2010. január 30., szombat



Kora reggeli etetés


Elisa hajmosás után



Marlene huncut



Elisa kitölti a hintát :-)






Sííírok......







Nevetek:-)







Elisa alszik








Ìgy találtam reggel









Marlene reggel

video

Elisa panaszkodik

2010. január 24., vasárnap

Marlene, Isabella, Elisa
Isabella

Elisa sportzokniban:-)


Isabella és Elisa jókedvüen a pelenkázón



Marlene és Florian
(egy csinos idegen pasi az ágyamban!-hübscher Fremder in meinem Bett!)Florian 2 héttel fiatalabb, és mennyivel nagyobb




Kalapos nagyságák:-)















Kalapban közelröl is













Isabella magára húzta a pelenkát









Annyi látogatónk volt az utóbbi napokban, a lányok nem akartak elnyugodni, ha valaki itt van, fenn akarnak lenni, alvásról szó sem lehet.
Persze a szemeik vörösek, extrém nyügösek, de igyekeznek nyitva tartani a szemüket, nehogy elmulasszanak valamit.
Ja meg a látogatók kezében lehet a legjobban aludni, de jaj annak , aki leteszi öket.
Èjjel nagyon jók, este fél 10-10 körül van az utolsó etetés és utána legkésöbb fél 11-kor elalszanak, reggel 6-7ig is, Elisa akár fél 9-ig is alszik.
Persze így én is jobban bírom a nappali menetet, de sokszor alig várom, hogy este 10 legyen.
Most egy hétig egyedül voltam velük, elég jól ment, de nagyon elfáradtam, nagyon vártam, hogy H. délután hazaérjen a munkából.
Sajnos egy mormotához mentem feleségül (bár ezt eddig is tudtam, csak nem tünt fel ennyire) bárhol, bármikor képes aludni, ha délután alszik egy-két órát, utána vacsora és képes megint reggelig aludni. Èn nem tudom, hogy lehet ennyit aludni, én nem tudnék. Nekem max. 6 óra jut naponta, bár nem is kell több, azzal megvagyok.
Ebböl származnak külömbözö feszültségek, mármint a mormota meg köztem, de már csak 10-15 év és beköszönt az öregkori álmatlanság, addig már féllábon is kibírom.:-)

Az alvás mindenkinél más, Marlene most újabban hason, nagyon jól alszik, de kell egy ideig simogatni, döcölni, míg elalszik, néha fel is kell venni, annyira keservesen sír.
A pelenkát a feje alatt összegyüri és az arcához szorítja, a cumit kiköpi mire elalszik, néha nyalogatja az öklét, nagyokat cuppog, úgy alszik el.
Elisa szopja az ujját, azzal elaltatja magát, míg megtalálja, közben szemet dörzsöl, nevetgél a feje fölött forgó zenélö mobilnak, végigkóstolja minden ujját, aztán egyszer csak alszik, hanyatt, kezei szétvetve.
Isabella fejénél a rácshoz van kötve egy piros-fehér nagyon tarka kendö, még akkor akasztottam oda, mikor igyekeztünk a jobb oldalra irányítani a figyelmét, mert mindig a bal felén aludt, így kicsit lapos volt ott a feje.Az közben szép formás lett, de a kendö maradt és egyszer, mikor már nem tudtam mivel kössem le, egy csörgöt húztam a kendöre. Elöször csak ütögette, aztán rájött, hogy a kendövel lehet az arcát simogatni, így elalvás elött cumizik és a kendövel simizi az arcát, söt már néha azt veszi szájába cumi helyett, jól megcsócsálja mielött elalszik.

Ha már mindenki alvásáról esett szó, megemlítem magamat is, én úgy alszom, hogy mire a párnára ér a fejem, már öntudatlan vagyok. De gondolom ezzel minden gyakorló anya így van.
:-)))

2010. január 19., kedd

Marlene
Hárman...

Ketten...


Elisa



Marlene frissen krémezve:-)










Isabella-Morzsika






Let´s party...!!!!!!!!!!:-)))







Hasonlítanak? Szerintem nem.








Ùj járóka...bár eddig még nem szeretnek benne lenni :-))









2010. január 18., hétfő

Hiába, nem jutok a net elé, pedig minden nap gondolok rá, hogy írni kéne, mert az idö múlik és a lányok fejlödnek, minden nap van valami új, amit feljegyezhetnék.
Elöször is a szilveszter röviden, a csajok jól bírták a petárdazajt, de azért fent voltak, hol egyik, hol másik, fél kettöig valaki mindig ébren volt, így mi is, szerényen eliszogattunk, beszélgettünk, ettünk jót, (kocsonya, yeahhh...!!!!).
Csináltunk képeket is, mindjárt látható lesz, milyen parti volt nálunk :-)))

A súlyok, Elisa 5620 gramm, Marlene 5280 gramm és Isabella 4410 gramm. Mindhárman 56 centik.
Megkapták szombaton az elsö oltásokat, jó késön, szerencsére váltottunk orvost, aki azonnal elkezdte az oltásokat, 2 szurit kaptak a jobb és bal combiba, meg egy cseppes oltást, amit le kellett nyelni. nagyon jól bírták, volt kis sírás, de gyorsan megvigasztalódtak, az új doki nagyon profi, koraszülött specialista is, megdicsérte öket, hogy milyen jól fejlödnek.
Majd február 2.-án megyünk megint a koraambulanciára kontrollra.
Isabellának mégsincs lágyéksérve, vagyis ez a doki azt mondja nincs, a másik meg azt mondta van, azért majd elmegyek vele a sebészetre, hogy most már mondják meg mi a helyzet, van vagy nincs.
A lányok nagyon sokat mosolyognak, "dumálnak", Isabella már tudja mondani, hogy "Ei" vagyis tojás, hehe, nagyon okos.
De komolyan, gügü, meg geeee, meg ilyeneket dumálnak, nagyokat nevetnek, olyan édesek.

Marlene még mindig a legnyugtalanabb, ö éjjel fel szokott kelni egyszer enni, söt napközben is sokszor fent van.
Kaptunk egy hintát (többek között, Cintia és Olivia---örök hála) abban elvan egy órát is, ami nagy segítség, mikor már nem tudok mit csinálni vele.
Tegnap annyira durva volt a helyzet, csak kézben maradt el, valami bántotta, talán a melegfront, mert mindent kipróbáltam/tunk vele, semmi sem volt jó.
Most egyedül vagyok, ami nagyon kemény, estére annyira kész vagyok, hogy nem is látok és ezért volt tegnap nagy segítség, hogy déleöltt Zsóka, délután pedig Orsi voltak itt és segítettek jó sokat, etetni, dajkálni, így fél kettökor tudtam reggelizni-ebédelni és este 5 felé a zuhany alá is bejutottam.

Èjjel jól aludtak, este 8kor ettek, 10 felé elaludtak és Elisa kelt fél 3-kor enni, a többiek reggel 6ig aludtak.
Most mindenki evett és remélem egy órát alszanak, bár hallom, hogy Marlene már nyüglödik.

Marlene úgy szeret lenni, hogy a kezei jól be legyenek takarva, de azért tördelhesse öket, mindig fogja egyik kezével a másikat és "imádkozik", (jaj, Istenem, add, hogy a tej soha el ne fogyjon és valaki mindig a kezében tartson engem, ámen), nagyokat vigyorog, nagyon magas hangja van, sikítozva sír, nyávog, mint egy kismacska.
Játékok nem kötik le annyira, inkább személyek, akik foglalkoznak vele.

Elisa nagyon nyugodt, elégedett baba, ha csak ö volna, el is felejteném, hogy van gyerekünk, ha fel is ébred, "elbeszélget" az ágya felett forgó figurákkal (a kék ló még mindig a barátja) nagyokat nevet nekik, ha beszélek neki, tele szájjal mosolyog, dugdozza ki a nyelvét.
Ha éhes, nagyon hangosan sír, mély hangon.Három fodor van a combján, nagyon nagy már, nagyobb mint a többiek.
Marlene ugyanannyit eszik mint ö, mégis sokkal törékenyebb.
Elisa volt az elsö, aki kereste a hüvelykujját, már jól betalál vele a szájába és szopja az ujját, nagyon aranyos vele.

Isabella is mosolygós, de ö inkább a csendes megfigyelö, nagyon nézi, aki beszél neki és egyre többet mosolyog, akkor is, ha nem neki beszélek, ö sokat szenved a pocakjával, nem minden nap kakil, kellett már kúpot is adni neki, nagyon tud panaszkodni, legörbülö szájszéllel sírdogál, ha nagyon éhes, vagy nagy sérelem éri (gyorsabban kapom ki az ágyból, éhes, vagy nem úgy fogom meg, ahogy ö akarja) akkor nagyon gyorsan eltörik a mécses.
Van egy rongya az ágyrácshoz kötve, piros-fehér nagy virágos, azt nagyon szereti, azzal eljátszik elalvás elött. Ö az, aki a legtöbbet alszik éjjel, néha 9-10 órát is.

Mi kicsit el vagyunk fáradva Haralddal, de amióta éjjel jobban alszanak, mi is kipihentebbek vagyunk.
A Barbara növér már nem jön többet, sajnos, lejárt a támogatás, így semmi segítségem nincs, kivéve persze az anyukámat és a barátokat, akik rendszeresen jönnek.

Tegnap megpróbáltam pár telefont, hátha tudna valaki segíteni, még a háztartásbani segítség is jól jönne, de nincs semmi támogatás, nem akarok panaszkodni, mi akartuk a 3 babát, csak gondoltam egy próbát megér, ha mégkérdezem az önkormányzatot, egyik helyröl a másikra irányítottak, végül 6 külömbözö emberrel beszéltem, aztán az jött k ia végén, hogy semmi lehetöség nincs.
Fel kell vennünk valakit privát, aki eljön délelöttönként kicsit segíteni.
Ma megyünk sétálni, remélem nem esik majd az esö, mert ha kint vagyunk, a lányok alszanak, mint a bunda, ha nics túl hideg, minden nap kimegyünk.

Persze a logisztika kicsit szervezést igényel, pláne hogy a kocsi kint van, általában én öltözöm elöször, kimegyek felállítom a kocsit, kiviszem bele a bárányszöröket, utána elkezdem feladni az overállokat, majd mikor mindhármon fenn van már, akkor a lábzsákokat, majd kezdem egyenként kihordani öket a kocsiba, ha ez megvan, akkor kiviszem még a takarókat, aztán vissza a lakásba, összeszedem a cumikat, meg mindent ami kell az útra, majd rohanok ki hozzájuk, általában egy-kettö ordít már, betömöm a cumikat és indulhatunk.(én már itt fáradt vagyok) :-)

Remélem hamarosan megint tudok írni, majd próbálkozom.