2009. december 20., vasárnap

Kalandos nap..

A lányok reggel óta fent voltak, a reggelt úgy kell érten, hogy korán, vagyis éjjel kettötöl semmit sem aludtak, reggel 10-ig egy vagy kettö mindig fent volt.
Reggel 10re, mivel csak 3 órát aludtam, elég k.o voltam, le is mondtam a tervezett karácsonyi bevásárlásról, inkább lefeküdtem aludni.
Délig aludtam, aztán mondta Harald meg anya, hogy Marlenet nem lehet megnyugtatni, már adtunk neki mindent, semmi sem volt jó, de akkor mi baja?
Kb.3 felé vettem észre, hogy a kis 2.lábujjára rátekeredett egy cérna a rugiból, hozzá képest hatalmasra dagadt és piros volt. Megpróbáltuk leszedni, persze volt nagy ordítás, én is sírtam, hogy milyen hülye vagyok, miért nem vettem észre.
Annyira csúnyán meg volt dagadva, hogy bementem vele a balesetire megmutatni, gondoltam, ha kiröhögnek, hát kibírom.
Nem röhögtek, söt, komolyan vették, megnézték, a doki kis csipesszel meg is kapargatta a kisujjat, de már nem volt rajta cérna.
Marlene addigra már nagyon jó kedvében volt, vigyorgott mindenkire, azok meg elolvadtak töle.
Soron kívül bemehettünk és nem is kellett semmit várni, nagyon rendesek voltak.
(persze szóltam ,hogy két másik bébi vár otthon) Ahol lehet, kijátszom a hármasiker-jokert.:-))
Azóta rendbejött, kicsit piros még az ujja, de már sokkal szebb.

A karácsonyi bevásárlást aztán szombaton intéztem, persze minden full tele volt emberekkel, de én célirányosan mentem, mert már éjjel megírtam a listát, hova kell mennem.
Ma jön anyósom, anyukám tegnap ment haza ebben a hókáoszban, a vonatokat átirányították a Südröl a Westbahnhofra, ide-oda rohangásztak H-dal, mire fel tudott szállni valamire.

Anyósom remélem normális lesz, nem szereti a karácsonyt, neki ugyanolyna nap, mint a többi, én már egy hónapja gondolkodom a menün, ö meg azt ajánlotta, hogy fözzünk virslit, az a legegyszerübb!!!!!
Na nem!!!!!!!!!!!!

Igaz, nem akarom túlbonyolítani, idén tényleg kicsit más az ünnep a csajokkal, de azért valamennyire megaadjuk a módját!

A lányok a múlheti mérés szerint:
Elisa 4950 gramm
Marlene 4650 gramm
Isabella 3770 gramm

Jól esznek, jól alszanak (többnyire), pl .tegnap Elisa és Isabella este 7töl reggel 5ig aludtak, persze Marlenehez fel kellett kelni 4 óránként, de akkor is, egy gyereket megeteti éjjel kettökor sima ügy.
Ma éjjel szintén, este 7kor ettek és E. meg I. reggel 4ig aludtak, Marlene este 11kor is evett még , de ö is aludt reggel 4ig.
Most mindenki tiszta és tele a pocakjuk, így gyorsan ideültem írni.

A legtöbbet Marlene mosolyog, tele szájjal, söt néha egy-egy hehe is kicsúszik, de inkább még némán nevet.
Elisa is nevet, ritkábban, de álmában mindig és néha-néha ébren is.

Isabella ritkán mosolyodik el, föleg ébredés után, egyszer mellé keveredett a cseresznyemagos zsák, (azt a mikroba kell tenni, olyan mint régen a só, tartja a meleget és a hasukra szoktuk tenni, ha fáj) na szóval az zöld és piros katicák vannak rajta, annak nagyon mosolygott, meg gögicsélt neki.Szóval az a barátja, szereti, ha mellette van az ágyban, szereti elnézegetni.

Elisa a legjobban a feje felett pörgö-forgó zenélöt szereti nézni, föleg a kék lovat, azt követi köreb-körbe a szemével.

Marlene még mindig a legjobban kézben szeret, nagy szemekkel figyel, ha beszélünk hozzá, Harald egyszer mikor nem tudott elaludni, jó szorosan bepólyálta a takaróval, azóta csak úgy alszik el, olyan mint egy múmia.
Èn nem tudom olyan jól becsavarni, H. szerint mert én nem csináltam még Wan-Tant, az valami kínai tésztatáska és ö úgy csavarja be Marlenet, mint ahogy a konyhában készíti Wan-Tant.
:-)))
Ùgy is hívja, hogy Kiswantan.:-)

Csináltam pár pillanatképet, felrakom, nem müvésziek, de nagyon édesek.
Ime:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése