2009. november 7., szombat



Ez a kép november 4.én készült, amikor a lányoknak igazából meg kellett volna születniük.
A mai naptól számít a fejlödésük úgy, mintha újszölöttek lennenek, mindenben le fogják számítani azt a 10 hetet, amivel elöbbre vannak, mozgásban, beszédben, egyáltalán a fejlödésükben a mai naptól számitanak igazán.
Bármit csinálnak, 10 héttel késöbb is kezdhetik, mint egy normál újszülött. De van egy olyan érzésem, hogy ezek a lányok nem lesznek nagyon lemaradva a normál újszülöttektöl.

Marlene és Isabella követik a csörgöt a szemükkel!!!!!
Majd elájultam, mikor észrevettem!
Elisa csak aért nem , mert ö folyton aludna.
Jaj, majd jövök egy részletes jellemzéssel, de most már nyöszörögnek.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Nomi!

    Gratulálok a csodaszép lányokhoz!
    Nem is tudom hogy találtam rá a blogodra, de azon nyomban végig olvastam..
    Kicsit nosztalgiázok nálad, mert eszembe juttatod, újraélem :) a három évvel ezelőtti napjainkat... :)))

    Minden jót : Edina

    VálaszTörlés
  2. Judit! Gyönyörűek a babamanók, nagyon szépen fejlődnek! Ha "elfogy" a segítséged, rohanok hozzátok, addig is puszikáld meg helyettem a lányokat! Kincses Dóri

    VálaszTörlés
  3. Jucikám, olyan sokszor az eszemben vagytok, én is átélem veled újra a babás eseményeket, csak az én akkori tempóm most kényelmesnek tűnik a te/ti szédeületes napjaitok mellett. Minden csodálatom a kitartásodért, derűdért ÉS a lányok gyönyörűek!!! Remélem hamarosan láthatom őket! Millió puszi, Szilvi B.

    VálaszTörlés
  4. Szia Judit!
    Nem régen találtam rá a blogodra és kétszerre végig is olvastam. Szeretnék gratulálni a Pici Manókhoz, gyönyörű gyerekek, csodaszép nevekkel és óriási kitartással! Nagyon szerencsések vagytok, bár úgy látom az akarást, a küzdést és az élethez való minden áron való ragaszkodást volt kitől örökölni. Annyira jó olvasni, hogy milyen hihetetlen földöntúli optimizmussal és türelemmel kezelted a helyzetet. Amikor elkedztem olvasni, úgy indultam neki, hogy "te jó Isten, szerencsétlen nő", de mire a végére jutottam, még szinte meg is irigyeltelek. Mindig is attól rettegtem, hogy egyszer ikreink lesznek, de ezek után... na jó vágyni nem vágyom, de már közel nme is bánnám. Úgy megszerettem a Picikéidet a blogodon keresztül, mintha személyesen ismernélek. Na sok mindent írnék még, de nem akarok litániát, így még csak annyit, hogy gyönyörű és égszséges életet kívánok a Családodnak és maradjatok mindig ilyen összetartó erős "banda"!

    VálaszTörlés
  5. Jajj, de megnötetek ebben a pär napban!!! elmegyek szülni, mire hazajövök es gep ele kerülök, ti kinövitek az elsö adag ruhäkat :o))))))))))) ügyesek nagyon a csajok!!! ugy sajnälom, h nem tudok nektek tejcsit küldeni!!!nekem tul sok van... legaläbb a hatar erre esö felen lennetek, leugranek vele, de hät Becs olyan messze van...

    VálaszTörlés