2009. augusztus 12., szerda

28.

Ma, a várva várt 28.hét betöltés alkalmából kicsit elérzékenyülve....


Nem hittük mi sem, július 6.-án, mikor ide bejöttem, hogy innen már bébik nélkül nem megyek haza.

Nem hittük, hogy a 22. héttöl 6 hétig az ágy lesz a természetes közegem, hogy napi 23 órát vízszintesen töltök, hogy ezt ép ésszel ki lehet bírni, hogy ebbe bele lehet szokni, söt nyugodni.

Nem hittem a másikról, hogy 6 hétig egyedül menedzsel mindent, elkényeztetett férfi létére föz, mos, takarít, bevásárol, vendégeket fogad, kutyát sétáltat, bankot, postát intéz, nekem friss ruhát és különféle figyelmességeket hoz, hogy mindennap a munka után elsö útja idevezet hozzám, hogy naponta több sms-ben, hívásban biztosít róla, milyen büszke rám, milyen gyönyörünek találja a babaházamat, amit növesztek és mennyire boldog, hogy megint egy napon túlvagyunk.

Nem hittem soha, hogy a családomtól, a barátainktól ennyi gyönyörü levelet, ennyi biztatást, támogatást, hitet és szeretet kapok.
Az ismeretlen olvasóim, a barátnöim, a napi kapcsolatok, az emailek, levelek, sms-ek, hívások, látogatások.....annyi eröt adtok nekem és köszönöm, hogy vagytok!

Remélem a gyerekeim egyszer elolvassák ezt a blogot és látják, ki mindenki drukkolt nekem-nekik, hogy átérzik legalább egy töredékét annak az aggódásnak és szeretetnek, ami itt kint várta a megszületésüket.

KÖSZÖNÖM AZ EDDIGIEKET ÉS HÚZOM MÉG, AMIG LEHET!!!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése