban, nagyon jól elvoltunk, mindhárman nagy hassal, fekvésre ítélve.:-)
Volt nagy fotózás, összeraktuk a gyerekeket, akik anno még belül voltak, most meg itt vannak, nagyok, szépek, egészségesek.
Amíg H. haza nem jött, itt voltak, segítettek.

Délután meg Orsi barátnöm hozta el Szilvit, aki hétvégére jött a családjával és még ránk is tudott idöt szakítani, pedig enélkül is sürü volt a programjuk.
Mindketten a férjekre hagyták a gyerekeket, remélem maradandó károsodás nélkül megúszták mindannyian:-)))
Nagyon gyorsan, nagyon sokat beszélgettünk:-)
Képek lent.
Kicsit lejjebb egy másik látogatás képei, Laura és Csoki, Orsival és Marcellel, ök pár nappal elötte voltak itt, jót játszottunk, kaptam jó tippeket Mártitól, hogy tornázzunk Isabellával, azóta is minden nap gyakorolunk és nagyon tetszik neki, ha már elkezdem énekelni a "Száraz tónak..", már nevet.
Jövö héten keresek fizikoterápiást neki, akihez majd járunk, vagy ha minden jól megy, ö jön el hozzánk.

A csajaim elkezdtek nyúlkálni a dolgok után ,kézbe vesznek majdnem célirányosan dolgokat, kezüket nézegetik, Isabella a lábait is, ahogy rugdal.
Elisa és Isabella teljesen oldalra tudnak már fordulni, Marlene nyálzik és töm ia kezeit a szájába, berreg, köpköd egész nap.
Sokat nevetnek, nézik egymást, mosolyognak a másikra.

Elsö közös játékukat is meg tudtam figyelni, nagyon csönd volt az ágyban, együtt feküdtek.
Marlene megfogta Isabella fülét, I. fogta M. vállát, nézték egymást, M. berregett egy kicsit, I. nevetett rajta.Hát totál elgyengültem tölük.

Elisa felfedezte a hangját, ha jól van, vagy akkor is, ha valami nem tetszik, hangosan sikítozik, mondja a magáét.
Hm,,még írnék, de hallom felébredtek, mennem kell.
Orsi és a lányok
Szilvi és a lányok

Lalu, Marcel és Marlene


Lalu és Marlene



Orsi-Marlene, Csoki-Lalu és elöl Marcel
Hat hónapos lányok


Isabella és Oma

Marlene így tud támaszkodni


Elisa a vigyori



Marlene csak másodpercekre veszi ki a szájából a kezét plusz nyálzik nagyon, nehéz fotózni




Marlene





Elisa :-)







Marlene






2010. február 12., péntek












Mostanában nem sokat fotóztunk, ezek lettek, pillanatképek a teljesség vagy perfekció teljes igénye nélkül.
Anyósom itt van, jól kijövünk, nem vészes, mert nagyon el van foglalva, így nem tud nagyon az idegeimre menni :-))Segít is sokat, mosogat, ha valamelyik gyerek sír, rögtön ott terem, söt, ha én veszek fel valakit az ágyából, kiveszi a kezemböl, hogy menjek egyek, tusoljak, vagy csináljam a dolgom, szóval nagyon rendes.
Ma kicsit kikészítettek bennünek a lányok, semmit sem aludtak napközben ,de persze még mindig jobb, mintha éjjel nem aludnának.
Marlene ébredt éjjel 2kor, éhes volt, evett és aludt tovább, a többiek átaludták az éjszakát.
Ma este fürdettünk, sajnos Isabella megint totál bepánikolt, remeg, üvölt, szemeiben a rettegés, én nem tudom, mi történt vele, hogy ennyire fél a víztöl.
Ha bemegyünk a fürdöbe, és a víz fölé rakom, már kezdi az ordítást.
Egész idö alatt nyugodtan, halkan beszélek hozzá, (persze nem hallja nagyon, mert annyira üvölt) próbáltuk már pelenkába csavarva, hason, háton, ülve, mosdóban, aztán a vége mindig az, hogy gyorsan megmosom, aztán ki vele a vízböl és vizesen szorítom magamhoz, míg abba nem hagyja a sírást, akkor már biztonságban érzi magát.
Ilyenkor annyira kész van, hogy eszik és már alszik is.
Jaj, most jutott eszembe, hogy milyen éhes vagyok, meg fürödni is kéne, szóval majd még írok holnap vagy vasárnap, mert H. itthon lesz.
Jó éjt.




video

2010. február 4., csütörtök

Azért élek ám társasági életet....
Ùgy, hogy a társaság jön hozzám, nem én megyek oda.
Pl. kedden is, amikor Móni barátnöm és kisfia Christoph jöttek hozzánk, igaz elöször itt hagytam öket anyukámmal és elrohantam intézkedni, (adóhivatal-félsiker, betegbiztosító nagyon nagy siker, majd a tanács-útlevelek elintézve), késön értem haza, de még volt idönk kicsit pletyizni is, meg süti-kávézni, nagyon jó volt.
A betegbiztosító azért volt nagy siker, mert igaz, hogy 20 percet a rossz sorban várakoztam, (grrr!!!) de aztán átkerültem ahhoz az ügyintézöhöz, akihez tartozott az ügyem, ott még jó 20 percet vártam, de közben megismertem egy nagyon kedves magyar hölgyet, elöttem állt és hallotta, hogy magyarul telefonálok, szóba elegyedtünk és esetleg eljönne nekem délelöttönként segíteni a lányok körül.
Szerdán délelött megjártuk a koraambulanciát, elöször általános vizsgálat volt, ez kicsit húzós szokott lenni, mert az elsö gyereket levetköztetni, vizsgálják (kb.20perc, fél óra) de közben a másodikat vetköztessem, kérdeznek, mit eszik, mennyit, mit szed még ,hogy alszik, miket tud már, stb., akkor az elsö kész (ordít) felöltöztetni (mégjobban ordít), közben válaszolni a másodikkal kapcsolatban feltett kérdésekre, elsö gyerek kész ,továbbadom a nagymamának, majd vetköztetem a harmadikat, öltöztetem a másodikat, (nagyon ordít) válaszolok, stb.

Ezután jól megkésve mentünk a koponyauh-ra, ott is minden rendben volt. Ott nem sírt senki, a lányok méltósággal viselték, hogy az ultrahangos bezselézze a hajukat.
Az ottani vezetö föorvosnö magyar származású, mindig a lelkemre köti, hogy ugye magyarul beszélek a lányokkal és nehogy ne tanuljanak meg magyarul!!!!!!!
Ezek után már csak egy ugrás a labor, ahol már a csajok meglehetösen éhesek voltak, így akitöl pont nem vettek vért, azt etettük.....
(vérvétel-Marlene kicsit nyöszizett, Isabella ordítását még a földstinten is lehetett hallani komolyan, nem tudom, hogy lehet ilyen éles hangja egy ilyen pöttömnek, szabályszerüen fáj, Elisa meg sem mukkant, igaz elötte kapott glukózt cumira, ezzel kenyerezik le a kisbabát, így nem sír.
Aztán le az ambulanciára, a lányok annyira fáradtak voltak már, hogy csak aludtak, pedig a kaja sem volt elég nekik, szerencsére volt nálunk tea, amit nem nagyon szeretnek ,de most úgy megitták, mint a huzat.

Fél 10re mentünk és 2-re értünk haza.Mivel nem számítottam rá, hogy ilyen soká maradunk, délutánra meghívtam három kolléganömet, kb.fél 4 felé jöttek, a csajszijaim még aludtak ,de aztán jutott mindenkinek egy, akit etehetett.
Jó volt kicsit a munkáról dumálni, sajnos két kedvenc betegem is meghalt az osztályon, nagyon sajnálom öket.
Azt mondják a mh nem olyan mint rég, új vezetés, új szokások, hát nem nagyon vágyom vissza...

Végül a vérvétel eredményeket még nem tudjuk, de Marlene fejlödése nagyjából megfelel az elvárásoknak (3 hónaposnak kell számolni öket, ugye a korrigált élekor szerint) , Elisa oké, csak balra nem szeret nézni, azt kicsit fejleszteni kell, bal oldalra rakni a játékot, amit szeret nézegetni, meg fordítva etetni, balról, Isabella meg mivel eléggé le van maradva a többiektöl, kap majd egy kis korai fejlesztést, meg fizikoterápiát, ezt még meg kell szervezni, hogyan lesz.
Ö hason még nem emelgeti a fejét, csak fekszik és nyög, hanyatt meg nem szereti középen tartani a fejét, inkább oldalt, az még kényelmesebb neki.
Viszont ö a legnagyobb vigyori, "dumál", nevet hangosan.
Elisánál van egy kis hormonzavar, de majd kiderül mi lesz a ha meg lesz a véreredmény.
Marlene köldöksérve elmúlt, Isabella lágyéksérve állítólag nem is volt.

A dokinéni szerint kezdhetjük a hozzátáplálást, répával startoljunk, hát én megpróbáltam tegnap, nem volt nagy siker, persze répa jutott mindenhová, szemem alá, fülünk mögé, köpködték kifelé, lehet, hogy még kicsit várni kéne vele.
Ma egyedül leszek, anya hazament, Orsi jön segíteni, aztán szombaton már Harald is itthon lesz ,vagyis délelött elhozza anyósomat, aztán itthon leszünk mind.
(anyósom 2 hétig marad, imádkozzatok értem)

2010. február 2., kedd

2010. február 1., hétfő

Ha hármasikreid vannak, akkor


-bal kézzel is tudsz port törölni, amíg a jobba a gyerek van és ezt ha lehet, énekelve-táncolva, mert akkor a másik kettö nem ordít, hanem jól szórakozik
-tusolás közben megpucolod a tusoló belsö falát
-fogmosás közben bal kézzel kisikálod a mosdót
-egy kézzel készítesz bébikaját, simogatod a kutyát, kevered az ételt
-ha sürgös írnivalód van, a mailhez a kukacjelet is egy kézzel tudod beütni, hüvelyk és muatóujjaddal befogva az egész billentyüzetet
-az álladdal tartani a cumisüveget, míg a másik babának megtörlöd a száját
-tudsz két gyereket etetni egyszerre
-tudsz egyet vállon büfiztetni, míg a másikat eteted, eközben lábbal ringatog a maxicosyban a harmadikat
- altatáskor egyik popsit paskolni, másik cumiját újra és újra betömni (mert nincs annál nagyobb mulatság, mint a holtfáradt mamának 2000szer kiköpni a cumit, majd üvöltve visszakövetetlni) és közben századszor is felhúzni a jó kis ágy fölött pörgö zenélö dögöt, aminek már harmadszorra is betéve tudtuk a dallamát
-hajnali ötkor is pillanatok alatt kiszámolni, hogy 150+180+200 ml az mennyi is és ahhoz mennyi tápszer kell
-kinek melyik sapka és overall jó, melyik ruha kire jó
-ki mennyi vitamint, vasat kap
...ésatöbbi.
Ja ezt a bejegyzést nagyjából állva, bal kézzel pötyögtem be.

:-)))))