2009. október 4., vasárnap

Hát az úgy volt, hogy Marlenet pelenkáztam, etettem (megette az egész üveggel), utána Isabellát is megetettem (13 ml), majd kirakták öket rám, aztán jött a növér Elisával, hogy látogató érkezett.
Elisa "átjött" hozzánk a túloldalról.
Annyira jó volt látni öt is!

A növér kérdezte, hogy akarom-e öt is kenguruzni, hát még jó, hogy!
Erre kirakta öt is rám, egy hordozható monitorral, persze el kellett rendezgetni öket, hat kis lábat, kezet, hogy legyen hely mindenkinek, de sikerült.
A lányok, mintha érezték volna, hogy most valami szokatlan jön, ami eddig még nem volt, mindhárman fenn voltak, nézegettek, Marlene jól megnézte magának Elisát, Isabella meg a másik kettöt.
Nagy csönd volt, szinte meg voltak lepödve, míg mindhárman velem voltak, jó fél órát, de aztán totál elzsibbadtam, nehéz volt tartani ökt, Elisát visszavitték a helyére, aztán kezdödött a mozgolódás, Isabella nem hagyta abba, végig sajtkukackodott, néha, ha énekeltem, elaludt, de amúgy csak jött ment, mászott fel megint a nyakamba.
Kis tornásznö, mit nyöszörög közben, mig feljut az állam alá. Oda befészkeli magát, kezét kinyújtja, a nyakamon kaparászik és bedobja a szunyát.

Persze mindenki odajött, növérek, takarítónö, másik szülök jobbról és szemböl, mindenki meg akarta nézni a hármas kenguruzást.
Nem volt egy nyugis percünk.
De nagyon büszke voltam a kiscicáimra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése