2009. november 18., szerda

1 megjegyzés:

  1. Hú, képzeld, ma találtam a blogodra és csak olvasom-olvasom-olvasom... Az elejétől kezdem, nemrég értem oda, ahol először feküdhettek a lányok együtt otthon, a kiságyban... Na, addig tartott pont a könnymentesség. Azóta meg csak pityergek. Enyémek már nagyok és nem is ikrek. Viszont imádom a gyerekeket, nagyon. Nagyon jól írsz és nagyon átjön minden, ami veletek történt, amit éreztél, stb. Szerintem szuperjól csináljátok a dolgotokat, higgadtan, ügyesen. Mára abbahagyom az olvasást, de amint időm engedi, majd máskor is jövök és olvaslak. Egyszercsak a jelenlegi mindennapokhoz érek majd. :) Üdv Magyarországról! :) Mariann

    VálaszTörlés