2009. augusztus 31., hétfő

Hahó, csak gyorsan bekukkantok.
Most szedték ki a varratokat és mehetek délben haza, addigra kész lesznek a papírjaim.

A dokim nagyon örült, mikor látott, megdicsért, hogy milyen jól megyek már, (tegnap már leelöztem a folyosón egy embert 2 mankóval), de tényleg, minden nap jobb, nem is fáj, jól vagyok.
Most leugrom még a Sigrid barátnömhöz elbúcsúzni, ö 3 napos császáros, aztán pump up the milk:-)), utána lányokat nézni, hogy töltötték az éjjelt.

Közben össze is kell pakolni, de lehet, hogy azt Haraldra hagyom, neki is legyen valami dolga.
Szerencsére már a nagy dobozokat hazavittük, amit a város ajándékoz a babáknak.

Egyik nap feltünt egy nöci itt, a várostól és hozott nekem három hatalmas kartont, babacuccokkal, ezt a babák Bécsben mind megkapják születésük alkalmából.
Majd beszámolok, mi van benne, még nem nagyon láttam, mert hazaküldtem öket.

Na most futás a dolgomra........



ÉS MA 8 HÉT UTÁN, 56 NAPPAL ÉS ÉJSZAKAI KÓRHÁZI TARTÓZKODÁS UTÁN VÉGRE A SAJÁT ÁGYAMBAN FOGOK ALUDNI, ÉS HARALDDAL ÜLÜNK A TV ELÖTT ÉS SEMMIT SEM CSINÁLUNK, CSAK KUTYIT SIMOGATUNK ÉS FOGJUK EGYMÁS KEZÉT.
És nem lesznek szobatársak, vizitek, idegenek, éjjeli növérkontrollok, injekció (tegnap kaptam utoljára) gyógyszerek, infúziók, vizsgálatok, SEMMMMMMMIIIIIIIIIIIIIII..........................

Csak mi ketten, aztán meg majd hamarosan öten...............................................

2009. augusztus 29., szombat

Isabella kinéz a lepketakaró alól (jobb szeme nyitva)
Elisa és Mama

Isabella és Papa


Elisa 6 napos



Marlene 6 napos




Mivel ma sem jutottam géphez, majd reggel korán pótolom az írást, most csak annyit, hogy minden kislányunk jól van, ma Isabella kenguruzott az apukájával, Elisa az anyukájàval, nagyon tetszett a lányoknak, majdnem annyira, mint nekünk:-)))
Itt van pár kép, már 6 naposak a lányok....húúú.....

Èn már elég jó sebességgel megyek a folyosón, nem tud mindenki leelözni, csak annyit mondok, aki azt hiszi császárral könnyebb szülni, az nagyon téved!!!
Ma már csak 2 fájalomcsillapítót vettem be, este nem is kellett.
Jó éjt.
Már csak kettö kell aludni és akkor 8 hét után végre otthon!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. augusztus 25., kedd

Nem is tudom, hol kezdjem.
Itt vannak, megérkeztek a lányok.
Nagyon kicsik, nagyon küzdenek.
Hiába a majdnem 30 hét, azért nem nöttek túl nagyra.
Nem volt már helyük odabent vagy nem akartak tovább, nem tudom, én voltam túl gyenge szövetileg már, vagy túl erös, hogy hazamentem, túl naiv, nem tudom.....
Nem számít már.....


Hétfön reggel, augusztus 24.én 7.30-7.45-ig megszülettek a kislányaink, érkezési sorrendben,



Marlene, 860 gramm, 36 cm

Elisa, 980 gramm, 36 cm és

Isabella, 640 gramm, 36 cm.



Vasárnap hazamentem délután a kórházból, pihentem, feküdtem, a vacsorát ágyba kaptam a férjek gyöngyétöl, finom saját tusolóban fürödtem, saját ágyban, ágynemüben aludtam, Morti le nem vette a szemét rólam, nehogy megint eltünjek, nagyon jól éreztem magam.


Reggel ötkor csörgött az óra, Harald kelt és én még az ágyban fekve egy nagy rúgást éreztem a hasamban, gondoltam na, Abi kisasszony kirúgja a ház oldalát, ha nem vigyázok.

Ès itt elfolyt a magzatvíz.

Haraldnak mondtam, menjem még Mortival ki sétálni, várjunk mi lesz, én felhívom a dokim, összerámolom a táskát, (még ki sem pakoltuk elözö nap óta).

Pakoltam, telefonáltam, doki azt mondta jöjjek be, hívtam mentöt.

Harald azalatt letelefonálta a munkahelyi dolgokat, beszólt hogy ugorjanak be helyette.
Mire megjött a mentö, 4 perces fájásaim voltak, szabályosan.

A mentösök nagyon be voltak sz@rva, hogy az úton megszülök, ezért rekordidö alatt, kék fénnyel repesztettünk, itt-ott olyan gyorsan a kanyarokban, hogy nem nagyon bírtam a fájásra koncentrálni, mert nagyon kellett kapaszkodni+tartani a hasamat a rázkódásban. (nem is szíjaztak be)


Azért beértünk, rákötöttek a fájásméröre, ami a Richter skálán is 8-os erösségü rengéseket mutatott volna.

Nagyon fájt, gondoltam is, hogy csak nekem lehet ilyen pechem, hogy megtapasztalom a szülési fájásokat, mielött a császáros fájdalmakat átélem:-)
Igaz, két terhességet meg megspóroltam magamnak...:-)))



Na akkor reggel nem voltam ilyen vicces - lustig....

Fél héttöl negyed nyolcig szúrtak 2 vénát, mértek szívhangot, fájást, volt uh, kaptam 3 injekciót, megvizsgált a doki, (beért, mire mi is beértünk), valami tesztet is csináltak, jött egy anesztezilógus, magyarázott, aláírtam egy csomó papírt, (lehet hogy rájuk irattam mindenünket, nem tudom, miket toltak az orrom alá).

Negyed nyolckor bent voltam a mütöasztalon, megkaptam a hátbaszurit, kezeim kifeszítve (kb. Krisztus a körösztön pózban voltam)és mire szóltam az anesztesnek, hgy szerintem nem hat az érzéstelenítö, (mert nekem még ott is okoskodni kell, hehe) addigra már rég bent volt a katéter, az anesztes meg szólt, hogy nyugi, már nyitva a has, folyi ka mütét, minden oké.
:-)

Fél nyolc után hallottam a dokim hangját, hogy "hallo kleine Maus", mikor kiemelte az elsö babát.
Harald a szerencsés persze az "elsö sorban" ült és minden látott, ami szemmagasságban történt( a fejemnél volt), azért a hasamba nem látott be.

A dokim minden kis "mausnak" külön köszönt, ezen persze bögtünk, de inkább Harald, mert én elkezdtem állatian fázni, meg rázkódni, meg a könnyek a fülembe folytak és ez idegesített.
Hoztak egy meleg takarót, akkor jobb lett.



Nagyon ideges voltam, hogy mi lesz ennek vége és azon járt az eszem, hogy fognak engem erröl az asztalról leszedni, hogy veszem majd le a melltartót, amit rajtamfelejtettek, meg fogom-e még valaha a lábaimat érezni.

A 3.bébinél, Isabellánál hallottunk egy kis 3 másodperces nyekkenést, mint egy miauuuu...mintha fel akart volna sírni, de aztán meggondolta magát.


Mondhatom, hogy közben és utána is nagyon profin bántak velünk, gratuláltak asszisztensek ott a mütöben, az aneszteziológus fogta a kezem kifelé a mütöböl, simán átraktak egy normál betegágyra, meg sem kottyant nekik, pedig hogy aggódtam.
2 órát voltam a megfigyelöben, nagyon fáztam továbbra is, így kaptam egy porszívócsövet a takaró alá, ami fújta be a meleget. Nagyon jó volt.

Harald elment bébinézöbe, 20 perc múlva jött vissza 3 fotóval, a koraszülöttes növérek csinálták, ez itt a szokás...hogy a mama is lássa a babákat...

Ettöl kész voltam, pláne mikor az elsö képet megláttam, nekem tiszta Géza, meg Dani volt a kis szélesszájú kisbéka.

Amúgy nagyon hasonlítanak egymásra, pláne a szájuk olyan széles Haraldszáj:-)))
Felhoztak az osztályra, ahol mindenki nagy viccelödve gratulált, növérek, orvosok ,takarítónök, hogy "hehe, ennyi kis idöre nem érte meg hazamenni", meg "na milyen volt otthon?"
Nem is fájtam még, így szépen feküdgettem és örültem, hogy túl vagyok mindenen.

Felrakom az elsö fotókat is, kicsik a lányok, de stabilak, csak Elisát kellett egy éjjel lélegeztetni tubussal, de amúgy mindhárman egyedül lélegeznek.
Kapnak infúziót, kaját gyomorszondán át, meg van rajtuk egy csomó kábel, ami a hömérsékletet, szívhangot, légzést figyeli.
Ez az elsö bejegyzésem a szülésröl, ma megpróbálok még írni, közben is nagyon sok minden történt. addig is jöjjenek a képek.

2009. augusztus 22., szombat


Jó reggelt, csupa jó hirek vannak.
Elöször is csütörtök óta egy magyar szobatárs, akivel nagyon jókat dumálunk.
Meghallotta a folyosón, hogy magyarul telefonálok, bejött és mint a vízesés elkeztünk beszélni:-)

A növérek átrakták hozzám, mert egy törökkel volt eddig, akivel nem tudott beszélgetni.
Nagyon jól kijövünk, jókat nevetünk meg kicsit motiváljuk egymást:-)
Ma kapott egy lufit lent a koraszülöttön a növérektöl, az 1000 grammos súly elérése alkalmából.
Piros szív lufi és az áll rajta:
" Ich wiege stolze 1000 Gramm"

A kisbaba (Lóránd) nagyon erös, ügyes és már 6 napos, láttam képet is róla, nagyon édes kis csomag. De még nagyon picike.

Tegnap nagyon meglepett a doki.
Elöször is jött vizitre 10körül, alig beszéltünk pár szót, mennie kellett.
Mondta, hogy pár perc múlva jön.
Délután egykor jött, közben hívott az Eva, a volt szobatársam, jött a Gudrun, a másik, volt, ágyszomszéd.
Már pont búcsízkodtunk Gudrunnal, mikor jött vissza a doki.
(Gudrun mesélte, hogy hallotta, hogy hármasikerlányok születtek tegnap, de akkorák, hogy 2 nem is kellett, hogy inkubátorba menjen, csak egy van lenn a koraszülöttön, Nicole a szobatársan is látta, Lóránd mellett fekszik a kislány, azt mondja nagy az övéhez képest.)

Na a lényegre vissza, szóval a dokim egyszer csak azt mondja, mi lenne, ha ma befejeznénk az infúziót, mert elég jól vagyok, a méhszáj miatt egyáltalán nem aggódik, annyira stabil és ha szombat egész nap és éjjel is panaszmentes lennék, akkor vasárnap HAZAMEHETEK!!!!!!

Meglepödtem nagyon, de örültem is, nem is számítottam már rá, ma van a tesztnap, hogy bírom-e infúzió nélkül, ha igen, akkor holnap hazaaaaaa!!!!!
Ha valami lenne, vissza kell jönni és adják tovább a gyógyszert, ha nem, akkor hetente 1 ultrahangra kell bejönni csak, aztán amíg bírom, maradhatok otthon.

Egyböl hívtam anyát, ha el tudna jönni jövö héten, az nagy segítség lenne, mert feküdni továbbra is kellene, csak otthon mégis más, mint itt.
Azt mondta, el tudna jönni.
Hétfön kezdeném itt a 8.hetet, már annyira nincs kedvem hozzá.
Ha nem tudna eljönni, akkor majd valahogy kibírom, Harald odakészít mindent a kezemhez, aztán ha délután hazajön, majd akkor tusolok, meg kelek fel.

2009. augusztus 20., csütörtök



29. hét:

A pici jelenleg körülbelül 38 centiméter és 1,2 kilogramm. Agya tovább növekszik és fejlődik, tagolódik. Meg tudja különböztetni az édes és savanyú ízeket. A hallása tovább fejlődik.


2009. augusztus 19., szerda

Ugye milyen jót írt megint a Tisza Kata?
Még fent vagyok és egyedül a szobában...minek nekem tv...

A Grey´s totál nem értettem, mert már kihagytam 6 hetet, Izzy rákos??????
a Private Praktice-ban megpróbálta egy örült nö a terhes Violetböl kioperálni a babát, majd a Vészhelyzetben egy ikertehes nö megszült és valami állati vérfürdö közepette kifröccsent több liter vére, na itt lekapcsoltam és most a laptopot is lekapcsolom és olvasok egy kis könyvet, mert az szép nyugis, csak egy kis gyilkosság meg zsarolás van benne, nem is vészes ahhoz képes, ami a tv-ben folyik.
Jó éjt!
Bébi jobb keze, integet....


29. hét.
Ma megint fordulóponthoz értünk, a 29. hetet töltöm be éppen.
Ma volt dopplervizsgálat, ami azt mutatja, mennyire látja el a méhlepény a babákat.

Minden eredmény nagyon jó, most a Prof. Witt nézett, elég gyors és profi, nála már voltam egyszer, igaz, néha annyira siet, hogy nálam 20 mm méhnyakat mért, aztán kiderült, hogy nem is.
Lényeg, hogy minden oké, délben jött a dokim is, nem is mondott sokat, csak hogy csináljuk így tovább, semmi szükség a változtatásra, ha ez így müködik az infúzióval, fekvéssel.

De a 32.hétnél tovább nem akarja bent tartani a babákat.
Az szeptember 9. (2009.09.09. szép szülinapi dátum lenne)

A császár pontos dátumát majd még megbeszéljük, ha visszajött a szabiról.
Augusztus 24-30.-ig lesz szabin.
Nagyon jó fej volt, mert ugye kérdeztem, hogy mi lesz, ha elmegy, a hentes vesz át megint, vagy mi?
Hát igen, de nem nagyon vagyok vele megelégedve, ugye? Hát nem. Erre mondta, hogy ne is hallgassak rá, miket beszél.
Köszi.
De aztán azt mondta, hogy ha pont azon a héten indul meg a szülés, amikor ö nem lesz itt, akkor 2 lehetöség van, vagy nagyon gyorsan kell müteni, akkor mindegy mi lesz, gyorsan összetrombitálnak egy csapatot és mentik a menthetöt, de nem nagyon tudja elképzelni, hogy ilyen sürgösségi eset elöforduljon.
Nagyjából 4-5 óra nem oszt-szoroz, ö meg akkor jön amilyen gyorsan tud, ide fog érni idöben.
Na ezt bírom, hogy ilyen.
Kb. 400 km-re lesz, de azt mondja, mindegy mi van, ö jön és ö csinálja a császárt.
(jóvanna, nem ingyé´ van, de akkor is, itt nem szokás ez a "bejövök és magam csinálom a dolgokat", a fogadott ovosról csak extrém esetekben hallani)

Délután jött Harald, hozott 29.heti meglepit, :-), pletykalapokat, enni-innivalót, meg lementünk, de nagyon meleg volt és már a tolókocsiban üldögélve is tök keményedik a hasam, úgyhogy 10 perc után jöttünk is fel.
Dumáltunk egy nagyot, végre nem suttogva, meg nem odafigyelve, mit mondunk, mert ma du. egyedül vagyok a szobában.
Lehet , hogy jön majd valaki, de szép lenne, ha ma egyedül aludnék a szobában, még erre eddig nem volt példa, mindig volt ágyszomszédom.
7 hét után egyedül aludni , ezt nem is merem remélni.

Elöször vettem ma tv kártyát, mert a tv-t itt csak kártyával lehet nézni, 1,50 ojro egy nap, de eddig nem akartam, mert hátha zavarja a szomszédot, szóval ennyi idö után elöször nézek tv-t.
Ja, meg szemüegem is tegnap let elöször, így most látok is valamit.
(el volt törve, H. most javíttatta meg)
A tv kicsi, szerintem 50 cm-es és fent van a falon, jó messze. De a szemüveggel jól látom.
Most hogy átpörgettem a programokat, látom, hogy nem is hiányzott nagyon a tv.

Rakok meg fel képeket,a mai 29.hét alkalmából.Rögtön.








2009. augusztus 16., vasárnap

A képekre kattintva nagyítani is lehet.
Csak arcocska profilból, micsoda csücsöri száj:-)))
Èjszakai fotó, a piros nyílnál a Prater fél kivilágított óriáskereke látható. (gy.k):-))

Nappali felvétel az ablakból


Az infúzióm tud valamit!!!!
Èjjel nagy alvás, forduláskor semmi fájdalom, hasam könnyü pihe (hahaha, azért az nem) , de mindenképp érzem a hatást, most, hogy 2 napig nem kaptam, rájöttem, hogy milyen jó, ha van.

Vénám kitart még, lehet, hogy tényleg jót tett ez a pár nap pihenö neki.

Reggeli vizitnél minden oké, holnap kezdünk egy új tüdöérlelést, mert az elsö már 5 hete volt, a doki szerint minél frissebb, annál jobb, na meg a lányoknak is jobbak lesznek az esélyeik, hogy egyedül lélegezzenek, ha pár héten belül a világra jönnek.

Mivel egy egy szteroidos injekció (vagyis 2, két nap kapom, egymás után) jöhetnek fájások, mint mellékhatás, de remélem nem, kapom folyamatosan a fájásmegelözöt infúzióban.
Nem nagyon bíznak semmit a véletlenre, tegnap este a növér még egy extra tokot csinált, hogy vannak-e esetleg fájások, tök rendes volt töle, amúgy nem mutatott ki semmit a gép.

Délben Eva jött, aki nem a volt ágyszomszédom Eva, hanem a fönököm, (az új fönövér, eddig Rita helyettese) férjével voltak itt látogatni, nagyon kedves töle, hogy megint eljött, amúgy pont ma írtam nagy viccesen az Anyatanyára, hogy mi ma a Gloriettre megyünk reggelizni Haralddal, utána bolhapiacra, aztán megebédelünk a belvárosban és utána fürdünk az Alte-Donauban (jóvanna, lehet egy kicsit fantáziálni..), szóval Eva mesélte, hogy ma a Glorietten voltak reggelizni!!!!!!!
Elötte egy órával írtam ezt a reggelivel a tanyára. Véletlen, ugye?

Délután lemerészkedek infúzióstul+tolókocsiban 10 percre a szabad levegöre, Daniela a növér már ajánlotta, úgyhogy engedélyezve is van.
3 körül jön Harald, hozza a kocsit lentröl.

Ma valami borzalmas fött marhahús volt ebédre, Semmelkrennel, (zsemlyegombóc és torma krémes-folyós keveréke, boá....) meg sótlan reszelt krumplival, hümmmmm............
Harald biztos hoz szendvicset, mindig szokott.
Na: délutáni csendespihenö.

2009. augusztus 15., szombat

Legénykedtem (leánykodtam), hogy milyen jó minden.
Az éjjel kicsit fájdogáltam, reggel meg még egy kicsit jobban, aztán a tokografia se lett olyan igen jó, délelött vizit meg tükrözés után betonkemény hassal jöttem vissza az ágyba.

Dokikám egyböl visszarendelte az infúziót, úgyhogy dél óta megint van, kicsit bikább adagban délután 4ig, most meg visszaállították lassúra.
Még nem érzek nagy változást, de lehet hogy pszichésen hat, már jobban vagyok kicsit.
Hasilag is könnyebb.
Reggel azt hittem leszakad és lehúz.

Mindegy, mindegy, kibírjuk, hajtogatjuk Haralddal, nem fontos, semmiség, a babák maradjanak még bent.
Két hét még kell nekik, minimum.

Ma nyugi van amúgy, Wolfgang jött reggel, aztán telefonáltam az összes tesókkal, délután Harald is volt, hozott finom jégkrémet meg vizet, új filmet.
Amúgy szobatársak közül egy kimenön, másik lent, olyan szép nagy csend van itt bent, szinte már túlságosan is.
Totál elszoktam töle.

Híreim ezek, ma ünnep van amúgy is (Christi vagy Maria Himmelfahrt) nagy a nyugalom.
Viziten megint egy új prof. volt, már nem lehet öket követni, a nap híre hogy a dr.Winkler visszajött a szabiról (nagyon kedves osztályos orvos, ö szúrta most a vénát) és gratulált a 28+3hoz!
Hogy még mindig itt vagyok:-)

2009. augusztus 14., péntek

Szomszédok....

Az Eva újra itt, aki múlt héten volt velem, csak 2 napot volt otthon, nála megint a régi nóta, fájások, de ö nagyon nyugis és pozitív, minden nap jön hozzám dumálni, sajnos nem a szomszéd szobában van, de legalább az osztályon.

A kis dominikai spanyol lány ma ment haza, már nem tudtak mit csinálni velem mindenap hiszti, meg fájások, aztán kapott valami placebo infúziót 24 órán keresztül, attól meggyógyult.:-))
Ö csak azt akarta, hogy legyen már meg a gyerek, bármi áron. De nem nagyon akarták itt megcsászározni, mert m´g csak 28 hetes volt, így aztán ö adta fel és hazament.

A szobatársammal lassan képbe leszek, a kis Elisabeth, a 23 évével, ma kérdezték a növérek, hogy átrakják-e másik szobába, mert csak sok a gond vele, de megmondom öszintén, a napi 2x-i kötözéssel, meg a sok ápolással, vizsgálattal együtt sem egy kellemetlen szobatárs, nagyon kedves, csendes, rendes.
A tröténet az, hogy valamikor tavaly öngyilkos akart lenni, akkor már anorexiás volt és lelkileg nagyon instabil.
Kiurgott valahonnan, de túlélte egy combtól lefelé lebénulással.
Hónapokig egy pszichiátriai klinikán volt, ahol rejtélyes körülmények között egy másik ápolttól teherbe esett.
Most tolókocsiban ül, nem tudom, hogy fogja magát meg a babát otthon ellátni, de gyanítom, hogy nem adják oda neki, mivel lelkileg nem száz, gyámja van, aki dönt róla. stb.
Pedig ö annyira szeretné a babát.
Ma kérdezgetett, hogy szerintem lehet-e a babának kecsketejet adni!!!:-)))
Meg mit fog neki enni adni, kell-e rögtön pürésíteni mindent, jahaj, szegénykém....

Hétfön megcsászarozzák, valószínü kislánya lesz, Lilithnek fogját hívni.
A császár után rögtön egy altatásban megplasztikázzák a felfekvését is, aztán hogyan tovább, ki tudja......
Kíváncsi vagyok, hogy alakul a sorsuk.

A másik szomszédom Sigrid, egy nagyon kedves és normalis csaj, 43 éves, neki jövö hétre van császárja, ö oké, csak a babánál találtak valamit, de mondtam neki, hogy elöre ne idegelje magát, holnap lesz MRI-je, akkor kiderül, mi van.
Szegény nagyon kivan, izgul, hogy mi lesz.

Na mára befejezem, jó éjt.
Minden rendben továbbra is, a fájások nem jelentkeztek, ne is, bár a mai tokografián volt 2 fájás, mutatta a doki a papíron, hogy ott a! éreztem valamit?

Mit tudom én, azt sem tudom, mit kellene érezni, szerintem akkor fordultam a másik felemre, mert már bal oldalt elzsibbadtam.
Nyugi.

Azért be kell vallanom, hogy eddig jóval kellemesebb volt a közérzetem, nem fájt, feszített, nyomott vagy húzott semmi, mióta nincs a fájásmegelözö infúzió, hááát......a hasam lassan leszakadni készül, a csípöm is fáj egész éjjel, hanyatt kevesebb a levegöm.

Lehet, hogy ezek infúzióval is ugyanúgy fájnának, mert a babak rendesen gyarapodnak és ezek normális terhességi panaszok. Gondolom most jön majd a java.

Kilókban is (eddig +8kiló, nem vészes, ha azt vesszük, hogy még egy hónap van hátra) meg vizesedésben, fájdalomban, jön még rosszabb is.

Èrdekes, hogy azok a dolgok, amik az elején annyira zavartak, mennyire pitiáner problémák lettek azóta, hogy itt bent vagyok.
Pl. már teljesen normálisnak tartom és megszoktam, hogy az ujjaim mindig el vannak zsibbadva, a jobb kezem 3 ujját már hónapok óta alig érzem, ez jól jött a múltkor, mikor odacsuktam a wc ajtóba, meg sem éreztem, hehe:-)))
Bal kézen csak 2 ujj zsibbad.
Vagy pl. a hason alvás...El sem tudtam képzelni, hogy máshogy is lehet.

Most tök örülök, ha egyáltalán tudok aludni. Mint ma délután, egy olyan hatalmasat aludtam, mint régen nem....Ilyenkor aztán kedvem is más...:-)

Jaj, mennyit panaszkodom...abbahagyni!!!!!!

A legfiatalabbak megjöttek a a nyaralásból, meg is könnyebbültem, hogy végre megint itt vannak közel. Danimat látom megint hamarosan.

Ma lent voltunk Haralddal a napon, tolókocsival, már nagyon profin vezeti :-))) igaz, max.15 percig bírom, mert aztán keményedik a hasam, de annyira melegen sütött a nap, leégtem volna, ha még maradtunk volna.

Nagyon jó volt friss levegöt szívni...
Szegény bébijeim, azt hiszik, az itteni fenti levegö a normális közeg, ritkán jutnak friss oxigénhez.
De majd ha kint leszünk innen......
"Élet a születés után

Két magzat beszélget az anyja hasában:


- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Lárifári! A születés után nincs semmi: onnan még senki sem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak... S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S még hogy szájjal enni?- Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.

- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan, mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...

- A Mama? Te hiszel a Mamában?

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán, látta már valaki?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony pont neki köszönhetjük, hogy vagyunk.

- Na, most már hagyj békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem el a Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod simogatását, érezni fogod óvó kezét."

(A. J. Christian: A teljesség hangja)

2009. augusztus 12., szerda

Még egy gyors helyzetjelentés, de nincs több elérzékenyülés:

Ma reggel óta nincs több infúzió!!!!!
Egy órája a tü is kikerült.
34 nap után szokatlan, hogy nem húzom magam után :-)))
Most nagyon kell vigyázni, hogy ne legyenek fájások, de nem lesznek!!!! Elötte sem voltak, most is rendben lesz minden!
Azért igyekszem még kevesebbet mozogni.
Már csak a rendszeres esti trombózis szurit kapom, meg a tablettát!!!
Kacsintgatok kifelé a kórházi létböl, azt hiszem...

Nem hiába éreztem, hogy nagyott nött a a hasam és húz lefelé rendesen:

À-bi, bal lent 865 gramm,
Bé-bi jobb fent 809 gramm és a kistörpe, aki miatt annyit kell aggódni, behozta a lemradást,
Cé-bi 764 gramm, vérellátása nagyon jó és az uh szerint semmi baja!

220 grammal mérték most C babát nagyobbnak!

A méhszájat 8mm-nek mérte, jobb mint az elején:-)))
Nagyon büszke vagyok a kicsikre, hogy ilyen ügyesek, így nönek és szépek is, láttam öket, kis drága fejük van. Kaptam egy profil fotót, de nem találom mjad holnap megpróbálom berakni, ha meglesz.

A doktornö szerint még jó esély van 2-3 hét haladékra, vagy esetleg további hetekre, semmi sem mutat koraszülésveszélyre és esetleg a tervezett császármetszés elött még egy tüdöérlelöt érdemes volna kapni, de ezt majd meglátjuk, van idö.
Azt mondta, így tovább.
:-))))

28.

Ma, a várva várt 28.hét betöltés alkalmából kicsit elérzékenyülve....


Nem hittük mi sem, július 6.-án, mikor ide bejöttem, hogy innen már bébik nélkül nem megyek haza.

Nem hittük, hogy a 22. héttöl 6 hétig az ágy lesz a természetes közegem, hogy napi 23 órát vízszintesen töltök, hogy ezt ép ésszel ki lehet bírni, hogy ebbe bele lehet szokni, söt nyugodni.

Nem hittem a másikról, hogy 6 hétig egyedül menedzsel mindent, elkényeztetett férfi létére föz, mos, takarít, bevásárol, vendégeket fogad, kutyát sétáltat, bankot, postát intéz, nekem friss ruhát és különféle figyelmességeket hoz, hogy mindennap a munka után elsö útja idevezet hozzám, hogy naponta több sms-ben, hívásban biztosít róla, milyen büszke rám, milyen gyönyörünek találja a babaházamat, amit növesztek és mennyire boldog, hogy megint egy napon túlvagyunk.

Nem hittem soha, hogy a családomtól, a barátainktól ennyi gyönyörü levelet, ennyi biztatást, támogatást, hitet és szeretet kapok.
Az ismeretlen olvasóim, a barátnöim, a napi kapcsolatok, az emailek, levelek, sms-ek, hívások, látogatások.....annyi eröt adtok nekem és köszönöm, hogy vagytok!

Remélem a gyerekeim egyszer elolvassák ezt a blogot és látják, ki mindenki drukkolt nekem-nekik, hogy átérzik legalább egy töredékét annak az aggódásnak és szeretetnek, ami itt kint várta a megszületésüket.

KÖSZÖNÖM AZ EDDIGIEKET ÉS HÚZOM MÉG, AMIG LEHET!!!!!!!!
Szerencsesüti........:-)))















Kis vicces képecskék a 28. hét megünneplése alkalmából!





28. hét:

A magzat tüdeje még mindig nem teljesen fejlődött ki teljesen, nem jelent meg az a felületi anyag, amely megakadályozza, hogy a levegővételek között a tüdő összeessen. Azonban, ha mégis most születne meg, orvosi ellátás mellett már nagy esélye van az életben maradásra.


Bőre vörös és ráncos. Az agy egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik, és egyre összetettebb. Ilyenkor a baba már nemcsak érzékeli a fájdalmat, de reagál is rá. Ízlelése sokkal finomabb, mint az újszülötteknek, mivel sokkal több ízlelőbimbója van még.
Most már a papa is érezheti a mozgását, sőt egyes akciói szemmel is láthatóak. Hossza mostanra már kb. 37cm, testsúlya már egy kilogramm körül van.

2009. augusztus 11., kedd

Tegnap Eva hazamehetett, minden rendben vele.
Sajnálom nagyon, de ö meg örült persze és igaza is van, csak minden jó szobatársat nehéz elengedni.....
En még mindig kapom az infúziót és nagyon remélem, hogy ma az utolsó nap, holnap, (28.hét) befejezzük.
Nagyon remélem, hogy vége már, igaz, összenöttünk, egy hónapja jön velem mindenhová.
Majd holnap meglátjuk, addig úgysem hiszem el, mert már 4x megbeszéltük, hogy vége, aztán még mindig folyik.

A kezeimet este még bekötötték, bekrémezték, de ma már elég jól nézek ki, nem is vészes.

Tegnap kicsit kiakadtam, mert annyira fájtak, mindkét kézhátamon be voltak gyulladva az erek és elöször a hajszárítót nem bírtam el, aztán a teli kávéscsésze is kiesett a kezemböl......
Aztán bömbi........
Ma már jobb.
Tegnapra vissza még, uh oké, mást nem néztek.
Holnap lesz a nagy uh, ahol kiderül, meddig maradnak az "albérlök" a kis apartmanjukban, remélem nagyot nöttek, a hasméret alapján igen, muszáj holnap fotóznom, nem hiszi el senki, eddig kisdinnye volt, de most átnyergeltem a kosárlabda méretre, vagy inkább a hatalmas dinnyére, amit már le sem mérsz a boltban, mert tuti 10 kiló felett van.

Tegnap kaptam friss Nök Lapját és diótortát, meg finomságokat otthonról, tesóék jöttek, jó volt látni öket.
Kistesóék meg még mindig a nyaralásban, remélem Dani jól érzi magát, biztos pancsol egész nap.

Ùj szobatársam van, szegényke, kedves,aranyos.......de megint meg kell állapítanom, hogy én vagyok itt a legsimább eset, pedig negyven vagyok, hármasikrekkel, meg 30 napos infúzióskúrával a hátam mögött(a növér szerint 6 éve történt az utolsó ilyen eset, hogy egy hármasikres nö ilyen soká az infúzión lógott és idöre szült)

...szóval a legegyszerübb eset vagyok, pláne ehhez a kis Elisabethez képest, aki 23 éves, deréktól lefelé bénult, anorexiás, katéteres, depressziós és hozzá még 7. hónapos terhes.
Jaj.
Kicsit le van lassulva a sok nyugtatótól amit szed, de beszélgetni nagyon szeret, kedves, finom, halk kislány, nagyon sajnálom.

A babája jól van, de még nem tudja, hogy fogja ellátni, mert anyukáját nem szeretné bevonni, a növére meg nem nagyon ér rá. Babának apukája nincs, ö úgy mondja, a bébi egy "baleset " következménye:-)))

Gyámja is van, mert nem dönthet egyedül a pszichés dolgai miatt, de öt még nem láttam.
Sokat megy le a tolószékkel egyedül cigizni, így sokat is vagyok egyedül a szobában, ami nem is olyan rossz.
Amúgy nem kellemetlen szobatárs.
Àllítólag holnap átrakják máshová, de engem nem zavarna, ha maradna, jobb mint egy néma török, vagy egy hisztis pi......khm...khm.....

2009. augusztus 9., vasárnap

Még gyorsan a szobatársamról.....
Osztrák, Eva, lehet vele beszélgetni, nagyon kedves, finom, 38 éves, 2. babát várja, koraszülés gyanúval van bent, sajnos már holnap mehet haza.

Imádja Indiát, meditál mindennap és egy olyan nyugit és pozitívumot áraszt, hogy hú.
Vagy egy 2 éves kisfia, Jivan (indiai név) Zsiványnak kell ejteni:-)), hát olyan is, kis zsivány, nagyon szép és eleven kissrác.
Papája indiai, jöttek eddig minden nap, de ma elrepültek Indiába ketten, 3napra, mami meg itt maradt, ö nem akart most repkedni a nagy pocakkal.

Jól elbeszélgetünk.
Megjött az ebéd...majd még jövök.....
Szemböl. Még le is tagadhatnám a kép alapják a csajokat a hasamban:-))))
27.heti "Babaház" a fürdöben fotózva.
Kézfej
Jobb kéz

Bal kéz









Itt vagyok megint, jelentkezem.
Mindenki nyugi, jó?
Azért mert nem írtam 4 napig, még nem jelenti azt, hogy megszültem, oké?

Köszi mindenkinek az aggódást.
Minden rendben, csak átköltöztem egy másik szobába.

A dominikai kislány nagyon durva fájdalamakat produkált, gyakorlatilag éjjel-nappal sírt, nyögött, nyöszörgött, már nem tudtam, mit csináljak, hogy vigasztaljam, mit mondjak, nappal itt tanyázott az egész spanyolajkú család, 4-5 órát nyomták spanyolul, miközben ö sírt meg ordított, hozzájött még egy "nagyon okos" jugó csaj, aki a megérkezése órájában kiosztott, hogy majd én hogy viselkedjek övele, erre kicsit besokalltam.
2 napig 150 feletti vérnyomásaim voltak, napi 4-5ször mérték, de nem ment le, mire kisütötték, hogy a szoba az oka (nem szóltam, de nagyon stresszes volt) és csütörtökön vagy pénteken átköltöztettek egy másik szobába, ahol csodák-csodája, 120/70 a vérnymásom megint.

Nem akarok rinyálni, de tényleg durva volt a szoba, meg már 5. hetet nyomom, én is kicsit mimózásabb lettem itt.
Elég a saját bajom, nem még éjjel-nappal vigasztalni.

Na aztán itt a net nem mindig ment, de most már igen, kaptam új jelszót és müködik.
Ma 27+4, szerdán meglesz a 28!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A vizsgálat szerint a méhnyak szebb mint valaha, a méhszáj stabilabb mint bármikor, a dokim szerint ezzel bármeddig lehetne húzni, olyan szép. (dagadtam ám a büszkeségtöl, elvégre mikor kap az ember ilyen szép bókot, hogy milyen szép a méhszája...:-)))))
Megnézte a bébiket is, minden oké a szívükkel, ezt naponta nézik, azt mondta, ha már itt vagyok, (lent voltam az ambulancián) akkor már dopplerrel is nézzük meg öket, ez azt hiszem azt mutatja, hogy mennyire jó a placenta vérellátása, ezen keresztül a bébik vérellátása.

Ott is mindent rendben találtak, de aztán kiderült, hogy Cébi (bal felül fekvö kicsi) valamivel kisebb, mint a többiek, nem sokkal, de kisebb.
Eddig is különbség volt a mérésekben pl. Àbi 630 gramm, Bébi 620 gramm , Cébi csak 540 gramm volt, de ha a combcsont, has, vagy fejkörfogat eredményeit nézzünk, csak miliméternyi különbségek vannak. A pocakja mindig kisebb volt, mint a többieknek.

Lényeg, hogy rákérdeztem nagy boldogan, hogy akkor 34 hétig meg sem állunk, elötte nem szülök?
Doki erre azt mondta, hogy ha Cébike ennyire törékeny kis hölgy, akkor jó lenne öket augusztus végén már kivenni, mert itt kint jobban tudna nöni, mint belül. Vagyis a 30. héten már!!!!
Hm. Pááánik.....ezen járt egész nap az eszem.
Ezzel is álmodtam.

Végül a mai viziten annyiban maradtunk, hogy megvárjuk, mi lesz szerda-csütörtökön a méréseredmény, ha nagyon le van maradva a baba, akkor megbeszéljük mi legyen, ha nött közben, akkor meg várunk, meglátjuk.

Persze nagyon elegem van már a fekvésböl, holnap kezdem a 6.hetet, de azért nem gondoltam, hogy ilyen közel vagyunk a szüleshez, jó lenne, ha még maradnának bent kicsit.
Ott nincs bacilus, küzdelem a levegöért, kajáért, nem kell szenvedni a kakival, bárcsak még bent lehetne öket tartani.

Kezeim már nem soká bírják, most a jobb kézfejemben van a tü, egy napig bírom, aztán jön a pirosság, gyulladás, ki kell húzni.
Még egy darab jó vénám van, azt tartogatom holnapra, aztán elkezdek panaszkodni, már nagyon fájnak tényleg.

Mindkét kezem bekötve, bekrémezve, kézfejeim kékek-lilák, nem megy tovább.
Szerdán vége kell legyen, a dokim is ezt mondta, nem bírják az ereim már.
27 napja megy az infúzió, éjjel-nappal.
Kész vagyok.

2009. augusztus 5., szerda

27, 27, 27......mennyire vártam ezt a hetet és annyira féltem, hogy elöbb megszületnek, most pedig itt van és már csak egy hét, hogy elérjük a 28.- at, ami nagyon fontos állomás lesz.

28. a büvös szám, a kitüzött idöpont, amire már azt mondhatjuk, hogy itt már nagyon nagy baj nem történhet (azért néha igen, de nem gondolok ilyesmire), július elején a dokim azt mondta, az esély megvan, hogy kihúzzam addig, de nagyon vigyázni kell, ha akkor nem fektet be, már biztos történt volna valami.

Ugy örülök, hogy megint itt a dokim, mert ö annyira jó fej és rendes, a hülye vészmadár helyettesét meg már el is felejtettem, lényeg, hogy az enyém visszajött a szabiról. Ma még nem volt itt, de a Patriciával (növér) üzent, hogy operál reggel óta, jön, amint tud.
Ma lett volna a méhnyakvizsgálat is, de még nem hívtak, az ambulancia már bezárt, biztos itt nézik majd meg fent.
Jobb is, lent annyit kell várni.

Szivhangra is megyek ma még, ezt uh-val nézik, (mármint a babák szívhangját) minden nap. Eddig mindig jó volt az eredmény.

Ja és lehet, esetleg és talán (eddig ezek a szavak fodultak elö a témában) mától szünetel az infúzió, de még semmi biztosat nem tudok, sajnos tegnap elakadtam az amúgy is már 2 napos tüvel és összevéreztem mindent, egyszerüen nem akart elállni, mert kapom a trombózis elleni szurit minden nap és szép híg vérem.

Kaptam tehát új tüt, most a bal karomba, jól aludtam vele és remélem legkésöbb holnap kiszedik.
De a lényeg, hogy mától esetleg megszünik az infúzió, 23 nap után!!!!
Már hozzámnött egészen.
Ebéd érezik, megyek is......egy kismamának a legfontosabb dolga az evés:-)))))
Remélem ma lesz a spenót, egyik napra bejelöltem, de már nem tudom, melyikre......



27. hét!:



A baba már 36 centiméter és 900 gramm. Most először nyitja ki a szemét és képes pislogni. Valószínűleg érzékelné a fényeket.

2009. augusztus 4., kedd

Ma szakad az esö, nem mintha érezném, de látom az ablakból.
Amúgy is szomorú napra ébredtem, tegnap azt hittem, végre lesz egy éjszakám, amikor egyedül alhatok a szobában, merthogy mindkét szomszédom hazament, de éjjel 2 új beteg jött, egyik kora este még, a másik éjjel egykor, utána már nagyon nehezen aludtam el, mert borzalmasan szenvedett szegény. (nyögöt,, sírt, forgolódott)

A kora esti lányka dominikai, valami kis némettudással , nehezen tudtam kifaggatni, de végül sikerült, (hehe, Sherlock megirigyelne) , szóval 23 éves, 4. gyerekét várja, 3 lánya van, most fiú lesz, és hátfájása van, ez lehet szülési fájás is,nem tudják, mindenesetre tüdöérlelésen van itt, szörnyen meg van fázva, állandóan tüsszög, remélem nem kapom el.
Nagyon sokat nyög, mindene fáj. Nem érti az egészet, miért kapja a tüdöérlelöt, az infúziót, mikor neki a háta fáj.
Irgalmasnövér szerepemben többször is próbáltam nagyon egyszerü szavakkal elmagyarázni, de nem nagyon láttam az értelem szikráját a szemében felcsillanni.
Tegnap nagyon éhes volt, adtam neki sütit, meg csokit, meg barackot.
Ma már 11kor itt volt a látogatója, egy órája nyomják spanyolul, szép nyelv, de totál követhetetlen.

Èjszakai hölgy 22 éves, Frau Öz (ezek mind özek ezek a törökök? az elsö szomszédom is Özláb volt, vagy lehet hogy Ölzab, na mindegy), na ö talán holnap haza is mehet, sajnos semmilyen nyelven nem beszél a törökön kívül, viszont az éjjel kapott injekciót és nagyon sikoltozott, azt már tudjuk, hogy semmilyen fájdalmat nem visel el. Ma reggel 7-kor megjött az anyósa, mint tolmács, itt ült 11ig a szobában, ö mondta, hogy császárt akar a csaj, mert nagyon fél fájdalomtól.

Hehe. Mintha a császár nem fájna. Èn inkább szülnék, ha lehetne. De engem meg nem kérdeznek.
Amúgy valami ki fertözésen kívül semmi baja a kislánynak. Ja, 8.hónapban van.

Amúgy kedvesek, csak hát beszélgetni nem lehet velük, engem 15 perc után lefáraszt a kézzel-lábbal mutogatás.
De gondolom az itt létem alatt nem ök lesznek az utolsók, jobb ha kibékülök vele.

A növérek elég simán veszik az ilyen nyelvi akadályokat, birom, hogy ha elsöre nem tudják megértetni magukat, akkor próbálják mégegyszer, hangosabban:-))) (hátha csak süket a kismama):-)))
Utána egyszerüsítenek, jaj ezt el kell mesélnem, reggel korán, jön a növér, aszongya hogy :

-Frau Öz, van valami allergiája? Erre a csaj:
-Ja, Frau Öz.-mutat magára.
-Igen, tudom, hogy mi a neve, Frau Öz, de allergia van, pl.gyógyszerre?
Öz nagy meggyözödéssel bólogat és mondja:
-Èn Frau Öz.-
:-)))
Növér el, de aztán bejött anyós és forditott neki. (amúgy vannak tolmácsok is itt a kórházban, komoly szituációkhoz)
(Azèrt szomorú, a csaj itt él X éve, és egy danke, bitte, Guten Tag sem ragadt rá még.)

Azt észrevettem, hogy a növérek tökre örülnek, ha valakivel lehet beszélgetni (én is) és hálásak, ha normális választ kapnak.
Na ja ez az AKH, nem magánkórház, ide jön az összes komplikált meg rizikóterhes eset, akármilyen nemzetiségü és hát mondjuk meg öszintén, Bécs nem arról híres, hogy túl sok az echte osztrák lakója. :-)))
Na most ennyi futotta, ja magaról meg nem is írtam.

Ma is minden oké, kivéve a vérnyomást, ami hirtelen mozdulattal felugrott 150-re reggel, de szerintem csak felhúztam magam kicsit, de nem is írom le min, kis hülyeség, de olyan mimóza tudok lenni néha. Néztek mindjárt labort is, nehogy toxémia legyen, de nem találtak semmit.
Ma még mérik, de biztos oké lesz, mert már megnyugodtam.

Vot itt egy pszichonéni is kicsit dumálni, az A. helyett, aki szabin van, kedves ö is, de az A.-nak nyomába sem ér, nem beszélve arról, hogy neki magyarul lehet panaszkodni, az sokkal jobban esik:-)))

Még mindig nyomatják a spanyolt a szomszédok, lehet, hogy hétvégére megtanulok.......:-)))

2009. augusztus 2., vasárnap


Szerdán 27. hét, el sem hiszem, hogy eddig kihúztam.....hajrá tovább.........
Egy gyors elsö augusztusi bejelentkezés, minden oké, változatlan, terülök és eszem, megállás nélkül.
Ma délelött olyan meglepim volt, hogy csak na.
Harald már kora délelött jött, hogy menjünk le tolókocsival, amíg nem lesz 35 fok, örültem is nagyon a friss levegönek.
Na és lent várt a Wolfi, (aki a sógorom) kis Mortikutyával, aki azt sem tudta, hova legyen a boldogságtól (mint én sem), az ölembe ugrott és összevissza nyalogatott nagy örömében.
Biztos azt hitte, hogy már meghaltam, vagy elhagytam, mert 1 hónapja nem látott.

Majdnem fél órát voltam lent és nagyon jót tett a lelkemnek, mint egy terápia, annyira jó volt látni a kisdrágámat, el sem mozdult mellölem.
Persze mikor vissza kellett jönnöm, majd megszakadt a szívem, de legalább láthattam.

Utána H. hazament vele, Wolfi és Friedl feljöttek dumálni, itt voltak még egy jó órát, aztán mondtam, hogy mehetnek ám, nem kell örizni, W. meg akarta várni, hogy egyek, mert közben jött a kaja, de lehet, hogy csak éhes volt, de mint gonoszsógornö nem adtam neki a kajámból.:-)

Délután nagy nyugi volt, mert a szobatársam, Sabine kimenöt kapott, neki van otthon egy háromévese, nála volt este 8ig, most meg dumálunk vagy egy órája, ö is ilyen mint én, hogy nem lehet lelöni:-)

Este kivételesen tusoltam mégegyszer is, nagyon bocsánatot kértem a babáktól, meg gyors voltam, de nem tudtam ebben a höségben fürdés nélkül lefeküdni, vettem be elötte Magnéziumot és tök gyorsan csináltam mindent, még így is kicsit kifáradtam, de legalább jobban érzem magam.
Nagyon meleg volt ma és az ágy is, mintha fütve lenne, bármerre forgolódom, túl meleg.
Holnap már kicsit hüvösebb lesz...remélem.
Jó éjt


26. hét:

Tüdeje folyamatosan fejlődik, de még mindig nem elég fejlett az önálló légzéshez. Tökéletes csak a születés idejére lesz. Bőre és az alatta levő kötőszövet egyre vastagabb.