2009. október 28., szerda

Tegnap megjavult a laptop, már nagyon hiányzott volna, ha nem lennének a lányok, akik lefogaljanak:-)
Hol is kezdjem?
Mióta mind itthon vagyunk, repül az idö, négyórás ritmusokban élünk, tisztába tevés, etetés, böfizás, alvás.
A lányok nagyon jók, mindhármuknak volt egy egynapos nyugtalansági idöszakuk, amit szerintem a kórházról otthonra átállás okozott, Elisa kicsit érzékenyebb, nála 2-3 napig is megvolt ez, nyögések, sírások, nyugtalanság, fészkelödés, olyan "nem találom a helyem" érzés.

Àltalában éjjelre élezödött ki a helyzet és bátran mondhatom, hogy 1-2 ilyen éjszaka gyorsan zombit csinál az emberböl, mert ugye nappal is helyt kell állni, söt, akkor történnek a "felnött dolgok", intézkedés, bevásárlás, napi teendök.

A lányokról:

Marlene, aki a mai mérés szerint 2580 gramm, nagyon mohó, enne egész nap, sokat nyel félre, sok levegöt is nyel , aztán kínozza a hasa, ö az elsö aki felkel és hangosan jelentkezik, éjjel ha már más nem segít, befekszik a szülei közé a nagy ágyba és alszik, mint a bunda, holott 5 perce még sikított, mint akit nyársra húznak éppen.
A szerdai kora ambulanciás vizsgálaton kiderült, hogy 1 hét alatt itthon 400 grammot hízott, (anyuka ne etesse agyon a gyereket, hát micsinájjak, ha éhes?különben is csak anyatejet kap), nagyon megdicsérték, minden oké, leszámítva egy kis vérszegénységet, arra kap még szurit, de már nem soká.
Nagyon szeret kézben lenni, lehetöleg nagyon közel lenni a személyhez, aki öleli, (hátha van nála kaja:-))), érdeklödö, nézeget, sokat nyögdécsel és a panaszkodását meg lehet ismerni a babyfonon keresztül is, mert azt mondja, hogy ehehe-hehe-eheheheeeeeee. Nagyon édes.

Elisa amikor hazahoztam, nagyon álomszuszi volt, sokszor bementem megsimogatni a kis fejét, mert annyira örültem , hogy végre itthon van. Egészen éber lett és sírt kicsit, én meg jól megölelgettem, puszilgattam, elszorult a szívem, mert annyira meg volt lepödve ennyi figyelmességtöl, gondolom a kórházban hagyták kicsit nyöszörögni, sírni.
Azóta is nagyon hálás minden kis ölelésért, nagyon nyugodt baba, sokat mosolyog álmában, rettentö türlemesen várja ki a sorát, ritkán panaszkodik, jól eszik és ma a fürdetés elött mértük, már 2740 gramm. Igazi kis sonkái vannak már, meg a kis pofija is jó dagi.
Szöke haja már kicsit besötétült és ha megmossuk, hátul göndörödik, nagyon aranyos.
Ö tud a legjobban böfizni (részeg kocsis stílusban) és mindig megeszi a kaját, ö kevesebbet eszik, mint Marlene, de elégedett vele.

Isabella, a kis Morzsikánk ma 2250 gramm, itthon nagyon ügyesen hízik, eszik, mindig megeszi az adagját, legtöbbször elsönek végez, beosztja az erejét és tempósan, de nem mohón eszik. Nagyon jó alvó, nem zavarja az sem, ha Marlene a fülebe ordít.
Nagyon komolyan figyel, ha beszélünk hozzá, nagy szemekkel koncentrál.
Csak akkor sír, ha nagy baj van, amúgy türelmes, de nem a végtelenségig, mint Elisa. Megvan a határ, ami sok, az sok, mindent nem tür el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése