2009. szeptember 3., csütörtök

Itthoni elsö tudósítás:
Hazaértünk , nagyon jó!!!!
Mindekinek köszönöm szépen a sok-sok mailt és gratulációt, hogy gondoltok rám, köszi.

Kicsit késön lettünk kész ,a varratok már reggel kint voltak, minden oké, nem is fájt, mert csak egy hosszú "cérna"volt, amit gyorsan kihúzott hosszában a doki, így mire felszisszentem volna, vége volt.
A zárójelentés még elhúzódott, ezért lementem elbúcsúzni Sigridtöl, egy emelettel lejjebb, ö az aki (ja ezt még nem is meséltem) tulln-i, már volt velem egy szobában, majd most visszatért újra, mert fájásai voltak, este mondtam neki, hogy ha éjjel elmegy a magzatvíz, ébresszen ám, ezen jól elkacarásztunk, aztán éjjel elment a magzatvíz, hehe.
De már a 37.héten volt, a baba 3,90 kg lett.

A császárral jól megszenvedett, nem tudom írtam-e annak idején, hogy a babával volt valami baj, de most, a születése után sem tudják, hogy igazából van-e valami baja, az agyánál láttak valami gondot, még most sem tiszta, hogy van-e valami gikszer vele.
Testileg egészséges, gyönyörü baba. Konstantin lett a neve.

Na szóval elbúcsúztunk, aztán le lányokhoz, Haralddal, utána vártunk , vártunk, vártunk és fél kettöre lett kész minden.
Otthon ettem és végre nagyot aludtam, vagy 3 órát, nagyon fáradt voltam.
Persze pont akkor hívtak a kórházból (azt hiszem a következö 3 hónapban nem fogom a telefon kikapcsolni, lehalkítani, nehogy ne lehessen elérni) na, hagytak üzenetet, hogy ne ijedjek meg, de.....(ekkor kisebb infarktus kerülgetett már) a két nagyobbik csajszi átkerül a NICU-ra, ez is egy babaintenzív, de nagyobb babáknak, Isabella meg marad a volt helyén, mert ö még a súyla miatt nem mehet át.
Ahol eddig voltak, az közvetlenül a mütö melletti osztály és kell a hely az újaknak.

Kicsit csalódottak voltunk, mert nagyon jó helyük volt eddig a lányoknak ott, ahol voltak, külön "lakosztályban" csak ök, meg minden nagyon szép volt.
Àtmentünk az új helyre, hát az aulában bontották a falakat, Jézus,gondoltam, mi van itt.

Az osztály az 5.-en van, totál szép és nyugis, színes és a növérek rögtön jöttek üdvözölni bennünket, nagyon kedvesek voltak, gratuláltak a babákhoz, stb., nem egymás mellett vannak a láynok, de nagyon szép helyük van, a levegö nem olyan párás, mint az elözö helyen volt, ahol szétizzadtuk a papírköpenyeket, ami rajtunk volt, söt van hely leülni is, ami nekem még nagyon nagyon nagy segítség, ha nem bírom, van hova ülni.

Tegnap aztán nagy meglepetésünkre Isabellát is átrakták, úgyhogy mindenki újra együtt.
Szép a helyük.
Tegnap a tesómék és az újsonsült nagymami is megnézte a babákat, (sírtunk ám) láttak, milyen jó helyük van.
Nagyon tetszett nekik a három csajszi, már szép formásak.
Anyukámat elöször kint hagytuk a váróban, hogy a tesómék együtt jöjjenek be, Dani is itt volt, de már nagyon el volt fáradva, hallottuk anyát, hogy a váróban magyarul beszélget, (!!), ö már összebarátkozott a kint várókkal, magyarokkal, állítólag Marlene jobb és bal szomszédja is magyar baba.:-)))
Majd ezt ma kinyomozom. Kicsi a világ.

Elisa tegnap kicsit gyönge volt, lázas is, vettek töle vért, hátha valami fertözés, de hál Isten semmi baja, csak gyöngélkedett.
Ö a legnagyobb, de neki minden kicsit nehezebben megy.
Este megint sapkában volt, arra füzik az oxigénmaszkot, kapott egy kis támogatást.
Láza már nincs.
Marlene lila-fehér takaróban pompázott, bele volt csomagolva, nagyon jól állt neki, aludt a drága.
Isabella szokás szerint fejét hátravetve, keze az álla alatt, úgy alszik, a kis "gondolkodó" babám.
Ugy néz ki, mintha mindig törné a fejét valamin.
Ma kenguruzunk és talán segítünk a pelenkázásban is.
Már nagyon várom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése