2009. augusztus 14., péntek

"Élet a születés után

Két magzat beszélget az anyja hasában:


- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Lárifári! A születés után nincs semmi: onnan még senki sem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S még hogy szájjal enni?- Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.

- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan, mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...

- A Mama? Te hiszel a Mamában?

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán, látta már valaki?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony pont neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyj békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem el a Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod simogatását, érezni fogod óvó kezét."

(A. J. Christian: A teljesség hangja)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése