2009. július 21., kedd

Azzal kezdeném, hogy újra tudok enni. Nagyon. Sokat. És háromóránként megéhezek.:-)
Annyira örülök neki, mert eddig nem esett jól semmi, pár falat és elvesztettem az érdeklödésemet.
De tegnap rámtört egy éhség, amilyet már rég nem éreztem, szinte fájt, alig bírtam kivárni, hogy ideérjen a kaja.
Harald du. hozott még szalámis zsömléket, a´la Rex, befaltam azt is.:-))) Meg éjjel egy Donautot vaníliával.
Ma megint rendeltem valami finomat.

Megvolt a kontroll is, lent az ambulancián, jó hírek vannak, legalább is a babákkal kapcsolatban, súlyuk 564, 633 és 516 gramm, (durva mérések szerint, ezek csak olyan kb. méretek, a fej és haskörfogat alapján szamolja ki a gép, szóval plusz-minusz 50 gramm) combhosszúságuk 3,9 és 4,1 cm között mozog, (hosszúlábú bosszúállók lesznek:-)), szívük dobog, aktívak, szépek, jól vannak.

Nem az én dokim volt lent, hanem Heather Graham személyesen, egy szöke bombázó doktornéni, meg egy idösebb professzor, ketten kicsit soká mókultak az uh-on, de végül sikerült mindent megmérni.
A méhnyakrövidülésre, ami eddig 5mm volt, arra 20 mm-t mondtak elsö mérésre, (!!!!) , nem is hittem el és jól tettem, pedig már láttam magam, ahogy feljövök az osztályra, pakolom a csomagom és tüzök haza.
Nagyon csodálkoztam, hogy 20 mm lenne, valóságos csoda, ha így viszament volna, persze túl szép, hogy igaz legyen.
Ekkor eszükbe jutott, hogy nem csináltak fotót, amit ilyenkor szokás, újra vissza az asztalra, mégegyszer megmérték és igazából csak 5 mm, nem változott.
(pedig milyen közel voltam a hazamenetelhez!!!)
De nem is lett rosszabb az eredmény, azért ez is nagyon jó!!!!

Tegnap megint ki kellett húzni a tüt, délutánra már begyulladt, aztán most a bal kezemben van egy, ezt szeretném megtartani holnapig, amkor VÈGLEG kikerül a kezemböl, jaj, infúziós állvány nélkül enni-inni, fogat mosni, meg éjjel felkelni, ez már szinte luxus!!

Szobatársaim nagyon jók most, a másik szobákhoz mérten, amiket ott hallok, török ikresmami ordít a folyosón, hogy vagy ö vagy én, egyikünknek menni kell a szobából, mindezt azért mert szegény friss császáros megkérte, hogy csöndesebben legyen.
Nálunk jó a hangulat, román, olasz/osztrák és magyar kismamák vagyunk, jól megvagyunk. Sajnos mennek haza a hétvégén, ki tudja kiket kapok, Marijana pénteken megy, a Gudrun meg már holnap vagy holnapután, jaj, remélem szerencsém lesz a következökkel, akik majd jönnek.

H. jön mindjárt, lehet, hogy letol egy pár percre a levegöre, jó lenne.

2 megjegyzés:

  1. Szia Nomi/Jumpl! Csak jelentkezem, hogy nézegetlek ám minden nap! (Csak nem akartam kukkoló maradni:))) Ma izgultam értetek, és nagyon örülök, hogy ilyen szép nagyok a lánykák!:))))))) Sajnálom a tűk okozta fájdalmat, meg tudlak érteni (többször voltam 4-6 hetet kórházban és naponta vettek egymillió köbméter vért és kaptam infúziókat is, és nagyon car volt, pedig nekem jók a vénáim..) Szóval nagyon ügyesen és nyavajgás nélkül viseled. Tessék büszkének lenni magadra, én valószínűleg már sokkal nyűgibb lennék.
    Holnap is jövök, addig is jó éjt!:))puszi, Tim(es)ka (az NLC-ről)

    VálaszTörlés
  2. Timka, kööösziii, de drága vagy!!!!
    Barnid nöddögel és rugdalózik már?
    Gyere máskor is, olyan jó visszajelzést kapni.
    Puszi

    VálaszTörlés