2009. augusztus 4., kedd

Ma szakad az esö, nem mintha érezném, de látom az ablakból.
Amúgy is szomorú napra ébredtem, tegnap azt hittem, végre lesz egy éjszakám, amikor egyedül alhatok a szobában, merthogy mindkét szomszédom hazament, de éjjel 2 új beteg jött, egyik kora este még, a másik éjjel egykor, utána már nagyon nehezen aludtam el, mert borzalmasan szenvedett szegény. (nyögöt,, sírt, forgolódott)

A kora esti lányka dominikai, valami kis némettudással , nehezen tudtam kifaggatni, de végül sikerült, (hehe, Sherlock megirigyelne) , szóval 23 éves, 4. gyerekét várja, 3 lánya van, most fiú lesz, és hátfájása van, ez lehet szülési fájás is,nem tudják, mindenesetre tüdöérlelésen van itt, szörnyen meg van fázva, állandóan tüsszög, remélem nem kapom el.
Nagyon sokat nyög, mindene fáj. Nem érti az egészet, miért kapja a tüdöérlelöt, az infúziót, mikor neki a háta fáj.
Irgalmasnövér szerepemben többször is próbáltam nagyon egyszerü szavakkal elmagyarázni, de nem nagyon láttam az értelem szikráját a szemében felcsillanni.
Tegnap nagyon éhes volt, adtam neki sütit, meg csokit, meg barackot.
Ma már 11kor itt volt a látogatója, egy órája nyomják spanyolul, szép nyelv, de totál követhetetlen.

Èjszakai hölgy 22 éves, Frau Öz (ezek mind özek ezek a törökök? az elsö szomszédom is Özláb volt, vagy lehet hogy Ölzab, na mindegy), na ö talán holnap haza is mehet, sajnos semmilyen nyelven nem beszél a törökön kívül, viszont az éjjel kapott injekciót és nagyon sikoltozott, azt már tudjuk, hogy semmilyen fájdalmat nem visel el. Ma reggel 7-kor megjött az anyósa, mint tolmács, itt ült 11ig a szobában, ö mondta, hogy császárt akar a csaj, mert nagyon fél fájdalomtól.

Hehe. Mintha a császár nem fájna. Èn inkább szülnék, ha lehetne. De engem meg nem kérdeznek.
Amúgy valami ki fertözésen kívül semmi baja a kislánynak. Ja, 8.hónapban van.

Amúgy kedvesek, csak hát beszélgetni nem lehet velük, engem 15 perc után lefáraszt a kézzel-lábbal mutogatás.
De gondolom az itt létem alatt nem ök lesznek az utolsók, jobb ha kibékülök vele.

A növérek elég simán veszik az ilyen nyelvi akadályokat, birom, hogy ha elsöre nem tudják megértetni magukat, akkor próbálják mégegyszer, hangosabban:-))) (hátha csak süket a kismama):-)))
Utána egyszerüsítenek, jaj ezt el kell mesélnem, reggel korán, jön a növér, aszongya hogy :

-Frau Öz, van valami allergiája? Erre a csaj:
-Ja, Frau Öz.-mutat magára.
-Igen, tudom, hogy mi a neve, Frau Öz, de allergia van, pl.gyógyszerre?
Öz nagy meggyözödéssel bólogat és mondja:
-Èn Frau Öz.-
:-)))
Növér el, de aztán bejött anyós és forditott neki. (amúgy vannak tolmácsok is itt a kórházban, komoly szituációkhoz)
(Azèrt szomorú, a csaj itt él X éve, és egy danke, bitte, Guten Tag sem ragadt rá még.)

Azt észrevettem, hogy a növérek tökre örülnek, ha valakivel lehet beszélgetni (én is) és hálásak, ha normális választ kapnak.
Na ja ez az AKH, nem magánkórház, ide jön az összes komplikált meg rizikóterhes eset, akármilyen nemzetiségü és hát mondjuk meg öszintén, Bécs nem arról híres, hogy túl sok az echte osztrák lakója. :-)))
Na most ennyi futotta, ja magaról meg nem is írtam.

Ma is minden oké, kivéve a vérnyomást, ami hirtelen mozdulattal felugrott 150-re reggel, de szerintem csak felhúztam magam kicsit, de nem is írom le min, kis hülyeség, de olyan mimóza tudok lenni néha. Néztek mindjárt labort is, nehogy toxémia legyen, de nem találtak semmit.
Ma még mérik, de biztos oké lesz, mert már megnyugodtam.

Vot itt egy pszichonéni is kicsit dumálni, az A. helyett, aki szabin van, kedves ö is, de az A.-nak nyomába sem ér, nem beszélve arról, hogy neki magyarul lehet panaszkodni, az sokkal jobban esik:-)))

Még mindig nyomatják a spanyolt a szomszédok, lehet, hogy hétvégére megtanulok.......:-)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése